Tegnap voltam Kispál-búcsúkoncerten.
Fos volt, mint a szar.
Ezt mint kvázi kispál-rajongó mondom. Voltam elöl, voltam hátul, voltam a keverőpultnál, mindenhonnan szarul szólt. És mivel hozzáértő paraszt vagyok, ki is fejtem, hogy miért. Először is volt egy általános szar közérzete a hangzásnak. Voltam a VOLT-on, ugyanez a zenekar volt, és mégis jól szólt. Kispál gitárja úgy szólt, mintha egy 60 éves Vermona erősítőbe dugta volna, de még az is túl volt hajtva. Torzított a tisztánál is, folyt, szar volt. Lovasi mögött mintegy 4 000 000 forint értékű AMPEG cucc volt, mégis erőtlenebbül szólt, mint bármelyik próbateremben a széthajtott Behringer basszuskombó. Hogy Lecsó mit játszott, arra csak tippelni tudtam, mert őt sem hangosították agyon. A dob tompa volt, a felső tam csak puffant, nem volt sustainje, ellenben az alsó tam nem is hallatszott, pedig igen nagy szerepe van minden második számban. A De Szeretnéknél Juci olyan picsa hamis volt, hogy szerintem ma reggelre már felvágta az ereit. A vonóstrió végre jó volt, de ezt ellensúlyozták azzal a 20 perc fos-gyötrelemmel, amit a Csík zenekar művelt a színpadon. Biztos jó lett volna ez valami kis népi sátorban, de szerintem ha Lovasi nem énekelte volna azt a Tankcsapda-számot velük, a kutya nem lett volna kíváncsi rájuk, főleg egy Kispál-koncerten. A sorrend már feledésbe merült egy nap alatt, de volt konyhazene, ami nagyon jó lett volna, ha nem az lett volna, hogy lófasz nem hallatszik belőle. Vonták a száraz fát mosolyogva, meg énekeltek, de csak Lovasi és valamelyik akusztikus gitár hallatszott, semmi más. Volt még kisszínpad a nagyszínpadon, az ötletes volt nagyon, a régi bandával, csak sajnos még szarabbul szólt, mint az eredeti, szóval a hangzásról ennyit. Amúgy nem lett volna vele sok gond, csak hát Kispál nem a legjobb formáját hozta, és nagyon kesergős lett az egész, mondjuk milyen legyen az utolsó koncert, ha nem ilyen...
Visszagondolni a koncertre százszor jobb, mint amilyen a helyszínen volt.
