Uglee archív

Nos, tegnap sikerült halálra dolgoznom magam éjfélig.
A legdurvább mégis az volt, amikor délután 5-kor elindultam óbudáról újpestre a számláimért.
Az 1-es villamos megállójában várakoztam, századmagammal. Nem tudom, ki hogy van vele, de én az 1-es villamos megállójánál melegebb helyet nem ismerek, legyen az bárhol, bármelyik megállója. Olvad alattad az aszfalt, satöbbi. Na, negyed óra után egyszercsak azt látjuk, hogy jön egy busz fel a hídra, majd kivágódik két sávot, megáll a velünk szemben álló másik 100 embernél, majd felszáll rá 3 ember (annyi fért), majd ment is tovább. Akkor már rájöttem, hogy a villamos nem jár. Aztán teltek a tízpercek, majd amikor megláttam a következő, nagy "1 VILLAMOSPÓTLÓ" feliratú, félig üres buszt, jól átrohantam az aluljárón keresztül szembe, ami feleslegesnek bizonyult, mert a busz az baszott megállni, sokkal inkább elhúzott a véres gecibe, és az egyetlen vígaszom azoknak az arca volt, akik épp le akartak szállni, és bambán néztek, hogy mi van.

A kö9vetkező fél óra egy gyötrelem volt, tűző napon álltam az emberek között a sugárzó aszfalton, amúgy el kell hogy mondjam, nem találkoztam egyetlen vizet osztogatóval sem, kövér nők árnyékába húzódtam és lassan kortyolgattam az egyre melegedő ásványvizemet, mígnem összesen olyan 50 perc alatt előkerült egy busz, melyre mindenki feltolakodott, és ezzel az emberkonzervvel a sofőr sikeresen ellavírozott a hármas metróig.

Meleg helyzet volt. 

Ja, és közben anyám feltalálta az "instant lebaszást".

Felhívott, és lebaszott, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is meggyőződött volna a lebaszás tárgyának létezéséről. Természetesen nem volt igaza.

Ha esetleg valaki nem tudná, ilyen esetben a bocsánatkérés helyett a megfelelő szóhasználat: "Ja, jó." 

Na már basszamegmár!

Egészen elképesztő, hogy nem volt eddig lehetőségem blogolni.

Mint az köztudott, elutaztam nyaralni. Ami jó. De persze mi történik, ha két kockával megy el az ember nyaralni? Jön a laptop is, és GSM-es internet-kapcsolattal netezgetznek :)
Na, de hogy az elején kezdjem, pénteken leraktam a lant, hazamentem, összekészülődtem, rámnyitották az ablakot, és jól megfáztam, de szarrá ám. Másnap  Gyok összeszedett engem fehér gépsárkányával, majd kisvártatva elvitt engem otthonába, ami arról nevezetes, hogy AMRAAM-éval szomszédos, de közvetlenül ám. AMRAAM még nem állt a helyzet magaslatán, úgyhogy eliramodtunk volt otthonomba  a gitárért és a fekhelyért. A csomagtartó nagy részét a hatalmas sátor foglalta el, előteres, mert az nagyobb, meg némi szék, ruhák és horgászbotok.
Mindent összeszedtünk, végül AMRAAM-ot is, és nekiiramodtunk. Mintegy 4 óra alatt, kis kitérővel oda is értünk. Az 1 órás kitérő az volt, hogy elmentünk "A Pistához", aki a teleknek a tulajdonosa, ahova mentünk. Végig kellett hallgatnunk, hogy kinek miért a jókurvaanyját, és én bírom a zsidózást, cigányozást, kommunistázást egy darabig, de egy bizonyos töménység után már elborzasztz, éppúgy mint a túlzásba vitt "addig jó, míg Kádár él" és társai, syóval már kidülledt szemekkel másztam vissza az autóba, és porzottunk tova hegyen-völgyön át, egészen a célállomásig, ahol már csak a 20 centi magas kapumegfogó vason kellett átugratni az autóval, és aztán minden rendben volt. Lerohadtunk a stégre, előszedtük a botokat, bedobáltuk őket, aztán villámgyorsan nem fogtunk semmit. Majd kis késéssel egy kis törpeharcsát. Majd még egyet, majd pedig egy kárászt, és ez volt hosszú ideig az utolsó értelmes hal, amit fogtunk. Amúgy Gyok volt az. Este 10 felé elkezdtem fázni, úgy negyed 11 felé elkezdtem remegni, és nem is tudtam többé abbahagyni, le is feküdtem a nagy zöld cirkuszi kocsiba, melyet már csak "cirkuszi geci" néven emlegetünk. Úgy fél 5 felé felébredtem, kitámolyogtam, kicsit kevésbé lázasan, és még mindig ülve találtam a srácokat. Kérdeztem tőlük, hogy mit fogtak. Mondták, hogy semmit. Mondtam is, hogy akkor nem hagytam ki semmit, és visszafeküdtem.

Másnap 10 körül keltem, a stégen ott aludt AMRAAM és Gyok édesdeden, én meg megpróbáltam horgászni, több-kevesebb sikerrel, de nagyon tűzött a nap, úgyhogy résnyire nyitott szemeimen keresztül ráfókuszáltam a naptejes flakonra, és a felsőtestemen bekentem mindent, amit kézzel elértem. Rövid úton ízzé-fasszá égett a lábam, amit kifelejtettem, és a hátamon egy rombusz alakú rész, amit nem értem el. Másnap rohangászhattunk Pan-The-Nol-ért, meg Neocitranért, aztán jól be is borult, és nem is hagyta ezt abba egészen az utolsó napi pakolásig. Ja, akkor meghozta a Pista az evezőket is, hálistennek, szóval nem volt minden tökéletes. Közben levágattam a hajamat, gitároztam, énekelgettünk, és a hét fénypontja az volt, amikor éjjel 2-kor, a zergebaszó hidegben, a folyamatosan szakadó esőben mintegy mínusz 1 fokos sört iszogattunk, mert a hűtőnek nem záródik a mélyhűtő-rekesze :D

Majd még mesélgetek vicces részleteket, de erre is alig volt energiám. Most meló, és ha innen elszabadulok, akkor folyamatos zeneírás, mindez végtelen ciklusban.

i need a break; 

Napjaim folyamatos fáradsággal és fáradtsággal telnek, mégis úgy tűnnek tova, mint egy hurrikánban sodródó levágott lófasz.

Voltam vasárnap  amerikaifoci-döntőn. Vagyis hogy egészen pontos legyek, Magyar Amerikai Football döntőn. Vagy esetleg magyar amerikai futball döntőn?
A játék amúgy teljességgel érdektelen volt, bár sokszor ugráltak egymásra, de valahogy sokkal jobban lekötött engem, ahogy a technikus bácsi a PB palackos, távirányítós tűzhányót vontatta át a pályán. A cheerleader-bemutatók mondjuk egész jók voltak, különösen az volt mulatságos, amikor a Vipergirls egyik leánya elrabolta a pompomot a másik elől, az meg szomorúan nézett rá, mire ő megszánta, és lebaszta mellé a földre , az meg még hajolgathatott is.

Hanem: ismét egy kínzó kérdés bántott engem, és ezt most megosztom mindenkivel.
Ez most ugye magyar amerikai futball. Vagyis magyar amerikai futballjátékosok rohangálnak a pályán. Hanem: ha véletlenül mondjuk a Budapest Wolves leszerződtet egy  négert, akkor az mi lesz? Afroamerikai amerikai futballista? Esetleg afro-magyar amerikai futballista? Vagy egyenesen afro-amerikai magyar amerikai futballista? De közben nem is, mert igazából afro-magyar magyar amerikai futballista?

Nem lehetne inkább az, hogy valami magyar nevet kapjon ez a sport? :D

 

Előre is köszönöm. 

Nos, megvolt a hamadik Slayer Klub, és mocskosul ideges vagyok miatta.

A technikusok miatt van az egész. A legelején odamentem bemutatkozni, kérdezte, hogy hogy lesznek a zenekarok. Mondtam, hogy elvileg fél 9-kor lenne az első zenekar, de szerintem jó, ha 9-kor elkezdik, mi jövünk fél 11-körül, de ezek dinamikusan változnak a közönség viselkedésétől függően.

A Thrash Inside koncert úgy szólt, ahogy, nem kimondottan rosszul, viszont szegényesen. Hanem a fények bizony meg nem mozdultak, csak az utolsó számon. A mi koncertünk előtt odamentem a technikusokhoz, leadtam az intro CD-t,  közöltem a paramétereket, kértem, hogy szép fények legyenek, én majd füstölök, mondta, hogy OK, meglesz.

A beállás már katasztrófába torkollott, a dobom, lévén Amati, nem volt képes megtartani a pergőmikrofont magán. Egy szolíd, 10 perces küzdelem árán ezt sikerült megoldani az általam hozott cinállvány segítségével. akkor még aranyos volt a srác, még fogót is hozott nekem. Innen kezdődtek a gondok, én a kontrollomba kértem a két gitárból, a lábdobból és a pergőből. Nos, a két gitár megvolt, majdnem bele is süketültem, de a dobomból annyira nem hallottam semmit, hogy azt sem tudtam, hogy a lábammal mit ütök. Geci nagy hangzavar volt a színpadon, és lefelé is egy nagy massza ment le, némi dobbal. Ennek ellenére a közönségnek tetszett, és amikor vége volt a koncertünknek, ahogy szokás, elkezdtek visszázni. Árposz felvezette volna a visszajövő számunkat, a nagy meglepetés Dead Skin Maskot, de nem volt hang  mikrofonján. meg úgy egyáltalán semmin. integettem, ordibáltam a technikusnak, meg tapsoltam is, de nem akart észrevenni. Beraktak valami szar zenét, és elkezdtek kijönni a pultból. Én odarohantam, és mondtam nekik, hogy akkor szépen menjenek vissza és csináljanak hangot. Közben az emberek még mindig visszáztak. Erre közli velem a csávó, hogy  nem lehet, mert éjfélkor kezd a következő zenekar. Mondtam neki, hogy én vagyok a szervező, úgyhogy azonnal menjen visza a pultba, és toljon fel minket. Erre visszakullogott, addigra a közönség nézett, hogy mi a fasz van, miért állnak olyan bután a színpadon az emberek, meg egyáltalán mi a geci ez az egész. Visszamentünk, elnyomtuk a Dead Skin Maskot, aztán lejöttünk. Addigra kellően felbasztam az agyamat a technikuson. Így utólag tudatosult bennem, hogy nem láttam egy intelligens lámpát sem kaszálni, meg egy stroboszkóp nem villant volna fel az egész koncert alatt. lepakoltunk a színpadról, felállt a Beyond, és én idegesen felmentem, megkérdeztem, hányan jöttek be, mondták, hogy volt 17 fizető vendég, meg még kb 7 aki szórólappal jött, ők olcsóbban jöhettek be. megjegyeztem, hogy nem vagyok megelégedve a technikusokkal, aztán visszamentem a helyre.
A Beyond kurva jó volt, de ők elég furcsán voltak hangosítva, csak az alap szólt, kihangosítva meg csak a lábdob, a pergő meg az ének volt. Nem szólt rosszul, csak teljesen kiugrott így az ének az egészből, semmi köze nem volt a zenéhez.
Vége a bulinak, pakolászunk, erre odajön a buzi szemüveges technikus.

 "- Na, meg voltatok elégedve velünk?
- Azt kell hogy mondam, hogy nem voltam megelégedve veletek.
- Akkor ezt mé nem lehet nekem mondani? Mé kell a Schlekihez menni az irodába? (jelzem, nem voltam az iroában)
- Mert nemigen akartatok velem szóba állni.
- Miről beszélsz...
- Amikor jöttem ide, el akartatok menni, és könyörögni kellett, hogy visszatolj minket.
- És mivel nem voltál megelégedve?
- Hát, először is azzal, hogy amikor visszázott a közönségünk, lehúztatok mindent és el akartatok menni.
- Vége volt a bulinak.
- Nem volt vége a bulinak.
- Vége volt a bulinak, ÉRTED?
- Nem, nem volt vége a bulinak. Én mondom meg, hogy mikor van vége a bulinak.
- Mé, ki vagy te?
- Én béreltem a helyet, én fizettem érte.
- Miiiit fizettél? Asszed, megvettél engem kilóra? Talán én téged.
- Te vagy a technikus, vagy nem?
- De, én vagyok.
- Én fizettem egy szolgáltatásért...
- Te nekem nem fizettél semmit.
- A Schlekinek fizettem, és te az ő alkalmazottja vagy
- Nem vagyok alkalmazott.
- Mi?
- Mondom, nem vagyok alkalmazott. Nincs munkaszerződésem.
- Akkor mit keresel a pult mögött?
- Szívességből csinálom.
- Engem ez nem érdekel. Te vagy a technikus, én a megrendelő...
- De nem érted, hogy nem vagyok alkalmazott?
- Az engem nem érdekel, én fizettem a helyért, normális szolgáltatást várok.
- És? Akkor menj ahhoz a faszságoddal, akinek fizettél"

megjegyzem, ezen volt felháborodva a legelején, hogy nem hozzá mentem a faszságommal.

"- Figyelj, te vagy itt a technikus, van egy dolgod itt, amit el kell végezned...
- Te mondtad, hogy éjfélkor kezd az utolsó zenekar.
- Mit mondtam?
- Hogy éjfélkor kezd az utolsó zenekar.
- Én ilyet nem mondtam.
- De mondtál.
- Nem, nem mondtam.
- Szóval meghazudtolsz?
- Igen, meghazudtollak.
- Igen?"

Erre jól  odahívta a másik technikust.

"- Figyelj, ott voltál, amikor az elején megbeszéltük a bulit, nem?
- De.
- Mondta a csávó, hogy éjfélkor kezdődik az utolsó zenekar?
- Mondta.
- Én nem ezt mondtam. Én azt mondtam, hogy éjfél körül.
- Nem, te azt mondtad, hogy éjfélkor.
- Azt is mondtam, hogy a közönségtől függ a koncertek vége.
- Te ilyet nem mondtál."

Gondoltam, felhasználom ellene a saját fegyverét. Odafordultam a nagy tanúhoz.

"- Mondtam, vagy nem mondtam, hogy a közönségtől függ, hogy mikor van vége a koncerteknek?
- Nem mondtad."

De erre a szemüveges faszkalap rontotta el a szerepét, mert vele egyszerre ezt volt képes mondani a szájával: 

"- Azt mondtad, hogy a közönségtől függően rövidebb lehet a koncert."

Tök logikus, nem? :)

"- Nemnem, én azt mondtam, hogy ha tetszik a közönségnek, akkor tovább mehet. A közönség pedig visszázott, amikor lehúztatok minket.
- Most mit pattogsz? Visszatoltuk, nem?
- Vissza, de eleve nem kellett volna lehúzni.
- És más bajod is volt?"

itt már nem volt kedvem előhozakodni a szakmai hozzá nem értéséve, úgyhogy azt mondtam, hogy nem.

"- Akkor meg mit pattogsz.
- Te jöttél ide pattogni.
- Mert hátam mögött köcsögölsz. Lehet ezt normálisan is.
- Pontosan. Lehetett volna ezt normálisan is, például nem lehőzni minket.
- Figyelj. Tudod, mióta vagyok technikus?
- Na, mióta?
- 7 éve."

Itt kellett volna azt mondanom, hogy 5 évet letagadhatna, de sajnos nem jutott eszembe akkor. Érdekes, hogy a frappáns válaszok mindig csak utólag jutnak az ember eszébe.
Teszem hozzá, elég furcsa védekezés a technikussággal teljesen hiába eltöltött 7 évvel takarózni. Meg is kérdeztem tőle:

"- Iigen? Akkor biztos kurvára unod már az ilyen buzi kis zenekarokat, mint mi.
-  Nem erről van szó.
- Hát miről?
- Na, pakoljatok és tűnjetek el!"

Szóval ez is leszophatja a büdös faszomat, szarcsíra. 

Hát, tényleg mélységes elnézésemet kérem magamtól, hogy nem írtam már régóta, viszont van néhány kérdésem:

- Miért hiszik azt a picsák, hogy én le fogom rakni a saját nőmet az úttestre a járdáról, csak azért, mert őnekik úgy logikus, hogy ők márpedig a két méter széles járda közepén fognak menni?

- Miért méltatlankodnak hangosan, amikor ezért nekik megyek, és nekik letörik a körmük, mert a picsatáskájuk folyamatos fogása által  belekarmolnak felkarom húsába? Miért nekik áll följebb?

- Miért nem bassza el az ilyeneket inkább a troli?

- Micsoda egy elmebetegség az, hogy feltúrják a lakásunk előtt a járdát, és azt mondjuk értem, hogy nappal meleg van (mostanában nincs), de miért kell éjjel fél 12-kor MÉG, és reggel 6-kor MÁR légkalapálni?

És a legfontosabb kérdésem, ami egy ideje már foglalkoztat, és egy kis történet is jár hozzá:

Emlékszem, még általánosos korszakomból, hogy milyen laza is volt az, ha az embernek volt egy kvarcórája, ami minden egészkor pittyegett kettőt. Egy idő után nekem is volt. Ez gimnáziumi időmben csúcsosodott ki, legalábbis az észlelése, amikor nagytermes ünnepélyünk volt, és egészkor a hatalmas pittyegés-áradat gyakorlatilag túlharsogta a veresmondót, sőt, néha az énekkart is.
A kérdésem pedig:

- Van még ilyen, és ha nincs, akkor miért nincs? Hová tűnt a pittyegő karóra?

- És egyáltalán, hová tűnt a kvarcóra, mint státusz-szimbólum? 

Nos, a hétvégém elég hosszú volt, voltam suliban, ahol vettünk felfelé, meg voltam kerti partyban is, ahol ettünk sült húst, megettünk vodkás dinnyét, valamint elmentünk találkozni a volt Kandós kollégáimmal az M2 laborból. megmondom a frankót, én világéletemben kurvára rühelltem azokat az embnereket, akik elcaplatnak egy szórakozóhelyre, hogy megnézzék, aztán nekiindulnak, hoyg akkor átmennek oda, de ha az nem jó, akkor amoda, szóval én a Margit-szigetnél mentem inkább tovább haza. Másnap kelni kellett korán, hogy hazamenjek, hogy a fenyőfát, amit a vihar időköben a tetőre fújt, eltávolítsam, de mire odaértem, a tűzoltók pont mentek ki az utcából (és ráadásul nem is szirénáztak), szóval onnantól már csak darabolás és égetés volt addig, amíg a második szomszéd el nem küldött a gecibe, hogy méter vastag füsttel borítom be a fél falut.

Eztán jött a metálpróba, ahol kidoboltam a belemet, aztán jö9ttem haza, és már nézni sem tudtam értelmesen.
Lefeküdtem korán, szóval remekül el tudtam menni dolgozni, most meg itt agyok, és olyan kibaszott meleg van, hogy azt én el nem tudom mondani.

És mindenki, aki ezt olvassa, meg van hívva a koncertünkre, a Slayer Klubba.

http://slayerklub.fw.hu

Nade, hogy azért valami vicceset is meséljek, reggel úgy találtam, hogy a földre lehányt rövidgatyám túl büdös és nyirkos a használathoz, legalábbis emberek közé biztosan, ígyhát beletúrtam a szekrénybe. Ott sem találtam mást, csak hawaii-mintásat, meg egy aféle kisiskolás fazonú szarságot. Kénytelen voltam tehát hosszúnadrágot venni. És persze mikor máskor kell elgyalogolnom az Auchanba, mint akkor, amikor ez történik velem?
Vettem is gyorsan egy rövidgatyát. Ennek örömére holnap tuti hogy zergebaszó hideg lesz.

Agyő. 

 

2007. június 20-án este 22:30 körül égett papír szagára lettem figyelmes a lakásban. Már pár nappal előtte is éreztem, de akkor észrevettem, hogy még mindig ég a konyhai konvektorunk őrlángja, és azt hittem, a konvektor lobbant be és égette le magáról a port, anak van ilyen szaga. Mivel akkor eloltottam, most nem tudtam mire vélni a szagot, ezért kimentem a lakásból, és észrevettem, hogy kint erősebb a szag. Visszamentem a lakásba, hogy cipőt vegyek, amikor hangos durranásra lettem figyelmes, ami engem petárdarobbanásra emlékeztetett. A szomszédok elkezdtek csúnyán és hangosan káromkodni, erre kimentem a lakásból, és ahogy a korridoron tovább haladtam, észrevettem, hogy a tetőn több helyen ég valami. Mivel nem az első eset volt, a rendőröket hívtam, tudván, hogy ők a tűzoltókat is kihívják, ha szükségesnek látják.
Kb. 10 perc alatt kint voltak a rendőrök. A kapuban vártam őket, beengedtem őket és felvezettem őket az emeletre. Ők zseblámpával megvizsgálták a tűz füstölő maradványait, kihívták a tűzoltókat és felvették az adataimat. Pár perccel két szemközti ablakból tűzoltó nézett ki, és a nekem jobb oldali ablakból vízsugárral eloltották a tüzet. Közben megérkeztek a rendőrök által kihívott tűzoltók is, felmentek a padlásra, kinéztek a tetőablakon, majd kb. 23:30-kor elvonultak.

Tegnap a szomszédok olyan fosrészegen jöttek haza, hogy a kaputelefonon hozzám csöngettek be, amit mondjuk nem értek, mert hát otthonra minek csönget be az ember, de nem kérdezek hülyeségeket. Amikor feljöttek, alig brtak egyenesen járni, de az biztos, hogy a közeli kisboltból jöttek, mert volt náluk hideg, dobozos sör, valamint egy piros kosár, ami valószínűleg a kezükben maradt.

Költői kérdésem az, hogy ezek mit éreznek, ha kijózanodnak? 

Nos, a Csatornázási Műveknek nincs jobb szórakozása így vasármnap délelőtt, mint csatornát tisztítaíni a sarkon, tehá én már gyárilag tömény csatornaszagra ébredtem.  Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, úgyhogy el is mesélem a tegnapi sulit:

A 24-es stúdióban voltunk (igen, Gyok szavai szerint "ahol múltkor tátogtak a köcsögök"), a feladat pedig ugyanaz volt, csak még inkább. Végül délutánra kitaláltuk, hogy most, hogy minden be van lőve, szimuláljunk élő adást. Ment mindn remekül, gumizene, duma, stb, aztán a tanár sugallta, hogy hívjunk fel valakit, hogy a telefonos bekeverést is megtanuljuk. Végül az lett belőle, hogy az egyik csoporttársam ötlete nyomán felhívtuk a húgát, és VOLT fesztiválos játékot szimuláltunk.
Rendjén fel is hívtuk a csajt, élő adás, "szevasz, X Y vagyok a Petőfi Rádió megújúlt Nagyon Zene c. műsorából és így úgy amúgy".
Szegény lány meg "ehehehe, váratlanul ért", meg minden, ami ilyenkor lenni szokott. Innentől párbeszédes forma:

- ..És ha helyesen válaszolsz mind a 3 kérdésünkre, nyerhetsz egy 4 napos bérletet a VOLT fersztiválra. Jöhet az első kérdés?
- Igen.
- Hol rendezik meg a VOLT fesztivált?
- Sopronban.
- Úgy van, nagyon jó. Jön a következő kérdés, nagyon figyelj, mert egy 4 napos VOLT-bérlet jár érte.
- Juj, OK.
- Melyik zenekar nem lép fel az idei Volt fesztiválon? A Prodigy, a Korn, vagy a Nine Inch Nails?
- Öööö, a Prodigy.
- Még egyszer felteszem a kérdést. A Prodigy, a Korn, vagy a NINE INCH NAILS?
- A ö ü utolsó!!!
- Remek, isteni, már csak egy kérdés választ el a 4 napos VOLT-bérletttől. A kérdés pedig a következő: hány napos az idei VOLT fesztivál?
- ÖT!!!
....

Én leborulok a női nagyság előtt, de ez valahogy nem semmi :D
Egyébként csak megnyerte, és  aztán mondtuk, hogy visszahívjuk az adataiért. Erre a bátyja jól felhívta mobilon, hogy "hugi, te voltál a Rádióban az előbb?", szóval a csaj teljesen bedőlt. Visszahívtuk ismét a rádió nevében, ahol lelepleztük magunkat, és persze ezt az egészet magnóra vettük.
Kérdésem a következő: ha testvérek viszálykodnak, a legeslegeslegelső mondatuk miért mindig az, hogy "a kurva anyád!"? :D