Ésssssss, miután kikáromkodtam magam, fotóblogot csinálok ide.
Elsőnek következzen egy fénykép, amit nagy művészi rohamomban fényképeztem, és a fényképnek a következő demagóg címet adtam: Budapest felett az ég. De igazából a kontraszt a lényeg.
A kép digitális eljárással készült, 2mm-es optikával, ismeretlen záridővel, a lényeg az, hogy ez így szép volt, egy résen besütött a nap a tökig beborult égen, és megvilágította ezt az épület-együttest, és nagyon szép volt. Lévén hogy Nokia telefonnak fotóztam, Photoshoppal kicsit utánahúztam a színeknek, de a kontrasztot nem bántottam, az ilyen volt, különben rá sem néztem volna, ott rohadt volna meg anélkül, hogy bármi történt volna vele.
Aztán. Gyokkel még az ínséges idők előtt sokat billiárdoztunk, átlag kétnaponta. Egyszer megesett Gyokkel az a csúfság, hogy fent maradt az összes golyója, amikor én levertem már az összes sajátomat.
Legott le is fényképeztem, bár "Csiiináld már, ázistenáldjonmeg, ne fotózz!" felkiáltásokkal kellett megküzdenem, de végülis sikerült. A történet folytatása természetesen nem ennyire vidám, mert ebből a helyzetből nem voltam képes a bal alsó sarokba beerőszakolni a feketét, így Gyok lerakott egyet a csíkosai közül, és csak utána tudtam megnyerni. Az pedig teljesen mellékes, hogy eztán Gyok kezdett, lerakta az összes golyóját és egyetlen lökésem, egy lehetetlen helyzet után, amikor még a nagy számok törvénye sem segített (nagy lendülettel mindent bárhova), megnyerte, és az ő fényképén már a fekete sincs rajta. Nem mellékes viszont, hogy most fedeztem fel egy érdekes részletet a fényképen. Ugye nem csak én látom úgy, hogy a háttérben lévő snooker-asztal bal középső lyuka felett épp kirepül egy piros golyó? :) Logikátlannak tűnik, hiszen még céloz, de az is lehet, hogy éppen a szomszédos asztalról berepól. Mindenesetre elgondolkodtató.
Hanem: jártamban-keltemben Combino-villamossal utaztam, ahol ezt a képet lőttem. A kép címe: gyenge utánzat.
Jártam aztán Auchanban is, és úgy fest, hogy hálistennek leáldozóban van az emo-korszaknak, hiszen már a Tokio Hotel pólók, gatyák is le vannak árazva öccáh' forintra, pedig azok 5000 ft-ba kerültek újonnan.
És a végére hagytam a durvát. Nővéremmel a Beckett's nevű helyen találkoztam, ahol 500 forintnál indul egy sör, és még borravalót is kérnek, de persze pont olyan büdös parasztok a pincérek, mint más kocsmákban, egyszer odajönnek, aztán már meg sem kérdezik, hogy mit akarsz, meg is dögölhetsz felőlük. Nem is ez a lényeg, hanem sajnos elmentem WC-re. ÉS amit ott tapasztaltam, minden szintet alulmúlt. Bomló húgyszag uralta a terepet, kibaszott büdös volt, nem is kaptam levegőt egy darabig, aztán kiderült, hogy miért.
Az bazmeg, zseniális. Annak a picsájába tolnék fel egy egész ilyen szerkezetet, akinek volt pofája Einsteint ráraknia erre a szarra. Ennyit találtam a honlapon a működésről: http://urimat.de/cms/cms/front_content.php?idcat=126
Persze, a hülye meg én vagyok. "Nincs víz = nincsenek szagok". Szép elképzelés, attól eltekintve hogy az ember nagyrészt vizet hugyozik, szóval megbaszhatja magát, aki kitalálta ezt az egészet. Gondolom, sokat ront a helyzeten a belehelyezett illatosító, amin még jobban megül a húgy, de ha eleve nem lett volna büdös, be se rakták volna valószínűleg.
Sovány vigasz ehhez képest az, hogy emiatt 4 milliárd liter értékes ivóvíz megmarad Amerikában.
Na ennyi volt.