Uglee archív

Nos, a pénteki koncert egyszerűen kurva jól sikerült. Le a kalappal a technikus előtt, voltak emberek is rendesen, már majdnem a pénzünknél voltunk, és a lehetőségekhez képest maximálisan jól szóltunk.

A többi zenekar is kitett magáért, bár az én egyik gitárosom most örjöng az egyik zenekarra, mert nem hoztak alapokat, holott megbeszéltük, hogy hoznak, ami valahol nem szép dolog, de ő egyből fel akar gyújtani mindenkit, aki valami neki nem tetszőt tesz.

A stúdiós gépemnek meg szikrák pattognak a tápjában, a másik gépen meg vírusok tombolnak, a harmadikon adatmentés folyik, isten se tudja már, hogy mi a fasz van ezekkel a gépekkel manapság.

Valami csak lesz. 

Tegnap olyan történt velem és Gyokkel, amitől sokat próbált Reagens barátom biztos azonnali szájhbzást kapna.
Ugyebár Gyok átjött, majd elmentünk az éjjelnappaliba sörért, megkérdeztük, hogy van-e hűtött sör, mire a csaj közölte, hogy nincs, de nem is adhat sört este 10-től reggel 6-ig. Meg semmilyen alkoholt sem.

Hát kérdem én, milyen egy büdös kurva világban élünk?

Hát a tegnap bazmeg.

El kellett mennem Auchanba. Mocsokszar idő volt. Ráadásul a szép fehér négercipőm volt rajtam, amit nem akartam összesározni. Ráadásul 4 óra volt, és ahogy a szerencsémet ismerem, gondoltam, megint ki fogok csúszni az este 7 órából, ami a munkaidőm vége.
Hívtam is gyorsan egy taxit a City Taxitól. Mondták is, hogy 15 perc. Én már rutinos vagyok, lementem 10 perc után megkeresni az eltévedt taxist. Az meg sehol, egyik bejáratnál sem.  20 percnél kezdtem  türelmetlenné válni, 30-nál idegessé, 40-nél kétségbe estem, és 3/4 óra múltán újra felhívtam őket.  Kiderült közben, hogy egyáltalában nem a T-com tehet arról, hogy elnyelte a pénzemet a fülke, tehát feleslegesen vertem szét anno, mert mivel nulla csörgés alatt felveszi a City Taxi központja, és úgy csinál, mintha csak simán kicsöngene, pedig közben már telefonálsz.  Naszóval 4 perc után felveszi a pina, hogy szebbet ne mondjak rá, és közli, hogy City Taxi. Mondom, én vagyok, és hol a taxim. Erre ő: egy pillanat, utána nézek. Kicseng még egy 5 percig a telefon, mire felveszi egy faszi és megkérdezi, hogy ezzel meg azzal akarok-e beszélni. Mondom neki, hogy igen. Erre ő: "akkor hívja vissza 10 perc múlva, mert elment." Büdös kurvája "utána nézek" címszóval letett a faszba és elment. Mondtam is a faszinak, hogy szó sincs róla, hogy ilyen történjen, mármint hogy én még egyszer telefonálok, mert így is már a taximat keresem, aminek mintegy 50 perc késése van. Erre ő: utána néz. 5 perc után közli velem, hogy "Sajnos nem találtunk önnek taxit". Mondtam is neki, hogy "hát az kurva jó", és lenyomtam. Nem igaz, bazmeg, hogy ilyenkor nem lehet felhívni engem az ötödik percnél, hogy ne várjak hiába az esőben. Na, már éppen mindenféle más taxitársaságok tarifatáblázatait néztem (mindegyik jobb, mint a City, nem tudom, a főnökeim miért szerették annyira), amikor csörög a telefonom. Ix Ypszylon a City Taxitól. Mondom jónapot. Erre ő, hogy én rendeltem-e taxit a Hajógyári Szigetre. Igenlésemre közölte, hogy sajnos nem talált taxit, ezért értem küldött egy Taxi 2000-es kollégát.
Ez milyen már? Impotens fasz banda.

Na, megjött a taxi végre-valahára, elpanaszoltam neki a sztorit, amin ő úgy röhögött, hogy majdnem balesetet szenvedtünk, aztán berontottam az Auchanba, anyjáig hajigáltam a kosarat, és már a kasszához (nincs megfelelő melléknévi igenév erre a célra) sorból elkezdtem taxit hívni, sikertelenül. Senkinek sem volt a közelben kombi taxija, amibe azt a 150 kiló cuccot belerakhattam volna. Na, ezt a telefonálgatást még folytattam egy jó darabig, mire kiderült, hogy nemhogy kombi, de semmilyen taxi sem jön arra "belátható időn belül". A végén tényleg nem jött, a kurva anyját, és az egyik főnököm jött értem 7 előtt 5 perccel a BMW-jével.

Konklúzió: a fasz üsse ki a City Taxi szemét!

Az élet nem egyszerű.

Az elmúlt 3 napomat azzal töltöttem, hogy a cégnél dolgozó embereket fényképezgettem lefelé, ami nem egyszerű meló, főleg lányok esetében, akik egy az egyben megtagadják a dolgot, mindenféle olyanokra hivatkozva, hogy "épp ma este akartam hajat mosni", meg ilyenek. Van viszont egy új kiscsaj nálunk, aki teljesen szótlan, szende, és van vagy 30 kiló.

Nos, vele történt az, hogy éppen a hétvégi kertfelásásos történet alkalmából valami ócska szálka ment a kezembe, és éppen végigkérdeztem mindenkit,hogy van-e egy tűje, de senkinek sem volt. Meglátom a csajt a folyosón, odamegyek hozzá, és nekiszegezem ezt az ártatlan kérdést. A reakció leírhatatlan volt, de azért megpróbálom:

Rám nézett "bazmegakurvaanyád" arccal, majd szép hangosan és érthetően közölte velem, miszerint:

"Ja, mer a nő az varr, MI???"

Lelkes feminista? Emancipunci? Aha, mi? :)

A hétvégém azzal telt, hogy hazamentem kis falumba.
Meglátogattam a nővéremet, megünnepeltük együtt a jubileumi 100. kilóját, ettünk rá pizzát, majd felástam az ablakom alatt a borzalmakkal teljesen átszőtt talajt, utána pedig elmentem próbálni, és csak az a pár szar dobverőm volt, amit nem én vettem magamnak. Most ha a tenyeremnek lenne szája, folyamatosan ordítana. A bőr csak azért van rajta, mert körbeéri, egyébként egy merő vízhólyag az egész.

A windowsomat meg ismét újrainstalláltam, de azonnal vírusos lett ismét, de megmérgelődtem, és kézzel leirtottam, ami sikerült is, teljes mértékben, csak most valami hibaüzenettel indul a windows, gondolom azzal, hogy nem tudja futtatni a vírust, mert letöröltem. A szomorú az egészben az, hogy az egyik windows-összetevő kiabál, szóval valami durva rootkit lehetett mindez.

Amúgy meg. 

Nos, a mai napom akár gyötrelmenek is mondható. Reggel a Praktikerben kezdtem, ahova persze taxival mentem, hogy ne ázzak szarrá. Készültünk, tegnap felhívtuk őket, megnézettük velük a raktárkészletet, és persze hogy volt olyan szék, amit szerettünk volna. 12 darab széket készültem vásárolni, az egyik olcsóbb volt, a másik valamivel drágább, de ilyen 10-20000 ft-os tételek. Odamegyek, az egyik széket megtaláltam, beleültem, egész jó volt, ugráltam, gyötörtem, nem nyaklott túlságosan, szóval talán megérte volna a pénzt. A másik, a drágábbik, amit kinéztünk, az meg nem volt sehol. Hiába nyomkodtam a "miben segíthetek" gombot, nem jött seki, csak úgy negyed órával később, és megmutatta, hogy hol van a másik szék. Kipróbáltam, hát amennyivel drágább volt, annyival szarabb is. Eleve túl magas volt, és hiába volt hátradönthető, ha egyszer nem ér le a lábad, hogy hátradöntsd magad. Ha meg magasra állítod a széket, vége mindennek, lóbálhatod a lábad, mint első általánosban. (Tényleg, akkor miért bírtuk jobban a láblóbázást, mint most?) Nos, mondtam is a nőnek, hogy akkor mennyi van abból, és abból. Közölte, hogy az olcsóbbikból nincs egy darab sem, ellenben a drágábbikból van pár. Mondtam neki őszintén, hogy nekem pedig az olcsóbbik tetszik jobban, mire mutatott egy még olcsóbbat, ami kb ugyanazt tudta, mint az olcsóbbik, csak még olcsóbban. Nem részletezem, milyen harcok árán, de végre tudtára adtam, milyen és mennyi széket szeretnék, mire rámutatott egy nagyobb kocsira, és közölte, hogy szerezzek egy olyat, de még arra sem biztos, hogy ráfér. Mondtam neki, hogy ha nem fér rá, akkor talán nem is kéne próbálkozni, hanem inkább egy békát kéne kölcsönvenni, mire közölte, hogy aztnemlehet, mertaszabályazszabály, én meg mondtam, hogy de hát valahogy csak el kéne vitetni a szállítókkal, meg ilyenek, de nem. Elmentem kocsit szerezni, és közben felhívtam a fuvarcéget, akivel a tegnapi 13 Amon asztalt és 56 Curry lábat hoztam el az ikeából, de ők azt mondták, hogy csak fél kettőre tudnak jönni, ami azért jó, mert nem jó, szóval elkezdtem mégis egyezkedni a helyi erőkkel, akik közben feltűntek a semmiből, mármint hogy házhozszállítás, és hogy még ma, meg időben, meg ilyenek, aztán nem találtam akkora kocsit, csak valamivel kisebbet, de azt sem volt könnyű megszerezni, fasszá áztam közben, és bemegyek, egyeztetek, magyarázok, mire a nő: "Ja, hogy szállítják? Akkor nem kell a kocsi." Nem, bazmeg, az orromon egyensúlyozom haza a 12 széket, vagy esetleg berakom a Suzukim csomagtartójába. Vagy gurítom a villamosig. Igen, azt a 4 köbméter széket szállíttatom. Végre valahára sikerült mindent elintézni, de az a durva az egészben, hogy a vásárlás és az árú megjövetele közötti időintervallumban semmi de semmi bizonyítékom nincs arra, hogy én vásároltam, mivel a számla a szállítóknál van. Ezt kurvára nem értem. Na, megjöttek a fiúk, mondom nekik, hogy akkor be lehet rakni a liftbe, mire fitymálóan, lenézően néznek, és az egyik visszakérdez, hogy "tessék?". Mondom neki, ott a lift, abba kéne berakni. Erre közli velem, hogy "Jaaaa, behordást nem csinálunk. Nem mondták?" Mondom, nem. "Miért nem kérdezte meg?" Hát azért rohadjak már meg, hogy nem kérdezem meg, nem? De hát nem számít az ember arra, hogy ha már hárman ülnek abban a kibaszott furgonban, legalább a liftig elhurcolják azt a szart? Hát nem. Letették a járdára, aztán elhúztak. Nem mintha nehéz lett volna berakni a liftbe a cuccokat, de nekik semmibe sem került volna.

Szóval összeraktam 13 asztalt, meg 2 széket, és csak azért annyit, hogy ne öljék meg egymást az emberek érte.

Most meg itthon vagyok és az a szomorú helyzet, hogy a magyar orvosi köpenyekre nagyobb zsebet kell varrni. 

Ja, amúgy pedig stílusosan "heti kínzó kérdésünk" a következő:

Ön szerint hány órakor került ki a hajdan nagysikerű, hétágú szélsőjobbzsidó ihletőségű hírlevél még népszerűbb, ám nyilvánosságából kifolyólag immáron sokkal kevésbé merész, ám azért néha még mindig jólmegmondó Subba blog egyik bejegyzésének kommentjébe a blogom egyik postjának linkje?

Figyeljék csak meg, milyen gyönyörű logaritmikus ívben hajlik a burkológörbe!
Hát nem csodálatos a természet? :D 

Nos, azt hiszem, végre megfelelünk a bérlakásunk normáinak, üvöltözés, életveszélyes fenyegetés és egyebek. Mindezzel azt akarom mondani, hogy megvolt az első zenekari próbánk a lakásban, melynek a rendőrség vetett véget. Mint azt megtudtuk a rendőröktől, márciustól eltörölték a "csendháborítás" 22:00 - 06:00 időkorlátját, és már egész nap bárki kihívhatja a rendőrt a szomszédjára, akinek túl hangosan fütyül a teáskannája. Természetesen a házból riasztották a rendőröket, mert hiszen honnan máshonnan.

Egyébként harcedzett, nagyon normális rendőrök jöttek, mivel örjöngve téptük a gitárokat, nemigen hallottuk a kopogásukat, ezért hát a zseblámpájukkal köröztek a konyhaablakban. Indokolatlanul kedvesen közölték, hogy már a hát előtt is remekül lehetett hallani, ahogy zenéltünk, amit el is hiszek, mert két gitáralap és egy basszusalap, meg két büdösnagy hangfal szólt, utóbbiakból az elektromos dobszerkó. Amúgy egyrészről megértem a rendőröknek a ki való hívását, mert tényleg jó hangosak voltunk, ugyanakkor nem értem, miért nem lehet bedörömbölni az ajtónkon és ordibálni egy sort, ugyanúgy abbahagytuk volna.

Amúgy nem adjuk fel, kapnak a pofájukra jövő kedden, Ugyanezen a cuccon fogunk játszani, de immáron keverővel és fejhallgatóval. Akkor aztán meghallják, milyen az, amikor csak az ének hallatszik :D 

Azt el is felejtettem írni, majd elkezdtem, csak aztán elfelejtettem elmenteni, majd jól lefagyott, szóval hogy voltam a Margit-szigeten (közigazgatásilag Margitsziget) a szabadtéri színpadon, mármint annak a nézőterén, hogy politikailag korrekt legyek, és megnéztem a Drakulát. Arról nem beszélek, hogy a plakáton lévő és a végül előadott szereposztás max 1-2 főben egyezett, de az egészről igen.

Zenészként azt kell mondanom, hogy közepesen szar volt. General MIDI hangzású hangszerekkel megvalósított, virtuózkodni próbáló, énekest próbáló zenék voltak, elég gagyin megvalósítva. Olyan prozódiák voltak benne, hogy komolyan felállt a szőr a hátamon, és sikoltozni támadt kedvem, megspékelve ezt azzal, hogy fél soron keresztül kitartott "éééén" sorvégekkel volt tele, amit már a versekben is gecimód rühellek.

Félig önképzett fénytechnikusként azt kell mondanom, hogy a robotlámpák csodálatos dolgok, és nagyon gyönyörűen valósítottak meg vele ablakon bevetülő nap/holdsugarakat, de nem vitték túlzásba sem a színek, sem a formák használatát, elég konzervatív fény volt.  Na jó, egyszer volt egy kis sárga glóriája a fénykörnek, amiben 4 szereplő állt  :)

Hangmérnökként azt kell hogy mondjam, hogy pont egy picivel volt hangosabb, mint kellett volna, a nagyobb kiáltások fájtak. Azt is meg kell mondanom, hogy nincs előadás elbaszódás nélkül, és itt pont a leghatásosabb résznél döglött be valami, amikoris az oldalsó, kurva magas világítási fatorony tetejéről énekelt le a Drakula, felelgetve a másik oszlopon lévő Van Helsinggel, és persze Drakula kvázi nem szólt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy mint mindig, az "első félidő" végén oda kellett menni a technikát megnézni, és olyat láttam, hogy kiugrott a szemem. A cuccot amikor megláttam, azt mondtam, hogy ez most vagy kibaszott régi, vagy nagyon új. Aztán rájöttem, hogy nagyon új. Itt a képe, vagyis halvány emlékezetemből ezt tudtam kibányászni, ha nem ez volt, akkor az én mélységes elnézésemet.

http://www.ilive-digital.com/Images/iLive_80/iLive_80_Front.jpg

Nos, élőben ez a cucc úgy néz ki, mint egy eszköz, amit leselejteztek a legeslegelső Star Trek filmben látható Enterprise űrhajóból. Nagyon letisztult, nagyon digitális. Alig van rajta kezelőfelület, minden el van rajta dugva, de szerintem pont az van kéznél, amit egy hangmérnök használni tud.
Ez a szar olyan ronda, hogy már szép. Kell.
Még mindig hangmérnökként egyszercsak észrevettem, hogy a másik, Yamaha márkájú keverőpult alól kibújt egy kiscica. De nagyon pici volt és nagyon aranyos. Ekkora volt, ni:

|-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------|

Hosszában.
Azonnal rákérdeztem, hogy stáb-macska-e, mire közölték, hogy nem, hanem helyi erők, és van belőlük millió, és sokat röhögtem azon a sztorin, hogy (van egy olyan jelenet, ahol a süllyesztőből feljön egy asztal székekkel, valamint egy tányér kajával, amit a főszereplőnk elkezd megenni) lelopták a macskák a kaját a tányérról, mely így üresen jött fel az a süllyesztőn, mindenki nagy csodálkozására :)
Előkerült a kistestvére is hamar, majd pedig egy harmadik, fekete darab is. Nagyon cukrok voltak. Akinek nagy szüksége van kismacskára, menjen el szépen a Szabadtéri Színpadra, készséggel megadják a lehetőséget a macskavadászatra.

Pór paraszt nézőként pedig az egész előadás közepesen gyötrelmesen szar volt.

Na, úgy ennyi.

Nos, voltunk a SZIN-en. Szegedi Ifjúsági Napok. A Kispál kurva jó volt. Hangulatos volt, lendületes volt, hazudik, aki azt mondja, hogy haldoklik. Belenéztünk a Korai Örömbe, de az még mindig nem tudta a teljes tetszésemet elnyerni, az Animáról lemaradtunk, de nem is bánom, ellenben játszottunk. Már amennyire játék.

Talán meséltem már, hogy évekkel ezelőtt a Szigeten volt Ability park, ahol lehetett kerekes székkel menni emelt illetv nehezített pályán, meg volt - ahogy menyus hívja - "Vak Bottyán", vagyis fehér bottal lehetett körbemenni egy teljességgel sötét szobában.  Na, az emelt pálya itt is megvolt, csak itt már Esélyegenlőség Parknak hívták. Na, szóval ez egy ilyen kettős érzés. Kurva jó móka. Tényleg jó azokkal a rohadmányokkal menni, jó érzés. Közben azonban ott van benned az a kurva rossz érzés, hogy soha de soha ne legyen rá szükséged, hogy olyat kelljen használnod. Érted.

Az Apollo 440-nél már olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam már állni, de valószínűleg az is kibaszott jó volt, mert mindig azon kaptam magam, hogy ugrálok meg bólogatok és vigyorgok. Igazi aljas férgek ezek, a visszánál nem a szokásos számot keverték be az Ain't Talkin' 'bout Dub-ba, hanem egy egészen másikat, de a poént nem lövöm le, hátha valaki most megy valahol külhonban Apollora.

A szomszédok ellenben. Nos, az úgy van, hogy házasodik a szembeszomszéd ordibálós vénkurvának a lánya, vagy mije. Azót az is kiderült, hogy valószínűleg a férje az a második férje lehet, ezt a "Nem igaz, bazmeg, az egyik zsidó, a másik román, cseberből vederbe BAAZMEEEG!" felkiáltás szövegkörnyezetéből véltem kihámozni, és megjött a lány, és üvöltözött az anyjával egy elég hosszút, és még az ajtót is kinyitottam, hogy meg tudjam különböztetni, hogy melyik melyik, és mostantól tényleg mikrofonnal fogom felvenni őket, mert ma egy egészen másik szomszédnál voltak, és nemtom kivel veszekedtek, hogy menjen ki az ő részéből, és üvöltözés, aztán amikor indultam el, egymásnak ordibált egy fiatal fiú és egy fiatal lány, miszeirint:

-Dobd el a kést!
-Dobd el a botot!
-DOBD EL A KÉST!!!
-DOBD EL A BOTOT!!!

Aztán amikor már a bejáratnál voltam, hatalmas csörömpölés, puffanások, szóval jól elmenekültem, és reménykedtem benne, hogy mire hazaérek, a helyszínelés véget ér. Most nincs rendőrséges szalag az ajtón, szóval valszeg mindenki megúszta.

Amúgy a faszom az egészbe.