Szóval az van, hogy csődbe ment a munkahelyem. Ha finoman akarom kifejezni, akkor úgy fogalmazok, hogy a kiadásaink jelentősen meghaladták a bevételeinket, a megrendelések délibábnak bizonyultak, és kénytelenek voltunk lehúzni a rolót. De hát ismertek mind, szóval az igazság az, hogy megbaszta a kurvafasz, geciskurvaisten, isten pinaszagú lovának a faszát, és egyébként is bassza meg az isten! Ebből két dolgot lehet levonni, az egyik az, hogy isten nélkül nincs káromkodás, másrészt pedig az, hogy felhagyta a tripla-dupla formátummal, és telibekáromkodom az internetet a faszomba belé. Imádtam ezt a céget, mert zseniális volt, de ha nincs megrendelés, hát nincs. Biztos lehetett volna ezt jobban, de belefutottunk abba, hogy hónapokat vártunk megrendelésekre, amik már majdnem megvoltak, és aztán mindegyik egyszerre nem lett meg. Ilyenkor nincs más, mint hogy evan, és kalap, kabát, felszámolni és menekülni, teljesen igaza van a főnökömnek, így kell ezt, és fél év múlva, vagy egy év múlva újrakezdeni.
Ilyen az, amikor a meló-zenekar-nő trióból csak egy van megl.
<szigorúan kibaszottul balra igazít nap van ma.>
