Uglee archív

Na, hogy beleverem a faszomat!

Vagy egy hete eltűnt a kulcsom. A lakáskulcsom. Feltúrtam érte már egyszer a szobámat, de nem lett meg. Elkezdtem használni hát a pótkulcsot, ami kicsit recsegősen, de működik azért. Tegnap este viszont terápiás jelleggel megittam sok-sok mézes ágyas meggypálinkát Reagenssel, aki a várnál kevésbé bírta jól, ezért egy idő után úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne egy kicsit levegőzni, mialatt ő mellékesen feljönne az előzőleg nálam felejtett pendrive-jáért. Ez egészen jó ötletnek tűnt, de a kivitelezése kicsit döcögős volt, ugyanis Reagens úgy tántorgott, mint egy részeg, ami eléggé helyénvaló egy részeg ember esetében, ugyanakkor kicsit meg tudja nyújtani az A-ból Zs-be való eljutás időtartamát. A becsület kedvéért hozzá kell tennem, hogy én sem voltam színjózan, de én tudtam egyenesen menni, ajtót nyitni, ilyesmi. Nem sokkal Reagens távozása után észrevettem, hogy neki sikerült lecserélnie a táskáját a pendrive-jára, magyarán most a táskáját hagyta nálam, rá is telefonáltam, hogy mi van, mire mondta, hogy az nem jó, mert drága a takszi és majd. Reggel felhívott aztán, hogy nálam van-e a táskája, mire mondtam neki, hogy igen, de ezt tegnap mondtam. Jah, jön vissza a kulcs. Keresem a másolatot, mint az állat, de az meg a mikrofon-kosárka sorsára jutott, szóval elrészegelődött valahova a sok szarszemét alá, ami erősen megnehezítette az egri Palacsintavárba való elindulás idejét, szomorúan, fokozódó ingerültséggel, természetesen. Felforgattam a tetves szobát, és sehol. Fürdőszobát, konyhát, szemeteskukát (fölötte tartom a kulcsot normál esetben), de semmi. Végül egy huszárvágással megkérdeztem Rozsét, hogy itthon lesz-e öt és hat között. Azt mondja, hogy ó, persze. Mondtam neki, hogy mert nincs meg a kulcsom, és nem tudok bejutni, satöbbi. Long story short, persze baszott itthon lenni, és még a hazaút is egy órán keresztül tartott neki, én addig annyira felbasztam az agyam, hogy simán betörtem magamhoz, igazából csak a riasztóhoz kellett időben odaérni beütni a kódot. Végül hazaért Rozsé 6 óra 2 perckor, én meg üvöltöztem vele, merthogy nekem akkor már rég a próbára menő autónál kellett volna sorban állnom, ő meg lóbálta az előzőleg az ablakon kibaszott papucsát. (Azt meg azért basztam ki, mert lenégykézlábaltam a számítógépeim alá, és az orrom alatt lett. Nem tetszett.) Erre, hogy a nyomorom súlyosbodjon, felhívott megint Reagens, hogy elvesztette a táskáját tegnap sakál részegen. Megnyugtattam immáron másodszor, hogy megvan a táskája, de az még mindig a jobbik eset, mert nekem meg eltűnt a kulcsom, és be kellett törnöm magamhoz, brutális módszerrel, mire közölte, hogy ő meg talált a zsebében egy kulcsot. Természetesen az enyém volt. Mondtam is, hogy ez gecijó, mert hiába kerestem a kulcsot reggel egy óráig, meg a behatolás után még fél óráig, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy de legalább a jóféle, sorszámozott, eredeti kulcsomat megtalálhattam volna. Erre próba után betegen, holt fáradtan haldokolok itt a számítógép előtt, persze aludni megint nem tudok a sok tea miatt, és szóvá tettem Rozsénak ezt a dolgot az elveszett kulcsokkal, mire közölte, hogy az a sorszámozott kulcsom az ott van, egy kulcstartón, és pillanatnyilag Zomba használja, mert ő meg ide van költözve, természetesen on behalf of Rozsé, semmi lakbér-harmadolás. De gecijó, nem? Én meg már azt hittem, hogy elmebeteg vagyok, és úgy veszítek el kulcsokat, hogy nem is tudok emlékfoszlányt felidézni magáról az elvesztés folyamatáról.

Komolyan mezd a faszom kilenni az egésszel. Nekem nő bazmeg ne lakjon a lakásomban, mert agyfaszt kapok tőle, a tamponoktól, a ruháktól, a lehajtva hagyott WC-ülőkétől (most félreértés ne  essék, nem a konkrét esetről beszélek, hanem úgy általánosságban, senki se sértődjön meg feleslegesen), a százféle testápolótól, illatszertől és gusztustalan szartól (kurvára nem érdekel hogy Lush, ha úgy néz ki mint a szar, és olyan szaga is van, mint a szarnak, felőlem lehet az egy drága szar, de nekem ne legyen a lakásomban szar, vagy ha igen, akkor csak addig, amíg le nem húzom), tele van a gardrób ruhákkal (ki hallott már ilyet???), én szeretem, ha a konyhának jó illata van, de néha azt kell hinnem, hogy valaki szart sütött, olyan szag van, amikor nő használja, Millió féle fűszer, amiket csak névről ismerek, és néhánynak szarszaga van, esküszöm, a becsempészett személyes dolgok általi behatolást az én puritán környezetembe, itt egy kép, ott egy virág (úgyis megdöglik, aztán jön a "nem vigyáztál rá, hát ennyit ér neked amit adok neked?"), meg úgy egyáltalán sem nem. Régóta tudom, hogy egy nőnek sincs akkora melle, hogy összeköltözzek vele, erre hirtelen tényként realizálódik, hogy márpedig itt egy hónapig Zomba itt lakik, és ez felborítja a szépen felépített mizantrópia-közösség-egyensúlyomat.

Egyébként meg beteg vagyok mint a szar, és koncertem lesz 16-án a Rézmálban, Marcibányi tér. Nem mondom, mikor kezdünk, mert van még két másik zenekar, akiket szintén meg kell nézni. Aki pedig nem jön el, az ne is kerüljön a szemem elé.

Hogy miért nem érek én rá hétvégén? Hát elmondom. Legalábbis azt, hogy a mostani hogy nézett ki.

Mivel hétfőtől péntekig napi 10 órát dolgozom, nem sok mindent csinálok melón kívül, hogy szebben ne mondjam, hétköznapokon. Ami önmagában is vicces, már a hétköznap, mert magyar és közép-európai viszonylatban az hételejenap, szerintem valahonnan az EÁ-ból (nem akartam usát írni) vehettük át , ahol a hét első napja a vasárnap, az uccsó pedig a szombat, így jön ki nekik az, hogy a hét hetedik napját, a sabbatot szenteld meg, ugyanbizony, mármint így vallásilag. Hanem nekik ezzel szemben a "weekend" van elbaszva, mert valahogy azért a vasárnap is "weekend", pedig az "weekbegin" vagy "weekstart" kéne hogy legyen. Szóval hogy hétköznapokon olyan 8-kor zuhanok haza, letottyanok a számítógép elé, ha van maszek melóm, azt csinálom, ha meg nincs, akkor esetleg úgy fél órát prüntyögök valamelyik hangszeremen, vagy csak ülök a számítógép előtt, pihenés címszóval, mert kurvára el lehet ám fáradni 10 óra alatt. Kivételt ez alól a péntek jelent, mert akkor meg el kell menni valamit csinálni, különben nem is éltem, ugyebár. Ez alól is kivételt jelent az, ha zenekari próba van, ami egyébként elég valószínű, mert ugyebár 3 zenekarom van, mind kiugrás előtt. Mindezek alól az a kivétel, ha komolyan leadási nap van, és este 11-re érek haza, mert valaki nem készült el időben a jelenetével. Van ez így, nem panaszkodom, csakelég fos érzés az, hogy ha egy egész csapat kurva jól teljesít, és lerakják este 5-kor a munkát, pont elég egy ember, aki megcsúszott esetleg, és csak rá várunk mi, az úgynevezett "overhead"-ek. Bármi is legyen az.

Mindennek az az eredménye, hogy hétvégén szembesülök azzal, hogy irdatlan méretű kuplerájt sikerült egy hét alatt felhalmoznom megint, és ez tarthatatlan. Szombaton felkelek úgy dél körül, és ezzel kell szembesülnöm. Ha véletlenül nem délben kelek, hanem előbb, annak az az oka, hogy valami kurva fontos dolgom van, és akkor már eleve nem lehet pihenni. Pedig pihenni kell, mert ha nem pihenek, akkor egész héten fáj a szemem például, ami nem kellemes, ha az ember egész nap a monitort nézi, és nem azért, hogy sorozatot nézzen. Szóval a szombatom azzal indul, hogy sülök a szembe, aztán azzal folytatódik, hogy elkezdek tenni ellene. Kihurcolom a koszos ruhákat (máig rejtély, hogy hogy tudok 43 pár zoknit elhordani egy hét alatt), elkezdek szemetet szedni, aztán feladom, és megnézem, mi van az interneten. Miután nincs semmi az interneten, mert már kiolvastam az egészet úgy egy éve, és csak a napi dolgokat kell reggelente behozni, általában rádöbbenek. Egyszer errem másszor arra, de leginkább arra, hogy én márpedig ezt ígértem annak, és mindjárt ott kell lennem/kész kell lennie/fel kell készülnöm/meg kell írnom/meg kell hegesztenem/fel kell javítanom/meg kell javítanom/ki kell javítanom, szóval valami mindig van. Ha meg nincs, akkor az egy olyan hétvége, amikor máshol ébredek, mint ahol a jelenlegi otthonom van, az meg azért bonyolult. Este vagy elmegyek valahova, vagy nem, de általában nem, mert annyira el vagyok hullafáradva, hogy csak na, és elhatározom, hogy korán lefekszem, melynek az az eredménye, hogy éjjel 3-ig sorozatot nézek (most A simlis és a szende), majd lecsukom kis szemem, és vasárnap némileg korábban kelek. A vasárnap azzal kezdődik általában, hogy megint rádöbbenek, mégpedig arra, hogy a mosás. Ez nem is lenne baj, de Rozsé/Zomba is akkor döbben rá, ígyhát azonnali fontossági licitálás kezdődik, mégpedig: "Mosnom kell" "Nekem meg MUSZÁJ" "De nekem nincs pólóm" "nekem meg nincs alsógatyám" "Nekem meg zoknim, és így tovább, és így tovább. Persze össze is ömleszthetnénk a ruháinkat, de Rozsé állítása szerint nem akarja összemosni a ruháit a zoknijaimmal. Ezt mélységesen meg is érteném, ha tényleg ez lenne az ok, de a lelkem mélyén tudom, hogy az ő lelke mélyén egyszerűen az a helyzet, hogy fél attól, hogy teregetési nézeteltérésünk támad. Ezt most nem fejteném ki, mert nincs rá idő, de el lehet hinni és kész.
Szóval miután a mosás bekerült vagy nem, kezdődik a rápihenés. Ez megintcsak abból áll, hogy leroskadok a számítógépem elé, bekapcsolom a stúdiósat is, átpörgetem, hogy mely fantasztikus számaimat kéne befejezni, majd balra fordítom kis fejem, és megint megnézem, mi történt az interneten. Természetesen semmi. Valahogy hétvégén sosem történik semmi. Eztán ismét rádöbbenés következik, miszerinthogy mindjárt itt a zenekar. Valamelyik, de általában az Aquincum. Rozsé pedig minden egyes vasárnap előadja a hülyét, hogy "nem is GONDOLTAM volna, hogy jön a zenekarod" meg hogy "nem mondtad", pedig egyrészt de, másrészt pedig inden vsárnap Aquincum próba van, vagy itt, vagy ott, de mivel most kurva hideg van, a cuccaink meg egyre drágábbak, inkább itt. Mire a zenekar elmegy, már este van, én pedig ismét leroskadok a gép elé, és itt mindig történik valami fantasztikum. Ezen a héten például az történt, hogy lejött a S.T.A.L.K.E.R. - Clear Sky c. játék, és muszáj volt felrakni. Hát, nem semmi, eddig van olyan jó, mint az elődje, már még nem sokáig jutottam el, sokáig elidőztem a mocsárban. Komolyan mondom, ha nem hiányozna egy-két dolog a játékból, pl. a drótkerítés, amelynek hiánya miatt ott vergődök fél órát, mire kijutok a legegyszerűbb bázisról, meg is venném.

Mire felnézek, már  éjjel 1 van, vagy jelen esetben 2, úgyhogy irány a lefekvés, és így leszek hétfőre mosott szar, bármennyire is megígértem magamnak pénteken, hogy most kivételesen kialszom magam.

Na, és ezért nem érek én rá hétvégén, mert hétvégén van időm ÉLNI.

(Kivéve persze,  amikor valami kurva fontos dolgom van, mert akkor akkor sincsen sem nem.)

Most pedig folytatom tehát:

Konspiráció.

Azt mindannyian tudjuk, hogy ha Sushit akarunk enni, akkor a Wasabi Wokból kell rendelni, mert az a jó. És honnan tudjuk? Onnan, hogy a spanunknál amikor voltunk, ő onnan rendelt, mert amikor ő volt a haverjánál (értelemszerűen nem nálam, hanem egy másik haverjánál, különben az egésznek semmi értelme nem lenne) volt, akkor ő is onnan rendelte. Meg ilyen "Mari néni Sushi-ja" szerű dolgokból az embner nem szíversen rendel. A Sushiról annyit kell tudni, hogy kurva drága főtt rizsről van szó. Nem vicc, megfőznek a kínaiak (?) egy kiló rizst, belegöngyölik valami polimerbe (állítólag valami moszat, máshol meg szőlőlevélnek mondják), a közepébepedig halkonzervet, uborkát, avokádót, jégcsapretket, vagy surimit sugnak.Semmi extra, tényleg, viszont ezt olyan arányokkal találják el, legalábbis a Wasabiban, hogy pont isteni lesz. (egyszer ettem édes sushit, az isteni finom volt, valami gőz-edényből húztam elő egy japán étteremben, és mosolygott, alig volt szívem megenni) Nade: kimondhatjuk, hogy egy Sushi elkészítése mintegy 15 forintos költséggel jár. Tekintve hogy egy 18 darabos sushi-válogatás olyan kb. 1790 ft+borravalóba kerül, elég nagy a haszon rajta. Ezt a kínaiak azzal kompenzálják, hogy gyönyörűszép dobozba csomagoljáka cuccot, ízlésesen designos papírral, és főleg adnak hozzá szójaszószt, pálcikát, és főleg wasabit, ami egy nagyon finom, ám eléggé csípős zöld torma. Imádom. Gondolom, még ez sem nyugtatta meg háborgó lelkiismeretüket, hogy mennyire lehúznak minket, ezért adnak hozzá némi gyepet. Igazából nem is gyep, hanem sás, de az is műanyagból. Nem töltök fel fényképet, mert foglalja a helyet, aki meg rendelt már sushit, úgyis ismeri a jelenséget. Egy csíkos zöld celofánlapról van szó, ami sztohasztikusan van bevágva (matekul nem értőknek: összevissza van cikcakkolva) így valahogy némi gyep hatását hivatott kelteni. Nem is értettem a dolgot, mígnem egyszer még egyszer rendeltünk, és egymás mellé került a két gyep. Kiderült, hogy teljesen egyformák, ráadásul cikcakkos felükkel szembefordítva tökéletesen pontos négyzetet alkotnak. Akkor jöttem rá, hogy bizot úgy csinálják, hogy nem dobják ki a másik oldalát, miután levágták cikcakkosan, sőt, egyszerre ketőt gyártanak ezzel a furmányos eljárással.

Igen ám, a múltkor viszont hozzájutottunk némi sushihoz, teljesen más kerületből, egészen más étteemből, a doboza más is volt, meg a sushi is sokkal szarabb volt, mondjuk 24 órát töltött egy hűtőben, így nem reprezentatív, viszont: volt benne gyep. Én pedig nem voltam est, és hozzámértem a Wasabishoz. Igen, ki lehet találni: pontosan ugyanolyan volt, maximálisan összeillett a gyep a gyeppel. Most van 3 egyforma gyepem, amiből az egyik elvileg nem létezhet. Most két lehetőség van: vagy van valahol egy wasabi-gyár, ahonnan az éttermek dobozostul viszik a sushit, vagy pedig van az Egy és Igaz gyepgyár, ahol ezeket a műfüveket gyártják.

Szeretném tudni, hogy melyik az igaz, és ha igen, akkor hol van ez a gyár.

Kik játszanak a mi életünkkel? He?

Nah, az egyik amit elfelejtettem leírni, pedig akartam:

Az Indexet szoktam nézegetni, mert zt szoktam nézegetni. Nem mondom, hogy jobb vagy szebb, mint mondjuk az Origo, vagy bármi más, de egyszerűen ezt szoktam meg, kurva hamar kint vannak ahírek, igaz, hogy tele helyesírási hibákkal, de legalább gyorsan. Van viszont egy dolog, amitől agyfaszt tudok kapni, az pedig a Velvet. Igazából nem is tudom, mi a Velvet, mert olyan, mint egy női magazin, de mégis folyton csöcsök meg pinák vannak benne, szóval igazából szerintem nincs is célközönsége, valami kalap szarnak tudnám titulálni, ahol a második leggyakoribb szó az "az" után a "villant". Igazából nem tudom, miért, de nagyon fel tud baszni, már a szalagcímeivel is. Már egy ideje próbálok tőle megszabadulni, de most végre teljes mértékben sikerült.

Adblock Plus-t már régóta használok, néha amikor kikapcsolom, meglepődök, ogy mennyit fejlődtek a reklámok.  Nem is kapcsolom ki túl gyakran. Hanem: kiderült, hogy ennek a kiegészítésnek egy kiegészítése: Adblock Plus: Element Hiding Helper. Ennek segítségével úgy fél nap leforgása alatt sikerült az optimális értékeket kihozni ahhoz, hogy az Indexről eltűnjön szőröstül-bőröstül a Velvet (meg még a "reklám" felirat is, mert csak a reklámok tűntek el eddig, a felirat nem). Az Adblock Plusba beírható értékek pedig a következők:

velvet.hu#*
velvet.hu#DIV
index.hu#*(class^=hirdet)
index.hu#*(id=hci_toplist_ul)
index.hu#DIV(id=hci_toplist)
index.hu#*(id=top_velvet)
index.hu##*[id$="velvet"] + *
index.hu#DIV(id=hcdb)
index.hu##*#top_velvet + *.hasab.magazin + DIV.hasab.masodik
index.hu#*(id=also_bannerek)
index.hu#A(id=interware)
#DIV(id=box_velvet)

Mióta ezek ott szerepelnek, boldogabb az életem, simább az arcom, és kevesebb faszsággal idegesítenek. Ha más is szeretne ennyire boldog lenni, már tudja, mi a teendő.

Boldogságos Zent mindenkinek!

Ó,úgy fest, hogy kétszer egymás után megtörtént velem, hogy elkezdtem blogot írni a melóhelyemen, csak aztán elküldeni már nem volt alkalmam.

Ez azért szopacs, mert egész érdekes témákat feszegettem, csak úgy emlékeztem, hogy postoltam is szépen, amit nem tettem meg végül, úgy fest.

Tegnap volt nálam Overcast próba, ami elég jó volt, aztán kocsmáztam, kaptam pénzt, mire aztán üzentem Gyoknek, hogy ugyan innánk-e le magunkat, mire ő készséggel beleegyezett a dologba. ISzogatással és dumálással töltöttük az estét, meg persze Tescoba is elmentünk, ami becsípve annyira nem tréfás, mint józanul, de végül minden megoldódott és jól éreztük magunkat. én legalábbis :) Gyok is biztos, csk mert ugyebár nem szerelmespár vagyunk, nem kérdezgetjük egymástól, hogy "neked is jó volt?" :D

Valahogy mindig akad valami, kb. 3 órája fogalmazom ezt is,kisebb megszakításokkal :)
Le is okézom, aztán majd ha még valami, akkor.

Na.

Mivel kevés a szöveg, sok a kép, "Mirci cica pedig gyönyörűszép" (Tom&Jerry), elmesélem hát, hogy miért gáz velem elmenni bárhova is, különösképpen ha ez a bárhova épp oda, ahol billiárdozni lehet vagy szoktunk vagy mindkettő.

Mert az úgy van, hogy mint azt már megszoktuk, a golyók legalább 10%-a lemegy az asztalról, amit rutintalanabb versenyzők annak szoktak tekinteni, hogy az a lyukba ment, de általában ezt addig gondolják, amíg Gyokkel vagy velem nem játszanak egy kisebb partyt.  Ezzel az előélettel tombolunk minden egyes alkalommal a megszokott helyen. Most viszont megdöntöttem a megdöbbentségi csúcsot (nem az abszolut legnagyobb bénaságot, mert azt nehéz überelni, azt is én tartom, Gyokkel és AMRAAM-mal való első találkozásunk alkalmából, akit érdekel, olvasson vissza), de azért ez is elég szép volt. Az első körpercek alatt lement, felállította valaki a golyókat szépen, háromszög alakba, én pedig némi előkészület után, a golyó abszolut közepét célozva, nehogy "stong" legyen (egymás közt így hívjuk azt, amikor lecsúszik a golyóról a dákó), és ne is ugorjon ki a golyó, hanem minden energiáját átadja a többi golyónak. Na igen, de olyan svungosan (nem is erőből) sikerült meglöknöm azt a golyót, hogy egy irdatlan reccsenéssel szanaszétbaszta a golyókat az asztalon, ami nem is lett volna olyan nagy gond, csak a hangra odafordult a billiárdszalon teljes lakossága, ami meg azért volt szar, mert pont azt látták, ahogy 45 fokos indítású parabola-íven a picsába felrepük a fehér golyó, és reptének végeztével nagyokat koppanva leesett a szemközti, nem túl közel lévő snooker asztalon, meglepve ezzel az azzal szomszédos snooker-asztal játékosait, egyúttal döbbent csenddel vegyes vinnyogó röhögést kiváltva a népességből, én meg megdermedtem és aztán röhögtem csak nagyon csúnyán, hogy ezt így hogy. A legszörnyűbb az volt, hogy utána kiderült, hogy elértem a célt: lement egy csíkos golyó. Aztán amikor 4 perccel később újra sorra kerültem, sikerült az előbbi 2 snookerest a fehérrel és egy telivel is lelőnöm egyszerre, akkor viszont minden büszkeségemet félretéve, vinnyogva röhögtem a dákómra támaszkodva.

Hát ezért.

Tudom, hogy vannak, akik nem szeretik, ha fotóblogot csinálok az elmélkedős-magasröptű helyett, ezért most kettőt egybesűrítettem:

Mi jött ki a pincénkből rovatunkban ma:

Ez a méter magas domb jött ki a pincénkből. Oldalról még borzalmasabban nézett ki. Lomtalanítás gyanánt. Ezek a derék emberek pedig 2 óra leforgása alatt úgy beledobálták ebbe a szemeteskocsiba az egészet, mint a szar.

Büdösparaszt rovatunkban pedig:

Itt konkrétan az történt, hogy az oktogon kis fordulósávjában a büdös paraszt megállt a tilosban, a jól látható sárga fűrészfogon, kurva messzire a járdától, és eltűnt egy időre. Én már arra mentem oda, hogy kilométeres sor áll az Andrássyn, befordulni vágyó autósokból, egy nagy busz pedig képtelen volt szegénykém bevenni a kanyart, mert a tirpákja ott állt a szarjával. A busz, amíg ott voltam, megpróbált mellé furakodni, de sok értelme nem volt. Mivel vakuval fotóztam, elég feltűnően, nem vártam meg a maffiózóbácsikat. Itt a rendszám a rend kedvéért:

Így sikerült.

Orális fixáció rovatunkban ma:

Nem tudom, hogy ti mit csináltok a villamoson, én néha orrpiszkáláson kapom magam, de ez azért szerintem durvább mint bármi.

Ja, és remek dolog a telefon, mert senki sem nézi kamerának, még 20 centiről sem.

Természetesen kitakartam a fél fejét  csajnak, mert valószínűleg azt sem tudja, hogy ezt ő szokta csinálni.

Nos.

Ismét a józan ész és a vallás problematikáját boncolgatom.
Itt a cikk: http://index.hu/politika/belfold/templom9021/

Dióhéjban annyit, hogy túl hangos a tempom harangja, megbolondulnak tőle az emberek. Erre ilyenek történnek:

"A jegyző zajszintmérést végeztetett, majd határozatban kötelezte a plébániát a zajterhelés csökkentésére. A plébánia a közigazgatási hivatalnál fellebbezett arra hivatkozva, hogy a harangzúgásról szóló önkormányzati döntés beavatkozást jelent a hitéleti tevékenységbe."

Bele, bazmeg. Én sem vagyok piskóta, szoktam próbát tartani a lakásomban, de olyankor bezárok mindent, és próbálom megtalálni az egyensúlyt az általunk elég hangos, a szomszédok által meg még elviselhető hangerőre. De ennek most vége, mert vallást alapítok, mondjuk a régóta tervezgetett Magyar Ateista Egyházat, ahol én leszek az isten, és direkt szerzek valahonnan egy ölumenikus papot is, naszóval utána pedig kitárom minden ajtómat, ablakomat, és 130 decibel hangerővel fogok bömböltetni mindent, és ha beperelnek, lebaszom őket, hogy nehogymár beleszóljanak nekem a hitéleti tevékenységembe már.

De nem?

Mondanom sem kell, a legfelsőbb bíróság az egyháznak adott igazat, ami azt mutatja, hogy tényleg nem vonatkoznak rájuk a törvények. Részegen akarnak vezetni, leszarják hogy a büdös, koszos ateisták nem tudnak megmaradni a harangtól, az én adómból akarnak élni, a faszom kivan az egésszel.

Egyenlő jogokat és kötelességeket mindenkinek!

A tegnapom nem volt a legjobb, ami azt illeti. Azért mondom ezt, mert elcaplattam kihuzatni a rossz bölcsességfogamat, amin kívülről nem látszott sok, nem is fájt, de a röntgen szerint ordítanom kellett volna már fél éve folyamatosan. Nem is ragozom sokat, rá kellett döbbennem, hogy a szép, új, csillogó telefonom bizony nem ébreszt, ha beállítom neki az ismétlést, viszont nem állítok be azon belül napokat, magyarán elkéstem. Aztán pedig szokás szerint beadtam a kartonomat, és az azonnal eltűnt, egy fél óra múlva jött ki a leány, hogy hol vagyok egyáltalán, én pedig próbáltam védekezni, hogy itt ülök az ajtó mellett, ami elég jó védekezésnek bizonyult. Tehát némi érzéstelenítés után meg kellett tapasztalnom életem egyik legvisszásabb érzéseit kiváltó mondatát:

"Nem fér oda? Á, használja akkor a fogót!"

Hát, használta is, rángatta, aztán kijött, és amikor kint volt, már tényleg csúnya volt, de nem ez volt a legcsúnyább, hanem az utasítások, miszerint ne egyek magosat, darabosat, meg ragadósat (kérdeztem is, hogy akkor mit), ne igyak alkoholt,  valamint egyáltalán ne dohányozzak összesen kb 3 napig. Hát, a kajálás hiányára felkészültem, mert még előző nap éjfélkor jól betoltam egy büdös nagy pizzát, viszont arra tényleg nem gondoltam, hogy nem szabad rágyújtanom 3 napig. Ez a dolog nem esik nehezemre, ha például dög meleg van, vagy mondjuk beteg vagyok, olyan magától értetődő, viszont annál nehezebb elviselni, ha külső kényszer kényszerít rá a rákényszeredésre.

Illetve nem is az, hanem hogy éjszaka arra ébredtem, hogy kibaszottul remegek. Nem egyszerűen, hanem brutálisan. Nyakig betakarózva remegek. Nem tudom, hány fok lehetett a szobában, de olyan piszkos hideg nem, mert kb 1-esen megy már a konvektorom. Gyorsan meg is néztem a lázamat, 38 körül volt, szóval fogtam magam és befűtöttem, mint az állat, és szép lassan megszűnt a remegésem. Reggelre jól voltam, mármint ami a lázat illeti, viszont olyan kurva fáradt voltam, hogy ihaj.

Nem tudom, mit panaszkodok itt, de hát végülis miért ne?