Uglee archív

Több dolgot szeretnék most kíméletlenül, kezdeném azzal, hogy vannak ugyebár a fényre csúnyuló lányok, és rájöttem, hogy hasonló jelenség az, amikor az ember kicsit ittasan megkever egy számot, és borzalmasan büszke rá, aztán másnap meghallgatja és szar a dob, nyers az ének, trehány az egész. Nem szabad ittasan keverni. Vagy sokat várni tőle.

A másik pedig a bomba. Ezt egy kollégámtól loptam. Azt mondta, és én ezzel teljesen azonosulni tudtam, hogy neki, amikor azt hallja, hogy bomba, mindig a Tom és Jerrys bomba jut eszébe. Hogy máshogy ne mondjam, ez:

Felvetődik a kérdés: volt-e valaha ilyen bomba, és ha igen, akkor mégis hogy képzelték akkoriban? Hát hogy lehet ilyen hülyén kinéző bombát csinálni már?

Amúgy persze, értem én, valószínűleg ez itt az ágyúból kilőhető robbanó ágyúgolyó, de akkor is hülyén néz ki, na :)

Meséltem vagy nem meséltem, történt vala, hogy egy nap bejött egy srác a melóhelyemre, és amíg ebédeltem, várakozott, majd amikor visszajöttem, szólt nekem a főnököm, hogy kérdezzem meg, kicsoda, aztán mire megkérdezhettem volna, már el is tűnt egy telefonnal.

Történt pedig ma, hogy jövök vissza a helyemre, beengedem a csöngetőt, erre pórázon bevezetnek valakit. Mondom magamban viccesen, biztos rendőrök vezetnek egy rabot, ahogy láttam azt a kórházban is, amikor egyéb, nem definiált okokból kellett egy nőt törésgyanús orral bevinnem, hogy az úgy történik, hogy bilincs, arra pedig egy szabályos póráz. Addig-addig röhögtem rajta, mígnem kiderült, hogy valóban. Annyira abszurd volt az egész, közölték, hogy márpedig a III. ker. rendőrkapitányságról vannak itt, majd megkérdezték a srácot, hogy:

-Na, és innen mit lopott el?
-Egy iPhone-t
-És azzal mi lett?
-Eladtam 30 000 ft-ért.

Megkérdezték tőlem, hogy honnan lopta el, mire mondtam nekik, hogy ő lopta el, tán mutassa meg ő. Késedelem nélkül be is gyalogolt a szobába és rámutatott az asztalra, ahonnan ellopta, semmi tagadás, semmi izgalom, az esélytelenek nyugalmával bevallott mindent. Tán ezt hívják szaknyelven úgy, hogy énekelt. De nem is az, bazmeg, hanem hogy azon röhögök azóta, hogy most már akár le is szerelhetjük a kódos beléptetőrendszert, amit pont miatta szereltünk fel.

Ja, és volt még néhány észrevételem. Nevezetesen hogy asztakurva, mert azért mégis, az ember sosem gondol arra, hogy a rendőrség tényleg csinál valamit néha azon kívül, hogy macskakövekért cserébe könnygázgránátot dob a tömegbe, másrészt meg hogy kicsit úgy nézett ki a srác, mint aki megbilincselve leesett a lépcsőn, már ami az arcán lévő foltokat illeti, harmadrészt pedig ne tudjátok meg, milyen érzés az, amikor a rendőr egyszercsak papírt akar töltögetni, ezért azt mondja a rabnak, hogy "Fogja csak!" és a kezébe adja a saját pórázának a végét.

Napok teltek el blog nélkül, viszont kitavaszodott.

A hétvégém a totális lazulás jegyében telt. Kezdődött azzal, hogy péntek este megittam az Overcast szólógitárossal (nincs beceneve) 2 sört, majd csatlakoztam Gyokhöz, aki épp 4 kör unikum-sörből tartott hazafelé. Mondtam neki, hogy ha már nem a 6. kerületben van, ahol köztudomásúlag nem lehet estétől reggelig alkoholt kapni, hozzon már 2 sört valami éjjel-nappaliból. Amikor megjött, közölte, hogy az eladó egy szót volt csak képes mondani neki: "Szesztilalom". Kénytelenek voltunk egy kocsmát keresni, de azok meg mind zárva voltak. Szerencsére a Pótkulcs nyitva volt, de amíg be nem mentünk, az sem volt biztos, mert dacára a 100 embernek, aki lent volt, teljesen csendes volt az egész.

Megittunk egy sört, majd elindultunk billiárdozni hozzájuk. Ez így fasza is lett volna, csak sajnos közölték velünk, hogy max fél órát játszhatunk, mert utána nagytakarítás, mert másnap verseny. Később ez a "sajnos" igen nagy szerencsének bizonyult, mivel egy értelmeset nem tudtunk lökni. Egészen a "stong" avagy "foss" hangú lökéstől (nem sikerült eltalálni a golyót) a teljesen egyenesen lökök és valami elképesztően más irányba megy a golyóig minden megtörtént, ígyhát magunkon maximálisan megbotránkozva, sörünk maradékát lehajtva elmentünk Gyokhöz, ahol még megittunk egy sört, aztán megaludtunk.

Én félelmetes módon nem tudtam 11-nél tovább aludni, úgyhogy nyomkodtam a számítógépet, Gyok viszont még délután 1-kor is kapaszkodott fekvés közben, hogy el ne essen. Próbáltam egyet, majd este ott folytattuk, ahol abbahagytuk, immáron AMRAAM társaságában, próbaképpen megsütöttünk egy fél állatot, csináltunk hozzá kukoricás tejfölsalátát, ami Gyoknek nagyon nem jött be, majd zabáltunk, ittunk sört, aztán alvás, a vasárnap pedig a teljes céltalanság üdvös nemességével telt el, kivéve hogy a nyuszis filmnek felzajoltam a zajait.

Aztán azóta meló. Nagy bánatomra :)

Hova jut a világ rovatomban ma a káromkodásaimról lesz szó, vagyis az elterjedt poénjaimról, vagy hogy mondjam.

A Rozsé által közkinccsé tétetett  "hanem egy medve" elég félelmetes módon beszállt a köztudatba, de ezt már boncolgattam. Hanem az agyfasz. Kb 2000 tájékán úgy döntöttem, hogy unom a klasszikus káromkodásokat, és akkor találtam fel a nem túl fantáziadús "agyfaszt kapok" kifejezést, ami azért volt praktikus, legalábbis elgondolásom szerint, mert lévén kicsit nyelvtörős, majd az ismerőseim jól nem tanulják el. Hát jól eltanulták mégis, aki a legjobban ellopta, az Matz Ádám volt, de bosszúból én meg lenyúltam tőle az istenlovánakafaszát, szóval vele kvittek vagyunk.Hanem hogy már mindenki ezt tolja az interneten is, az egész elképesztő, még a modorosblog kommentjei között is ott van, mint javaslat.

Ilyenkor jut eszembe a stopcsiga, mely egy kötélen való ereszkedésre kitalált eszköz, melyet egyszerre találtak fel két egymástól távoli országban, aztán hosszú nyomozás után kiderült, hogy jól dokumentálhatóan, teljesen más irányból jutottak nagyon hasonló eredményre. Szóval igen régóta megvan az "agy" szavunk, a "fasz" meg már még régebb óta, nem elképzelhetetlen, hogy rajtam kívül valaki a világtörténelemben úgy döntött, hogy összerakja ezt a két szót, ugyanakkor valamiért mégsem hiszem. Ha valakinek esetleg van valami 1973-as hangfelvétele, ahol valaki agyfaszt mond, vagy valami jelentése a szocializmusból, amin szerepel ez a kifejezés. Komolyan érdekel.

Ugyanitt 2800+ Barton eladó. Húzható.

Április 1-je van (és így kell helyesen írni), én pedig tegnap arra ébredtem, hogy összeesek. Ahogy kikeltem az ágyból, olyan borzalmas fájdalom lett úrrá a bal bokámon, hogy az embertelen. Este még semmi baja sem volt. Gondolhatnám azt, hogy a dobolás miatt lett, de az vasárnap volt, miért nem hétfőn fájdult meg? Konkrétan vissza kellett feküdnöm és borogatnom a lábamat, mert annyira picsamód fájt, fél napot mulasztottam miatta a melóban. Most vagy azt álmodtam, hogy kificamítottam a bokámat, vagy én nem tudom, de ezen kívül csak két elképzelésem van: vagy az esti rettenetes fejfájásom húzódott le a bokámra, vagy éjjel felkeltem, és a WC felé menet megrándítottam a bokámat. Pont olyan érzés, mint amikor fénykoromban egy evezős estén leugrottam úgy 4 méter magasból (egy 5-6 méter magas ágról lógtam), és a bal lábam kicsúszott érkezéskor. Ráadásul észrevettem, hogy a combomat nem lila, nem kék, hanem zöld foltok borítják, egészen elképedtem. Valószínűleg a cipekedés miatt. De akkor is. Zöld?

Amúgy meg:

Nos.

Csak felvettük Gyokkel a dobot.

A stúdiózás fárasztó.

A stúdiózásban nem az a fárasztó, hogy játszani kell, hanem odacipelni, összerakni, beállítani, soundcheck, satöbbi, satöbbi.

A stúdiózásban ráadásul nem is ez a nehéz, hanem a körülmények.

Na jó, nem húzom tovább, igazából Gyoknek kéne megírnia ezt a postot, mert ő veszítette el az eset miatt a világba vetett maradék hitét is, én passzív rezignációval vettem tudomásul a dolgot.

Történt az, hogy már levittük az autóba a keverőpultot (tokkal együtt 50 kiló és nagy), a szőnyeget, a kábeleket, a cineket meg a duplázót a kocsiba, és éppen 30 kilónyi cinállvánnyal a nyakamban próbáltam kimenni a bejárati ajtón (Gyok egy pergőt és egy fémbőröndöt szállítmányozott), amikor szembe jött 4 nő. Akkor legalábbis ezt fogtam fel az egészből. Gondoltam is, hogy milyen büdös parasztok, hogy nyomulnak be, amikor én mennék ki ennyi cuccal. Udvariasan meg is próbáltam őket kitolni a picsába az állványokkal, meg egyébként is mi keresni valójuk van bent, nem is ott laknak, meg ilyenekre gondoltam, amikor közli velem az egyik, hogy "Engeggyé má be, jönnek a szkinhedek." Nekem már csak annyi időm volt, hogy arra gondoljak, hogy "mi a fasz", amikor berobbant a képbe egy skinhead, kapucniban, és rávetette magát az ajtó mögé szorult lányra. Én közvetlenül mellettük álltam, de mivel le voltam súlyozva nagy és nehéz állványokkal, csak szemlélőként tudtam részt venni a dologban, tehát megszemléltem, ahogy a cigány csajok mentik az irhájukat felfelé, Gyok vezetésével, aki igen ostoba ábrázatot vágott, elmondása szerint mentette a szaros életét. Én meg úgy fest, hogy zsidó vagyok, mert a legnagyobb ijedségem az volt, hogy "úristen, szétbasszák a cuccomat, pedig az DRÁGA volt", úgy az életem féltésével különösképpen nem voltam elfoglalva. Na aztán látható sérülések nélkül kiszabadult a szkinhed karjai közül a csaj, akkor mögötte feltakarodtam én is a lépcsőn, persze kukk sötétben, mindenki felbotorkált a lépcsőn, és űzött vadként megálltunk az ajtóm előtt, ahol mondták a csajok, hogy engedjem be őket. Én meg fordítgattam jobbra meg balra a kulcsot, aztán végül a valóságnak megfelelően megmondtam a csajoknak, hogy nem fogom beengedni őket. Ők persze a halálfélelemmel voltak elfoglalva gondolkodás helyett, tehát visszakérdeztek, hogy miért, én pedig megmondtam nekik, hogy gondoljanak be a helyzetembe, a semmiből előkerül 4 cigány csaj, én pedig engedjem be őket a lakásomba? Meglepő módon az egyik azonnal azt mondta, hogy "ez érthető", de megkértek, hogy maradjunk, amíg a rendőrök megérkeznek, amit kevéssé készségesen, de megtettünk, ezzel fél órát húzva esti programunkon.

Néhány megjegyzés:

Rájöttem, hogy tényleg nem vagyok rasszista. Az előbbiekből olybá tűnhet, hogy mégis, de ahogy gondolkozom, akkor sem engedtem volna be őket, ha ők lettek volna személyesen Jézus Krisztus, hatalmas mellekkel és egy pizzával.

A fantasztikusságos magyar rendőrség a kibaszott telefont 10 perc után vette fel. (nemrég olvastam egy kimutatást, ahol európában az egyik leggjobbnak van kikiáltva a 112-nk, na itt párhuzamosan hívták a csajok a 107-tel, és a 107-et vették fel egyáltalán, utána is kapcsolgatni kellett őket jobbra-balra. Hány ilyen beszélgetés lehet rögzítve, hogy "jó napot, meg akartak ölni, de már azóta megtették, szóval most már mindegy, viszonthallásra!"?)

Ugyanennek a rendőrségnek további 20 percébe került az, hogy a mintegy 120 méterre található rendőrőrsről eljusson hozzánk.

Szégyelljék magukat!

Ja, amúgy természetesen már akkor elmentek a szkinhedek, amikor meglátták, hogy férfi van a háznál, csak aztán a csajok sikoltoztak, ha le akartunk menni megbizonyosodni erről.

Hát ennyi volt a szombat esti kaland.

Holnapután találkoztam Rozsé exnőjével, aki felhívta a figyelmemet az úgynevezett "ideális bloghossz" mivoltára. Ennek hatására holnapután-utáni mondandómat napokra visszamenőleg feldarabolom, hogy meglegyen a látszata.

Tegnap elmentünk a John Bull pubba, ami a mittoménmilyen hotel mellett van.  Eredetileg koncertre igyekeztünk, aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy az a koncert leginkább vendéglátózás, és 30-as, 40-es nők táncolnak 50-es férfiakkal, ami azért nem vicces, mert a hely picsányi. Lakásnak is kicsi, nemhogy szórakozóhelynek. A személyzet kedves volt, de kb. ez az egyetlen pozitívum, amit el lehet mondani a helyről, meleg volt és nagyon zsúfolt volt, pedig csak kb. 40 ember tartózkodott bent, személyzettel együtt. Viszont az árak. Amikor rájöttünk, hogy hol is van, már sejtettük, hogy nem lesz olcsó, de hát gondoltuk, olyan 500-ból megúszunk egy korsó sört. Hát a nagy lófaszt. Vettünk 2 sört meg egy kólát, és Gyok, amikor azzal viccelődtem, hogy majd jól nem kap visszajárót az ötezreséből, nem gondolta, hogy majdnem úgy is lesz. Sikerült két korsó világos sört és egy üveg (2dl) kólát venni 2300 ft-ért. Ebből egy sör 870 ft volt. Ez még nem is lett volna baj, ha nem poooont olyan szar, vizezett sört adtak volna, mint a Sziget utolsó előtti napján.

A mulatozásnak pedig akkor lett vége, amikor az egyébként egész jó "koncert" keretein belül a wurlitz-úr el nem kezdett borzalmasan szar számokat énekelni, majd egyszercsak egy lány, (akire utólag megesküdtek, hoyg egyébként tud énekelni), ki nem ragadta a kezéből a mikrofont, és el nem kezdett kiiiiiiiiiiibaszott szarul kornyikálni. Na, ez volt az a pillanat, amikor kénytelen voltam kimenni sikoltozni, az utcán dohányzó séfek nagy csodálatára.

Utána átmentünk a szokásos billiárdozóba a faszba, és ugyanebből a pénzből jól szórakoztunk 2 vidám órán keresztül.

Van egy kifejezés, amit újabban egyre többet hallok. Fogalmam sincs, hogy nyelvtanilag helyes-e, valószínűleg igen, de stilisztikailag tuti, hogy botrány.

 Van, amikor rá kell jönni valamire. És te nem jössz rá. Erre azt mondja neked valaki, hogy "Gyere rá!".

Minden nyelv- és szépérzékemet összeszedve a következőt tudom mondani: mi a faszom ez???

Idősb és ifjabb Grétsy Lászlók leveleit várom a szerkesztőségbe a témával kapcsolatban.

És már ilyet is tud a freeblog. Shadowbox. Agyameldobom.

Hiába, no, itt a tavasz,ma reggel láttam 3 szem havat leesni (igen, tetten értem őket), és egyben borzalmas hideg is van.

A kérdés viszont nem ez, hanem hogy a rossz gyerek az miért rossz gyerek. Azt tudom, hogy én rossz voltam, minden faszságban benne voltam, ha nem rángattak bele, akkor én találtam ki, nagy növésű sem voltam, szóval gyakran terrorizáltak a nagyobbak, és ezt nem röstelltem kis adagokban tovább adni a kicsiknek, persze csak azoknak, akik kis ganajok voltak, bár lehet, hogy én is azért kaptam, na mindegy. Azért azt tegyük hozzá, hogy nem voltam én igazából rossz gyerek. Így visszagondolva sem tudok egynél több olyan esetet felhozni, amikor posztán rosszindulatból követtem el valami aljasságot, az is a kábelvagdosás volt, azért is majdnem kirúgtak a suliból, pedig elég röhejes, ha belegondolok, hogy csak egy koax kábelt vágtam el, és azzal vádoltak, hogy elrontottam az internetet. Minden más esetben vagy jogos bosszú vezérelt, vagy jó mókának indult, aztán félúton elbaszódott a dolog, vagy túlélő ösztöneimet elégítette ki (mint pl. amikor elmentünk málnát enni a málnaföldre, aztán kerékpárral menekültünk a Simsonos csősz elől), sőt, néha konkrétan a jóindulat vezérelt, és valahol az eseménysor végén katasztrófába fulladt a dolog (gondolom, mindenkinek ismerős, példának okáért meg akarjuk lepni a süleinket süteménnyel, melynek az a vége, hogy a konyhát liszt borítja, a sütőt pedig szén, a lakás maradék részét pedig füst).
Ja, és voltak még sorozatos balszerencsék, melyeket senki sem hitt el. Nekem az volt, hogy egy nap alatt leesett a tükör és szarrá tört, a konyhaasztalon fazék által kalapácsütés-szerűen eltört az üveglap, ráadásul Zoltán, aki akkor macska volt, felugrott az asztalra és leverte anyám ölbéli kését, melynek letört a hegye, így hát édesanyám azonnal megvádolt és el is ítélt azzal, hogy én tomboltam, szétbasztam a tükröt, a kést pedig belebasztam az üveglapba. Logikusan. Évekkel később még valami vágódeszkából előszedett valami késhegyet, hogy áhá, tehát ebbe szúrtam bele, azon már csak röhögni tudtam. Ilyenek még azok, amikor állunk valahol, lehetőleg 7 évesen vendégségben (velem pont ez nem történt meg, de hasonlók milliószor), és a szoba másik végében leesik egy váza, és milliódarabra törik. Ilyenkor mindig bejön a házigazda, és azonnal azt hiszi, hogy te voltál. És te mondod, hogy nem, és nem hisz neked senki, aztán segítség reményében várod, hogy apád/anyád bejöjjön, és megvédjen a házigazda jogtalan haragjától. És amikor végre jön a szülőd, aki mélységesen lebasz téged, és te mondod, hogy de, mire ő azonnal semmi de, vagy sikerül kimondanod, hogy nem te voltál, mire  azonnal kapod az arcodba, hogy és még hazudsz is, aztán ott patakzik a könnyed, mire édes szülőd közli veled, hogy és ha sírsz, még pofán is baszlak, hogy tudd, miért sírsz, aztán később csodálkozik, hogy pszichológushoz küld az igazgatónő. Súlyosbítja a helyzetet, ha a házigazda gyermeke volt, aki egy angyali teremtésnek adja elő magát otthon, de közben meg egy aljadék. Pislog szépen, természetesen mindenki neki hisz, sőt, még mondják is neki, hogy semmi baj, mert addigra ő már rég kifejlesztette az azonnali, akaratlagos sírás fenomenális módszerét, hatásvadászati célzattal. Még súlyosabb, ha egy kiskedvenc csinálta a dolgot, vagy öleb, vagy a cukimuki, legalább 10 éves macska. Ilyenkor nincs menekvés, ha megmondod, hogy a macska csinálta, a gazda azonnal a védelmébe veszi, miszerint "HOGY mered Mufurcra kenni? SZÉÉgyelld magad! (Büdös kölök....) Gyere ide, Mufurcka, hát ki az én cuki-muki-cicu-micu-ohhohohohóó, ihihihi. <odafordul> Szégyelld magad!!!"Szóval meg vagy baszva.

Ez egy érthető lépést hoz a gyermek lelkében afelé a tudatállapot felé, hogy teljesen felesleges jónak lenni, úgyis megszívod. Vannak viszont azok a gyerekek, akik tényleg, mintha veleszületetten gonoszak lennének. Akik nem mókából rosszalkodnak, hanem azért, mert őket az elégíti ki, ha valaki mérges, vagy rosszul érzi magát amiatt, amit csinált. Sosem sikerült megfejtenem, hogy ide hogy jut el az ember. És most nem arról beszélek, amikor félholtra veri az egyik diák az osztály előtt a tanárnőt, mert az "érthető" feltűnési viszketegség, erő- illetve hatalom-fitogtatás, na meg kivagyiság, bár a határán van. Van az a fajta gyerek, aki egy olyan tanárnőt, akivel semmi baja sincs, úgy verne meg, hogy senki sem látja. Vagy ha nem is ennyire súlyosan, de céltalanul, pusztán kedvtelésből rosszalkodik, általában egyedül. Maximum bevon másokat, de nem azért, hogy őket elkápráztassa (mint pl amikor Nimrod szétrúgta a nád szemetest a suliban, aztán azóta azon röhögünk), hanem csak azért, hogy még biztosabban sikerüljön.

Na, valahol errefelé szoktam megmondani, hogy miért, de tényleg fogalmam sincs. Akit érdekel valami kamu magyarázat, az olvasson továb.

Naszóval, ez azért van, mert születetten gecik, valószínűleg az anyjuk szexelt a terhesség alatt óvszer nélkül, ők pedig  magukba szívták, és azért lettek azok.
De az is lehet, hogy a szüleik tehetnek róla, mert mondjuk lelki terror alatt tartják őket. Fasz tudja.