Nos, az lehet, hogy nem írtam egy ideje, de legalább történt egy pár dolog.
Először
is mostantól joggal lehet engem Hangmérnök Úrnak szólítani, végre
elvégeytem a Magyar Rádió hangmester kurzusát, és mivel villamosmérnök
is vagyok, végre teljes a kép.
A vizsgák elég izgulósan, de mégis viccesen zajlottak.
Kezdtünk szombaton egy szép kis teszttel, amiben az volt a nehéz, hogy nagyon rövid volt, mintegy 10 kérdés, darabja 2 pont, és mivel egyet elrontottam, az már csak négyes.
ztán rövidúton megtudtam, hogy az én csoportom kezd a legfélelmetesebb tanárnál gyakorlati vizsgát tenni. A program neve Sequioa, a Magix remek gyártmánya, és nem használnám akkor sem, ha az életem múlna rajta. Egy crossfade volt a feladat mindenkinek, amit akár Vegasban, akár Cubase-ben, de még akár Microsoft Movie Makerben is könnyebb és célszerűbb megcsinálni, mint abban a szarban. Az első ember 20 percet volt ben. Negyed óránál kijött a faszi (kb 30 éves lehet, de hótt szigorú, nem lehet hozzászólni sem), és bevett valami gyógyszert Red Bullal. A következő ember olyan negyed órát volt bent, de a harmadik az háromnegyed órát. A végén a faszikám már kint ült és dohányzott, majd a cigi végeztével közölte, hogy "Na, megnézem, mi van, lehet, hogy felakasztotta magát.", majd bement és egy kettessel kizavarta. Kettővel később jöttem én, már kellően beszarva, bementem, leültem, meghallgattam a két anyagot, amit át kellett úsztatni, kinéztem egy kitartott hangot, a faszi kiment. A kitartott hang nem működött, mert az egyikben volt hegedű, a másikban nem, erre szemre behúztam a két hangot, és a legvalószínűtlenebb helyre átcsúsztattam az átúsztatást. És működött. Meghallgattam csukott szemmel is, nem hallottam. Ki is mentem. A fickó a fél cigivel a kezében azt az okosat találta mondani, hogy "bazmeg, ilyen még nem volt, hogy valaki kijött volna." Bejött, meghallgatta kétszer, a szakállát simogatva sopánkodott egyet, majd közölte, hogy ötös, de lemezen nem adná ki. :D
A következő feladat márpedig az volt, hogy legyünk szívesek beadni a 24-es stúdióban 3 mikrofon hangját. Amikor sorra kerültem, nulláztam a pult 3 megfelelő sávját, belőttem, majd kicsit még a hangszínen is állítottam. A tanár örült, hogy fél perc alatt kész volt, kérdezett kettőt, de a kérdést sem tudta befejezni, hiszen mindenkitől ugyanazt kérdezte, már köptem is rá a választ. Szépötös.
A következő feladat pedig a Fairlight rendszer volt. Az volt az, amit nagyon nehéznek találtam, ezért az utolsó tanítási napon még egyszer bekéredszkedtem, és elmagyaráztattam és megmutattattattattam a tanárral. Értettem. Tudtam. Ennek dacára nem tudtam, hogy miért nem csinál semmit :D Valamit mindig félrenyomtam, de aztán miután kiderült, hogy melyik 3 gombról feledkeztem meg, ment, mint a karikacsapás. Az is ötös lett.
Mentünk haza, én meg tanultam, mint az állat, aztán másnap hajnalban bementem, hogy legyen időm még egy kicsit átnézni. Be is értem fél 8-ra, 8-kor kezdődött a vizsga, ennek ellenére amint felértem, behívtak. 3 ember már ott ült, sokáig bűvöltem a tételeked, és sikerült kihúznom az egyik legjobbat (bár kérdés, kinek, mi a legjobb. ebben legalább nem volt ültetés meg évszám). Nézek körbe, mindenki kopog a ceruzájával, szöszmötöl, meg ilyenek, úgyhogy kimentem és lefeleltem. Kaptam is rá egy mosolygós ötöst, és a vizsgamunkámra is. Külön tetszett neki a halas improvizáció, és imádta az analóg és digitális rajongók örök vitájáról szóló számomat is.
Szóval hangmérnök, és jól le is ittuk magunkat hálistennek.
Ennek okán természetesen <jobbra igazít> nap van :D
