Nos, voltunk a SZIN-en. Szegedi Ifjúsági Napok. A Kispál kurva jó volt. Hangulatos volt, lendületes volt, hazudik, aki azt mondja, hogy haldoklik. Belenéztünk a Korai Örömbe, de az még mindig nem tudta a teljes tetszésemet elnyerni, az Animáról lemaradtunk, de nem is bánom, ellenben játszottunk. Már amennyire játék.
Talán meséltem már, hogy évekkel ezelőtt a Szigeten volt Ability park, ahol lehetett kerekes székkel menni emelt illetv nehezített pályán, meg volt - ahogy menyus hívja - "Vak Bottyán", vagyis fehér bottal lehetett körbemenni egy teljességgel sötét szobában. Na, az emelt pálya itt is megvolt, csak itt már Esélyegenlőség Parknak hívták. Na, szóval ez egy ilyen kettős érzés. Kurva jó móka. Tényleg jó azokkal a rohadmányokkal menni, jó érzés. Közben azonban ott van benned az a kurva rossz érzés, hogy soha de soha ne legyen rá szükséged, hogy olyat kelljen használnod. Érted.
Az Apollo 440-nél már olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam már állni, de valószínűleg az is kibaszott jó volt, mert mindig azon kaptam magam, hogy ugrálok meg bólogatok és vigyorgok. Igazi aljas férgek ezek, a visszánál nem a szokásos számot keverték be az Ain't Talkin' 'bout Dub-ba, hanem egy egészen másikat, de a poént nem lövöm le, hátha valaki most megy valahol külhonban Apollora.
A szomszédok ellenben. Nos, az úgy van, hogy házasodik a szembeszomszéd ordibálós vénkurvának a lánya, vagy mije. Azót az is kiderült, hogy valószínűleg a férje az a második férje lehet, ezt a "Nem igaz, bazmeg, az egyik zsidó, a másik román, cseberből vederbe BAAZMEEEG!" felkiáltás szövegkörnyezetéből véltem kihámozni, és megjött a lány, és üvöltözött az anyjával egy elég hosszút, és még az ajtót is kinyitottam, hogy meg tudjam különböztetni, hogy melyik melyik, és mostantól tényleg mikrofonnal fogom felvenni őket, mert ma egy egészen másik szomszédnál voltak, és nemtom kivel veszekedtek, hogy menjen ki az ő részéből, és üvöltözés, aztán amikor indultam el, egymásnak ordibált egy fiatal fiú és egy fiatal lány, miszeirint:
-Dobd el a kést!
-Dobd el a botot!
-DOBD EL A KÉST!!!
-DOBD EL A BOTOT!!!
Aztán amikor már a bejáratnál voltam, hatalmas csörömpölés, puffanások, szóval jól elmenekültem, és reménykedtem benne, hogy mire hazaérek, a helyszínelés véget ér. Most nincs rendőrséges szalag az ajtón, szóval valszeg mindenki megúszta.
Amúgy a faszom az egészbe.
