Uglee archív

Másrészt pedig ennyi idő után ismét előfordult velem a klasszikus blogolandó pillanat.

Lehúztam a WC-t (régi olvasók számára: a Dömötör WC tartályt a lehúzó részénél olyan 30N erővel aktiváltam), és egy amúgy eddigi üzemi használat során soha nem előforduló jelenség keletkezett:

A WC orránál (aki nem tudja, hol van ez, az csak szégyellheti magát) kicsapott egy nagyobb mennyiségű hugyos víz, de őszinte csodálatomra ez a kb. 6 cm. átmérőjű súlytalan rémálom egy az egyben beleugrott az egyéb, nem részletezett okok miatt huamosabban nyitva tartott padló-összefolyóba.

Today was a good day.

u.i.: az előző bejegyzés valójában egy éve volt, csak elfelejtettem élesíteni

Micsoda öröm rákeresni az egyik kedvenc gyerekkori számom szövegére, és megpróbálni lefordíttatni...

Ezért fontos a nyelvtan!

Fasza ez az új Blog.hu dashboard, csak mobiltelefonon, még full HD-n is hiányzik az a rész, ahol bazmeg blogot lehet írni. Nincs új bejegyzés, nincs blogválasztás, semmi.

A villanyszereléses élményemet akartam megírni, de majd akkor, ha ez meg lesz oldva, mert a telefonomon van a kép, és semmi kanalam kábelezni.

Az ember kiskorában hőbörög, hogy miért nem lehet sós palacsintát, majd édes palacsintát vacsorázni. Aztán eltelik 30 év, és ugyan kicsit későn, de rájön, hogy lófasz nem szól bele, hogy mit vacsorázzon. Irigykedhet, aki csak bír.

Azt figyeltem meg, hogy minél öregebb vagyok, annál jobban tetszik Kern András humora, amit régen egyáltalán nem tudtam értékelni. Ijesztő.

A kurva anyádért vásárolsz meg egy koncertjegyet, ha aztán az énekest túlüvöltve beszélgetsz a haveroddal végig? Halt volna meg anyád inkább ahelyett, hogy a világra szart!

Hosszú életem legvégén (legalábbis mostanáig a legvége) sikerült eljutnom lövészetre, kuponos, kici-occó, de remek, 70 töltényt elpuffogtathattam, ajánlom mindenkinek, kiváló szórakozás.

Ellenben utána ha már arra jártam, betértem az IKEA-ba, mert észrevettem, hogy az üvegtálamnak lepattant a pereme egy kis helyen, és hát miért is legyen egy lepattant, ha lehet jó is, tehát vettem 4 kis tálat, egy WC-kefét, meg még egy csomó bizbaszt, és egy olyan tálat. De ugye csak egy méret volt, és én úgy emlékeztem, hogy ami itthon van, nagyobb, de mondom, nem hagyom ott, elhozom, legfeljebb kisebb, ott megrohad a másikba rakva, jó lesz akkor kompótnak. Hazaérkezvén örömmel állapítottam meg, hogy nem csak a mérete ugyanaz, de a formája is. Aztán közelebbről megnézve teljességgel elszörnyedtem, ugyanis minden ugyanaz volt, az aljának a lapossága, a tál görbülete, a kerülete, minden részlet egészen a lepattant peremig.

Most legalább van kettő :\

-

Hát bazmeg, az MTVA is gecire ráér a kormánypropaganda mellett arra, ogy az én Youtube csatornámat DMCA takedown-nal illesse (leszedettek egy kb 10 másodperces Janka néni videót), amiért kaptam egy Copyright Strike-ot. Az egy olyan, amiből ha 3 van, véglegesen megszüntetik a fiókomat.

Mindeközben komplett Szomszédok részek vannak fent a neten, bántatlanul. Nem azt mondom, hogy nincs igazuk, hanem azt, hogy szerintem rossz irányból kezdték el ezt a dolgot. Meg azért copyright strike-ot adni ezért kicsit durva.

Ma voltam egy céges bulin. A poén ebben az, hogy a cégnek van 4 alkalmazottja, mindenki más freelancer. És voltunk vagy 50-en. Egészen vicces az, amikor az emberek láncban ismerik egymást, és a lánc körbe ér. Például az egyik operatőr ismert valakit, aki ismert egy csávót, aki annak a sorozatnak az egyik vágója, aminek én csinálom a hangját. Most persze az olvasó szívében megjelenik az a felemás fájó hiányértzet, hogy "Na jó, de ez nem vicces.". Valóban. Nem ez a vicces, hanem az, amikor az ingyen captain-gyömbérek hatására vadidegeneknek elkezdi elmesélni, hogy mi a jelenlegi szerelmi prolémája, de csak félig derül ki, mert a történet felénél vagy jön a főnök és smúzolni kell vele, vagy ki kell menni cigizni, ahol egy másik idegen szerelmi történetének a felét hallod, de be kell menni, mert megfagyás esete áll fenn.

Végeredményben: a nyertes az a nő, aki egy óceánjáró másod-hajóskapitányába szeretett bele, akivel nem volt semmi, de azért mégis volt valami, de amikor legutóbb hazajött (és megjelent a főnök).

Annak a kurva anyját, aki a gyárban minden mélytányérra ráragaszt egy olyan matricát, hogy "így-úgy strapabíró", és nem hozza le a mosogatógép, úgy kell lekaparni, hogy összebaszod a tányért. Mert azért annyira nem strapabíró.