Hogy miért nem érek én rá hétvégén? Hát elmondom. Legalábbis azt, hogy a mostani hogy nézett ki.
Mivel hétfőtől péntekig napi 10 órát dolgozom, nem sok mindent csinálok melón kívül, hogy szebben ne mondjam, hétköznapokon. Ami önmagában is vicces, már a hétköznap, mert magyar és közép-európai viszonylatban az hételejenap, szerintem valahonnan az EÁ-ból (nem akartam usát írni) vehettük át , ahol a hét első napja a vasárnap, az uccsó pedig a szombat, így jön ki nekik az, hogy a hét hetedik napját, a sabbatot szenteld meg, ugyanbizony, mármint így vallásilag. Hanem nekik ezzel szemben a "weekend" van elbaszva, mert valahogy azért a vasárnap is "weekend", pedig az "weekbegin" vagy "weekstart" kéne hogy legyen. Szóval hogy hétköznapokon olyan 8-kor zuhanok haza, letottyanok a számítógép elé, ha van maszek melóm, azt csinálom, ha meg nincs, akkor esetleg úgy fél órát prüntyögök valamelyik hangszeremen, vagy csak ülök a számítógép előtt, pihenés címszóval, mert kurvára el lehet ám fáradni 10 óra alatt. Kivételt ez alól a péntek jelent, mert akkor meg el kell menni valamit csinálni, különben nem is éltem, ugyebár. Ez alól is kivételt jelent az, ha zenekari próba van, ami egyébként elég valószínű, mert ugyebár 3 zenekarom van, mind kiugrás előtt. Mindezek alól az a kivétel, ha komolyan leadási nap van, és este 11-re érek haza, mert valaki nem készült el időben a jelenetével. Van ez így, nem panaszkodom, csakelég fos érzés az, hogy ha egy egész csapat kurva jól teljesít, és lerakják este 5-kor a munkát, pont elég egy ember, aki megcsúszott esetleg, és csak rá várunk mi, az úgynevezett "overhead"-ek. Bármi is legyen az.
Mindennek az az eredménye, hogy hétvégén szembesülök azzal, hogy irdatlan méretű kuplerájt sikerült egy hét alatt felhalmoznom megint, és ez tarthatatlan. Szombaton felkelek úgy dél körül, és ezzel kell szembesülnöm. Ha véletlenül nem délben kelek, hanem előbb, annak az az oka, hogy valami kurva fontos dolgom van, és akkor már eleve nem lehet pihenni. Pedig pihenni kell, mert ha nem pihenek, akkor egész héten fáj a szemem például, ami nem kellemes, ha az ember egész nap a monitort nézi, és nem azért, hogy sorozatot nézzen. Szóval a szombatom azzal indul, hogy sülök a szembe, aztán azzal folytatódik, hogy elkezdek tenni ellene. Kihurcolom a koszos ruhákat (máig rejtély, hogy hogy tudok 43 pár zoknit elhordani egy hét alatt), elkezdek szemetet szedni, aztán feladom, és megnézem, mi van az interneten. Miután nincs semmi az interneten, mert már kiolvastam az egészet úgy egy éve, és csak a napi dolgokat kell reggelente behozni, általában rádöbbenek. Egyszer errem másszor arra, de leginkább arra, hogy én márpedig ezt ígértem annak, és mindjárt ott kell lennem/kész kell lennie/fel kell készülnöm/meg kell írnom/meg kell hegesztenem/fel kell javítanom/meg kell javítanom/ki kell javítanom, szóval valami mindig van. Ha meg nincs, akkor az egy olyan hétvége, amikor máshol ébredek, mint ahol a jelenlegi otthonom van, az meg azért bonyolult. Este vagy elmegyek valahova, vagy nem, de általában nem, mert annyira el vagyok hullafáradva, hogy csak na, és elhatározom, hogy korán lefekszem, melynek az az eredménye, hogy éjjel 3-ig sorozatot nézek (most A simlis és a szende), majd lecsukom kis szemem, és vasárnap némileg korábban kelek. A vasárnap azzal kezdődik általában, hogy megint rádöbbenek, mégpedig arra, hogy a mosás. Ez nem is lenne baj, de Rozsé/Zomba is akkor döbben rá, ígyhát azonnali fontossági licitálás kezdődik, mégpedig: "Mosnom kell" "Nekem meg MUSZÁJ" "De nekem nincs pólóm" "nekem meg nincs alsógatyám" "Nekem meg zoknim, és így tovább, és így tovább. Persze össze is ömleszthetnénk a ruháinkat, de Rozsé állítása szerint nem akarja összemosni a ruháit a zoknijaimmal. Ezt mélységesen meg is érteném, ha tényleg ez lenne az ok, de a lelkem mélyén tudom, hogy az ő lelke mélyén egyszerűen az a helyzet, hogy fél attól, hogy teregetési nézeteltérésünk támad. Ezt most nem fejteném ki, mert nincs rá idő, de el lehet hinni és kész.
Szóval miután a mosás bekerült vagy nem, kezdődik a rápihenés. Ez megintcsak abból áll, hogy leroskadok a számítógépem elé, bekapcsolom a stúdiósat is, átpörgetem, hogy mely fantasztikus számaimat kéne befejezni, majd balra fordítom kis fejem, és megint megnézem, mi történt az interneten. Természetesen semmi. Valahogy hétvégén sosem történik semmi. Eztán ismét rádöbbenés következik, miszerinthogy mindjárt itt a zenekar. Valamelyik, de általában az Aquincum. Rozsé pedig minden egyes vasárnap előadja a hülyét, hogy "nem is GONDOLTAM volna, hogy jön a zenekarod" meg hogy "nem mondtad", pedig egyrészt de, másrészt pedig inden vsárnap Aquincum próba van, vagy itt, vagy ott, de mivel most kurva hideg van, a cuccaink meg egyre drágábbak, inkább itt. Mire a zenekar elmegy, már este van, én pedig ismét leroskadok a gép elé, és itt mindig történik valami fantasztikum. Ezen a héten például az történt, hogy lejött a S.T.A.L.K.E.R. - Clear Sky c. játék, és muszáj volt felrakni. Hát, nem semmi, eddig van olyan jó, mint az elődje, már még nem sokáig jutottam el, sokáig elidőztem a mocsárban. Komolyan mondom, ha nem hiányozna egy-két dolog a játékból, pl. a drótkerítés, amelynek hiánya miatt ott vergődök fél órát, mire kijutok a legegyszerűbb bázisról, meg is venném.
Mire felnézek, már éjjel 1 van, vagy jelen esetben 2, úgyhogy irány a lefekvés, és így leszek hétfőre mosott szar, bármennyire is megígértem magamnak pénteken, hogy most kivételesen kialszom magam.
Na, és ezért nem érek én rá hétvégén, mert hétvégén van időm ÉLNI.
(Kivéve persze, amikor valami kurva fontos dolgom van, mert akkor akkor sincsen sem nem.)
