Nos, tegnap sikerült halálra dolgoznom magam éjfélig.
A legdurvább mégis az volt, amikor délután 5-kor elindultam óbudáról újpestre a számláimért.
Az 1-es villamos megállójában várakoztam, századmagammal. Nem tudom, ki hogy van vele, de én az 1-es villamos megállójánál melegebb helyet nem ismerek, legyen az bárhol, bármelyik megállója. Olvad alattad az aszfalt, satöbbi. Na, negyed óra után egyszercsak azt látjuk, hogy jön egy busz fel a hídra, majd kivágódik két sávot, megáll a velünk szemben álló másik 100 embernél, majd felszáll rá 3 ember (annyi fért), majd ment is tovább. Akkor már rájöttem, hogy a villamos nem jár. Aztán teltek a tízpercek, majd amikor megláttam a következő, nagy "1 VILLAMOSPÓTLÓ" feliratú, félig üres buszt, jól átrohantam az aluljárón keresztül szembe, ami feleslegesnek bizonyult, mert a busz az baszott megállni, sokkal inkább elhúzott a véres gecibe, és az egyetlen vígaszom azoknak az arca volt, akik épp le akartak szállni, és bambán néztek, hogy mi van.
A kö9vetkező fél óra egy gyötrelem volt, tűző napon álltam az emberek között a sugárzó aszfalton, amúgy el kell hogy mondjam, nem találkoztam egyetlen vizet osztogatóval sem, kövér nők árnyékába húzódtam és lassan kortyolgattam az egyre melegedő ásványvizemet, mígnem összesen olyan 50 perc alatt előkerült egy busz, melyre mindenki feltolakodott, és ezzel az emberkonzervvel a sofőr sikeresen ellavírozott a hármas metróig.
Meleg helyzet volt.
