Politizáljunk :)
Sosem szoktam, mert nem vezet semmi jóra, most mégis megteszem.
Határozottan emlékszem arra a pillanatra, amikor Orbán Viktor kilátásba helyezte, hogy lemondana a trónról az ország érdekében. Én akkor röhögtem. Nem is mondott le. Aztán amikor Gyurcsány először mondta, hogy lemondana, szintén röhögtem, és nem is mondott le. Aztán most megint azt mondta, hogy lemondana, és nem tudom, mit gondoljak. Elbúcsúzott, meg minden lófasz, szóval lehet, hogy komolyan gondolja. Lehet aztán, hogy holnap azt mondják neki, hogy "Ugyan, Feri, maradj még..." aztán marad. Meg aztán lehet, hogy nem. Az biztos, hogymire ezt olvassátok, kiderült, szóval ez így duplán vicces. Külön még viccesebb az, ahogy megfogalmazta szépen amit én most csúnyán interpretálok: "Igen? Csak velem van a baj? Akkor jól van, bazmeg, mutassátok meg, hogy nélkülem arany lófaszból lesz-e a kerítés." Kétlem, hogy abból lenne, sőt, kétlem, hogy bármi megváltozna tőle. Véleményem szerint attól sem változna meg semmi, ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök. De most talán még attól sem, ha előásnák a politikai sírból Csurka Istvánt, és királlyá koronáznák, és ő visszacsatolná az alvidéket. Ahogy látom, a makroökonómiai helyzet olyan kényszervágányon tart minket évek, ha nem évtizedek óta, hogy bármiféle kormány csak sminkelni tudja a gazdasági helyzetünket, úgy konkrétabban befolyásolni nem. Ha meg mégis valami isteni csoda folytán fellendülne a gazdaságunk, akkor tuti, hogy a politikai hovatovábbunk romlana le világszerte, és azért lenne nekünk rossz. Még mindig azt mondom, hogy csak polgáraink élethez, javakhoz, tulajdonhoz és társaihoz való hozzáállása tud változtatni a kialakult, helyzeten, az is csak hosszútávon. Igen, tudom, hogy vidéken (és ez alatt azokat a falvakat értem, ahol a lakosság 80%-a nyugdíjas vagy munkanélküli) nem egyszerű boldogulni, mert nincs mit dolgozni, de a válság előtt még lett volna. Tudom, hogy szép a falusi élet, meg minden, de egészen nyugodtan lehet akár az ország másik végében is munkát találni, elszántság kérdése. Mert a magyar ember válogatós, nem szeret csak úgy akármit dolgozni. Tudom én, én vagyok az egyik legválogatósabb, hiszen én nem mentem például villamosmérnöknek a villamosmérnöki diplomámmal. Most meg persze tényleg nem lehet elhelyezkedni, rábaszás van, döntjük bele az emberekbe a segélyt, hogy éhen ne haljanak, ésatöbbi, ésatöbbi. Tudom, hogy könnyű nekem a magas lóról, a biztosnak látszó anyagi hátterem mögü lerről beszélni, de könyörgöm. Az életemet közvetlenül befolyásoló dolgok (vagyis az éhhalál elhárítására fordított dolgok) közül igen kevés dolgot hoztam otthonról. Nevezetesen egy ágyat, valamint némi indító okot, hangzatosan: "Ha nem akarsz füvet nyírni, kisfiam, akkor költözz el a gecibe." Az első három hónapban valóban Rozsé fizette a lakbért, de akkor sem laktam volna a híd alatt, ha nem teszi. Éhezgettem egy hónapot, aláírom, de mégis híztam 3 kilót ezalatt. És persze sokat segít az a tudat, hogy ha valami orbitális módon rábasznék és kiforgatnának mindenemből, ami a lakásomban van, és még a bankszámlámat is lenulláznák, akkor még mindig hazamehetek, vagyis lakni van hol, de engem egy dolog tart igazán a felszínen: az önállóságra irányuló vágy. Nem tartozni senkinek, anyagilag nem függeni senkitől. A lelkemben a banknak való tartozást már sikerült elrendeznem, azzal, hogy a banknak úgysem volt meg konkrétan az a pénze, amit odaadott nekem, csak egy számot vont le a számítógépén, amit egy másik számítógépen hozzáadott. Ha a svájci frank az egekbe szökik, akkor is a legrosszabb, ami történhet, az az, hogy a nővérem idejön a cekkerével és a mosogatógépével és öljük egymást egy darabig. Persze, tudom, hogy szar dolog munkanélkülinek lenni, de mindig van megoldás. Ismerek olyat, akit kiraktak a gépsor mellől, mert leépítés van, úgyhogy most építkezéseken sittet takarít. Mindezt azért, mert szült egy gyereket, és el akarja tartani. Azt viszont senki se mondja nekem, hogy aki tartósan munkanélküli, az olyan kurvára akar dolgozni. Ha holnap idejönne hozzám egy félszemű, féllábú, 50 éves cigány nő (legyen terhes is, hogy még kevesebb esélye legyen statisztikailag), biztos, hogy maximum 2-3 hónap leforgása alatt tudnék munkát találni. Ismeretséggel max 2 hét. De könyörgöm, ne jöjjön ide senki, hanem kapja össze magát, és kezdjen magával valamit! És most gondolok itt az összes ismerősömre is, akik nyolcadszor is megkérdezik, hogy van-e munkalehetőség a cégemnél. Hát igenbazmeg, értesz a Mayához? Igen? Ja, hogy Matchmove-olni nem akarsz? Értem. Ja, hogy te meg egyáltalán számítógép előtt ülni nem akarsz? Te meg napi 10 órát dolgozni? Perszebazmeg. Amúgy persze, szólok, ha van, de egyelőre nincs. Szóval na. Otthon ülni és várni a segélyt kurva jó dolog, mert még nyomoroghat is közben az ember, de ha más nem, kössön szalmadisznót, vagy főzzön pálinkát és adja el illegálisan, vagy bánja a faszom, meg lehet élni. Ugyanakkor hiszem, hogy ha mintegy varázsütésre mindenki törvényesen tenne mindent, és mindenki segíteni akarna a másikon (és most nem segélyre, anyagi juttatásra gondolok), ahelyett, hogy letaposná, "akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is" módon visszahúzná embertársát, hanem iparkodna, és ezzel párhuzamosan a "főnök" a munka értékét nézné és nem szimpátia alapján motiválna, hirtelen egész kevés ember szorulna rá arra, hogy illegál pálinkafőzdét tartson fent, lopjon, csaljon, hazudjon. Meg persze itt vannak a cigányok. Mindenki tudja, hogy túl nagy százalékuk erőszakos bűnöző, ez nem rasszizmus, hanem tény. Meggyőződésem amúgy, hogy a fehér embereknek legalább akkora százalékuk bűnöző, csak más stílusban, főleg adócsalás, trükközés, simlizés, gazdasági bűncselekmények, stb. De tegyük fel, egy abszurd világkép elméletének boncolgatásaképp, hogy sokkal nagyobb százalékuk bűnöző, mint a fehéreknek, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, én a magam részéről nem ismerem mind a közel 10 millió magyart. Fel van téve. És tegyük fel, hogy a cigányság egyszercsak úgy gondolja, hogy mi rasszista gecik vagyunk, és oldschool módon szekerekre pattannak (vagy Mercedesekre, BMW-kre, tuning Opel Kadettokra), és elvonulnak innen mondjuk dél-New Yorkba. Szerintem a következő történne igen gyors egymásutániságban: még aznap 17300 ember meghalna heveny alkoholmérgezésben az országos ünneplés hevében, másnap elfoglalnák a cigányok házát a szemfülesek, amik meg erre alkalmatlanok, felgyújtanák, hadd égjen. Hirtelen sokkal kevesebb segélyt kéne kiosztania az államnak, amit persze nem lenne képe egészen simán megtartani, hanem azért növelné a meglévő segélyek összegét egy picivel, aztán nem egész 2 hónap alatt megint pont ugyanannyi ember élne segélyen, mint annak előtte, pusztán azért, mert rájönnek, hogy lehet, mert hiszen a cigányoknak is ment, és hát most van is rá keret. Aztán kialakulna pont ugyanaz a munkanélküli, segélyen tengődő (igen, így, külön) elszegényedett réteg, mint ami most van, csak még szarban is lennénk, hogy minek hívjuk őket.
Lám, az sem segített az országon, hogy minden cigány elköltözött. Ne mondja nekem senki, hogy attól jobb lesz, hogy egy bohóc lemondott...
