Uglee archív

Mindig rosszul voltam a gasztro-sznoboktól. Kivan a faszom a többszörösen telítetlen zsírsavakkal, meg az extra szűz olívaolajjal is. A pármai sonkába csavart csirkemellbe töltött sárgadinnyétől kiver a víz. Sorolhatnám még órákig, de szerintem az étkezésnek ezen elburjánzott rákos daganata, amely minden valóságtól el van rugaszkodva má', pusztán azért jött létre, mert a homoszexualitás már nem volt elég buzis. (Pontosan, mint az EMO.)

Én viszont  ma reggel, mármint délben, rájöttem, hogy hogy tudok odabaszni mindegyik sznob picsának, aki sipítozni kezd, ha meghallja, hogy a húspácot, amit arra a húsra kenek, amit végül nála vagy benzinkúton vásárolt, majd petróleummal százszor lelocsolt faszénen, vagy racqueletten (biztos van benne egy H is), rothadt halszagú, tízszer elégetett olívaolajon fog megsütni, én márpedig sima, pórias Vénusz étolajból készítettem. Ami nem csak hogy nem extra szűz, de ráadásul semennyire sem az. Épp sajtot sütöttem mikróban, mert tegnap Gyok írt, hogy elbaszta, és azóta feszegeti a tányérról, szóval rájöttem, hogy meeeegbaszódhat mindenki, és én mostantól sajtzsírban fogok sütni mindent.

Igen, sajtzsírban.

Aha, mi?

Az ősz az egy geci.

Nem csak azért, mert kevés van belőle, hanem azért is, mert igen durván és hirtelen, ugyanakkor kellemetlen változások mennek végbe az ember körülményeit tekintve.

Így például 1 hét alatt sikerült lecserélnem a pólót (még felsőt sem kellett hordanom) a télikabátra. Kérdezhetné az ember, hogy mit csináltam az alatt az egy hét alatt. Nos, akkor az átmeneti kabátomat hordtam. Egy hét nem kellett hozzá, már hidegnek bizonyult, szóval tavaszig pihen.

A másik meg a fűtés. Fűteni kell. Mondjuk Reagens elkezdett fűteni, amikor megbetegedett, de reggelre nekem úgy kihűl a szobám, mint a járdán gőzölgő kutyaszar,  főleg ha nincsenek bekapcsolva a számítógépeim. Márpedig mióta nincs netem, nincsenek bekapcsolva.

Meg aztán. És így tovább.

Amúgy pedig szeretnék szívességet kérni, pénteken lesz a koncert ügyebár, és kéne egy kombi kocsi, amivel faszán (nem, nem faszánon) tudnánk szállítani a cuccainkat.

Előre is köszi.

Én a magam részéről nem szeretem a focit, hogy miért, azt nem tudom. Azt viszont tudom, sőt egyenesen rájöttem, hogy igazságtalan a díjazása.

Hogy miért is? Hát ugyebár amikor jönnek a mindenféle döntők, negyed, meg ilyesmi, értelemszerűen az kapja az aranyat, aki egy meccset sem veszít. Ki kapja az ezüstöt? Hát az, aki elveszíti a döntőt. Na, de ki kapja a bronzot? Hát az, aki elveszítette az elődöntőt, de megnyerte a bronzmeccset. Hát mi a különbség az ezüst és a bronz között? Semmi az égadta világon. Mindkét csapat csak egy meccset veszített el. Az egyetlen apró pici különbség az, hogy az egyik csapat hamarabb veszítette el azt a meccset, mint a másik, a mérlegük viszont ugyanaz.

Ha igazságosak akarnánk lenni, akkor egy aranyat és két ezüstöt kéne kiosztani. Szerintem.

Amúgy ha minden igaz, jövő szombaton ismét Overcast koncert a Rock Randiban, de most nem unplugged, hanem zúzda. Hangos lesz, mint a szar, szóval aki eljön, készüljön fel erre!

Nem volt netem.

De nem egyszerűen, hanem teljesen. Hétvégén otthon sem voltam, de ha otthon lettem olna, akkor sem lett volna netem, mivel esik az eső, és akkor nincs. Bejöttem a céghez, hogy majd jól itt, de persze itt sem volt, mert T-online kábelnetet tartott a karjában.

 Ami még durvább, az az, hogy nem is lesz normális netem, mivel kiderült, hogy ezt a lakást is eladják a fejem fölül, szóval szophatok, költözhetek ismét, és természetesen fogalmam sincs, hova.

Úgyhogy evvan.

Reagens "Bele ISZOK" (sic!) története után személyes kalanddá vált a jelenség, mikor fizetnék tízezer forintos bankjeggyel, azt felváltandó, mindezt az éjjelnappaliban, mire a nő meglátja, hogy van nálam kétezres is, mire közölte, hogy inkább fizessek azzal, mire én mondtam neki, hogy én márpedig azzal szeretnék, mire azt mondta, hogy:

"Ha azzal fizet, én KI SZTORNÓZOM!"

De ilyen hangsúllyal és hanghordozással ám. A kétezressel történő fizetés után pedig még 2 percig hőbörgött azon, hogy de nézzem meg, mennyire nincs pénze, és mutogatja nekem a kasszát. Igazi férfiként kellett viselkednem, szóval közöltem vele, hogy az ő privát nyomora, hogy ilyen szegény, én aztán végképp nem tehetek róla, és eljöttem onnan.

Minden egyéb tekintetben pedig itt van ez az idézet:

#12967 + (217/76,14%) − [X]

Cyberbird: amúgy olyan kurvahideg van, hogy betakaróztam, és a takaró alá hajszárítóval nyomatok időnként meleg levegőt

ez a qdb.hu-ról származik, és 217 pozitív szavazatot kapott, amit én nem értek, hiszen én is csinálom ezt, és szerintem még sokan mások. Mármint csináltam akkor, amikor nem volt pénzem fűteni, és zuhanyzás után nem akartam megfagyni, meg elalvás előtt időkapcsolóval :)

Szóval így.

Már nagyban folynak a Budapest Fashion blogbejegyzésem utómunkálatai. Sajnos kézzel kell majd belnkelnem minden képet, és azt ilyen szar lassú nettel fizikailag nem tudom megcsinálni, szóval idő.

Amúgy pedig aki gitárt akar tanulni, van egy zseniális tanár a részére:

Telefonszáma: 06-20-972-08-71

Balázsnak hívják, őt kell keresni.

Reagens virágzó románcát közelről szemlélve rádöbbentem valamire, éspedig:

Minden párkapcsolat adott számú csókkal rendelkezik. Kik túl gyorsan elhasználják őket, hamar vége lesz a kapcsolatuknak, akik pedig spórolnak vele, tovább tart nekik.

A bökkenő csak ott van, hogy nem minden párkapcsolatnak ugyanannyi csók jut. Van, amelyiknek sok, van, amelyiknek kevés. És ez nem is baj. A baj ott van, ha a pár egyik tagjának több csókja van a párkapcsolatban, mint a másiknak, ilyenkor történik az, hogy szakítanak, és az egyik pár-tagban benne marad egy csomó csók. Na, ez a sok csók az, ami azt a nagy szerelmi bánatot okozza, mert belülről nyom.

Azért a legnagyobb baj még mindig akkor van, amikor valami kisiklás folytán előbb szakítanak, minthogy elfogyna a csók, mert akkor mindketten nyomorultul érzik magukat.

Szóval most aztán egyetemesen megfejtettem minden párkapcsolat titkát.

Na.

Voltam ám Hangfoglaláson, és végülis csak egy értelme volt, hogy találtam egy lábcinpárt, ami tetszetős számomra. Amúgy semmi más értelme nem volt, csak szereztem ingyen jégkását, marcipángolyót meg nyalókát a Vodafone-nál (amely tesztjén a tippelős felével jobb eredményt értem el, mint a komolyan megválaszolttal.), és persze fogtam a kezemben egy Musicman basszusgitárt, valamint láttam egy darab 2 millió forintos akusztikus gitárt is, mely egyben bőrönd.

Ezel szemben nem bírtam tovább, és beszálltam egy dobos blogba, mert sajátot nem akartam írni, viszont akartam írni a témáról. A cím: http://nagydobraverem.blog.hu. Tessék kommentezni ott, mert lehet, sőt, ajánlott.

Azért megfigyeltem egy létformát, akik mindig ilyen kiállításokon jönnek elő, és nevük sincs, és azt csinálják, hogy odaülnek az elektromos dobszerkóhoz, és 10 percig szólóznak rajta szépen kigyakorolt szextolás papamamákkal (és ezek után én is ki fogom gyakorolni ezeket a büdös parasztvakításokat), vagy épp leül egy gitárral valami Marshall elé, és 20 percig aprítja, esetleg bazzgitárral slappel, ha kell, ha nem. Ezek az emberek nem tudom, mit csinálnak civilben, gyanítom, van egy méltán ismeretlen, csupa egyforma számot játszó, technikailag igen tehetséges, ám muzikalitásban annál kietlenebb zenekara, ahol ugyanezt csinálja.

Aztán ennyi.

A munka az dübörög, és én is dübörgök, síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Feltöltöttem a Youtube-ra 1-2 videót, aki megtalálja, annak plusz pont jár.

Azon gondolkodtam, hogy zenei munkásságom fellendítéseféleképpen kénytelen-kelletlen létrehozok egy Myspace profilt, mert az mégiscsak.

Ja, és ha még nem mondtam volna, a Messengerem a lopott wlanommal azt csinálja, hogy ha online vagyok, akkor azonnal kilép, de ezt nem csak nekem csinálja, hanem más egyébnek is, pl T-online mobilnettel.

Aki tudja a megfejtést, szintén küldjön sürgönyt!

Digitális áttörés várható az elkövetkezendő 10-20 évben, szóval öveket becsatolni!