Uglee archív

Na, ismét megvolt az Overcast unplugged koncert, igazán sajnálhatja mindenki, aki nem volt ott. És pont ezen filoztam én, hogy márpedig mi a fasznak kell azt mondani, hogy "Persze, ott leszek, mindenképp", ha aztán oda se tolja a pofáját az illető. Van az a réteg, aki úgy általában várható a koncertemre, vagy személyes varázsom miatt, vagy mert tetszik neki a zene, vagy mert csak úgy eljön. Én viszont meg akartam tölteni a helyet, ezért elhívtam mindenkit, aki IWIW-en fent volt nekem, és úgy éreztem, eljönne. Meg úgy élőszóban is. kb 20-30 ember mondta, hogy "ó, teljesen zuzibiztos, hogy megyek.", aztán kurvára nem jelent meg. És itt nem csak rég nem látott távoli ismerősök voltak, hanem közeliek is. Nem tudom, miért kell azt kamuzni, hogy eljönnek,miért nem lehet azt mondani, hogy "nem, bazmeg, lusta leszek elmenni" vagy valami. Tényleg fel nem foghatom. Menyus volt az első, aki azt mondta, hogy "Azt gondoltam, hogy ha azt mondom, hogy elmegyek, az nem minősül elígérkezésnek". Már akkor sem értettem ezt a dolgot, de ilyen nagy volumenbenez már elég szembetűnő, szóval most lesz az, hogy azokat az embereket, akik írták nekem, hogy mindenképp jönnek, aztán basztak eljönni, kitörlöm iwiwről a büdös picsába.

A faszság netovábbja a cafeteria megadóztatása. Aki még olyan fiatal lenne, hogy nem tudná, mi az, hát a cafeteria pl az a rózsaszín papír, amit anyukánktól kapunk, hogy néha ne sajnáljuk a pénzt arra, hogy elmenjünk McDonalsba. Na, ennek az egésznek az volt az értelme, hogy kvázi láthatatlan fizetésemelésként oda tudják adni a dolgozónak, mivel ugyebár adómentes juttatás volt. Több mint 20 000 ft-ot lehetett ilyesformán kapni, és ennek örült mindenki. Na, de ezt most megadóztatták, gondolom, pont azért, hogy ne feketén való fizetés legyen belőle, amivel igazából csak két dolgot érnek el:

1.) A munkaadók nem adnak többé ilyet a dógozóknak, akiknek ettől alacsonyabb lesz a fizetésük

2.) Emiatt tönkre fog menni az Accor meg az összes többi ilyen dolog.

Gondolom, ezt most észrevették, mert valami most van:

http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/09/25/elszabtak_a_cafeteria_adoterheleset/

Én meg nem értem, hogy hol a vége az elmebajnak.

Szerintem sehol.

Jártamban-keltemben a váci Munkaügyi Hivatalba vetett a sors.

Most nem fejteném ki, hogy mennyire nincs sorszám semennyi, meg hogy mennyire gyötrelmes a várakozás, inkább szemléltetem egy videóval.

Ez az esettanulmány arról szól, hogy anyuka ott beszélgetett, a gyerek meg már szétvert minden matchboxot, amit talált, így hát a legmegfelelőbb időtöltésnek azt a passziót választotta, hogy ő hanyatt fekve vergődik. Így megyen ez :)

Á, bazmeg, annyira gyűlölöm a zenészeket. Különösképpen a gyengeelméjű amatőr zenészeket. Kivan már a faszom azzal, hogy spamelnek. De szégyentelen módon. És most nem csak a Súl!-ról van szó, hanem az összes faszkirályról, aki azóta küldi a faszságát. Ma betelt a pohár. Megszüntettem a gecibe az e-mailcímet.

A magyar társadalom, és különösképpen a magyar zenei underground még nem érett meg arra, hogy egy 20. századi csodálatos találmányt használjon, szóval lófaszt a seggükbe úgy ahogy van, nincs e-mailícm, ha valaki akar valamit, az úgyis majd telefonál.

Beleverem a faszomat.

Persze hogy megint fellépés előtt fájdul meg a torkom.

De most kibasztam a világgal, vettem Septofortot meg Neocitrántot, és kúraszerűen kúrogatom vele a torkomat.  Lesz itt szombaton haddelhadd.

Meg csinálok ovisteát is. Nem hagyom ezt annyiban :)

Az van, hogy nem találom a Nokia adatkábelemet.

Ez azért problémás, mert amennyi faszságot összefényképeztem, törölni kéne, de azt a telefonon kicsit problémás, meg lassú, meg bú meg bá.

Egész héten húztam az igát én, de legalább hétvégén elengedtem magam, elmentem AMRAAM-hoz partizni, igazi oldschool módon, de a lényeg az, hogy hazajött Nyomorúságos Barom is, aki eddig Norvégiában húzta az igát, legalább egy hónapig, és elmondta, hogy ott kolbászból van a kerítés, és hozott is belőle egy darabot. Azt mondta, hogy ha teheti, akkor ott is marad örökre, amit mélységesen megértek, itt nincs neki túl jó sora.

Hanem én meg nem találom az én Nokia kábelemet, és ez felettébb elszontyolító. Ha valakinek esetleg kölcsönadtam volna, az hozza vissza mán!

Minden egyéb tekintetben pedig azt tudom javasolni, hogy mindenki gyógyuljon meg végre, mert külön-külön sosem fog sikerülni, csak egyszerre.

Na?

Na, most hogy szánalmas kis háborúvá nőtte ki magát a két zenekar közötti fikázódás, postolom a linket.

Aki nem tudná, miről van szó, a Súly! 1000 címes spamet eszközölt, nem titkos másolatban, hanem címzettben, amiért én elküldtem őket a kurva anyjukba, mondván hogy engem nem érdekel. Erre ők azonnal, kérdés nélkül egy portálon cikket írtak arról, hogy mekkora egy szargeci vagyok, és az Aquincum mekkora egy kalap szar, és hogy szart kéne hánynunk zenélés helyett.

Aki ismer engem, tudja, milyen zenész vagyok milyen hangszereken, ismeri verbális és írásbeli stílusomat, hát ítélje meg, hogy ki a jobb dobos, én vagy a Súly! zenekar dobosa, melyik zenekar számai jobbak, melyiknek változatosabb, frissebb, csak őszintén, meg aztán olvassátok végig a cikket, a kommenteket, és vonjátok le a következtetést, hogy melyikünk a nagyobb és büdösebb paraszt, én vagy a HarD nevű illető, vagy esetleg a kommentelők.

Ezt most szívességként kérem, hagyjatok ti is nyomot magatok után, csak őszintén, nem kell feltétlenül nekem igazat adni, csak szeretném, ha nem csak Súly! fanatikusok kommentelnének ott.

http://www.musicdemo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=383&mode=thread&order=0&thold=0

Csak őszintén, csak lényegre törően. Előre is köszönöm.

Nem írtam 8 napig, és ennek az volt az oka, hogy igen elfoglalt voltam. Volt közben remek kerti party, esti tivornyák, meló, más egyebek, de ma következett be a non plus ultra.

Úgy 10 körül kimentem WC-re, és jól visszaaludtam még 2 órát, utána pedig fájó bokával ébredtem.
Kérdem én, mi a jóisten történhetett az alatt a 2 óra alatt, amíg aludtam? Amúgy meg nem is lenne ez baj, ha nem próbára kellett volna utána sürögnöm. A próba egyébként mélységesen fasza volt.

Történt még az, hogy elküldtem a picsába egy zenekart, akik 1000 embernek spamelték, hogy léteznek, én meg azon ittasan visszaírtam nekik dörgedelmesen. Erre aztán egy nyilvános fórumon cikkeztek arról, hogy milyen tehetségtelen és csőcselék, és egyéb emberekből álló szarfoshadék egy zenekar vagyunk, és hogy ők nem spamelnek, meg egyébként is az én anyámnak kell csuklania. Aztán persze a kommentelők is, köztük egy vak-süket úriember, aki állítólag több  Aquincum koncerten is volt, megmondta, hogy az énekesen és a basszeron kívül mindenki máglyára való. Lévén hogy én vagyok a dobos, bizton állíthatom, hogy erről szó sincs, hiszen nem láttam olyan embert, aki közönségként látta volna kétszer ugyanazt a bazzgitárost a színpadon :)

Amúgy meg ha már itt tartunk, reklám helye: az Aquincum zenekar basszusgitárost keres. Aki szeret oldschool  thrash-t játszani modern vonulatokkal, és tényleg tud basszusgitározni, az szóljon nekem!

Minden egyéb tekintetben pedig köszönjük az ingyenreklámot, mivel összehasonlították a saját zenéjüket a miénkkel, és hát ők kvinteket játszanak pontatlan dobra, érthetetlen énekkel, így mindenki kénytelen lesz megállapítani, hogy mi milyen fantasztikusságos zenekar vagyunk ám.

Vagy esetleg még azt is lehet, hogy hype-ot csinálunk, és 100-200 ember fog eljönni fújolni a koncertjeinkre, mi meg szedjük a belépőt :)

Mindent lehet.

Na, vége a nyárnak, és lassan normalizálódik a világ, mármint abból a szempontból, hogy a hideg eljöttével egyre kevesebb lúdtalpas, szutykos lábú picsa fog csattogni az utcán. És a csattogást szó szerint értem. Borzalmas. Lehet, hogy már mondtam, de egy vietnámi papucsos lánnyal járni olyan lehet, mint egy kibaszott csattogós falepkét tolni, mint az oviban.

Csináltam 1-2 képet a nyár során, random lábbelikről, majd egy galéria formájában közzéteszem, hogy lássátok, miről beszélek. Persze, a nők mind azt mondják, hogy "ja, de ez kényelmes, meg egészséges", hát egyiket sem vitatom, viszont kibaszottul gusztustalan. 1000 magyar lányból 1 rendelkezik olyan csontozattal és igényességgel, hogy egyáltalán eszébe juthasson kilógatni a mezítlábát, és akkor se mindegy, hogy hogyan, mert tényleg, az egész nyarat végigkísérték a repedt sarkú, rohadó patájú, üszkösre feketedett lábú, kalapács lábujjú, balerinacipő által feltört gennyedző achilleszi ínú papucsos szakadékokkal (nemtelenül, hiszen már az se számít buzinak, aki ilyen papucsban kimegy az utcára, a buziknak már nagyon meg kell erőltetniük magukat, hogy valamiben különbözzenek), meg persze a fos balerinacipőkkel, ami kb 2000 lányból áll jól egynek, de az az egy véletlenül pont kurva ronda, meg a telitalpú szarok, a jézus-saruk, ilyen-olyan lófaszok, borzalmas szargecik, rettenetes. Csak hálát tudok adni a deszkás cipúk elterjedésének, különben az a pár lány is ilyen fos-szarokban járna.

A másik meg a szoknya. Nincs. Rövidnadrág van. Értem én, hogy ha valakinek szép a lába, annak abban is szép, de csak akkor, ha úgynevezett picsanacit hord, ami csak úgy 10 centivel rövidebb, mint egy igen rövid miniszoknya. De úgy egyébként is, a szoknya nőies.  Tessék hordani. Azért van. Meg jól szellőzik :) Ez amúgy nem baj, csak jelzem. A tragédia továbbra is a lábbelik körül van.

Na, majd jönnek a képek, külön elemzéssel, egyszer, majd, aztán addig meg vizslató szemeimet az EU-ra vetettem, méghozzá az izzókérdésre. (gy. k. 100 wattos izzó gyártása betiltva, oldjátok meg)

Én a magam részéről megvakulok az energiatakarékos izzók mellett. Rá van írva, hogy 100 wattnak megfelelő, és én elhiszem, hogy luxra, lumenre, kandelára, vagy miazistenre ki is jön, de hogy szegény pupilláim nem tudják eldönteni, hogy mit csináljanak, az is biztos. Legszívesebben csukott szemmel járnék alattuk. Mondjuk mindegy is, mert néha effektíve nem látok, főleg ha csak egy van belőle, és az sem a legerősebb. Mert ugyebár teljesen más a spektruma, mint az egyszerű izzó wolframszálnak. De amúgy nem is az a nagy baj, hanem hogy olyan dolgok lesznek miatta kialakulóban, melyekre senki sem gondol. És most nem a környezetszennyezésre gondolok, mert baszok én rá, a környezetnek semmi baja nem lesz a sok higanytól, meg a szartól, ami az energiatakarékos izzók gyártásával jár, csak az embereknek. Meg hogy a szegény ember kettő darab 60-as izzóval, vagy 3 darab 40-essel fog világítani, aztán ha eljön az ideje, és betiltják az összes oldschool izzót, akkor semmivel, vagy gyertyával, vagy spotlámpával (Gyok mondta meg az igazságot), ami kb pont ugyanolyan, mint az izzó, csak nem tiltja be senki, szóval leszarom. Ha szegény leszek, nem világítok. DE...

Teljesen át fog formálódni az étkezés, a szépségipar, a minden. A kaják egészen máshogy néznek ki energiatakarékos izzó alatt, mondhatni sápadtak, mint a halott valaga, tehát a szakácsoknak, háziasszonyoknak, főzni tanuló tinédzsereknek újra kell fejleszteniük a kívánatos ételek elkészítési módozatait, ez lesz a második reform a konyhában, majd ad nevet neki valami tévés szakács, és jó lesz. Meg aztán. Hányszor hallottam már nő szájából azt, hogy "jaaaj, Baaazmeg, és bementem a konyhába, belenéztem a tükörbe, és az alatt az energiatakarékós LÓÓfasz alatt úgy néztem ki, mint egy zombi." A sminkgyártók kénytelenek lesznek belekalkulálni a portékájukba azt, hogy energiatakarékos izzó alatt minden, ami eddig jó volt, szarul néz ki, tehát meg kell találniuk azokat az anyagokat, amik kurva jól néznek ki kompakt fénycső alatt, de nem csinálnak a nőből szopós gumibabát, ha kimennek a napra.

Persze, azt mondják, hogy a modern energiatakarékos izzók már olyan spektrummal dolgoznak, ami megközelíti a hagyományos izzókét, de egyrészt nem, másrészt meg a múltkor láttam egy olyan jó csajt a villamoson, hogy mindenki őt nézte, és az ajtóban a farkam, ahogy elmentem mellette, megközelítette a pináját. Kb 20 centire.

Megbasztam?

Nem basztam.

Na ugye?

Én kérek elnézést.

Mélységes elnézést a hosszú kihagyásért, csak nem nagyon volt kezem, amivel írhattam volna.

Gyokkel lementünk az ELTE IK gólyatáborba, és megtartottuk jól a Suffering Structure koncertet. Részleteket nem mesélek, mert aki nem volt ott, az még lehet a következőn, de a lényeg az, hogy az akusztikus blokkon már nagyon énekeltek, az utána lévő visszatérős blokkon pedig akkora pogo volt, hogy egy srác felesett (igen, fel) a színpadra, felborította a betonnal kitámasztott kontrolládámat, plusz rám döntötte a mikrofonállványomat is, de szerencsére nem basztam magam pofán irdatlan módon a mikrofonnal ennek hatására, szóval nagyobb terpeszben folyt tovább a koncert, épp a Nirvana - Territorial Pissings ment, a közönség tombol, öli egymást, a színpadon pedig egy gólya alsónadrágban, zokniban ugrál, mint egy elmebeteg, szóval sikerült ismétKurt Cobainnek éreznem magam.

A koncert után nem hagytak minket élni, visszáztak, játsszatok mégeztek, valamint bazmeg ogréztak is, de ez már egy másik történet. Kénytelenek voltunk visszamenni, és még zúzni egy rövidet, majd aztán tényleg vége lett.

Hogy ezek után hogy sikerült legyaáznom mindkét kezemet? Hát az úgy volt, hogy kergettem Mr. Big  Daddy Bee-t, mert rá akartam tépni egy "dugatás" cetlit, de ő nagyon gyorsan menekült, én pedig olyan gyorsan futottam utána, amilyen gyorsan nem is tudok már futni, hát el is estem gyorsan, és fel is kenődtem az aszfalton szétszórt kis kocka alakú kavicsokra. Nem maradt ép porcikám.

Amúgy nagyon büszke voltam magamra, ilyen gyorsan talán még sosem futottam :) És igazából a nagy csodálkozástól estem el. 

Most pedig visszasüppedtünk mindannyian a meló és az iskola ingoványos posványába.