Uglee archív

Politizáljunk :)

Sosem szoktam, mert nem vezet semmi jóra, most mégis megteszem.

Határozottan emlékszem arra a pillanatra, amikor Orbán Viktor kilátásba helyezte, hogy lemondana a trónról az ország érdekében. Én akkor röhögtem. Nem is mondott le. Aztán amikor Gyurcsány először mondta, hogy lemondana, szintén röhögtem, és nem is mondott le. Aztán most megint azt mondta, hogy lemondana, és nem tudom, mit gondoljak. Elbúcsúzott, meg minden lófasz, szóval lehet, hogy komolyan gondolja. Lehet aztán, hogy holnap azt mondják neki, hogy "Ugyan, Feri, maradj még..." aztán marad. Meg aztán lehet, hogy nem. Az biztos, hogymire ezt olvassátok, kiderült, szóval ez így duplán vicces. Külön még viccesebb az, ahogy megfogalmazta szépen amit én most csúnyán interpretálok: "Igen? Csak velem van a baj? Akkor jól van, bazmeg, mutassátok meg, hogy nélkülem arany lófaszból lesz-e a kerítés."  Kétlem, hogy abból lenne, sőt, kétlem, hogy bármi megváltozna tőle. Véleményem szerint attól sem változna meg semmi, ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök. De most talán még attól sem, ha előásnák a politikai sírból Csurka Istvánt, és királlyá koronáznák, és ő visszacsatolná az alvidéket. Ahogy látom, a makroökonómiai helyzet olyan kényszervágányon tart minket évek, ha nem évtizedek óta, hogy bármiféle kormány csak sminkelni tudja a gazdasági helyzetünket, úgy konkrétabban befolyásolni nem. Ha meg mégis valami isteni csoda folytán fellendülne a gazdaságunk, akkor tuti, hogy a politikai hovatovábbunk romlana le világszerte, és azért lenne nekünk rossz. Még mindig azt mondom, hogy csak polgáraink élethez, javakhoz, tulajdonhoz és társaihoz való hozzáállása tud változtatni a kialakult, helyzeten, az is csak hosszútávon. Igen, tudom, hogy vidéken (és ez alatt azokat a falvakat értem, ahol a lakosság 80%-a nyugdíjas vagy munkanélküli) nem egyszerű boldogulni, mert nincs mit dolgozni, de a válság előtt még lett volna. Tudom, hogy szép a falusi élet, meg minden, de egészen nyugodtan lehet akár az ország másik végében is munkát találni, elszántság kérdése. Mert a magyar ember válogatós, nem szeret csak úgy akármit dolgozni. Tudom én, én vagyok az egyik legválogatósabb, hiszen én nem mentem például villamosmérnöknek a villamosmérnöki diplomámmal. Most meg persze tényleg nem lehet elhelyezkedni, rábaszás van, döntjük bele az emberekbe a segélyt, hogy éhen ne haljanak, ésatöbbi, ésatöbbi. Tudom, hogy könnyű nekem a magas lóról, a biztosnak látszó anyagi hátterem mögü lerről beszélni, de könyörgöm. Az életemet közvetlenül befolyásoló dolgok (vagyis az éhhalál elhárítására fordított dolgok) közül igen kevés dolgot hoztam otthonról. Nevezetesen egy ágyat, valamint némi indító okot, hangzatosan: "Ha nem akarsz füvet nyírni, kisfiam, akkor költözz el a gecibe." Az első három hónapban valóban Rozsé fizette a lakbért, de akkor sem laktam volna a híd alatt, ha nem teszi. Éhezgettem egy hónapot, aláírom, de mégis híztam 3 kilót ezalatt. És persze sokat segít az a tudat, hogy ha valami orbitális módon rábasznék és kiforgatnának mindenemből, ami a lakásomban van, és még a bankszámlámat is lenulláznák, akkor még mindig hazamehetek, vagyis lakni van hol, de engem egy dolog tart igazán a felszínen: az önállóságra irányuló vágy. Nem tartozni senkinek, anyagilag nem függeni senkitől. A lelkemben a banknak való tartozást már sikerült elrendeznem, azzal, hogy a banknak úgysem volt meg konkrétan az a pénze, amit odaadott nekem, csak egy számot vont le a számítógépén, amit egy másik számítógépen hozzáadott. Ha a svájci frank az egekbe szökik, akkor is a legrosszabb, ami történhet, az az, hogy a nővérem idejön a cekkerével és a mosogatógépével és öljük egymást egy darabig. Persze, tudom, hogy szar dolog munkanélkülinek lenni, de mindig van megoldás. Ismerek olyat, akit kiraktak a gépsor mellől, mert leépítés van, úgyhogy most építkezéseken sittet takarít. Mindezt azért, mert szült egy gyereket, és el akarja tartani. Azt viszont senki se mondja nekem, hogy aki tartósan munkanélküli, az olyan kurvára akar dolgozni. Ha holnap idejönne hozzám egy félszemű, féllábú, 50 éves cigány nő (legyen terhes is, hogy még kevesebb esélye legyen statisztikailag), biztos, hogy maximum 2-3 hónap leforgása alatt tudnék munkát találni. Ismeretséggel max 2 hét. De könyörgöm, ne jöjjön ide senki, hanem kapja össze magát, és kezdjen magával valamit! És most gondolok itt az összes ismerősömre is, akik nyolcadszor is megkérdezik, hogy van-e munkalehetőség a cégemnél. Hát igenbazmeg, értesz a Mayához? Igen? Ja, hogy Matchmove-olni nem akarsz? Értem. Ja, hogy te meg egyáltalán számítógép előtt ülni nem akarsz? Te meg napi 10 órát dolgozni? Perszebazmeg. Amúgy persze, szólok, ha van, de egyelőre nincs. Szóval na. Otthon ülni és várni a segélyt kurva jó dolog, mert még nyomoroghat is közben az ember, de ha más nem, kössön szalmadisznót, vagy főzzön pálinkát és adja el illegálisan, vagy bánja a faszom, meg lehet élni. Ugyanakkor hiszem, hogy ha mintegy varázsütésre mindenki törvényesen tenne mindent, és mindenki segíteni akarna a másikon (és most nem segélyre, anyagi juttatásra gondolok), ahelyett, hogy letaposná, "akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is" módon visszahúzná embertársát, hanem iparkodna, és ezzel párhuzamosan a "főnök" a munka értékét nézné és nem szimpátia alapján motiválna, hirtelen egész kevés ember szorulna rá arra, hogy illegál pálinkafőzdét tartson fent, lopjon, csaljon, hazudjon. Meg persze itt vannak a cigányok. Mindenki tudja, hogy túl nagy százalékuk erőszakos bűnöző, ez nem rasszizmus, hanem tény. Meggyőződésem amúgy, hogy a fehér embereknek legalább akkora százalékuk bűnöző, csak más stílusban, főleg adócsalás, trükközés, simlizés, gazdasági bűncselekmények, stb. De tegyük fel, egy abszurd világkép elméletének boncolgatásaképp, hogy sokkal nagyobb százalékuk bűnöző, mint a fehéreknek, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, én a magam részéről nem ismerem mind a közel 10 millió magyart. Fel van téve. És tegyük fel, hogy a cigányság egyszercsak úgy gondolja, hogy mi rasszista gecik vagyunk, és oldschool módon szekerekre pattannak (vagy Mercedesekre, BMW-kre, tuning Opel Kadettokra), és elvonulnak innen mondjuk dél-New Yorkba. Szerintem a következő történne igen gyors egymásutániságban: még aznap 17300 ember meghalna heveny alkoholmérgezésben az országos ünneplés hevében, másnap elfoglalnák a cigányok házát a szemfülesek, amik meg erre alkalmatlanok, felgyújtanák, hadd égjen. Hirtelen sokkal kevesebb segélyt kéne kiosztania az államnak, amit persze nem lenne képe egészen simán megtartani, hanem azért növelné a meglévő segélyek összegét egy picivel, aztán nem egész 2 hónap alatt megint pont ugyanannyi ember élne segélyen, mint annak előtte, pusztán azért, mert rájönnek, hogy lehet, mert hiszen a cigányoknak is ment, és hát most van is rá keret. Aztán kialakulna pont ugyanaz a munkanélküli, segélyen tengődő (igen, így, külön)  elszegényedett réteg, mint ami most van, csak még szarban is lennénk, hogy minek hívjuk őket.

Lám, az sem segített az országon, hogy minden cigány elköltözött. Ne mondja nekem senki, hogy attól jobb lesz, hogy egy bohóc lemondott...

Mindig szörnyen érzem magam, amikor megtudom, hogy valamit rosszul tudok édes anyanyelvemben. Még szörnyebben érzem magam, ha kiderül, hogy rosszul tudok egy idegen szót. Ezért is fájt nagyon a "patetikus" szó nekem ma.

Mint kiderült, angolul hiába jelenti azt (is), hogy szánalmas,  pont ezt a jelentését nem vettük át. A patetikus jelentése úgy fest, hogy: heves, szenvedélyes, lángoló, heves érzéssel telt.

Fasz gondolta volna, hogy pont ez...

Rengeteg dolgot találtam már ki arra az esetre, ha annyi pénzem lesz, hogy már nem tudok mit kezdeni vele, és itt van egy, amire még emlékszem, mert alig 10 perce találtam ki. Gyok hazahozott, mert gépet szereltünk, mi mást, és ahogy kiszálltunk, tekintetemet a basz nagy sárga darura emeltem, ami a házam fölé tornyosul (tudom, hogy nem az én házam, de akkor is), és egy fantasztikus bűncselekmény rajzolódott ki lelki szemeim vetítővásznain: ellopni a toronydarut. Kb. 5 óra alatt húzták fel azt a nyomorúságos darut, sokat egyensúlyozgatva, szerintem szétszedni nem tart tovább úgy 2 óránál, dőleg ha sietünk. Bérelni kell egy darut hozzá, meg 10 embert és ámen. Nem is a daru ellopása a lényeg az egészben, hanem amikor másnap bejönnek dolgozni az emberek, és a melós felhívja a főnökét, hogy "Főünök, baj van." "Micsoda?" "Nincs itt a daru." "Hogyhogy nincs ott a daru?" "Hát hogy nincs."
A főnök meg persze dehogy hiszi el, kimegy, és tényleg nincs ott a daru. én meg az ablakból röhögök ezen csendesen. De ez még mindig nem a vicces része az egésznek. A vicces az, amikor a főnök elmegy a rendőrségre.

-Jó napot, egy lopást szeretnék bejelenteni.
-És mit loptak el?
-Egy toronydarut.

Alap, hogy a rendőr hülyének fogja nézni emberünket, és elküldi a picsába, de ha mégsem, akkor ilyen és ezekhez hasonló kérdések fognak elhangzani:

-Nagy értékű toronydaru volt?
-Körülbelül mennyi az értéke pontosan?
-Hol látta azt a toronydarut utoljára?
-Nincs sejtése arról, hogy ki vihette el azt a toronydarut?
-Bezárták a toronydarut rendesen?
-Biztos, hogy nem csak elveszítették?

És persze az egész őrszoba röhög, az újság pedig szalagcímen lehozza:

"Budapest belvárosában elloptak egy toronydarut. Az őrt ártalmatlanná tették egy üveg pálinkával. Senki nem látott semmit."

 Aztán persze itt még nincs vége a humor forrásának, a következő lépés az, hogy kiszemelünk egy külvárosi családot, akik elmennek egy hétre nyaralni. A következő napon "Jó napot!" felkiáltással megjelenünk, és kíméletlenül felállítjuk a toronydarut a kertben. A család meg egy hét múlva arra jön haza, hogy egy büdös nagy sárga toronydaru van a kertjükben, és az összes szomszéd feljelentette őket, mert egy büdös nagy sárga toronydaru van a kertjükben.

Annyira szeretném, ha annyi pénzem lenne, amiből mindezt meg lehet csinálni. Stúdiót építenék abból a pénzből :)

Vigyázat, kockapost!

A cégnél tegnap kihúztam a szemétből (szó szerint) néhány döglött gépből processzorokat. Szerencsére volt köztük 2 Athlon XP 3200+, melyek Barton-magosnak bizonyultak. Otthon áthívtam Gyoköt és jól beraktuk a procit a gépembe, meg ha már arra jártunk, kicseréltem a gépben lévő Radeon 9600-at 9600 XT-re, mondjuk eredetileg is az volt benne, csak odaégett ventillátormegállás maitt kicsit, de most megint hasít. Ami viszont gusztustalan, az az, hogy 2200 mhz-en működik. A stúdiós gépem meg 2000-en. Kicsit kiakasztó, tekintve hogy ez a gépem kvázi ingyen volt, a stúdiós meg belekerült vagy 300 000 ft-ba. Jó, azért hozzá kell tenni, hogy amikor azt vettem, ez a proci sem volt sokkal olcsóbb, mint az, viszont legalább az kétmagos, és 64 bites. Nem mintha bármi kihasználná azt, hogy 64 bites, az is csak egy szép szám. A Bartonnak viszont nincs szorzólockja, amiből kifolyólag elegendő feszültséggel és hútéssel az egekig lehet húzni. Pillanatnyilag stabilan megy 2415 MHZ-en, mindenféle hozzányúlás, core-feszültség-buzerálás meg ilyenek nélkül. Ez kb 10% teljesítmény-növekedés. Olyannyira, hogy ez a gépem kijátssza a 1080p-s full HD-t, míg a stúdiós gépem nem. Ez tényleg egy kicsit bosszantó, ugyanakkor le is szarom, mert a.) majd jól nézek videót ezen a gépen, b.) úgyis csak 1280 pixel széles minden monitorom, ami 720p-hez ideális. c.) a stúdiós gépen csak stúdiózom. Meg néha játszom.

Na, de viccen kívül, felmerül a kérdés, hogy mivel jobb az én stúdiós gépem, mint a netes. Hát, ezt ki kéne próbálni valóban, viszont egészen lusta vagyok áttenni csak ezért a jóféle hangkártyámat abba a másik gépbe. Lehet, hogy jobban bírná az a gép a 2 ms-os Guitar Riget, meg minden, de közel sem biztos. Még az is lehet, hogy el sem indulna, mert kifogásolná, hogy nincs benne SSE2 utasításkészlet. Meg aztán kezdünk rájönni, hogy nem mindig az órajel számít, például a cégnél volt egy tesztgép, amelyben egy újabb Xeon proci volt, egy magja kb 1600 mhz-en ketyegett, de odabaszta a mostnai Core2 duokat  az ő 2600 MHz-es órajelükkel, hogy a Core2 Quadokat ne is emlegessem, azok annyira siralmasan teljhesítenek, hogy tragédia.

Nyah, persze ez mind lényegtelen, igazából csak azon bánkódom, hogy akkor és ott 939-es sockettel vettem meg a gépet, AMRAAM tanácsára, mert most nem tudok például egy X2 6000+procit belevenni használtan, hogy a belét is kihajtsam. Hogy miért nem AM2-t vettem, nem tudom, majd AMRAAM-ot megkérdezem, hogy mi volt az oka.

Amúgy működik, meg minden, csak egyre nagyobbak az igények. Egyre több sáv, egyre nagyobb kényelmi vágy. Szerintem ja 180 000 MHZ-es számítógépem lenne, akkor is nyavalyognék, hogy nem bírja el a 28 sávot teljességgel megeffektezve, masterrel együtt 2 ms-on.

De hát az emberi természet már csak ilyen.

A Windows Live Messengerben vannak reklámok.

Eddig nem nagyon törődtem velük, de egy ideje az egyiknek hangja van. Valami focis köcsögség, és valami fél másopdperces közönségüvöltés van bevágva fél percenként. Hát a büdös kurva anyjának a tripperes picsájának szottyadt bőrét húzza az ótvaros fejére és fulladjon bele a hüvelyváladékába az, aki azt a bannert csinálta, és külön lassú elektrolízissel képeznék hidrogénbuborékokat a faszában és robbantanám fel a gecibe annak, aki berakta azt oda.

Aki nem használna Windows Live Messengert, annak elmondom, hogy a reklám lerobbanthatatlan, nincs mód a bezárására, váltására, az van, ami van és kész.

Kénytelen voltam A-Patch-csel (érted, apacs) szétbaszni a Messengert, hogy eltűnjön. Most viszont rádöbbentem, hogy az, hogy nem látom, az egy dolog, de hallani még midig hallom.

Faszom kivan ezzel. Tényleg kénytelen leszek hostot átírni a windowsomban?

Gondolkoztam.

Tudom, hogy az sosem vezet jóra, de jókat derültem magamban egy bizonyos dolgon, mely tán nem is dolog, hanem sokkal inkább jelenség.

Vannak ezek a mélymagyar zenekarok, mint Kárpátia, Hungarica,  satöbbi, akik a nemzeti érzületet meglovagolva próbálnak érvényesülni a magyar künnyűzeneipar zavaros nádasában, sikerrel. Az alig 3 szóval ezelőtt említett siker pedig maximálisan abból származik, hogy sugározzák nemzeti hozzátartozásukat, mely inkább népnemzeti mivolt, enélkül az egész egy közepesen semmilyen, szakszóval élve "nem rossz" rock lenne, olyan számokkal, melyeket "el lehet játszani, de minek". Magyarán mindent annak köszönhetnek, hogy ők magyar ecsettel, magyar temperával és magyar vérrel festik az eget piros-fehér-zöldre. Azért hangsúlyozom ezt ki ennyire, mert mindeközben mit sem törődnek a magyar hangszeriparral. Miért is mondom ezt? Hát nézzük, milyen hangszereken játszanak az urak. Akiről amennyi infót találtam, annyit.

    Kárpátia:
-Bankó Attila: dobos - Sonor
-Bíró Tamás: vokál, gitáros - Fender Stratocaster, Marshall erősítő, Pod Line6, Pod Xt Live
-Csiszér Levente: vokál, gitáros - Line6 Variax gitár, Line6 HD-147 erősítő
-Galántai Gábor: billentyűs hangszerek - KORG szintetizátor
-Petrás János: basszusgitáros, énekes - Fender Jazz Bass

    Hungarica:
-Mentes Norbert (Moby Dick) - gitár - Gibson Les Paul
-Hoffer Péter (Moby Dick) - dob - Pearl
-Sziva Balázs (Romantikus Erőszak) - ének
-Vörös Gábor (ex-Ossian, Omen) - basszusgitár - Warwick

Szép, magyar hangzású márkák, ugye? Hát baszki, ha már matyóhímzéses picsám van, vegyem a fáradságot, és doboljak Dubán dobon, használjak MEV vagy BEAG erősítőt, hangfalat, játsszak Medgyesi vagy más magyar hangszerész által gyártott gitáron! Amilyen hangszereik vannak, kétlem, hogy ezen termékek ára állt volna a megfelelő beszerzés útjába.
Ha meg az amerikai, japán, tajvani és isten tudja még milyen külföldi gazdaságot gyarapítja, akkor ne énekeljen nekem arról Shure SM58 mikrofonba, hogy az ő ereiben piros-fehér-zöld vér dobog a torkában benne.

De nem?

Késés.

Melóból késni nagyon szar, persze ha nem direkt van. Az ámber szégyenkezve, sietve megy az utcán, az emberek között, hogy aztán 10 percet várjon a villamosára és a HÉVjére is. Én viszont olyan változatos és 21. századi módokon vagyok képes elaludni mostanság, hogy hihetetlen. A telefonomra ébredek, és szundit nyomkodok vagy egy órán keresztül. És ez működött is, de mostanság azt vettem észre, hogy hozzá sem nyúlok a telefonomhoz, holott 2 évig mindig nyomkodtam, most meg csak ott hever, ahol hagytam. Ennek kiküszöbölésére a számítógépemet izzítottam be alarmozgatni reggelente, ám ebben is megakadályozza pár dolog. Lefekvéskor még meg szoktam nézni egy részt valami sorozatból (vagy tizet), és mindig beállítom a lejátszót, hogy kapcsolja ki a stúdiós gépet, miután vége van a filmnek. Nade, nem is ez a fontos, hanem történt az, hogy reggel riadok, 10 óra, én meg egészen nem vagyok bent, sőt, semennyire sem, rohanás, hát igen, a számítógépemen üvöltött a hang, csak kikapcsoltam a keverőt, mert világított, anélkül meg nincs hang. Következő alkalommal egy ruhát terítettem a kijelzőjére, hogy ne világítson, és akkor sem ébresztett. Hát igen, mert akkor meg ki volt húzva a drót a keverőből, mert ha be van dugva, valami egészen furcsa zajt ad ki magából valami földhurok folytán. Következő alkalommal szintén nem ébresztett, pedig bedugtam, és elaludtam a zaj ellenére. Na, kKiderült, hogy amikor kikapcsol a stúdiós gépem, a keverőm észleli, hogy nincs ADAT szinkron, és némítja a keverőpult master kimenetét, mert nem tudom, miért. Akkor azért nem szólt. Aztán volt, hogy egész egyszerűen be volt kapcsolva a Winamp, azért nem indult el az ütemezett feladat. Aztán volt, hogy nem tudom, mit rontottam el, de mégsem indult el. A telefonom egy külön állatfaj. Az utóbbi időben rá kellett döbbennem, hogy a Nokia 3120 classic örökölte a sima 3120 azon betegségét, hogy nem ébreszt, ha a menüben hagyom a telefont (pl. hazamegyek irdatlan későn, utolsó erőmmel beállítom az ébresztőt és miután közli, hogy bekapcsolva, elájulok) Hozzá kell tenni, hogy ezek nem egymást követő napok, hanem úgy hetente-kéthetente fordulnak elő. Vagyis fordultak. Mostanság viszont nagyon megsűrűsödött az ébresztőre nemfelébredéses balesetek száma. Csörög a telefon, nem ébredek fel rá, délelőtt fél 11-kor arra ébredek, hogy kibaszott hangosan szól a zene, ilyesmik. Ma pont ez volt, és amikor kikapcsoltam a zenét, döbbentem rá ennek a jelenségnek a legvalószínűbb okára. Nekem a lakásommal pontosan szemben reggel 7 órakor elkezdik bontani a házat, nekem viszont 8-ig nem kell felkelnem, szóval úgy fest, hogy amikor elkezdik, némi vergődés után kikapcsolja az agyam a hallásomat a rendszerből, hogy a zaj ellenére tudjak aludni.

Na igen, csak egyrészt ez ki a faszt érdekel, másrészt meg ki fogja nekem elhinni, hogy azért késtem el, mert 7 órától légkalapáltak a fejem mellett?

Ugyanitt szoba kiadó.

Artisjus, mi?

Matrica, he?

Szavak sincsenek arra, hogy mit művel az Artisjus. A legújabb az, hogy mindenen jogdíj lesz, Pendrive-on, set-top boxon, asztali rögzítőkön, mindenen. Az, hogy a CD-n meg a DVD-n van, teljesen jogos, az viszont, hogy ha a fényképezőgépembe veszek egy memóriakártyát, azért jogdíjat kell fizetnem, felháborító. A Pendrive meg egyenesen büdöskurvaanyjukat. Nem tudok olyanra visszaemlékezni, amikor jogvédett tartalom volt a pendrive-omon, kivéve a saját szellemi termékeimet, azok után meg hadd ne kelljen már fizetnem. Értem én, hogy ahol rabolni lehet, ott rabolnak, de ez mindennek a teteje. Nem az a 400 ft fáj, amit fizetnem kell, ha veszek egy 4 gigás pendrive-ot, hanem az, hogy azt a semmiért adom oda. Mi lesz a követkző? A vincsikre is kivetik, mert úgyis jogvédett tartalmat tárolok rajta, meg mostantól gigánként 100 forintot kell fizetnem az Artisjusnak a fel- és letöltésért, ők meg majd elosztják a lakodalmas cigány-technot játszó zenekarok között eladás alapján? Jó, értem én, hogy szétbasszák egymás közt azt a 8-12 milliárd forintot évente, de az is nagyon sok. Na de vincsi. Olvasom: Asztali multimédiás eszköz  250< GB 7200 Ft. Könyörgöm, egy 250 gigás vincsi összesen 10.165 Ft. Ha arra is rárakják, akkor másfélszer annyiba fog kerülni.

Mindig is mondtam, ha nem 4500 ft lenne egy zenei CD, akkor valaki meg is venné őket, akkor is, ha letölti. Persze, értem én, hogy a kiadók abból éltek, hogy kizsákmányolták egyszerre a zenészeket és a lakosságot, és fáj, ha ennek vége szakad, de ilyen jogtalan lépésekre semmi sem jogosítja fel őket.

Az Artisjus legújabb lépésével személy szerint felhatalmazva érzem magam arra, hogy szlovák feketeimportból vegyem meg a pendrive-omat, és ha már arra járok, a CD-t meg a DVD-t is. És ha a vincsire is ráteszik, akkor azt is, leszarom. Öszedőlnek a kiadók? Azt is leszarom. Hogy magam alatt vágom a fát, mint zenész? Egy lófaszt. Majd ha bedőlnek a nagy kiadók, újjá fog épülni az egész 0 nap alatt, de akkor talán egy kicsit a fejükhöz kapnak, hogy talán azért szoktunk rá a letöltésre, mert indokolatlanul megfizethetetlen áron árulják az árújukat, és visszavesznek kis arcukból. Amúgy is újra kéne tervezni az egészet, ha már mindenen artisjus matrica van, akkor igenis seederek száma és DC hubokon való előfordulási arány alapján kéne elosztani. Ha már a letöltő paraszt kifizette az artisjust.

Kéremalássan.

Faszomat beleverem.

Úgy érzem, hogy elhíztam. A mérleg egyébként nem ezt mondja, de az arcom két oldala, más néven a pofám mintha elnehezedett volna. Gondolkozom, hogy miért lehet ez, lehet, hogy csak túl sokat mosolyogtam mostanság, és úgy maradt az arcom, és amikor nem mosolygok, szokatlan, vagy ez is csak egy idióta szokás, amit összeszedtem, mint a hunyorgás és szemforgatás, melyekről igyekszem leszokni, mert biztos roppant idiótán néz ki.

Vagy az is lehet, hogy simán csak nagy lett a pofám.

Voltam a Morrison's 2-ben, szórakozási jelleggel.

Rá kellett döbbennem, hogy karaoke-t üzemeltetni a legjobb üzleti fogás. Ollllyan kurva szar, hogy józanul nem lehet elviselni, részegen viszont még jó ötletnek is tűnik, plusz kevésbé szégyellős az ember, szóval bátran, telve önbizalommal ordítja a szart, mire az a maradék pár absztinens hirtelen megtér és berendel egy kis körtét vagy egy fél barackot. De nem szaladnék ennyire elejbe a dolgoknak neki.

Az izgalmak már ott kezdődtek, amikor a bejutásnál az őrök döntötték el, hogy ki mehet le és ki nem, és el kellett telnie úgy 5 percnek, mire az összegyűlt kb 50 ember számára kinyilatkoztatták, hogy "jaaaa, hát a 18 éven alattiak nem mehetnek csak be", mire az az 5 fiatalkorú kint maradt, a maradék meg bement. Aztán jött a kötelező ruhatár. Na, azokat fogom egyszer felgyújtani a gecibe, esküszöm, negyed órát álltam a két szopadék tetves kurvája előtt, és a büdös istenfaszának a kabátját is elvették, csak az enyémet nem, pedig a végén már fél hosszábanbeterítettem a pultot a testemmel meg a kabátommal, ennek dacára csak megoldotta hogy a mellettem lévő 20 centin álldogáló szánalmas pöcsverőnek meg a kurvájának meg a spanjának meg annak a köcsögjének a kabátját vegye el inkább. A végén persze gondoltam, éreztetem vele, mekkora egy kitikkadt, szarhadt pina, és látványosan "odabasztam" neki a 200 ft-ot és elmartam a bilétát, mire természetesen felordított, hogy "Még ne vidd el, légy szíves", amit én leszartam volna, de azonnal megindult felém 2 biztonsági őr, szóval visszakérdeztem, hogy "most már lehet?", mire mondta, hogy "most már lehet", mire még jobban felbasztam magam, és közöltem, hogy akkor inkább maradok, és inkább maradtam, rendet raktam a zsebeimben, de ez persze senkit sem zavart már, kivéve azt a 16 éves pinát (isten tudja, hogy jutott be), aki azon igyekezett közben, hogy a szájában lévő égő cigarettával  beletaláljon a fülembe, miközben megpróbált áthatolni rajtam, de annyira szét volt tépve, hogy nem vett tudomást a nyolcadik "Ez egy nemdohányzó terem, légy szíves, oltsd el a cigidet" felszólításról sem, melyet pedig ugyanazon ruhatáros ribanc eszközölt, aki engem szart le negyed órán keresztül, aztán végül a szekurittyosok elhurcolták a kiscsajt, cigivel, martinis pohárral együtt a gecibe, szóval azért vidám dolog is történt.

Visszatérve a karaoke-hoz. Borzalmas. Például szavakkal nem lehet leírni, hogy Francesco, az ünnepelt metroszexuális (vagy homo, vagy bi) helyi sztár mit művelt, az volt az a pillanat, amikor el kellett mennem sörért, pedig akkor még csak 2 perce voltam ott. Ja, ésmég mielőtt megkérdezné bárki, hogy miért mentem le, közlöm, hogy elkerülhetetlen velejárója volt az életem tegnap esti szakaszának, hogy lemenjek oda. Az is, hogy Wonderwall-t énekeljek, és mint utóbb kiderült, az is, hogy a Summer Night-s ot is elénekeljem, ami azért vicces, mert már a filmben sem nagyon szerettem, de legalább a szövegét sem tudom, de akkor már viccesnek tűnt. Főleg az, hogy amikor megtudtam, hogy azt a számot választották nekem, hogy én azt duóban, akkor bosszúból jól odamentem a sráchoz, hogy akkor most mondja meg, hogy van-e olyan duettje, amivel szopatni lehet, mert nem lehet jól elénekelni, akkor azonnal rávágta, hogy "Persze, Summer Nights.", ígyhát sorsomba beletörődve daloltam, illetve minden olyan résznél, ahol fogalmam sem volt a ritmusról, dallamról, betartottam a közönségbe a mikrofont, így másra hárítva át a nyilvános megszégyenülést.

Elég az hozzá, hogy a körülmények hatására olyan kellemes takonyrészegre sikerült innom magam, hogy most olyan másnapos vagyok, hogy soha többé nem akarok inni már megint, legalább 2 hétig.