Mélységes elnézést a hosszú kihagyásért, csak nem nagyon volt kezem, amivel írhattam volna.
Gyokkel lementünk az ELTE IK gólyatáborba, és megtartottuk jól a Suffering Structure koncertet. Részleteket nem mesélek, mert aki nem volt ott, az még lehet a következőn, de a lényeg az, hogy az akusztikus blokkon már nagyon énekeltek, az utána lévő visszatérős blokkon pedig akkora pogo volt, hogy egy srác felesett (igen, fel) a színpadra, felborította a betonnal kitámasztott kontrolládámat, plusz rám döntötte a mikrofonállványomat is, de szerencsére nem basztam magam pofán irdatlan módon a mikrofonnal ennek hatására, szóval nagyobb terpeszben folyt tovább a koncert, épp a Nirvana - Territorial Pissings ment, a közönség tombol, öli egymást, a színpadon pedig egy gólya alsónadrágban, zokniban ugrál, mint egy elmebeteg, szóval sikerült ismétKurt Cobainnek éreznem magam.
A koncert után nem hagytak minket élni, visszáztak, játsszatok mégeztek, valamint bazmeg ogréztak is, de ez már egy másik történet. Kénytelenek voltunk visszamenni, és még zúzni egy rövidet, majd aztán tényleg vége lett.
Hogy ezek után hogy sikerült legyaáznom mindkét kezemet? Hát az úgy volt, hogy kergettem Mr. Big Daddy Bee-t, mert rá akartam tépni egy "dugatás" cetlit, de ő nagyon gyorsan menekült, én pedig olyan gyorsan futottam utána, amilyen gyorsan nem is tudok már futni, hát el is estem gyorsan, és fel is kenődtem az aszfalton szétszórt kis kocka alakú kavicsokra. Nem maradt ép porcikám.
Amúgy nagyon büszke voltam magamra, ilyen gyorsan talán még sosem futottam :) És igazából a nagy csodálkozástól estem el.
Most pedig visszasüppedtünk mindannyian a meló és az iskola ingoványos posványába.
