Na.
Mivel kevés a szöveg, sok a kép, "Mirci cica pedig gyönyörűszép" (Tom&Jerry), elmesélem hát, hogy miért gáz velem elmenni bárhova is, különösképpen ha ez a bárhova épp oda, ahol billiárdozni lehet vagy szoktunk vagy mindkettő.
Mert az úgy van, hogy mint azt már megszoktuk, a golyók legalább 10%-a lemegy az asztalról, amit rutintalanabb versenyzők annak szoktak tekinteni, hogy az a lyukba ment, de általában ezt addig gondolják, amíg Gyokkel vagy velem nem játszanak egy kisebb partyt. Ezzel az előélettel tombolunk minden egyes alkalommal a megszokott helyen. Most viszont megdöntöttem a megdöbbentségi csúcsot (nem az abszolut legnagyobb bénaságot, mert azt nehéz überelni, azt is én tartom, Gyokkel és AMRAAM-mal való első találkozásunk alkalmából, akit érdekel, olvasson vissza), de azért ez is elég szép volt. Az első körpercek alatt lement, felállította valaki a golyókat szépen, háromszög alakba, én pedig némi előkészület után, a golyó abszolut közepét célozva, nehogy "stong" legyen (egymás közt így hívjuk azt, amikor lecsúszik a golyóról a dákó), és ne is ugorjon ki a golyó, hanem minden energiáját átadja a többi golyónak. Na igen, de olyan svungosan (nem is erőből) sikerült meglöknöm azt a golyót, hogy egy irdatlan reccsenéssel szanaszétbaszta a golyókat az asztalon, ami nem is lett volna olyan nagy gond, csak a hangra odafordult a billiárdszalon teljes lakossága, ami meg azért volt szar, mert pont azt látták, ahogy 45 fokos indítású parabola-íven a picsába felrepük a fehér golyó, és reptének végeztével nagyokat koppanva leesett a szemközti, nem túl közel lévő snooker asztalon, meglepve ezzel az azzal szomszédos snooker-asztal játékosait, egyúttal döbbent csenddel vegyes vinnyogó röhögést kiváltva a népességből, én meg megdermedtem és aztán röhögtem csak nagyon csúnyán, hogy ezt így hogy. A legszörnyűbb az volt, hogy utána kiderült, hogy elértem a célt: lement egy csíkos golyó. Aztán amikor 4 perccel később újra sorra kerültem, sikerült az előbbi 2 snookerest a fehérrel és egy telivel is lelőnöm egyszerre, akkor viszont minden büszkeségemet félretéve, vinnyogva röhögtem a dákómra támaszkodva.
Hát ezért.
