Na, nem akartam aktuálpolitizálni, de néhány dolog bassza a csőrömet, például az, hogy a szlovákok bármit megtehetnek a magyar kisebbséggel, ellenben ha mi a cigánynak bármit is nem adunk meg, azonnal lebombáz minket a NATO, az EU meg seggbekúr magnéziumporos öntöttvas fasszal, és például az, hogy erre válaszul a teljes gyári elmebeteg faszkalap geci EP-képviselőnk el akarja foglalni felvidéket, amivel természetesen a teljesen kigülledt szemű fasiszta szlovák vezetés malmára hajtja a vizet, és együtt éppen egy háborút próbálnak kirobbantani, biztos kurvára unatkoznak, nem tudom, miért nem mennek el a gecibe mindannyian egy kibaszott lakatlan szigetre, és kúrják egymást seggbe nagy hévvel.
Kivan már a faszom az egésszel nagyon. Nagyon-nagyon. De kurvára kibaszottul most már. Végre lett volna lehetőségünk árulkodni az EU-nak, hogy a szlovák csúnyát mondott, erre a magyar visszaszidja a jó kurva anyját? Hát normális ez? Kurvára nem az.
De tényleg, bassza már meg az a büdös mocskos kurva isten, hogy beleverem a faszomat már, abba a gecis picsás faszába húzza bele azt a tótágasban megrohadt, üszkös sebből gennyedző tetves ribanckurva édesanyjának a picsáját most már!!!!!!
Én eleve elhagyós vagyok, ma például ismét elhagytam a pénzemet, szerencsére most nem az utcán, hanem Gyok kocsijában, így könnyebben meglett, de nem is az a baj, hanem hogy a lábcinleszorítóm sincs meg, ami pedig azért gáz, mert holnap koncert, és anélkül elég szar lesz játszani. A legnagyobb baj, hogy nem is tudom, mikor láttam utoljára. Az állványokat elhoztuk Gödről, Gyokkel megkocsikáztattuk őket Szlovákiában, majdan visszahoztuk őket, és felhoztuk a lakásba. Amikor behoztam őket a szobámba, már nem volt az állványon a cucc, tehát valahol időközben tűnhetett el. Fogalmam sincs hol van, ezért ismételten rendet rakok a szobámban (persze csak addig a pontig, amíg meg nem lesz), aztán ha úgy sincs meg, akkor nem tudom, mi lesz. Tényleg fogalmam sincs.
Lehet, hogy egyszer nekem is el kéne vesznem, és akkor hirtelen körülöttem lennének az elveszett tárgyaim.
Na, elérkezett az a pillanat is, amikor tőlem lopnak.
Volt nekem ez a postom, meg van ez a cikk. Azért hívom cikknek, mert index-közeli az egész, éshát azért, meg az index-címlapról van belinkelve természetesen.
A biztonság kedvéért csináltam screenshotot is, az utókor számára.
Nem azért, hogy mert mivan, hanem csak azért, mert mégis. Én is csak egy figyelemre éhező ribanc vagyok, mint mindenki :)
Tegnap este beköltöztünk a próbaterembe, vagyis félig-meddig. A gitárosomék odavitték a Hiwatt ládát, én meg Gyokkel elindultam Felsőgödre a dobomért meg némi erősítő-keverő kombóért. Még a kulcsokat is megkaptuk szerencsésen, úgy tűnt, minden fasza, időben vagyunk. Hát nem. Nem tudtunk bejutni a próbaterem harmadik ajtaján. Az alsó zár kulcsát megtaláltuk, de a felsőt nem akarta semmi sem nyitni. A végén halált megvető bátorsággal átmásztam a semmi felett a lépcsőn és a másik ajtón behatoltam, és igen, tényleg be volt zárva. Úgy kb 20 perc után kiderült, hogy a Black Label Society ott próbál, szóval krtem tőlük kulcsot, de kiderült, hogy nekik sincs, szóval mi ki voltunk zárva a cuccainkkal, ők meg be. Fel is hívtuk Patkányt (szép név, mi?), hogy mi van, aztán némi zavarodás utánjött agépész-biztonságiőr a kutyájával, és a válla segítségével kinyitotta nekünk az ajtót, mi meg gondosan leszereltük a zárnyelv-fogó vasat, mertmivelhogy kiderült, hogy az égadta világon senkinek sincs hozzá kulcsa, egyszerűen csak bezáródott és kész.
Na, ezek után bepakoltuk a nagy, nehéz szarokat, és indultunk vissza a Kálvinra a többi szaromért, amik csak az unpluggedhoz meg a Gyokkel való rocksztárzenekarunkhoz kellenek, tehát azok majd jönnek még vissza is, Gyok pedig rábeszélt, hogy végülis csak fél 1 van, próbáljunk azért. Ismét meg kellett állapítanom, hogy a Fender erősítőm felesen is olyan hangos, mint a kurvaélet, de istentelenül jól is szól, Gyok pedig végre érezhette, milyen az, amikor megpengeti a bazzgitárját, és ennek hatására minden belső szerve rezgésnek indul. Egész fasza lett a próba, csak most mindkét térdem és a torkom is fáj.
Ma újrapróba :)
Ja, és MOST SZOMBATON este 8 körül ismét unplugged koncert, tekintettel a nagy érdeklődésre. Most nem olyan lesz, mint a múltkor, hanem tényleg akusztikus dob, hurkapálcákkal, tehát még unplugged-abb. Részletek nálam.
Voltam a szigeten, bizony. Változatlanul úgy vélem, hogy nem olyan, mint amikor kint sátraztam, icsit megöregedtem, viszont velem jött Gyok, aki hosszú idő után először, összesen másodszor volt kint a Szigeten, és sokat dobott a hangulatomon a lelkesedése, például messziről meghallotta, hogy valami fúvós, basszusos cucc van a Nagyszínpadon, tehát ott a helyünk. Bandukoltunk is arrafelé, aztán meg is gyorsítottuk lépteinket, amikor azt hallottuk, hogy valami elmebeteg a színpadon torzított tangóharmonikán játszik. Na, ez volt a Haydamaky, teljes nevén Haydamaky Kozak System, az alábbi videón egy kis ízelítő látható abból, amit láttunk, szeintünk elmebeteg jó volt.
Megnéztük a Jet nevű világhírű formációt is, ami csak azért nem volt nagy csalódás, mert sejtettük, hogy aminek csak egy igazi slágere van, az olyan nagyon fasza nem lehet. meg is vártuk az "Are you gonna be my gir"-t, amellyel nem vártunk sokat, így jól átmehettünk a Ladánybenére, ami jó volt, csak szegény Miksa nem hallotta magát, ami azért volt furcsa, mert a monitorai gerjesztették a mikrofont, szóval annál hangosabb nem is tudott volna lenni, de egy rövid, ám tisztességes koncertet adtak.
Vissza is mentünk vala a Nagyszínpadhoz, ahol már a Primal Scream nyomta, a hosszadalmas leírások és vádaskodások helyett nem írnám azt, hogy szar volt, inkább az, hogy nem tetszett sem nekem, sem annak az országos cimborámnak, aki azon nőtt fel. Ellenben a hangzás és az egész hű volt a zenekar nevéhez.
Aztán jött a zenei multiorgazmus, egymás után a Pendulum és a Prodigy. A Pendulum fasza volt, hozta a szintet, bár a vasúttörténeti parkos koncertjük faszább volt, mondjuk családiasabb és sokkal hosszabb is, de tényleg remek volt, meg élő, meg minden.
Alig tudtunk felocsúdni a Pendulumból, amikor rákezdett a Prodigy. Nem szépítem, kurva jó volt, nagyon odabaszós, és mérhetetlenül kemény, azt a Prodigyt láthattam a színpadon, amivé a Voodoo People megjelenésével váltak a szememben. Ja, ha már itt tartunk, a Pendulum nem játszotta a Voodoo People remixet, csak egy kis zenei megemlítés volt, miközben az énekes megkérdezte, hogy nagyon várjuk-e már a prodigy-t, mi meg mondtuk, hogy ja. Hát jött is, látott, pusztított. Én a keverőpultnál álltam Gyokkel, és hajdanvolt fiatalkoromat idéző pogoban vehettem részt. Akik túl fiatalok vagy öregek, azok kedvéért elmondom, hogy ez azt jelenti, hogy a zene sodrására vállal lökdössük egymást, úgy kb 15-önként, gondolom, az első sorokban ezt úgy 1500 egybefüggő embermassza művelte, nagyon jól éreztem magam, végre kitombolhattam magam, és különösen jól esett, hogy minden korszakukból játszottak számokat. Az alanti videón következzék az a szám, melyre a vak-süket index.hu-s riporter azt mondta, hogy amilyen szar az új album, nem csoda, hogy nem játszottak egy számot sem róla. Hát valóban, az album felénél egy számmal se többet. Omen (bal a magas, jobb a basszus :)
Aztán próbáltunk elmenni még koncertekre, de nem sikerült, mert a glemrock az szar volt, a Zanzibárig el sem jutottunk, mert egy holland csávó egy óra leforgása alatt elmagyarázta nekünk, hogy hogy drogoznak a hollandok, vagy dánok, vagy én nem tudom már, mi volt ő, majd leültünk inni, és ezt abba sem hagytuk egészen hajnali 5-ig, és csodák csodája, ezen idő alatt már csak 3 sört ittunk meg. Persze fejenként.
Jó nap volt, jó este, és fasza volt.
Ja, és persze szarrá fagytam, mert szétizzadtam a pólómat a Prodigyn, szóval lengettem, hogy megszáradjon, de nem tette, ugyanakkor kétszer elhagytam, és meghempergőzött a porban, tehát egy cipzáros, hosszúujjú ködmönben fagyoskodtam végig a maradék időt, de nem gyulladt meg a tüdőm, szóval semmi baj.
Ja, és búcsúzóul következzék a legjobb párbeszéd, amit a szigeten folytattam:
"-
-"
Ez úgy nézett ki, hogy odajött egy csaj, és némán átnyújtott nekem fél darab töltött palacsintát, kérdő arccal, én pedig félig "háverze", félig "köszike" arccal integettem, hogy hát hogyne. Finom volt az is.
Ez a 800. bejegyzésem. Most mondhatnám, hogy szélben libegő használt szárnyasbetétként repül az idő, de az egyrészt szükségtelenül gusztustalan lenne, másrészt pedig hasonlatnak sem az igazi.
Ma pedig arról akartam értekezni, hogy mekkora egy sutyadék bunkornyák pinaszt lehúzós szarribanccal találkoztam a minap, a Kálvin tér egyik éjjelnappalijban. Vásárolgattam, és a nő felajánlotta, hogy beváltja a sok aprómat, mert az nehéz, és neki jól jön. Na, el is kezdte számolgatni, majd egy nem is túl jól álcázott mozdulattal egyszerre besöpört 8 darab huszast, mondván hogy "száz". Jó, egész pontosan hétszázról nyolcszázra ugrottunk, de akkor is bazmeg, milyen ez már. Szóvá is tettem neki, hogy ez így nem lesz az igazi, úgyhogy leszámoltam én neki, gondoltam, firtatom, melyik kisegítő iskolában járta ki azt a négy általánost a nyolc év alatt, de türtőztettem magam, hiszen bármikor lehet szükségem az éjszaka közepén mondjuk WC-papírra.
A másik értekezni való pedig a gyrosos. A gyrosos egy olyan állat, ami télen-nyáron 70 fokban áll, ezért izzad, és az istenért sem tanul meg magyarul, ezért egy szintén izzadó lány áll mellette, aki megkérdezi, mit akarsz, majd lefordítja neki, például mondod, hogy gyrost kérsz, és ne csípjen, akkor beleüvölt a török fejébe, hogy "GYROS CSÍPŐS NEM", már így magyarul. Ez még úgy OK, hiszen régi jól bevált módszer, de kicsit idegesítő, amikor már én mondom azt a csajnak, hogy "gyros csípős nem", akkor ugyanúgy beleordítja a török fejébe ugyanazt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ő török, tehát szerintem nem is érti ezt az egész Gyros-dolgot, hiszen ő úgynevezett KEBAB-ot árul, mert nem görög, de úgy látom, jobb a békesség, és mind megszokta már. A fő gond viszont az, hogy képtelenek egynél több rendelést megjegyezni. Ha ketten vagytok, és rendeltek egy borjút csípős nélkül és egy csípős csirkéset, akkor kurvaisten, hogy kapsz egy csípős borjúsat és egy jaksajtos falafeltálat, de hogy nem azt, amit, az már biztos.
Na, hát ennek még mélységesebb tudatában közelítettem meg az éjelnappali után a gyrosost (döner kebabost), és rendeléskor fennhangon közöltem a lánnyal, hogy borjút kérek, csípős nélkül, ő tovább is adta, visszakérdezett a török, hogy "Csípős nélkül?", mire mondtam, hogy "Igen, csípős nélkül." Egész jól ment is a dolog, mígnem aztán látom ám, hogy locsolja bele a pirosat, mint a megveszekedett lófasz, én meg annyira felbasztam magam, hogy rákúrtam a pultra, és ráripakodtam, hogy "Csípős nélkül kérem!", mire ez volt a válasz: "Tudom. Kiszedjem?"
Mondtam is neki, hogy "ki".
Kárpótlásul egy elmaradt tartozásom:
AMRAAM a büdös nagy hallal. Személyiségi jogi okokból kitakartam a szereplők szemeit, mint a Kék Fényben.
Mondanom sem kell, hogy az esemény kapcsán rég nem látott <középre igazít> nap van :)
Ráckevén, mint ahogy 2-3-4 éve is egyszer, csak most nem esett az eső, és jó volt.
Attól eltekintve persze, hogy a második szomszéd flexelt. A változatosság kedvéért járólapot.
Úgy érzem, életemet a flex és a zaj fogja végigkisérni, büntetésből mindazért a hangnyomásért, amivel eddig a szomszédaimat sújtottam :)
Viszont azért nagyon fasza volt a nyaralás, láttam mindenféle állat, például búbos vöcsköt, kacsát, halat, macskát meg cicát, valamint hattyút is, de az azért volt vicces, mert megjelent egy büdös nagy fehér hattyú, és mondtuk, hogy hű, utána pedig jött egy sötétszürke hattyú, amire azt mondtuk, hogy asztakurva, utána pedig jött egy igazi cigányhattyú, piszkosfehér színben, fekete csőrrel. Arra már nem is tudtunk mit mondani, és olyanok voltak, mint valami hattyúmaffia. Én csalogattam őket kukoricával, mondtam nekik, hogy "hatyhatyhatyhaty", de ahogy közeledtek, a fehér hattyú egyre magasabbra emelte a szárnyait, és mivel tudom, hogy simán ketté tudja törni vele a kezemet, inkább felhagytam ezzel a tevékenységgel, sürgősen.
Néztünk még templomot is, szépnek szép volt, csak elvártam volna, hogy felkapcsolják a villanty, főleg, hogy utólag kérték el a belépti díjat, szóval most sem szeretem jobban egyik vallást se, mint eddig.
Voltunk Gyokkel és Rugoo-val kocsmázni. Nem vittük túlzásba (bár Gyok itatott velem egy uniumot, ami kurva szar volt), viszont két helyet is meglátogattunk. A második hely márpedig a Diófa söröző volt, ahol szintén nem voltak kevesen, de legalábba kiszolgálás gyorsabb volt, meg olcsóbb is, ellenben az a sok ember mind üvöltött, mint a fasz, és nem lehetett tőlük, csak üvöltve beszélgetni. Ekkor fogant meg az agyamban a gondolat, amit lehet, hogy más már évek óta ismer, miszerint ezek azért üvöltenek, mert mindenki üvölt, és túl kell üvölteni, és ez egy öngerjesztő folyamat. Ennek megoldására azt gondoltam, hogy felállok egy asztalra, és mindezt elmagyarázom nekik, meg azt is, hogy kussoljanak, aztán halkan beszélgessenek, és akkor nem kell másoknak túlkiabálni őket, de nem tettem, mert tudtam előre, hogy az lesz a vége, hogy az első felröhögésnél valaki túlkiabálja a felröhögést, meg úgy egyébként is, és megint ordítani fog mindenki, mint a vadfasz.
Tegnap munkámból kifolyólag végig kellett olvasnom egy elkészülni szándékozó, egyben külföldi sci-fi (magyaroknak tu-fa) film forgatókönyvét. Ez még hagyján, de amikor végeztem vele, rájöttem, hogy pont olyan volt, mint megnézni a filmet, vagy tán még olyanabb. Zseniálisan el tudtam képzelni a világot, az akciójeleneteket, pont úgy izgultam, meg úgy egyáltalán. Jó, lehet, hogy ez csak nekem újdonság, mert eddig csak olyan film forgatókönyvét olvastam, melyet már láttam, de hát baazmeg.
Gondolkodám, hogy mennyire törvényellenes forgatókönyveket letölteni. Ha esetleg kiderül, hogy egyáltalán nem, akkor erősen elgondolkozom azon, hogy a film letöltése helyett inkább a forgatókönyvet húzom le, aztán ott rohadjon meg mindenki, különös tekintettel a mozira, aki aranyárban méri a jegyeket.
Hogy megvolt a Nocturnal Festes fellépés is szlovákiában.
Most következhetne egy igen hosszú leírás okokról és okozatokról, de a lényeg az, hogy a másfél órás utat, de mindennel együtt is csak 2 és fél órás utat sikerült 5 óra 40 perc alatt megtennünk, felborult kamionok és tehervonatok miatt. Röviden: a koncert 25 perces volt, tömény és odabaszós, és persze pontatlan, mivel rohanásból pottyantam be a dobok mögé. A koncert után közvetlenül következő dolgokról sem írok, helyette inkább azt a részt írnám le, ami majdnem közvetlenül utána volt.
A szlovákiai magyarok alapjában véve vicces emberek, tipikus példája ennek a következő beszélgetés:
"-Szevasztok, ti kik vagytok?
-Hát, én az Overcast dobosa.
-Én meg az Overcast triangulumosa.
-Én meg a GYURI. MEHEHEHE."
Nem ez volt az egyetlen ilyen beszélgetésünk este, de a legviccesebb mégiscsak az volt, amikor megéheztünk. Oda is mentem a sütősfőzős bódéhoz, és halhoz nem volt kedvem, húshoz se annyira, a pörkölttel Árposz beszopatott már egyszer, kiderült róla, hogy bikaherepaprikás, amivel olyan nagy gond nem is lenne, mert olyan az íze, mint a májnak, de én a májért se vagyok oda annyira. Hanem, megláttam a feliratot, hogy "Bbýčia Láska", és mivel nagyapám lényegében székely volt, tudni véltem, hogy ez a Laska ez valamilyen tészta lesz. Oda is mentem a Joe nevű büdös nagy darab mészároshoz, hogy milyen tészta van. Ő meg nézett rám, hogy mi a fasz. Mondom, hogy ki van írva, hogy Laska. Ő meg kérdezte, hogy "MI?", mire mondtam, hogy ott van, hogy laska. Ő kihajolt, és felkiáltott, hogy "Ja , LÁSKA", elmosolyodott, mint ahogy Schwarzenegger szokott, és felordított, hogy "BIKATÖKEEEE", és a lapát kezével megpaskolgatta az arcomat, hogy "ts-ts-ts-ts-ts". Úgyhogy inkább mentünk és kövön sütött, szezámaggal megszórt lángostésztát kenegettünk fokhagymás túltelített sóoldattal, mert mi magyarok sose kérdezünk :)
A becherovka meg a 10%-os sör meg még mindig teljesen finom.
