Megérkezett a szilveszteri koncertfelvétel.
Sajnálatos módon a kameramann varázs-operatőrnek képzelte magát, bezoomolt, kizoomolt, helyet változtatott, de ami a legrosszabb, héhány szám után kikapcsolta a kamerát, és csak a következő szám feledik perce után kapcsolta vissza. Ugyanakkor kurva jó az egész, csak sajnos Rozsé betiltotta a közreadását, mert a mínusz 3 fokban azonnal elment a hangja, és helyenként fosul énekel.
Ez van, ezt kell szeretni.
BUÉK
Hogy rövidre fogjam, a tegnapelőtti Slayer Klub elég fosra sikeredtt, alig volt valaki, ráadásul magunk elé engedtük a Beyondot időben, hogy épeszű időben haza tudjanak érni, ha már ilyen fos kevesen voltak, de legalább jól szólt mindenki, dícséret illeti a technikust, akinek bemutatkoztam, mire közölte, hogy hangosított már minket, és ismerjük egymást, szóval őt. Ellenben Gyula, a nagy reménységem csalódást okozott nekem, nevezetesen a kezdése előtt egy órával felhívtam, hogy mi van, és akkor mondta, hogy indul. Aztán egyre jobban nem jött meg, mire felhívtam, és a felesége vette fel, és közölte, hogy a Gyulának haza kellett mennie, mert kitörtek a kerekei, de nemsokára újra tud indulni. Először azt hittem, hogy autóbalesetet szenvedett, aztán rájöttem, hogy dehát nincs is autója, és akkor mondtam, hogy neeeem, az nem lehet, aztán kiderült, hogy deeeee. Az erősítőjét ahogy tolta a varangyos BKV-busz felé, kitörtek a láda kerekei, szomorú módon. Gyász. Aztán a Beyond énekese ezt jól be is mondta, és volt nevetés, aztán végül megjött Gyula, amiért a Beyond egyik gitárosa nagyon haragudott, mert feltolta az erősítőjét, és nem lehetett többé közlekedni tőle, de hát a shownak mennie kell. Gyula egy érdekes kompozíciót adott elő, minden jó Slayer számnak eljátszotta a fő riffjeit, majd a szólóit, és jött a következő konf. Olyan sűrű volt, hogy a közönség csak a hetedik szám után kezdett el tapsolni meg örjöngeni, addig csak álltak, mint akit agyonütöttek.
Majdaztánpedig, volt tegnap is koncert, immáron a SRÉ munkanevű zenekarral, megérkeztünk a KÉK nevű helyre, ahol az első szomorúság az volt, hogy nem lehetett megállni, a dobszerkót, a gitárerősítőket, a szőnyeget, a vonali hangosítást, a cinállványokat, a duplázót, a cineket, a gitárokat, a basszgitárt, meg a maradék mindenséget X fordulóban kellett pakolni, az út közepén állva, feltartva a trolit meg a lakosságot. Hálistennek segítettek az ott lévő emberek. A második szomorúság ami ért engemet, az az volt, hogy rövidúton kiderült, hogy a belépő 1500 ft, még annak is, aki csak a koncertet akarja megnézni. Meg is kérdeztem: ingyen van a pia? Nincs. Ingyen van a kaja? Nincs. Fűtés van? Háááááát.... Igazából egy nagy büdös lófasz semmi sem járt a belépőért cserébe, csak a hely, ami meg egy hideg fos-szar volt, de legalább hidegnek prímán kurva kibaszott hideg volt. Felhurcolkodás után, de még szétpakolás előtt megkerestük a szervező csajt, és elmondtam neki, hogy a haverjaim csak a koncertre jönnek, és mennek is el azonnal annak végeztével, és hogy így. Erre ő azonnal átirányított minket a főszervezőhöz, akinek előadtam ugyanezt, mondván, hogy szeretném, ha egy vendéglistát írhatnánk, mert a haverjaim nem fogják kifizetni az 1500 ft-ot, főleg fejenként nem. Erre felbasztam az agyamat, és közöltem vele, hogy ez esetben én fogom a dobszerkómat, elviszem egy másik helyre, és itt akkor semmiféle koncert nem leszesz. Erre rögtön kiderült, hogy akkor mégis esetleg felírhatjuk a neveket egy papírra, és akkor mégiscsak 500 ft a belépő nekik. Szóval végül minden megoldódott, és lett koncert, időben meg is érkeztek a haverok. Az előttünk lévő zenekarnak lengyel neve volt, nem jegyeztem meg, mert nincs memóriám :D Nem lett volna rossz, csak szegény énekes csaj volt kritikán aluli, annál jobb volt Lángos exnője, akit azért emlegetek így, mert nem tudom, hogy a neve neki a művészneve-e, szóval ő aztán hasonlóan hamisan, de legalább elemi erővel tört bele a mikrofonba, a dobosuk pont ugyanazt éli át, mint én életem első koncertjein, vagyis izgulás, elbaszott breakek és könyökhajlat-görcsök, de ki fogja nőni, a gitárosaik jók. Mi meg, meglepő módon, nagyon odabasztunk, a közönség örjöngött, bár ez valószínűleg annak köszönhető, hogy elég sok ismerősünk volt ott, de azért szerintem is elég jók voltunk, az egyetlen nagyon negatív dolog a mínusz 3 fok volt, ami a levegő tulajdonsága volt leginkább, én meg izzadtam, mint egy ló, és rám fagyott az összeizzadt pólóm, szörnyűséges volt, de mégis élveztem az egész koncertet. Fasza volt, na, most izgatottan várom a videót.
Utána átsereglettünk Gyok rezidenciájára, ahol ijesztően indult a dolog, leültünk körbe, szülőkkel, meg minden, és hallgattuk/néztük a Magyar Televízió szilveszteri adását, ahol szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok mentek, ráadásul a büdös nagy plazmatévén 16:9-re széthúzva a 4:3, ami egy aféle kényszer-sznob-betegsége a büdösnagyplazmatévével rendelkező embereknek, mármint hogy úgy nézik. Aztán ugyebár feloldódtunk alkoholban, vészes gyorsasággal éjfél lett, megtudtam, milyen 2 fájós lábbal végigállni egy himnuszt, aztán n*n-1 koccintás után szétültünk, meg aztán valahova elsunnyadtak Gyok szülei is, aztán lelépett Hulla felesége is, és előjöttek a sztorijai, hát igen, nincs mit tenni, nagy sztori-előnyben van az, aki volt katona, hát még az, aki még mindig az, ráadásul hivatásos. Sütöttünk a kertben húst, meg volt fenséges hagymaöntet, aztán 6 felé szerteszét dőltünk, délután persze arra keltem, hogy már mindenki fent van rajtam kívül, és valami tripla tagadáson vitatkoztak, csak a delikvens ott baszta el, hogy csak két nemet fűzött bele a mondatába, és akkor már kénytelen voltam én is kijavítani, hogy téved. Aztán fel, haza, itt alvás, aztán most megint fent, és a két sánta lábamat felhelyezve pihengetek.
Ez van.
A tegnapi koncert elmaradt, mert az egyik gitárosom lerohadt Istenhátamögöttödön, a másik gitárosom pedig Simagöröngyösről érte ment a teherautóval, hogy hazavontassa, de nem lehetett vontatni, X okból, ezért még egy trailert is meg kellett várniuk. Szóval ezért.
Átjött viszont Menyus, akiről megdöbbentő, szomorú dolgokat tudtam meg.
Mindezek után jött a büdös kurva isten fasza, ami kivolt már eddig is, de most aztán faszom.
Ahogy kikísértem Menyust reggel, sikeresen beleléptem egy üvegszilánkba, ami nem lett volna ott, ha nem töröm el azt a poharat, ami nem lett volna ott, ha Rozsé elkibaszottmosogatott volna, és próbáltam kiszedni, de se csipesszel, se kisollóval nem sikerült, csak kocogott a rohadék. Nagyon benyomni nem akartam, ezért lábujjhegyen eltipegtem a Traumatológiai Intézetbe a Fiumei útra, ahol mintegy 3 óra alatt, 300 ft és a TB kártyám ellenében várattak egy csomót, majd behívtak vizsgálatra, ha már ott voltam, megnéztéka másik lábamról lejött bőrt is, ők a csont egészségéért aggódtak, szóval megröntgenezték mindkettő lábamat, meg kaptam tetanuszt is, a kisujjamnak semmi baja, viszont az üveg, csodák csodája, látszott a röntgenen. Meg kell hogy mondjam, nem az orvosok voltak sosem az általam legutáltabb egészségügyi dolgozók. Jó, a fogorvost szereti legkevésbé látni az ember, de pedig az sétagalopp. Igazából a logika azt diktálná, hogy az onkológustól jobban féljünk, mint a fogásztól, de ez egy másik történet. Akikkel a faszom kivolt mindig életem során, azok az életunt vén kurvák, akik a röntgen-asszisztensek. A férfiakkal sok bajom nem volt, azok csak órákig fagyasztottak azon a vasasztalon, de a nők mind büdös parasztok voltak. Amikor eltört a vállam, odanyomott a rohadék kurvája a falhoz, hogy szikrát hányt a szemem, hogy "menjen már közelebb, az istenit, nem hallja, amit mondok?", én meg csak azért nem basztam pofán, mert éppen a végbél-záróizmaimat tartottam erőnek erejével össze, hogy ne rondítsam össze alsóneműmet az irtóztépáztató fájdalomtól. Ma meg ez a "Cipőjétzokniját leveszi. Azt nem rakhatja oda (mármint a papírokat). Felül az ágyra, és oldalára fordul. Nyújtsa ki a lábát. Kinyújtja a lábát. Nem azt a lábát, hányszor mondjam." szóval ilyen parancsolgatós kurva volt, aki kiélte minden mozzanatát annak, hogy parancsolgathat. Aztán ki, át a műtő elé várakozni, bent meg a nővérke szépen lefertőtlenítette a lábamat, és felkészített arra, hogy az érzéstelenítés mennyire kibaszottul fájni fog. A doki azzal nyugtatott, hogy "Ugyan fájni fog, de legalább kibaszottul.", ezt így, aztán tényleg. Kibaszottul fáj, amikor az embernek belenyomnak egy tűt a lábába. Többször. Jobban, mint amikor egy üvegdarabot. Mert az csak úgy hatol. Miért nem csinálnak üvegszilánkból injekciós tűt? Az olyan észrevétlenül tud behatolni.
Itt hagytam egy kis helyet, már csak a lélegzetvétel miatt is. Szóval szanaszét cincálta a doki a lábamat, folyamatosan aggódva kérdezték, hogy nem fáj-e, és nem, mert a lidokain addigra megtette áldásos hatását, de egyre inkább elkeseredtem, mert az atyaúristennek sem voltak képesek megtalálni. Végső elkeseredésemben elmondtam nekik, hogy nekem merre kocogott otthon, hümmögött, de mondta, hogy már ott is nézte, de akkor arrafelé most ahelyett, hogy abbahagyná ezt az egészet, mégis keresgél egy kicsit, és még úgy 5 percet turkált arra, de semmi. Amikor szemrehányó arckifejezésemet látta, akkor megmutatta, hogy "hé, én igazán megpróbáltam, néz meg..." és felmutatott egy olyan csipeszt, ami így nézett ki: -<csipesz), vagyis volt neki ilyen vékony, hosszú csőre, úgy egy-másfél centis. Ő meg folytatta, a szélesedő rész felénél meghúzva a vonalat, hogy "...a sebtől ilyen távolságra mindent átnéztem." Magyarán, a talpam a bemeneti nyílástól mért 2 centi sugarú félgömbben egy ementálivá lyuggatott szubkután szardarab.
A doki vagy a műtét közben véletlenül kiszedte és nem vette észre, mármint az üvegszilánkot, vagy benne van, és ki fogja dolgozni a szervezetem, vagy benne marad és betokozódik, ez a három alternatíva van.
Holnap koncert, holnapután koncert.
Még mindig beteg vagyok.
Ma reggel Reagens ébresztett egy telefonnal, hogy nyitva van-e a Terror Háza, és ahogy mentem volna teát inni meg megnézni a dolgát a neten, belerúgtam a dob-emelvényembe, ami azért van, hogy ne dobogjon annyira a dob, nos abba véletlenül belerúgtam. Ahogy visszaestem az ágyamra, és számolgatom a lábujjaimat, nézem, nyitogatom a szemeimet, egyszercsak feltűnik, hogy más a tapintása a kislábujjamnak. Gyújtok lámpát, és nem hiszem el, amit látok. A kislábujjamon csak a köröm volt meg. A bőr az körben felhasadt, és az egész bőr, mint egy fityma, hátrahúzódott mindenestül. A hús meg ott meredezett alatta, és egyáltalán nem vérzett. Szóval most akkor vagy az van, hogy eleve alig megy abba a lábujjamba vér, és akár le is vághatnám, vagy nem tudom.
Ez azért gecijó, mert ma este próba, holnap koncert, holnapután próba, azután koncert, és azután is koncert.
Ráadásul most, ahogy rendet raktam, megfordítottam a 10 centi vastag szivacs matracomat, és szomorúan kellett észrevennem, hogy nedves és penészes az alja. Annyit feküdtem rajta betegen izzadva, hogy nem volt ideje megszáradni.
Én ezért az egészért a karácsonyt teszem felelőssé, és most ünnepélyesen a büdös kurva anyját a karácsonynak!
Nos, karácsony másnapjára való tekintettel, na meg arra, hogy sikeresen fent vagyok még mindig, és valószínűleg ez mégsem a teának köszönhető, hanem inkább annak, hogy az egész tegnapot átaludtam (nos, ez igazából sehogy sem jön ki, mert ugyebár vagy tegnapelőtt, ha a dátumot nézzük, vagy ha az általánosan elfogadott "a holnap az alvás után van" dolgot nézzük, akkor a tegnap ma, a tegnapelőtt pedig meg sem történt, mivel átaludtam), szóval a lényeg az, hogy itt ülök, 38,2-es hőemelkedéssel, és meghallgattam dr. Veres Pál (istennyugosztalja) egyik örökbecsű előadását (http://blog.bubukak.net/static.php?page=viccesmp3), eszembe jutott egy igen lényegtelen, ám annál frusztrálóbb kérdés, miszerint.
Ugyebár a férfiembernek folyamatosan termelődnek a spermiumjai. Vagy bármi is legyen a többes száma a spermium szónak. Ugyanakkor: semmi sem tart örökké. Na most akkor, ha esetleg előfordul olyan, hogy valaki hetekig nem ejakulál (erősen valószínűtlen, leginkább csakis tartós nyaki gerincsérültekre, illetve az impotensek bizonyos részhalmazára jellemző nem-cselekmény ez), akkor egy idő után a jól felkészített, és csak az indulási parancsra váró spermiumok egy idő után elfáradnak, majd meg is döglenek. Vagy nem? Persze, beírhatnám a google-ba is a kérdést, de annak körülbelül annyi értelme lenne, mint az alkoholmentes pálinkának (ld. Az Örökség - Guten tag faszikáim c. film), vagy hogy mást ne mondjak, a halszagú wunderbaumnak. Ott mindenki ír minden hülyeséget, amit csak akar. Engem hirtelen megérdekelt az, hogy ebben a szomorú állapotban akkor végülis sok-sok döglött spermium spriccel-e szerteszét, vagy esetleg jönnek a takarítók, és kiviszik a döglött spermiumokat, vagy esetleg maguk az új ondósejtek eszik-e meg őket, vagy még esetlegebb, nem is döglenek meg, hanem folyamatosan edzésben tartják őket valami úton-módon a spermium-tálpáló-sejtek?
És, ami még érdekesebb, mármint azoknak, akik esetleg gyereket akarnak, hogy ha tényleg vaktölténnyel lövöldözik az ember ilyenkor, akkor egészen pontosan milyen időközönként kell önkielégíteni, hogy az élő/halott spermium-arány az egyéntől függő maximális értéken legyen.
Matematikusok pedig elgondolkozhatnak a következő feladaton: ha a spermiumok mégsem halnak, akkor ha Józsikának 12 éves korában van az első magömlése, és most 18 éves, és minden elélvezéskor a rendelkezésre álló ivarsejtjeinek 80%-át lövelli ki, első ejakulációjakor 173 800 rendelkezésre álló spermiumja volt, mely évente szép folyamatosan a felére csökken, és mindennap egyszer önkielégít, akkor mekkora az esélye annak, hogy pontosan 1 darab olyan spermiumja van jelen herezacskójában, amely a legelső elélvezésekor maradt bent.
További boldogságban bővelkedő karácsonyt kívánok én.
Ha van olyan elvetemült a világon, aki karácsony éjszakáján (szentéjszaka?) pizzát akar rendelni, akkor az ki más lenne, mint Gyok? :D
Természetesen elkezdtem neki nyomozni, de hamar kudarcba fulladtam, ellenben a Don Pepénél sikerült egy érdekes dologgal találkoznom:
És most jöhet mindenféle időgépes szar poén, mindenesetre én meg egy olyan elvetemült vagyok, aki nem bíz semmit a véletlenre, ezért jól meg is rendeltem1970. január elsejére, egy szép, havas csütörtök délre a pizzát
...volna, ha lehetett volna kattintani a megrendelésre. De nem lehetett. Szóval így jártam ismét.
Betegen, dideregve, fuldokolva felébredve.
Faszom kivan ezzel, bármi is legyen ez. Sovány vígasz az, hogy Rozsénak is megvan ugyanez.
Sosincs elég takaró.
Sosincs elég meleg, bármennyire feltekerem a konvektort.
Fáj a hátam a sok fekvéstől, de állni, ülni nem tudok a hátfájástól.
38,5.
Amúgy meg bassza meg, hogy pont karácsonyra vagyok képes megbetegedni.
Remélem, elmúlik a koncertekre.
Addig is békés, boldog karácsonyt!
Ismét sikerült megfáznom a zergebaszó hideg miatt, túl sokat voltam kint.
Most takonykórral és álmatlansággal küzdögetek, mivel megint sikerült meginnom egy lavór teát, ráadásul a Half-life Episode 2 sem indul el az atyaúristennek sem.
Szar, mi?
Akartam értekezni a BKV-ról, de most nincs kedvem hozzá.
Ami azt illeti, így a karácsony közeledtével semmihez sincs kedvem, leginkább csak egy fészket rakni, és feküdni benne.
Az volna jó.
Leszarom a világot, karácsony közeledik.
De nem?
Ezt a postot angolból fordított, és magyarul teljességgel, ámde mégis elgondolkodtatóan helytelen idegen szavakkal fogom tűzedelni, hogy ne a lófasz verje már ki a csicsolínát!
Mélységesen admirálom Rozsé mosogatási szokásait. Amikor én mosogatok, akkor, nővérem től vett módszerrel, összeszivacsozom egy kis mosogatószerrel, aztán leöblítem. Ő nem. Mint talán már említettem, Rozsé azt játssza, hogy miután eltelt 2 hónapnyi intervális, mármint attól számítólagosan, midőn én elmosogattam, és ő került sorra, és már igen-igen sokat van basztatva, hogy márpediglen most mosogatás legyen, akkor ő fog egy kék vödröt, mely amúgy mindenkor máskor arra van, hogy a kutyaszaros földet felmosó MOP becenevű szőrös kis barátunkat belecsavarjuk, na, abba ő beleáztatja a szennyes edényeket, és úgy hagyja, amíg meg nem érik.
Hogyanhogyannem, egy idő után borzalmasan geci büdös lesz, szóval kénytelen elmosogatni, de ma egy egészen új megközelítéssel tündökölődött: a rohadást megelőzendő, szárítási fázist iktatott be. Magyarán, leöntötte róla a vizet. Genetikus, nem? Ezzel a módszerrel garantáltan a végtelenségig húzható a mosogatás ideje.
ÉS! Ezért fog tőlem 100 darab papírpoharat, műanyag evőeszközt illetve tányért kapni tőlem karácsonyra, mert kb 2 poharat fogok meghagyni, meg 2 tányért, meg 2 kanalat-villát, aztán gazdálkodhat okosan a műanyag szarjaiból, amíg el nem fogy.
Kéremalássan.
És leszarom ám a tányérok-poharak jogilagos tulajdoni hovatartozását, mert ez van bazmeg, és ezt kell szeretni.
Most persze mindenki azt hiszi, viccelek, de persze senki sem hiszi el, hogy igazat mondok.
