Azt el is felejtettem írni, majd elkezdtem, csak aztán elfelejtettem elmenteni, majd jól lefagyott, szóval hogy voltam a Margit-szigeten (közigazgatásilag Margitsziget) a szabadtéri színpadon, mármint annak a nézőterén, hogy politikailag korrekt legyek, és megnéztem a Drakulát. Arról nem beszélek, hogy a plakáton lévő és a végül előadott szereposztás max 1-2 főben egyezett, de az egészről igen.
Zenészként azt kell mondanom, hogy közepesen szar volt. General MIDI hangzású hangszerekkel megvalósított, virtuózkodni próbáló, énekest próbáló zenék voltak, elég gagyin megvalósítva. Olyan prozódiák voltak benne, hogy komolyan felállt a szőr a hátamon, és sikoltozni támadt kedvem, megspékelve ezt azzal, hogy fél soron keresztül kitartott "éééén" sorvégekkel volt tele, amit már a versekben is gecimód rühellek.
Félig önképzett fénytechnikusként azt kell mondanom, hogy a robotlámpák csodálatos dolgok, és nagyon gyönyörűen valósítottak meg vele ablakon bevetülő nap/holdsugarakat, de nem vitték túlzásba sem a színek, sem a formák használatát, elég konzervatív fény volt. Na jó, egyszer volt egy kis sárga glóriája a fénykörnek, amiben 4 szereplő állt :)
Hangmérnökként azt kell hogy mondjam, hogy pont egy picivel volt hangosabb, mint kellett volna, a nagyobb kiáltások fájtak. Azt is meg kell mondanom, hogy nincs előadás elbaszódás nélkül, és itt pont a leghatásosabb résznél döglött be valami, amikoris az oldalsó, kurva magas világítási fatorony tetejéről énekelt le a Drakula, felelgetve a másik oszlopon lévő Van Helsinggel, és persze Drakula kvázi nem szólt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy mint mindig, az "első félidő" végén oda kellett menni a technikát megnézni, és olyat láttam, hogy kiugrott a szemem. A cuccot amikor megláttam, azt mondtam, hogy ez most vagy kibaszott régi, vagy nagyon új. Aztán rájöttem, hogy nagyon új. Itt a képe, vagyis halvány emlékezetemből ezt tudtam kibányászni, ha nem ez volt, akkor az én mélységes elnézésemet.
http://www.ilive-digital.com/Images/iLive_80/iLive_80_Front.jpg
Nos, élőben ez a cucc úgy néz ki, mint egy eszköz, amit leselejteztek a legeslegelső Star Trek filmben látható Enterprise űrhajóból. Nagyon letisztult, nagyon digitális. Alig van rajta kezelőfelület, minden el van rajta dugva, de szerintem pont az van kéznél, amit egy hangmérnök használni tud.
Ez a szar olyan ronda, hogy már szép. Kell.
Még mindig hangmérnökként egyszercsak észrevettem, hogy a másik, Yamaha márkájú keverőpult alól kibújt egy kiscica. De nagyon pici volt és nagyon aranyos. Ekkora volt, ni:
|-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------|
Hosszában.
Azonnal rákérdeztem, hogy stáb-macska-e, mire közölték, hogy nem, hanem helyi erők, és van belőlük millió, és sokat röhögtem azon a sztorin, hogy (van egy olyan jelenet, ahol a süllyesztőből feljön egy asztal székekkel, valamint egy tányér kajával, amit a főszereplőnk elkezd megenni) lelopták a macskák a kaját a tányérról, mely így üresen jött fel az a süllyesztőn, mindenki nagy csodálkozására :)
Előkerült a kistestvére is hamar, majd pedig egy harmadik, fekete darab is. Nagyon cukrok voltak. Akinek nagy szüksége van kismacskára, menjen el szépen a Szabadtéri Színpadra, készséggel megadják a lehetőséget a macskavadászatra.
Pór paraszt nézőként pedig az egész előadás közepesen gyötrelmesen szar volt.
Na, úgy ennyi.
