Nem tudom, ki ismeri a "Házuk előtt van egy magas eperfa" kezdetű dalt, én még András nevű osztálytársamtól tanultam. Elég pajzán. A dal is egyébként.
Ná, elég az hozzá, hogy a házunk előtt van egy másik ház, melyben nem lakik senki régestelen régóta. ennek az az oka, hogy életveszélyesé nyilvánították és kiköltöztettek belőle mindenkit. Körülbelül egy hete elkezdtem arra ébredni, hogy fúrnak, kopácsolnak, ordibálnak, miegymás, széjjelbasszák az erkélyt, és egyéb aljasságok. Egyszóval elkezdték felújítani a házat. Vagy lebontani. Még nem egészen derült ki, de az utóbbi felé hajlom. Lefedtek viszont egy nagy területet nejlonnal, és el nem tudtam képzelni, hogy mi a franc az. Mindenki valami olyasmire tippelt, hogy biztos valami puha van alatta, hogy ne pattogjon el a törmelék, vagy amikor leesik valaki, ne üsse meg magát. Ehhez képest tegnap este kiderült, hogy beton. Szép nagy, vastag beton. Már lefekvéskor rájöttem, hogy mi akar lenni, de mégis sokkolt a reggeli látvány.
Házunk előtt van egy magas toronydaru!
Emígyen, e.
Ez a kilátás.
Képzelem, amint jönnek emberek, hogy megnézzék a szobát, és ez a látvány fogadja őket az ablakban.
Faszom.
