Nos, karácsony másnapjára való tekintettel, na meg arra, hogy sikeresen fent vagyok még mindig, és valószínűleg ez mégsem a teának köszönhető, hanem inkább annak, hogy az egész tegnapot átaludtam (nos, ez igazából sehogy sem jön ki, mert ugyebár vagy tegnapelőtt, ha a dátumot nézzük, vagy ha az általánosan elfogadott "a holnap az alvás után van" dolgot nézzük, akkor a tegnap ma, a tegnapelőtt pedig meg sem történt, mivel átaludtam), szóval a lényeg az, hogy itt ülök, 38,2-es hőemelkedéssel, és meghallgattam dr. Veres Pál (istennyugosztalja) egyik örökbecsű előadását (http://blog.bubukak.net/static.php?page=viccesmp3), eszembe jutott egy igen lényegtelen, ám annál frusztrálóbb kérdés, miszerint.
Ugyebár a férfiembernek folyamatosan termelődnek a spermiumjai. Vagy bármi is legyen a többes száma a spermium szónak. Ugyanakkor: semmi sem tart örökké. Na most akkor, ha esetleg előfordul olyan, hogy valaki hetekig nem ejakulál (erősen valószínűtlen, leginkább csakis tartós nyaki gerincsérültekre, illetve az impotensek bizonyos részhalmazára jellemző nem-cselekmény ez), akkor egy idő után a jól felkészített, és csak az indulási parancsra váró spermiumok egy idő után elfáradnak, majd meg is döglenek. Vagy nem? Persze, beírhatnám a google-ba is a kérdést, de annak körülbelül annyi értelme lenne, mint az alkoholmentes pálinkának (ld. Az Örökség - Guten tag faszikáim c. film), vagy hogy mást ne mondjak, a halszagú wunderbaumnak. Ott mindenki ír minden hülyeséget, amit csak akar. Engem hirtelen megérdekelt az, hogy ebben a szomorú állapotban akkor végülis sok-sok döglött spermium spriccel-e szerteszét, vagy esetleg jönnek a takarítók, és kiviszik a döglött spermiumokat, vagy esetleg maguk az új ondósejtek eszik-e meg őket, vagy még esetlegebb, nem is döglenek meg, hanem folyamatosan edzésben tartják őket valami úton-módon a spermium-tálpáló-sejtek?
És, ami még érdekesebb, mármint azoknak, akik esetleg gyereket akarnak, hogy ha tényleg vaktölténnyel lövöldözik az ember ilyenkor, akkor egészen pontosan milyen időközönként kell önkielégíteni, hogy az élő/halott spermium-arány az egyéntől függő maximális értéken legyen.
Matematikusok pedig elgondolkozhatnak a következő feladaton: ha a spermiumok mégsem halnak, akkor ha Józsikának 12 éves korában van az első magömlése, és most 18 éves, és minden elélvezéskor a rendelkezésre álló ivarsejtjeinek 80%-át lövelli ki, első ejakulációjakor 173 800 rendelkezésre álló spermiumja volt, mely évente szép folyamatosan a felére csökken, és mindennap egyszer önkielégít, akkor mekkora az esélye annak, hogy pontosan 1 darab olyan spermiumja van jelen herezacskójában, amely a legelső elélvezésekor maradt bent.
További boldogságban bővelkedő karácsonyt kívánok én.
