Uglee archív

Azóta egy kicsit kitisztultak az emlékek, és rá kellett döbbennem, hogy Fazék még azelőtt rám zárta annak a bizonyos öltözőnek az ajtaját, mielőtt megkérdeztem volna, hogy miért nem basszerozik, szóval tényleg pusztán azért akart megverni, mert balhés.

Volt viszont Aquincum próba, és a gitárosaim megtanulták végre az új számot, nagyon odabaszós lesz, ha teljes lesz a zenekar.

Holnap pedig szerelmi okokból basszusgitárt viszek egyik kollégámnak, ami azért vicces, mert fingom sincs, hogy egy basszusgitár hogy vezet a hódításhoz. Egy gitár talán, nade basszus?
Ha már itt tartunk, én már egész hamar rádöbbentem, hogy nem túl csajozós hangszer a dob, mivel a szerenád körülményes, viszont a rendőr is biztos kijön.

Most pedig teregetés és rendrakás, mert jönnek megnézni Rozsé félg elhagyatott szobáját, és a fürdőszobában és egyéb helyeken felbukkanó halott német katonák és akasztott cigányasszonyok nem kedveznek a kilátásaimnak.

Alá.

Nah.

Hát megvolt a második Overcast koncert is.

Az Overcast,ha még nem meséltem volna, az egy olyan zenekar, amit diákként még néztem, és csodáltam, hogy  koncert, meg hű, meg minden, és most benne vagyok mégis. Igen fasza koncertet nyomtunk Budaörsön, a Városi Klub nevű helyen. Arról most nem mesélnék, hogy a Hangtechnikus nevű MSN kontaktom mennyire rábaszott az ő számítógépével és 8 sávos ADAT-előfokával abból a szempontból, hogy mégsem tudta semennyire sem felvenni a koncertet, mert a cucc nem volt rá alkalmas, inkább az erőszakra térnék ki.

Az első dolog az az volt, hogy kimentünk friss levegőt szívni, mire megjelent két kopasz fasz, és fennhangon közölték, hogy "Románokat keresünk!!!, mire egy kis náci viccből megkérdezte őket, hogy "Szlovák is jó?", mire odafordultak hozzá, hogy "Te román vagy?", ő meg már hiába mutogatta a fehér fűzőjét összetartozási zálog gyanánt, kapott egy pofont, és még egyet. na, mi akkor úgy döntöttünk, hogy bátran megfutamodunk, és bementünk a helyre. Én elkezdtem biztonsági őr után kérdezősködni, mire előjött valami nagy kopasz állat, hogy mé, mire mondtam neki, hogy mert kint verik a vendégeket. Na, el is indult kifelé, mi meg az ablakból lestük, hogy mi lesz.

Hát az lett, hogy emberünk kiment, az egyik kopasz szép lassan levette az övtáskáját, átadta a másik kopasznak, és egyet lebaszott emberünknek, aki azonnal eldőlt, mint a hosszú szar a WC-csészében. És ennyi volt, legalábbis részünkről, mert hősiesen bemenekültünk az öltözőbe. Onnan 2 perccel később kizavartak minket,azóta sem tudom, miért, aztán pedig élveztük a Judas Beast zenekar muzsikáját, folyamatosan a hátunk mögé pillantgatva, hogy a két kopasz bejött-e esetleg.

A másik dolog pedig az volt, hogy megismertem Fazékot. Vagy fazekat. Ő az Overcast régi bazzgitárosa, mint olyan. Koncert közben csak annyit láttam belőle, hogy énekli a szövegeket, és élvezi a koncertet borzalmasan. ugyebár ő apa, meg minden, legalábbis azt hallottam, szóval mondtam is neki, hogy azt hittem, sokkal öregebb. Aztán megkérdeztem tőle (Árposz később felvilágosított, hogy nem megkérdeztem, hanem elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem), hogy miért nem ő basszerozik az Overcastben. Ez azt a hatást váltotta ki belőle, hogy bevitt engem az öltöző zárt részébe és magunkra csukta az ajtót. Én sejtettem, hogy valami nincs rendben, de egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi. Szerencsére Árposz némi Psychoi sugallatra benyitott, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, mire Fazék mondta, hogy igen, én pedig mondtam, hogy "nem", illetve "Árposz, segíts!", mindeközben pedig Fazékmarasztaló erejének ellenében kinyomultam az ajtón a töbi ember közé, ott meg már nem akart bántani.

Tényleg vannak emberek, akik csak azért verekednek, hogy verekedhessenek. Nem értem. Tényleg nem. mindaddig csinálják ezt, amíg egy jobban verekedő kekeckedővel nem találkoznak. És még azon is túl. Én sosem tartoztam közéjük. Sokszor keveredtem konfliktushelyzetbe,  de mindig kilábaltam belőle. Többnyire. De sosem verek még össze.

És ezt nem győzöm folyamatosan lekopogni.

Sokszor, egymás után.

Biztos véd engem a büdös parasztok védőszentje :)

Voltam tegnap Pendulum-koncerten a Vasúttörténeti Parkban.

Egy kicsit döcögősen indult, mivel este 9 órás kezdés volt mindenhol, de végül kiderült, hogy az mégis sokkal inkább kapunyitás, és az is inkább este 10-es, addig szarrá fagytunk és megkötött a térdünk. Végül csak beengedtek minket, és akkor kezdett jóra fordulni az este: láttam forgatózsámolyt. Az egy nagyon remek dolog, és a mozdonyok világítottak, meg minden, szóval bámészkodtam, mint egy gyermek. Némi addicionális sorállást követően bejutottunk a helyre, ami pont olyan kurva hideg volt, mint bármi más, volt viszont színpad meg fények meg DJ meg zene, szóval alakult.

Na, csak hogy a lényeget mondjam, istentelenül mocskosul piszkosul nagyon jó volt a koncert, és így talán már örülök annak is, hogy a Szigetre nem jutottak el, részint mert így sokkal személyesebb volt, másrészt pedig elég faszán szólt.

Teljességgel megérte.

Én már nem is tudom, hogy mi ez a sok kihagyás, tán a sok dolog.

Szombaton koncert az Overcasttel, a Budaörs Városi Ifjúsági Klubban, de előtte pénteken egy kis Pendulum a Vasúttörténeti Parkban, ha már a Szigeten elmaradt.

Egy dologra emlékszem, amit konkrétan le akartam írni, az pedig a McDonalds új felhozatala. Bezony-bezony, magyaros ízek.  Hogy bundáskenyér meg lángos meg fasirt. Annyira abszurd ez az egész, hogy a múltkor úgy döntöttem, hogy kötelező kipróbálnom.  Be is mentem, hogy bundáskenyeret igényeljek az eladókisasszonytól, és nézegettem közen a képket. Hiába nézegettem viszont, mert a lyány közölte, hogy márpedig a bundáskenyér az reggeli. Perszehogy. Nincs is jobb korán reggel, mint egy jóóó olajban csocsogós bármi. Szerintem. De mindegy, mondom, akkor legyen lángos. Akkor lángos, mondja a hölgyemény, és beront hátulra, hogy kell lángos. Gondoltam, fogják az üst olajat, belegórják, és már kész is. Bár persze ezt csak tréfaságból gondoltam, hiszen nem voltak nagy illúzióim, gondoltam, hogy nem egy 25 centi átmérőjű lángosról lesz szó, de a kép alapján feltételeztem egy 15 centit. Nem okultam viszont eleget az életem során a reklám és a valóság kapcsolatával kapcsolatosan, ígyhát igen-nagyon meg voltam lepve, amikor kaptam egy Albert keksz bagyságú kerek baszt, és egy az ő méretét megszégyenítő nagyságú tejfölös csomagot. Szabályosan elkezdtem röhögni, hogy ezért adtam az imént 250 ft-ot, amikor ezét a pénzért a Flórián téri aluljáróban olyan odabaszós lángost kapok, hogy a fülemen jön ki. Hanem amikor hazafelé ballagván kibontottam és felhelyeztem a lángosra a tejfölt, olyan piszkosul jó fokhagymás teljfölös ízorgazmusban volt részem, hogy még.

Az ízfokozó az én barátom :)

Áldja meg az ég az én nővéremet, aki hozott nekem a fényességes nagy Angliából Pringles-t meg Wine Gums-t.Gasztronómiai orgazmikum.

Azon gondolkodám, hogy miért nem láttam az Indexen, meg sehol a hírt, hogy Palcsó Tomi ittasan felcsavarodott egyoszlopra

http://www.langlovagok.hu/html/galeria/2637.shtml

Vagy lefizette a magyar búvársajtót, hogy ne, vagy már annyira egy senki, hogy nem érdekel senkit.

Utoljára Palcsótomiról akkormeséltem, amikor a Szigeten ittasan üveggel dobálózott, kicsivel elvétve engem, és még sört sem adott fájdalomdíjul.

Most súlyosan megsérült, remélem, ettől egy kicsit felnő ez a nyomorú fasz.

Na ennyi.

hééééééééééééééé

hol az október 23-ai bejegyzésem????

Faszom kivan, pedig pont úgy kezdődött, hogy "Esőben nem magyar a magyar", szóval már megint vagy megette a  guláta. GRRRRRRR.

Nos tehát.

Az úgy volt, hogy ünnepség. Az ünnepség pediglen mindenképpen munkaszüneti nappal jár, kötelező jelleggel, és ha már munkaszüneti nap, akkor tegyük át a pénzeket szombatra, hegesszünk be egy szerdát a péntek helyére, de egy olyan szerdát, ami szintén munkaszüneti nap, és mindezt azért, hogy legyen 4 egybefüggő szabadnap. Nincs is ezzel semmi gond, ez így van rendjén.

Én a magam részéről úgy gondoltam, hogy a legjobb, amit tehetek, az az, hogy sokat alszom, mert meg voltam pusztulva az utóbbi időben, ennek dacára már szerda este azon kaptam magam, hogy Gyok és a drágalátos nővérem, valamint az ő orosz barátnőjének (neki még nincs beceneve) közreműködésével aljasodom lefelé a billiárdszalonban, ahol Gyokkelé és AMRAAM-mal, meg persze Szellszivel (szerepelj te is egy kicsit) szoktuk az elmebaj határait feszegetni, természetesen bejutási célzattal, szóval ott dartsoztunk, mert asztal az márpedig nem volt, mert ami volt, az Snooker asztal volt, az meg túl nagy és nem éri fel a nővérem (mehhehehe), szóval ezért megvártuk a pool asztalt, pusztítottunk, majd nővéremet letámasztottuk AMRAAM vityillójában, mi pedig aludni tértünk.

Hálával tartozom Gyoknek, amiért délután kettőig hagyott aludni, aztán huzamos semmittevés után hazadobott, vagyis hazadobott volna, csak rájöttünk, hogy ugyebár október 23-a van, ezt pedig kizárólag onnan vettük észre, hogy le van zárva az Andrássy. A Hősök terén kb 150 ember lehetett (ami valamivel kevesebb, mint egy átlagos nyári napon), köztük hárman-négyen lóbáltak valami piros-fehér jólláthatósági zászlót, de amúgy pangott a tér. Az Andrássyn kénytelen voltam ígyhát kisföldalattival hazatérni. Az Andrássy teljesen kihalt volt, kivétel egy "Gyurcsány Takarodj" színpadot, ami természertesen a Terror Házával szemben volt felverve, de ott is csak egy technikus tartózkodott. A nap hátralévő részében hallottam, hogy koncertek vannak, de olyat, hogy közönség, nem nagyon láttam. Akkor gondolkoztam el erősen, hogy bizony már ez a második október 23-a, amikor nincs városégetés, hogy ennek mi lehet az oka. És akkor tudatosult bennem, hogy hát persze! Hiszen esik az eső. Tavaly is 24-én volt a balhé, amikor kisütött a nap. Amikor erre jutottam, gyorsan be is csuktam az erkélyajtót, nincs itt semmi látnivaló.

A hétvége többi része többé-kevésbé úgy telt, ahogy képzeltem, vagyis végestele hentergéssel vegyes sorozatnézéssel. Történt viszont néhány csoda.

Most következik a fotóblog rész, akit nem érdekel, az most nyugodtan bezárhatja a böngészőjét.

Rozsé (dobpergés.........................) Kiszedte a WC-ből a szőlőfürtöt:

De ez még semmi.

El is mosogatott :)

Szavamra, ha Rozsé minden héten elköltözött volna, sokkal tisztább és élvezetesebb lett volna ez az albérlés.

Ezen kívül sok minden nemigen történt a hétvégén, viszont ma dolgoztam is. A dolgozás maga annyira nem volt hűde, viszont azt ugye tudjuk, hogy én egy filmes cégnél dolgozom. A filmes cég pedig egy új angol produkcióban dolgozik. A produkció azt szeretné, hogy mi írjuk be a HD kazettákról az anyagokat magunknak, mert nem akar pöcsölni vele, ebből kifolyólagosan kölcsönkértük tőlük pár alkalommal a HD-magnójukat, melynek piaci értéke 10 és 15 millió forint között mozog. Most kb. harmadszor hozták el nekünk, de most úgy fest, hogy a legsötétebb lótifutijukkal sikerült elküldeni, mert hozott egy kartondobozt, abban pedig a kazettákat és a magnót behányva. Közölte utána, hogy "ja, és van még ez a fémdoboz", és behozott egy flightcase-t, ami arra szolgál, hogy a tartalmát megvédje akár egy repülőgép lezuhanásától is. Engem mocskosul elkezdett furdalni a kíváncsiság, hogy mi lehet a flightcase-ben, bizonyára aranyrudak, ha a 10 millás cuccot kartondobozban hozzák mellette. Kinyitottam, és ez a látvány fogadott:

Igen, pontosan. Semmi sem volt benne. Ez a flightcase a magnó doboza. Gondolom, mondták neki, hogy "ott a magnó, ott pedig a flightcase, vidd el nekik", ő meg bekúrta a magnót egy papírdobozba a kazettákkal együtt (lásd papírdoboz),  a flightcase-t meg mellékúrta az autóba és hozta. Egyik nagyrabecsült főnököm továbbment az elmélkedésben, szerinte azért hozta így, mert a magnó nem fért bele a kazettákkal együtt a tokjába, bár ez a verzió nem ad magyarázatot a flightcase rejtélyes elhozására.

Végülis csak egy lakás áráról van szó :)

Ja, és a legfontosabb kérdésem:

Én ugyebár tanultam közgazdaságtant, tehát tudom, hogy a pénz, főleg a forint, nem más, mint olyan papírdarabok tömkelege, melyeknek értékét a belé vetett bizalom tartja fenn. Ez már eleve egy sokk volt amikor először hallottam, erre most nyakunkon a világválság. Zuhan a tőzsde, zuhan a forint, emelkedik az ojró. Na, az első amit nem értek, az az, hogy ha világválság van, akkor miért emelkedik az euró? Ha az egész világ válságban van, akkor az eurónak a forinttal kéne zuhannia, nem? Vagy itt Magyarországon a Kárpátok megfogták a világválságot, ezért töményebb? De nem is az, bazmeg, hanem hogy eltelt a hévége, és olvasom, hogy és akkor folytatódik a válság, és mondom, hogy mi a picsa?

HÉTVÉGÉN NINCS VÁLSÁG??

És bazmeg nincs. Amikor zárva van a tőzsde, akkor nem zuhan semmi sehol.

Nem lenne egyszerűbb bezárni a tőzsdét a picsába? :)

Nos.

Nem egyszerű.
Az történt, hogy sok lett.
Munkám során sokszor találkozom adatbázisokkal, táblázatokkal. A munkám 3 szakaszból áll. Az első szakasz az "ez legyen az első dolgod, amikor bejössz". Ez tart úgy 9-től fél 11-ig, néha 11-ig. A következő fázis az, hogy felzárkózom magam mellé, felzárkóztatom az adatbázist magam mellé, elkezdem a feltöltéseket, letöltéseket, konvertálgatok. Főleg a konvertálás tart hosszú ideig. Amúgy nem akarom magam dicsérni, de kb másfél-két ember melóját végzem el egy nap, mármint időre, csak ugye mindenhol tudok trükközni, geek múltamból kifolyólagosan. Kicsit még büszke is voltam magamra, hogy mennyire tudok pörögni, és milyen fasza jó munkaerő vagyok, meg minden. Szombaton aztán beütött valami. Épp az ezer dolgomat csináltam, amikor odajött az egyik főnököm, hogy kéne még egy excel-táblázatot csinálni a shotokról, hogy mikor érkeztek meg. Tekintve, hogy van már 4 hasonló táblázat, meg ráadásul egy Mircosoft Project projectet is vezetnem kell róluk, plusz a saját adatbázis-szoftverünk, meg a faszom, és pluszban még kitalálta ezt, ráadásul van vagy 300 shotunk, ha mindegyikkel csak X percet töltök, az Y óra, szóval én felbasztam magam rajta. Nem mondtam neki semmit, mert szeretek ott dolgozni, de fel. Nem is túlságosan nagyon, de eléggé. Egész egyszerűen megijedtem attól a táblázattól. Nagy és hosszú és nekem kel csinálnom, és hosszú ideig tart, meg a faszom. Meg hogy délutánr legyen kész. Akkor úgy nézett ki, hogy soha nem lesz kész, nemhogy délután. Aztán azon kaptam magam, hogy nem vagyok jól. Nem tudnám pontosan leírni, nem hasonlít semmire, ami eddig volt, csak elemeiben. Konstatáltam is, hogy valószínűleg ennem kéne valamit. Újdonsült kolléganőmmel ki is mentünk kajálni, letespedtünk, én pedig azt éreztem, hogy össze fogok esni. Pedig ültem. Nem tudom, hogy hogy mi volt, kicsit pánikos, kicsit ájulós, kicsit hányingeres érzés. Nem is tudtam enni egyáltalán.  Abban a pillanatban pedig úgy éreztem, hogy én nem tudom ezt tovább csinálni, hogy odaülök a géphez, és egész egyszerűen nem fogom tudni megcsinálni azt a kibaszott táblázatot, sem a másik nyolcat, se semmit, főleg azért, mert abban sem vagyok biztos, hogy vissza tudok sétálni a melóhelyemre. Kértem egy pohár tejet, lehajtottam, mert sejtettem, hogy energia mindenképpen kell, márpedig nem ettem aznap még semmit. Máskor sem szoktam, nem ez a baj. Egész egyszerűen rádöbbentem, hogy eddig tartott a lendület, vagy legalábbis most elfogyott. Jó dolog pörögni, meg minden, de ez sok, egyszerűen sok. Úgy fest, hogy én sem vagyok superman, nem bírom a napi 10 óra intenzív melót, ami tudom, hogy nem árokásás, meg minden, meg óránként-kétóránként van 5 perc szünetem, de a maradék időben nincs egy másodpercem lazítani. Most nem azt mondom, hogy flashjátékokkal akarok játszani, vagy netezni akarok meló helyett, de van az, amikor nyugis a meló, de van, meg van az, amikor azonnalkellmoströgtön, és az utóbbi pár hétben csak ilyen van, és folyamatosan. én meg még tényleg milyen büszke is voltam magamra, hogy úgy meg tudtam nyomni az iramot, hogy este 7-kor mindig el tudtam jönni. Úgy néz ki, hogy faszság volt.

Vagy azt kell csinálni, hogy nyugisan dolgozni, és megnézni, hogy mennyi munkám marad este 7-re, és azt lepasszoltatni valakinek, vagy én nem tudom, de egyet biztos nem akarok: tovább bent maradni. Egyrészt nem tartanám igazságosnak, mert amúgyis napi 9 órára van kialkudva a bérem, és már most sem 9 órányi melót végzek el az alatt a 10 óra alatt, amit bent töltök, másrészt pedig most sincs időm semmi privátra, hiszen minden be van zárva, ha hazamegyek, de ha 8-ig, 9-ig bent kéne maradnom, akár 3-szor 4-szer ennyi pénzért is, akkor sem lenne jó, mert akkor egyáltalán megszűnne minden magánéletem.

Mindegy, nem tudom, mi a megoldás, de szerintem nagyon le lehetek épülve, mivel 2 hónap leforgása alatt másodszor betegedtem meg, ráadásul még meg sem gyógyultam a másodikból, és ez már a második alkalom rövid idő alatt, hogy rosszullétig  felidegesítem magam valamin.

Jah, és az sem különösebben könnyű érzés, hogy holnap be kell mennem megint. Tudom, hogy ez mind pszichológia, de ez most nem segít.

Ja, és ez nem a "holnap kiderül" kategória. Ez az "az sem biztos, hogy kiderül" kategória. Nemis biztos, hogy van minek kiderülnie. Ez azon ritka dolgok egyike, amikor nem biztos, hogy van válasz, de még az sem biztos, hogy van kérdés egyáltalán.

Lehet, hogy szimplán többet kéne aludnom, és akkor jobban bírnám a túlterhelést.

Lehet.

Talán.

Nah, ha már ritkán, akkor duplán, vagyis "így válik az önfeledt internetezés borzalmas rémálommá" rovatunbkban ma: IWIW

Kaptam levelet tőlük, hogy írtak nekem üzenet. Nem is rejtély, hogy ki írhatta, vagy a nővérem, vagy az anyám, hiszen más hasonnevű illetőt nem ismerek. Hanem, amikor beléptem, ott forog a levél a menüben, meg minden, épp csak a levél maga nem jelenik meg. Mondom, biztos megtelt a postaládám és azért. De nem. Mondom, kitörlök egy-két levelet, hátha mégis. Hát, kínomban kitöröltem az atyaúristent is, de még mindig sehol semmi. Így nézett ki:

 Én komolyan nem tudom, mit tegyek már, szóval ha valakinek van ötlete , az szóljon, illetve a nővérem vagy az anyám írja újra, vagy hívjon fel, vagy valami, mert ezért.

Alászolgája.

Igen ritkán írok mostanság, melynek pedig az az oka, hogy nem jut eszembe. Valószínűleg az van, hogy olyan kurva sok dolgom van, hogy az agyam a blogolást nem veszi a hejdefontos dolgok sorába.

Megvolt tegnap a nagy rekreációs főpróba-koncert az Overcasttel, és mondhatom, istentelenül fantasztikus volt ám. Mindenki faszán helytállt, én pedig szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagyon jól doboltam. Ugyanakkor el kell gondolkodnom, hogy tényleg szükséges-e olyan hangosan dobolnom, ahogy csinálom. Valószínűleg igen, mert egyrészt a dob szarul szól, ha nem ütik meg rendesen, másrészt pedig sehogy sem néz ki. Majd ha unplugged koncert lesz, akkor azzal a köteg hurkapálcikával fogok dobolni öltönyben, nyakkendőben, és akkor direkt simogatom.

A másik vicces dolog pedig az, hogy megkaptam a cégnél az étkezési utalványaimat, amik pedig kettőszáz forintos címletekben, egy hosszú szalagban állnak rendelkezésemre. Most leginkább olyat játszom vele, mint amit azzal a rövid életű divattal, a szivárványszínű műanyag spirállal, ami nekem sosem volt, mert vagy én sajnáltam rá a pénzt, vagy a szüleim. Aki tudja, miről beszélek, az tudja, miről beszélek.

Ma pedig elalvós nap van. Amint leülök, el akarok aludni, de ez nem baj, mert mindenki mással ugyanígy van e'.

Addig pedig mindenki tartson ki, mert jönnek nemsokára a mindenféle koncertjeim hosszú tömött sorban.