Uglee archív

Nálunk miért nincs ilyen a játszótéren? :)

Megvolt a Viper Roomban az Aquincum koncert.

Természetesen a meghívott ismerősök közül két ember kivételével senki sem jött el,  de azért voltak jópáran. Én a magam részéről késhegyig menő vitát folytattam a technikai személyzettel afelől, hogy én márpedig szeretném kihangosítani a tamokat. Nem nagyon hangosra, csak érezni lehessen, hogy rá van ütve, értve? Hogy az ének kárára megy. Mert hogy szar a cuccuk. Mondom, én azt leszarom, ha ezt hallják, húzzák visszább, és találják meg az aranyközéputat. Erre jött a kifogás, hogy ugyan van mikrofonjuk, de... Én természetesen meg sem vártam a választ, mondtam nekik, hogy már fel van szerelve az enyém a tamra. Hirtelen mást nem tudtak kitalálni, minthogy nincs kábel. Mondtam nekik, hogy milyen szerencse, hogy hoztam 90 métert belőle. Úgyhogy nem volt mit tenni, ki kellett hangosítani. A felső tam mondjuk tényleg fosul szólt, rcseget, mint a picsa, de reménykedem benne, hogy csak azért, mert hiányzott egy csavar a tamból és elefántfülként lógott a szomszédos két csavar által felállított egyenesig a bőr, és az recsegett. Legalábbis 99%-ig biztos vagyok benne, utoljára ithon használtam a tammikrofonjaimat, és akkor még jók voltak. Meg vadiújak :)

A koncert elég faszán sikerült, annak dacára, hogy Zsoltot úgy támasztottuk fel a színpadra, annyira beteg volt, meg hogy Angelnek ez volt az első bulija velünk, és nem tudta a számokat rendesen. Nem játszottunk túl gyorsan semmit,mégis hamar eltelt az idő, én még játszottam volna. Ment a duplázás, minden remek volt, megtapsoltak, lejöttünk. Lepakoltunk mindent, Angel megkérdezte, hogy kell-e valamit felvinni, mondtam, hogy még nem. Pakolom össze a szarjaimat, szép komótosan, várva, hogy valamelyik csak jön segíteni csukogatni, vagy neadjisten szórakoztatni engem közben. Már mindennel kész voltam, szóval gondoltam, csak felmegyek, hátha ott dumálnak a kocsi mellett, ahogy szoktak. De a faszt. Nem voltak sehol mindkét autó eltűnt. Otthagytak engem a gecibe egy büdös szó nélkül. Se bú, se bá. Árposzt felhívtam, "hol vagy?". "Én itthon, kérlek". Ő azért firnyákos ember, mert azonnal megmagyarázta nekem, hogy én nem haragudhatok rá (ízlelgessétek, nem haragudHATOK, NEM haragudhatok), mert (és most figyeljétek az okfejtést) ment az éjszakai busza, és el kellett érnie. Én nem tudom, bazmeg, én vonatok után rohantam az életem negyedrészében, de sosem egy "na csá" miatt késtem le. Zsolt meg István oké, hogy leléptek, mert végülis Zsolt elég fosul volt, de azért egy hellót ők is odabaszhattak volna. Én személy szerint Angelen vagyok a leginkább kiakadva, mert bár rendes tőle, hogy megkérdezte, hogy kell-e felvinni valamit, de igazán mondhatta volna, hogy akkor ő be is ül a kocsijábaés húz el a gecibe, arról már nem is beszélve, hogy ha esetleg felajánlja, hogy elvisz szarostul a lakásomig, ami autóval kb 7 perc, akkor simán megközöntem volna és felhívtam volna a spanomat, aki végül értem jött, hogy inkább igyon akkor, főleg hogy olyan autója (mfha!) van, amelynek menetfolyamatosságát minden piros lámpa veszélyezteti. 

Szóval itt egy lelkes zenekar, akik a feloszlás szélén vannak, Zsolt el se akar jönni, nagynehezen összejön a koncert, és a végén ennyi bazmeg, szarnak a fejemre. Kérdem én, zenekar az ilyen? Sokkal inkább együttes, vagy összeverődés, vagy fasz tudja, de ez így kurvára nem pálya. Azt hiszem, vittem bele annyit a zenekarba, hogy ne ezt érdemeljem, megcsináltam minden kibaszott számunknak a stúdióminőségű demóját, szar számokból csináltam jót némi belenyúlással és sok dobbal, ennek dacára láthatólag lófaszba sem vesznek. És persze utólag lehet magyarázkodni hogy ez volt meg az volt, nem volt kellemes az az egy óra ott, amíg vigyáztam a cuccaimra, és vártam, hogy megérkezzenek értem. De legalább láttam a Thrash inside új klipjét, ami kikúrtgecijó, magyar viszonylatban meg főleg, még abból a semmilyen számból is slágert fog csinálni szerintem.

Ma meg Overcast felvétel volt, felvettünk egy csendesülős változatot a Rettegésből, amint kint lesz, fent lesz, de addig még lesz egy pár kör véleménycsere afelől, hogy dobbal vagy anélkül.

Holnap meg meló, és már megint 3 óra van. Hiába no, ennyi erővel éjszakás melós is lehettem volna.

Most pedig alvás, miután megnéztem a CSI legújabb epizódját :)

Nem tudom, ki ismeri a "Házuk előtt van egy magas eperfa" kezdetű dalt, én még András nevű osztálytársamtól tanultam. Elég pajzán. A dal is egyébként.

Ná, elég az hozzá, hogy a házunk előtt van egy másik ház, melyben nem lakik senki régestelen régóta. ennek az az oka, hogy életveszélyesé nyilvánították és kiköltöztettek belőle mindenkit. Körülbelül egy hete elkezdtem arra ébredni, hogy fúrnak, kopácsolnak, ordibálnak, miegymás, széjjelbasszák az erkélyt, és egyéb aljasságok. Egyszóval elkezdték felújítani a házat. Vagy lebontani. Még nem egészen derült ki, de az utóbbi felé hajlom. Lefedtek viszont egy nagy területet nejlonnal, és el nem tudtam képzelni, hogy mi a franc az. Mindenki valami olyasmire tippelt, hogy biztos valami puha van alatta, hogy ne pattogjon el a törmelék, vagy amikor leesik valaki, ne üsse meg magát. Ehhez képest tegnap este kiderült, hogy beton. Szép nagy, vastag beton. Már lefekvéskor rájöttem, hogy mi akar lenni, de mégis sokkolt a reggeli látvány.

Házunk előtt van egy magas toronydaru!

Emígyen, e.

Ez a kilátás.

Képzelem, amint jönnek emberek, hogy megnézzék a szobát, és ez a látvány fogadja őket az ablakban.

Faszom.

Aquincum koncert:

Hely: Viper Room
Budapest, Váci út 168
Koncertkezdés: 23.00
Beugró: 800 HUF

Tessék eljönni!

Én a Tőzsde ételfutártól rendelek kaját, mert elég finom és olcsó. A rendeléssel és a fizetéssel azonban mindig bajom van, mivel olyan korán jönnek, hogy nem lehet velük találkozni, ráadásul pénteken csak délután 2-ig lehet rendelni.

Tegnap megkaptam a kajámat, rajta az összeggel, hogy 2650, és éjszaka, amikor mentem hazafelé, szépen leraktam 3000 ft-ot a portán, az átadó-átvevőköyvbe is beleírtam, gondoltam, visszaad. Ma reggel jövök szépen, csendesen, átveszem a kajámat, rajta a boríték némi összeadás-kivonással. Mondom is a portás bácsinak, hogy "Ó, visszajáró?" (mégis mi a faszra számítottam volna, papírsárkányra?), mire ő "Nem, hanem még hiányzik." mire én természetesen azonnal rávágtam, hogy "miiiiiiit", és nézem, 2000 ft. Valahol eltűnt egy ezres. Én 2 darab ezrest és 2 darab 500-ast raktam bele a borítékba, hogy tudjon visszaadni, de úgy látszik, az összegnek nem sikerült hiánytalanul átadódnia.

Aláírom, nem zártam le a borítékot, de csak azért nem, hogy ne fogyjon annyi boríték, meg úgyis ráírtam, hogy tőzsde, gondoltam, újrahasznosítható. A reggeli portás viszont azt mondta, hogy a nő nyitotta fel a borítékot.

Két lehetőség van csak. Vagy az éjszakai portásgyerek nyúlt le egy ezrest, vagy a tőzsdés futár nem tud számolni.

Vagy ez, vagy az. Most kizártnak tartom, hogy én tévedtem volna, mivel emlékszem, határozottan, és az éjszakai portás előtt számoltam meg a pénzt.

Faszom ebbe a büdös kurva világba bele már.

Nosztalgia rovatunkban ma: LAMBADA

Jól emlékszem még a Lambada-mániára, minen kislánynak kellett Lambada-szoknya, mert ha nem volt neki, akkor egy senki volt, druvább státusz-szimbólum volt még a Rotring-ceruzánál is. Nővéremnek szerencséje volt, mert anyám remekül tudott varrni (most is tud, csak már elkezdeni nincs kedve, néha fél évet is várni kell rá), szóval nem volt ezzel semmi gond. A másik meg az, hogy nem volt ember, aki nem tudott lambadázni. A Kacsafiú-kacsalány után ez volt az első világméretű, kötelezően megtanulandó koreográfia, bár nem volt bonyolult, csak rázni kellett a seggünket.

Emlékeztetőül itt a videó:

Hanem a szöveggel már bajok voltak. Mivel nem magyarul, nem angolul, hanem valami istentelen nemlétező nyelven, még jó halandzsát sem lehetett kitalálni rá (mint az Informerrel az "én farmert vettem fel a kanapéra - a nyuszi bonbonmeggy"), szóval valami olyasmi volt, hogy "Sóóóóódi lucifó, énübéja sánifisölé", és aki most rettenetesen borzalmasan fájdalmasnak érzi a létezést, annak elárulom, hogy énekelve még sokkal rosszabb volt, mint így leírva. Ma viszont eljutottam odáig, hogy egy ország agyában satírozzam be a fehér foltokat, miként közreadom a Lambada eredeti szövegét:

 

Kaoma - Lambada

Chorando se foi quem um dia so me fez chorar
Chorando se foi quem um dia so me fez chorar

Chorando estara ao lembrar de um amor
Que um dia nao soube cuidar
Chorando estara ao lembrar de um amor
Que um dia nao soube cuidar

A recordacao vai estar com ele aonde for
A recordacao vai estar pra sempre aonde for

Danca sol e mar guardarei no olhar
O amor faz perder encontrar
Lambando estarei ao lembrar que este amor
Por um dia um instante foi rei

A recordacao vai estar com ele aonde for
A recordacao vai estar pra sempre aonde for

Chorando estara ao lembrar de um amor
Que um dia nao soube cuidar

Cancao riso e dor melodia de amor
Um momento que fica no ar

I-I-I
Dancando Lambada

 

Ugye hogy milyen egyszerű?

A szöveg kb annyit jelent, hogy sírok, mert valaki megsiratott, sírva emlékszem a szerelemre, és arra, hogy nem törődött vele/velem, de az emlék mindig megmarad. Táncolok a napfényben a tengerparton, megtaláltam az elveszett szerelmet, mert a Lambada emlékezés a szerelemre, és a szép időkre. A dal pedig nevetve emlékszik a fájdalomra, és a pillanatra.

Google translate-tel fordítottam portugálról angolra, szóval lehet, hogy teljesen más, de a lényege kb ez lehet. Aki tud portugálul, nyugodtan küldje el nekem a megfejtést, és helyesbítek.

Nosztalgia rulez :)

UPDATE:

nem is mindegy, hogy mennyire nem jól fordít a google translate, gyakorlatilag tljesen az ellenkezőjét. Egy brazil csávó egy fórumon leírta, mit jelent. Én meg most jól lefordítom, soronként.

Elmúlt a sírás
Az, aki valamikor csak megsiratni tudott

Most ő fog sírni, amikor a szerelmünkre gondol,
Arra, hogy valamikor nem törődött velem.

Az emlék vele lesz, akárhová is megy,
Az emlék mindig vele lesz, akárhová is megy.

Tánc, nap és tenger, de mindig szem előtt tartom,
Hogy a szerelem elhagy és újra megtalál
Táncolni fogok, amikor a szerelmére emlékszem,
A pillanatra, ami nagyon szép volt <szó szerint: arra a király pillanatra>

Fájdlom, nevetés és fájdalom, a szerelem dallama,
A pillanat a levegőben marad

Szóval ennyi volna, pontosabb fordítást szívesen fogadok.

Kezembe került egy United Food magazin, ami a Foodexpress és a Totalfood, na meg a Vegafood magazinja. A címlapon egy meztelen öreg nő van, természetesen szanaszét fotoshopolva, és a Dove Pro Age nevű testápolót reklámozza. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt fel kell tennem a blogomra, ugyanis a legújabb faszság, amit kitaláltak: "Új Dove pro Age Testápoló magas AHA-sav tartalomma.".

AHA, mi? :)))

Ez már magában is elég lett volna, de belelapoztam, és a következő reklám, amire ráakadtam:

"Candida help you?"

Gondoltam, a Candida gomba kezelésére van. De nem. Mint kiderült, ez egy "dida" nevű étrendkiegészítő. Komolyan kérdem, hogy lehet így elnevezni egy olyan dolgot, amit el akarnak adni? Ráadásul ezt is meztelen nővel reklámozzák. Szóval nem elég, hog ez a szörnyű összecsengést hordozza magában a termék, a PR-osaik ráadásul maguk követik el ezt a borzalmat.

Förtelem.

Ráadásul most hívott valaki a szobával kapcsolatban, megkérdezte, hogy az a 20 000 az összesen a rezsi, vagy fejenként, mondtam neki, hogy fejenként, mire mondta, hogy akkor köszöni. Kérdem tőle, hogy sok-e, mire közölte, hogy KÖSZÖNÖM. Gondoltam, süket, megkérdeztem még egyszer, hogy soknak találja-e, mire a válasz az volt, hogy VISZONTLÁTÁSRA.

Büdös paraszt az ilyen, és remélem, egy életre lekókad a fasza.

Pedig milyen jó kedvem volt eddig....

Fotóblog rovatomban elkészítettem életem első FAIL képét a négyeshatos villamoson. A kompozíció címe:

MANHOOD FAIL

És mivel torkavesztett rötymetegként zuhan a látogatottságom, nekiállok írni egy kicsit. Mondjuk élménybeszámolni.

A héten kaptam karácsonyra egy rubik-kockát. Kérdezhetnétek tőlem, hogy "Ugyan, Dezső, mivégre örülsz annak a Rubik-kockának, ha amúgyis van neked?", de akkor közölném, hogy nem vagyok Dezső, meg azt is, hogy ez nem ám olyan pórias szar, mint ami mindenkinek van, hanem 4x4x4-es. Így van. Nagyon örültem neki.
Úgy döntöttem, hogy most kitartó leszek, ahogy a 3x3x3-assal nem voltam, és nem lesem le a netről a megoldását, hanem kitapasztalom. Ennek hatására történtek olyan dolgok, hogy a munkahelyemen ideggörcsöt kaptam, mert mindig volt kb 10 másodpercem tekergetni, aztán le kellett tennem, és ha egy mozdulatsor közepén tettem ezt, soha nem jöttem rá, hogy lehet kijavítani, amit elrontottam, vagy otthon éjjel a WC-n ültem egy órácskát, tekergetve, vagy más egyebek, de úgy egy nap alatt kiraktam a tetejét meg a felső két sort. Ez klasszikus Rubik-kockánál mintegy 20 másodpercet vesz nálam igénybe. De ez nem egy átlagos rubik-kocka, ez egy büdös paraszt. Nincsen közepe. Nincs biztos pont. MINDEN mozog rajta. A klassziker Rubik-kockán nincsen ám két egyforma darab. Na, ezen van. Tekergettem, tekergettem, jegyzetelgettem, és eljutottam odáig, hogy kiraktam aharmadik sort is felülről. Örültem, mint majom a farkának, főleg amikor (a wc-s eset alatt) kiraktam az alsó sarkokat is. Másnap lazaság volt a melóhelyen, szóval nekiestem a maradékot kirakni.

 

<SPOILER ALERT!!!>

Na, akkor kellet rádöbbennem, hogy baszhatom gyakorlatilag az egészet, amit csináltam, mert szép, szép, hogy kiraktam az oldalait, de azonnal elbaszódnak, ha az éleket próbálom helyrerakni, plusz áltlában még a csúcsok is. Megpróbáltam így hozzáállni, és véres, verejtékes munkával kihoztam ezt:

 Vakok és gyengénlátók részére ideírom, mi van a képen: VÉGE MINDENNEK!

Nincs az az isten, hogy az ott megforduljon. Valamit elbasztam félúton, amiről fogalmam sincs.Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy ezt a kockát miért úgy hívják, hogy "Rubik's Revenge".

Végül összekevertem, megcsináltam újra, és ugyanide jutottam, szóval összekevertem még egyszer, akkor meg két sarok cserélt helyet. A halálos faszom kivolt már az egésszel, úgyhogy elkezdtem a jegyzeteim alapján reményteljesen csavargatni,és egy másfél órányi céltudatos akarás után végre kijött a keret, vagyis az összes él. Onnan már csak egy másik másfél óra csavargatás volt az, amíg kicserélgettem az oldalak nem oda illő darabjait.

A faszomon folyt az izzadság, de roppant büszke voltam magamra. Teljesen magamtól jöttem rá a megoldásra (vagyis inkább csak kiraktam), és ez nagy élmény egy férfiú életében, még akkor is, ha csak egy bűvös kockáról van szó.

<SPOILER ALERT VÉGE> 

Jön a tavasz lassan, szóal hajrá!

Kijött a Prodigy új számának maxija, az Omen. Youtube-on megnéztem a klippet, elképesztően kurva jónak tartom ezt a számot. Napokon belül kijön az album is, azt meg letöltöttem, és nagyon tetszik. Sodrós, kemény, nagyon kevés töltelékkel. Van gyökerekhez visszanyúlás, van közepes visszanyúlás és van haladás is. Kurva jó, na. Alig várom már, hogy megjelenjen és megvehessem, mert ez nekem KELL.

Éjszakás vagyok, nem történik velem semmi, azért nem írok.

Tegnap éjszaka viszont gyönyörűen esett a hó, és az év legszebb éjszakáját töltöttem a lámpafényben hulló pelyhek között, még angyalkát is csináltunk, meg minden.

Viszont nincs is annál jobb, mint amikor az ember reggel hazaér, a legdurvább hasmenéssel, "végre" felkiáltással fél kézzel nekitámaszkodik az ajtónak, aztán a másik kezével rádöbben, hogy nincs meg a kulcsa. Ilyenkor az ember reménykdik benne, hogy ott van az valahol a bélésben, vagy esetleg a másik zsebben, de nem.

Vissza kellett mennem a Kodály köröndre és hisztérikus hangulatban ízekre szednem azt a szerencsétlen hóangyalt,  elképedt felnőttek és síró gyerekek között, hogy bejussak a lakásomba.

Nem kívánom senkinek az érzést.