Jártamban-keltemben a váci Munkaügyi Hivatalba vetett a sors.
Most nem fejteném ki, hogy mennyire nincs sorszám semennyi, meg hogy mennyire gyötrelmes a várakozás, inkább szemléltetem egy videóval.
Ez az esettanulmány arról szól, hogy anyuka ott beszélgetett, a gyerek meg már szétvert minden matchboxot, amit talált, így hát a legmegfelelőbb időtöltésnek azt a passziót választotta, hogy ő hanyatt fekve vergődik. Így megyen ez :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
