Na, hogy beleverem a faszomat!
Vagy egy hete eltűnt a kulcsom. A lakáskulcsom. Feltúrtam érte már egyszer a szobámat, de nem lett meg. Elkezdtem használni hát a pótkulcsot, ami kicsit recsegősen, de működik azért. Tegnap este viszont terápiás jelleggel megittam sok-sok mézes ágyas meggypálinkát Reagenssel, aki a várnál kevésbé bírta jól, ezért egy idő után úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne egy kicsit levegőzni, mialatt ő mellékesen feljönne az előzőleg nálam felejtett pendrive-jáért. Ez egészen jó ötletnek tűnt, de a kivitelezése kicsit döcögős volt, ugyanis Reagens úgy tántorgott, mint egy részeg, ami eléggé helyénvaló egy részeg ember esetében, ugyanakkor kicsit meg tudja nyújtani az A-ból Zs-be való eljutás időtartamát. A becsület kedvéért hozzá kell tennem, hogy én sem voltam színjózan, de én tudtam egyenesen menni, ajtót nyitni, ilyesmi. Nem sokkal Reagens távozása után észrevettem, hogy neki sikerült lecserélnie a táskáját a pendrive-jára, magyarán most a táskáját hagyta nálam, rá is telefonáltam, hogy mi van, mire mondta, hogy az nem jó, mert drága a takszi és majd. Reggel felhívott aztán, hogy nálam van-e a táskája, mire mondtam neki, hogy igen, de ezt tegnap mondtam. Jah, jön vissza a kulcs. Keresem a másolatot, mint az állat, de az meg a mikrofon-kosárka sorsára jutott, szóval elrészegelődött valahova a sok szarszemét alá, ami erősen megnehezítette az egri Palacsintavárba való elindulás idejét, szomorúan, fokozódó ingerültséggel, természetesen. Felforgattam a tetves szobát, és sehol. Fürdőszobát, konyhát, szemeteskukát (fölötte tartom a kulcsot normál esetben), de semmi. Végül egy huszárvágással megkérdeztem Rozsét, hogy itthon lesz-e öt és hat között. Azt mondja, hogy ó, persze. Mondtam neki, hogy mert nincs meg a kulcsom, és nem tudok bejutni, satöbbi. Long story short, persze baszott itthon lenni, és még a hazaút is egy órán keresztül tartott neki, én addig annyira felbasztam az agyam, hogy simán betörtem magamhoz, igazából csak a riasztóhoz kellett időben odaérni beütni a kódot. Végül hazaért Rozsé 6 óra 2 perckor, én meg üvöltöztem vele, merthogy nekem akkor már rég a próbára menő autónál kellett volna sorban állnom, ő meg lóbálta az előzőleg az ablakon kibaszott papucsát. (Azt meg azért basztam ki, mert lenégykézlábaltam a számítógépeim alá, és az orrom alatt lett. Nem tetszett.) Erre, hogy a nyomorom súlyosbodjon, felhívott megint Reagens, hogy elvesztette a táskáját tegnap sakál részegen. Megnyugtattam immáron másodszor, hogy megvan a táskája, de az még mindig a jobbik eset, mert nekem meg eltűnt a kulcsom, és be kellett törnöm magamhoz, brutális módszerrel, mire közölte, hogy ő meg talált a zsebében egy kulcsot. Természetesen az enyém volt. Mondtam is, hogy ez gecijó, mert hiába kerestem a kulcsot reggel egy óráig, meg a behatolás után még fél óráig, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy de legalább a jóféle, sorszámozott, eredeti kulcsomat megtalálhattam volna. Erre próba után betegen, holt fáradtan haldokolok itt a számítógép előtt, persze aludni megint nem tudok a sok tea miatt, és szóvá tettem Rozsénak ezt a dolgot az elveszett kulcsokkal, mire közölte, hogy az a sorszámozott kulcsom az ott van, egy kulcstartón, és pillanatnyilag Zomba használja, mert ő meg ide van költözve, természetesen on behalf of Rozsé, semmi lakbér-harmadolás. De gecijó, nem? Én meg már azt hittem, hogy elmebeteg vagyok, és úgy veszítek el kulcsokat, hogy nem is tudok emlékfoszlányt felidézni magáról az elvesztés folyamatáról.
Komolyan mezd a faszom kilenni az egésszel. Nekem nő bazmeg ne lakjon a lakásomban, mert agyfaszt kapok tőle, a tamponoktól, a ruháktól, a lehajtva hagyott WC-ülőkétől (most félreértés ne essék, nem a konkrét esetről beszélek, hanem úgy általánosságban, senki se sértődjön meg feleslegesen), a százféle testápolótól, illatszertől és gusztustalan szartól (kurvára nem érdekel hogy Lush, ha úgy néz ki mint a szar, és olyan szaga is van, mint a szarnak, felőlem lehet az egy drága szar, de nekem ne legyen a lakásomban szar, vagy ha igen, akkor csak addig, amíg le nem húzom), tele van a gardrób ruhákkal (ki hallott már ilyet???), én szeretem, ha a konyhának jó illata van, de néha azt kell hinnem, hogy valaki szart sütött, olyan szag van, amikor nő használja, Millió féle fűszer, amiket csak névről ismerek, és néhánynak szarszaga van, esküszöm, a becsempészett személyes dolgok általi behatolást az én puritán környezetembe, itt egy kép, ott egy virág (úgyis megdöglik, aztán jön a "nem vigyáztál rá, hát ennyit ér neked amit adok neked?"), meg úgy egyáltalán sem nem. Régóta tudom, hogy egy nőnek sincs akkora melle, hogy összeköltözzek vele, erre hirtelen tényként realizálódik, hogy márpedig itt egy hónapig Zomba itt lakik, és ez felborítja a szépen felépített mizantrópia-közösség-egyensúlyomat.
Egyébként meg beteg vagyok mint a szar, és koncertem lesz 16-án a Rézmálban, Marcibányi tér. Nem mondom, mikor kezdünk, mert van még két másik zenekar, akiket szintén meg kell nézni. Aki pedig nem jön el, az ne is kerüljön a szemem elé.
