Még mindig beteg vagyok.
Ma reggel Reagens ébresztett egy telefonnal, hogy nyitva van-e a Terror Háza, és ahogy mentem volna teát inni meg megnézni a dolgát a neten, belerúgtam a dob-emelvényembe, ami azért van, hogy ne dobogjon annyira a dob, nos abba véletlenül belerúgtam. Ahogy visszaestem az ágyamra, és számolgatom a lábujjaimat, nézem, nyitogatom a szemeimet, egyszercsak feltűnik, hogy más a tapintása a kislábujjamnak. Gyújtok lámpát, és nem hiszem el, amit látok. A kislábujjamon csak a köröm volt meg. A bőr az körben felhasadt, és az egész bőr, mint egy fityma, hátrahúzódott mindenestül. A hús meg ott meredezett alatta, és egyáltalán nem vérzett. Szóval most akkor vagy az van, hogy eleve alig megy abba a lábujjamba vér, és akár le is vághatnám, vagy nem tudom.
Ez azért gecijó, mert ma este próba, holnap koncert, holnapután próba, azután koncert, és azután is koncert.
Ráadásul most, ahogy rendet raktam, megfordítottam a 10 centi vastag szivacs matracomat, és szomorúan kellett észrevennem, hogy nedves és penészes az alja. Annyit feküdtem rajta betegen izzadva, hogy nem volt ideje megszáradni.
Én ezért az egészért a karácsonyt teszem felelőssé, és most ünnepélyesen a büdös kurva anyját a karácsonynak!
