Uglee archív

Az Indexnél valószínűleg a hatalmas évvégi betépés van, mert egyre több ilyen és ehhez hasonló hírrel találkozom:

"A XXII. kerületi kapitányt nagyon a gyalogos halála, lemondott és nyugdíjazását kérte."

De nem? 

Megint bánom, hogy a nővérem visszakérte a nekem adott fényképezőgépet, mert ma reggel egy egészen elgondolkodtató kompozíciót láttam.
Most hát ígyhát szövegesen kifejtett képes blogbejegyzés:

Margit híd, budai hídfő, aluljáról, épp ott vártam a HÉV-re, amikor megláttam.
Egy csöves úgynevezett fekhelyén hevert a kabátja, a csöves sehol. Valaki odasettenkedett, és kirángatott a zsebéből egy fél szelet kenyeret, majd elkezdte enni.
Egy nagy, szürke galamb volt.

Egészen fantasztikusan visszásan nézett ki. Van, aki még a legszegényebbektől is lop. 

Na, hát megvolt a Szent Orbános cucc is.

A nagy létszámú összejövetelekkel az a baj, hogy megpróbálunk kurva hosszú asztalok mentén boldogulni, aztán mindig az van, hogy az egyik végéről némán próbálják kivenni, hogy az aktuális mókamester mit mond a másik végén.

A vacsora finom volt, aztán már könnyebb volt oldódni, főleg alkoholban, pingpongoztunk, mert ugye ehhez el kell menni messzire, aztán meg bowlingoztam is, és bekaphatja a bowling is, tövig, majd pedig ittunk még sokat, és dumáltunkröhögtünk, meg miegyéb. Próbáltunk a csapossal előállíttatni véres agy koktélt is, de ő nem tuda, hogy kell, én tudtam, és most megnéztem, jól tudtam, csak sajnos túl részegek voltunk az elkészítéséhez, aztán reggel 5 perccel a reggeli vége előtt ébredtünk, lerobogtunk, ettem virslit meg mindent, amit találtam, meg egy srác ott állt, és omlettet sütött egy forró platnin, mert az zsenánt.

Végül csak hazakeveredtünk, én meg most olyan fos fáradt vagyok, hogy ülni is alig bírok.

Háennyi. 

-------

Hát ugye, akit nem dobnak fel az élménybeszámolók, mert teljesen jól érzik, sőt, tudják, hogy helypótlónak vannak, azokkal közösen elgondolkozom, hogy vajon miért?

Tehát hogy miért van az embernek igénye arra, hogy akkor is csináljon valamit, amikor igazából mégsincs igénye rá. Nem tudom, mi ennek a pontos neve, nem a pótcselekvés, mert az inkább az, amikor valaki valamit azért csinál, mert van valami más, amit csinálna, de azt nem tudja. Rengeteg ember ismerek, akik akkor is beszélnek, amikor nincs mondanivalójuk. Én meg csak azért írok néha, hogy írva legyen. Mondhatnák persze, hogy "Akkor maradj kussban, paraszt!", de hiába, a kényszer az kényszer.

Tehát mi a neve, miért van, és meg kell-e szüntetni.

Ez a kérdés. 

Nos. Ez most kurva hosszú lesz, és inkább magamnak szól, minthogy szórakoztasson.

Este, lefekvés előtt elgondolkodtam azon, hogy mi volt a legszánalmasabb dolog életemben, ami történt velem.

Ahhoz képest nem is jutott sok minden eszembe, de a múltkori megfázásom eléggé dobogó-esélyes, aztán van az, amikor eltitkoltam anyám elől, hogy halasztott vizsgára szorultam amiatt, hogy éjjel 3-ig tanultam közgázt, és nem tudtam felkelni, bemenni az utolsó vizsgaidőpontra, aztán későn derült ki a szeptemberi időpont, én meg szabályosan a Kretén magazin mögé dugott közgáz-könyvből tanultam, TITOKBAN. Volt nem egyszer, hogy faszságot állítottam váltig, kötöttem az ebet a karóhoz, egészen addig, amíg elő nem szedtek valami lexikont, meg aztán az sem volt szar, amikor hősiesen betolattam egy szabad hely mellé, megvártam, amíg a köcsög MBW-s elhúz, aztán megháztam a kormányt, és utána a kocsi oldalát is egy térdig érő betonoszloppal, ami nem látszott a kocsiból. Jó eséllyel indul társ-szánalmasságként az, amikor Rozséval Balatonon csajoztunk, és Rozsé az akkor legjobb csajozós dumának vélt "Magyarok vagytok" frázissal próbálta lehengerelni a lányokat, aztán úgy kb ennyi. Most vagy az van, hogy dolgozik az agyam törlő-része, és próbálja szebbé varázsolni az életemet, vagy tényleg nem szánalmaskodtam annyit, mint gondoltam.

<edit>

 Nem, most nem egy csajról fogok beszélni, hanem ez azt jelenti, hogy szerkesztés.
Lapzárta után jött egy szavazat, miszerint az volt a legszánalmasabb, amikor csak 2 jegy volt a Robbie Williams koncertre, abból egy Rozsé-é volt, a másikat meg nekem ajánlotta fel, és azt tudtuk csak kiötölni, hogy az akkori csajomnak, aki elolvadt RW-től, hogy kocsmázni megyek Reagenssel, aztán persze a nőm felhívott a koncert kellődős közepén, én meg nem vettem fel a telefont, mert nem tudtam kitalálni semmi jó kamut, és közben persze végig pánikrohamom volt, de nagyon durva, mert Rozsé folyamatosan mondta nekem, hogy "Vegyél mééély levegőt!", ami csak olaj a tűzre, szóval ezek után még a következő vonatutunk alkalmával meg is dőltem a kamummal, mert nem tudok hazudni, szóval akkor rá kellett jönnöm, hogy milyen egyszerű dolog 20 000 ft-ot kiadni csak rózsára.

</edit> 

Szervezésben viszont anyám tud a legjobbakat varázsolni. Még fél éve közölte velem, hogy "akkor pénteken elugrunk a Trófea grillbe, oda ki tudsz ugrani a munkahelyedről dél körül", amit meg is tettem, aztán közölték, hogy nincs foglalásuk semmi olyan névre, ami nekem ismerős, aztán mikor felhívtam anyámat, ki is röhögött, hogy nem az a péntek, hanem a következő. Ebből okulva következő pénteken felhívtam ugyanúgy, hogy akkor most mi a geci van, megint nincs foglalás. Hát kiderült, hogy nem a gyorsan-kiugrós Trófeában voltak, a Margit hídnál, hanem a Mexikói útnál lévő borzalmasmesszi étteremben, szóval az idő stimmelt, csak a hely nem. Most jobban indult a dolog, mondta, hogy péntekre (mára) megszervezi, ketten is felhívtak, hogy jó-e. Mondtam, hogy igen. Aztán pár nappal később anyám hív, hogy minden meg van szervezve, csak nem péntekre, hanem szombatra, tud jönni mindenki. Mondtam is, hogy az gecijó, mert én éppen Kóspallag-lófaszpusztán leszek a Szent Orbán vendégházban. Azt hiszem, most éppen a levegőben lóg a szervezés, épp csak az időpont van meg, de szerintem egy otthoni, karácsonyi ebéd lesz a vége :)

Hanem, zenekarban mégis a legszánalmasabb én vagyok Rozséval karöltve. Eddig akármilyen zenekart próbáltunk csinálni, egyik sem tudott kilépni az ismeretlen semmilyenszerűség zavaros pocsolyájából, ez a mostani zenekarunk is próbáról próbára szarabb, de ha nem lesz December 31-ig egy koncert, vagy egy halálbiztos leszervezett buli Januárra, akkor én léptem is ki a gecibe, mert semmi szükségem arra, hogy ugyanazt a pár számot eljátsszam otthon, egyre szarabbul. Az Aquincum ismét beindult ugyebár, koncerthegyek lesznek, új számok alakulnak, talán nem árt egy kicsit a legújabból levágni valahol egy percet, mert nagyon hosszú, de amúgy elég jó, mármint a saját műfajában.

Reagens le fogja tépni a faszomat, ha megtudja, hogy eddig összesen 2 gyerekzenét tudtam összerakni, de hát ez egy ilyen hét, legközelebb vasárnap fogok tudni foglalkozni vele, de üzenem, hogy karácsonyra több lesz leadva, mint gondolná. Mondjuk nem ártana kontrollra átküldeni azt a kettőt, nehogy megint az legyen, hogy tévúton járok.

Meg ugyebár a szokásos spontán leltár:

-Számláink nagy része be van fizetve, a többi időben van. (~-30 000 Ft.)
-Kellenének cinek, ha akarok valamin játszani a koncerten. (~-120 000 Ft.)
-Kell egy duplázó, bár ebben most pont nem vagyok biztos (~-100 000 Ft.)
-Van működő stúdió, van elég hely (0Ft)
-Némabőrök a dobra, kezdenek lehalni (~-20 000 ft)
-Lakás (~ 13 000 000 ft)

Hát, asszem, most ennyi.

Közeleg a karácsony :D

Nos, nem tudom, meséltem-e vagy nem, de most ez gusztustalan lesz, úgyhogy akik 18 év alattiak, azok most takarják el az egyik szemüket!

A minap, mitől - mitől nem,  sikerült egy borzalmas hasmenést kapnom, és a hajnali 5-től mintegy délig terjedő időszak nagy hányadát a WC-n töltenem. Ugyanakkor a WC-nk ablakának egyik üvegtábláját az ottlakásunk első évében egy A/4-es méretű smirgli, avagy csiszolópapír töltötte ki, amit nyáron kifújt a szél, és hiába szóltunk a főbérlőnek, ebből kifolyólag zergék basztak a WC-ben, én meg piszkosul megfáztam.

Namost, aki tudja, tudja, milyen az, amikor az embernek tüdőgyulladása van, de nem mer köhögni... 

Na, itt a december.

Esik az eső és 10 fok van.

Mi más?

Másrészt meg ha már ilyen szép időnk van, el is mentem szombaton AMRAAM-hoz és Gyok-höz, akik egy két-három centi vastag (nem, nem NÉGYzet alakú) disznócomb-szeletet pácoltak, megsütés céljából. Meg is sütöttük ott, helyben, a zergebaszó hidegben, mert az olyan. Nyúltam is AMRAAM-tól egy nagy-nagy hűtőbordát, ami azért jó, mert nincs ventillátora, és mint ilyen, teljesen csendes.  (hát itt most nem tudom, hogy kössem át az egyik napot a másikba, de fogadjuk csak el, hogy az időnek a büdös kurva anyját, és még akkor is telik, amikor mi nem nézünk oda)

Másnap, ami köztudottan vasárnap,  átjött a zenekarom szólógitárosa, és felvettünk egy elég durva számot, ami azért jó, mert még hosszú is, kicsit még szokni kell, de jó lesz az. Végig elég furcsán éreztem magam, mert csak pénzekre tudtam gondolni, mert persze délelőtt jól kipróbáltam a hűtőbordát, ami úgy kezdődött, hogy leszedtem a ventillátort, amit amúgy is csak befőttes gumi tart, mert a gyári megállt, aztán leszedtem a kártyáról a szárny alakú bordát is, ami nem csak a Radeon 9600XT sajátja, de azért eléggé, és két dologra kellett szomorúan rádöbbennem.

I/1/a.) A kártyán lévő lyukak sehogysem stimmelnek a  bordán lévő csavarokkal, de sem távolságban, sem számban, sem átmérőben, szóval baszhatom.

pro primo másodszor: ha mégis jó lenne a csavar, akkor is baszhatnám, mert olyan nagy a procival érintkező része a bordának, hogy nem fér el mindenféle alkatrészektől.

Úgyhogy megkerestem az eredeti hűtés darabjait a földön, ahova legurultak, majd visszatettem a gépembe, aholis egy kis nyomás után kattant, de mégsem ment fel a hátsó fehér kis kattanóka, ami azért szomorú, mert utólag kiderült, hogy a kártyát teljességgel mellétettem a slotnak, vagyis az az izé, ami ott alul volt, az sajnálatos módon a kártya egyik alkatrésze volt valaha.

Szóval beraktam egy másik kártyát, és néztem árakat, melyek merőben elszomorítóak voltak, tehát ezért voltam kicsit elkalandor, miközben vettük fel a számot.

Na, stúdiózás után átjött Gyok némi forrasztócínnel, nekem meg volt pákám, el is kezdtünk forrasztgatni. Visszaforrasztottam azt a szart a videokártyára, aztán kipróbáltuk és működött hálistennek, legalábbis most úgy néz ki.
Eztán nekiálltunk megforrasztani azt az alaplapot, amit még anno odaadtam Gyoknek ingyért, és inkább vettem egy másik hasonlót, mert nem volt kedvem forrasztgatni, szóval azt, na.  A vége az lett, hogy 1 azaz egy kondi kicserélése után életre kelt az alaplap, és engem csakis az tud azóta megvígasztalni, hogy az enyémen van SATA :)

 Hát, ez van, aztán jó napot mindenkinek.

Nos, ahhoz képest, hogy azt mondtam, hogy sosem raknám fel az MSN Messengert, már minden gépemen fent van. Mondjuk nem hazudtam, hiszen már nem MSN Messenger, hanem Windows Live Messenger, de a lényeg ugyanaz: ismég meghasonlottam.

Hanem: a múltkor írtam, hogy milyen nehéz volt a 8.5-öset felrakni. A legviccesebb: alapon update-elni kellett a Windows Update-et. Ez erősen emlékeztet arra, amit még Karakas Gábor, gimnáziumi kémia-tanárunk mesélt, aki amúgy illemtant és nyelvtant tanított nekünk, kémiát nem, szóval hogy volt lámpuska-gyárban gyárlátogatáson, ahol első körben megmutatták nekik a lámpagyártó gépeket, majd egy következő csarnokban azokat a gépeket, amik a lámpagyártó gépeket gyártják. Mondanom sem kell, a következő kérdése az volt, hogy megmutatják-e nekik azt a gépet is, ami ezeket a gépeket gyártja, és ezzel analóg módon várom azt a pillanatot, amikor közli velem a gépem, hogy bizony update-elni kell a Windows Update programot, csak ehhez update-elni kell a Windos Update Updatert.

Minden egyéb tekintetben pedig fagy van, aminek én nagyon örülök, mert a fagy az jó, mert végre nem fázik a seggem, mint plusz 1-2 fokban.

Amúgy meg darabokban a nem-metál zenekarom, szerintem lófasz nem lesz belőle.

Meg amúgy semmi. 

Na, ma megvolt a nagy office prank.

Talán meséltem már az egyik főnökömről, akinek a fasza is kivan azzal, hogy a másik főnököm az irodájában dohányzik, mármint a sajátjában, aztán sokat basztatott engem, hogy basszunk ki vele. Ezt szó szerint kell érteni. Végül azt a lángelmetikus ötletet pattintotta ki az agyából, hogy füstöljük tele az irodáját, úgyhogy kénytelen-kelletlen elhoztam a zenekar füstgépét, és mielőtt megjött, annyi füstöt fújtunk szét a szobájában, amennyi 4 színpadra elég. Amikor kinyitotta a szobáját, elkezdett röhögni. Bent nem lehetett látni semmit. Úgy röhögött, hogy mindenhol hallani lehetett, én meg azon röhögtem magam szakadtra, ahogy a kihömpölygő füstben eltűnik, aztán meg azon, hogy szép lassan az egész mindenséget elárasztotta a füst. Olyan volt az egész, mint a réten amikor leszáll a köd, vagy mintha az embernek bepárásodott volna a szeme. Mindenki nagyon jót kuncogott, majd a megszivatott főnök közölte, hogy akkor most tűnjünk ki az irodájából, mert szeretne rágyújtani.

Szóval velünk vigyázni kell, mert nem viccelünk. Itt a bizonyíték:

Igazából a második kép már manipuláció, csak azért kapcsoltuk fel a lámpát, hogy érződjön a füst. Hálával tartozom a képekért Ádinak, aki a linkek között virít, és sokkal színvonalasabb blogot ír, mint én, csak sokkal ritkábban.

A másik meg ugye az afeletti öröm, hogy éjszaka kimentem rágyújtani, és esett a hó, és ebből reggelre megmaradt a Sziget mellett egy kis seggreesős jégpáncél, mert végre-valahára mínusz fokok vannak, bárki bármit is mond.

A harmadik meg az, hogy ismét új játék van, amiben egy idegesítő dolog van csak, mégpedig az, hogy mindig van következő pálya. Legalábbis én a 9-esen tartok. Egyszerűnek látszik, és az is, csak sok-sok-sok-sok.