Sokkal izgalmasabb volt ez a Donkel's trüffel, ami Toffee, vagyis karamella töltetű volt, amíg rá nem jöttem szopogatás által, hogy a karamelladarabkák helyett (melyek egyébként a dobozra vannak rajzolva) kristálycukor van belekeverve.
A tudatlanság gyakran boldoggá tesz.
Na
Születésnapom van :)
Egyébként tegnap faterom elvitt vacsorázni, aztán felugrottunk a próbaterembe zörögni egy kicsit. Egész faszán gitározik ahhoz képest, hogy gyakorlatilag lerakta a hangszert, amikor Jimi Hendrix meghalt. Ez egy teljesen jóféle hétvége volt úgy, ahogy volt, az elejétől a végéig, szóval ennek örömére <jobbra igazít> nap van :)
Gyoknél vagyok. Tegnap volt az irtóztató méretű kerti sütögetés, ami nagyon jól sikerült, legalábbis én naghyon jól éreztem magam, ahogy láttam, az összes születésnapos is, plusz a többi vendég is, szóval ez a része oké volt, még okébb volt az, hogy AMRAAM elmebeteg módjára 5 kiló húst vásárolt a népségnek, szóval esélyünk sem volt elfogyasztani a felét sem, és volt zene is.
Meg ajándékok.
Az úgy volt, hogy azon kaptuk magunkat, hogy kellemetlen, fikázódós ajándékokat akarunk adni egymásnak, ezért kellene egy jó ajándék is a szar mellé, majdan pedig ez lett a koncepció. Végül aztán mindent összevetve Mr. Big Daddy Bee volt az egyetlen, aki szar ajándékot kapott, méghozzá egy mesterien megformált koldúsbotot, meg talán Gyok, aki egy bizonyos zenekar bizonyos számát kapta meg két feldolgozásban. Én kaptam egy rekesz Smacket, a jóféléből, AMRAAM kapott tűzcsiholót, szellszi pedig megkapta a szellszi.hu domaint. Gyok kapott még csokit is, biztos ami biztos, Mr. Big Daddy Bee pedig megkapta "a internettet". Dobozban, előre feltölthető változatban.
Volt ám még a buliban Beusz is, Szóvicc Lászlóval az oldalán, mi meg szóviccre ivást játszottunk. Szellszi is elhozta vadonatúj barátnőjét. Most viszont befejezem, mert Gyok szeretné megnézni, hogy milyen webes szövegszerkesző ez.
Közeleg a szülinapom, egyre csak, de nem csak nekem, mostanában van mindenkinek, szóval maratoni meglepetés-vadászat van napirenden. Mindeközben édesanyám elektromos motortriciklit akar venni nagyanyámnak, aki szerintem már a mozgólépcsőn is szédül a sebességtől, viszont elgalább legyőztem a flashes FLV-lejátszót és már tud fullscreent lightboxban is.
A lényeg az, hogy repülnek a napok.
Aki ismer, tudja, hogy két dolgot nem szeretek tömegközlekedési eszközön. Na jó, hármat, a csöveseket belevéve, de igazából itt a gyerekekre gondolok, meg a büdös parasztokra, akik cigányhifiztetik a telefonjukat.
Na, tegnap sikerült kifognom, a vonaton ültem, amit már eleve nem szeretek, mire felszállt két kisgyermek, a nagyobbiknak a kezépen pedig az üvöltő mobiltelefon. Kettő az egyben. Na, rövidesen előkerült egy lány, akitől megkérdeztem, hogy az ő tulajdonát képezik-e a gyerekek. Mondta, hogy igen. Szépen (tényleg szépen, nem úgy, ahogy szoktam) megkértem, hogy kapcsolják ki a telefont. Előkerült valami pasi, gondolom a férj, aki megkérdezte, hogy mivan, én meg előadtam neki is a kérésemet. Erre ő közölte, hogy "Kikapcsolni nem, esetleg lehalkítani!"
Bevallom, erre nem voltam felkészülve, szóval csak hápogtam, de aztán amikor már kezdtem idegbajt kapni, úgy Rákosrendező környékén, bekapcsoltam a saját telefonomon az okádós metált, hogy legalább egy ótvar masszát halljak, ne egy fos zenének a felső frekvenciatartományát. Ez úgy működött is, kezdtem megnyugodni, főleg, hogy apuka nem vert pofán engem, csak aztán az volt vicces, amikor a gyerek panaszosan az apjához fordult, és közölte, hogy zavarja az én telefonom. Apuka meg valószínűleg érezhette a helyzet súlyát, mert közölte vele, hogy "Kislányom, az az ő zenéje", aztán ennyiben maradtunk.
Amúgy a többi utas teljesen süketnek bizonyult, szóval nekik mindegy is volt.
Ma voltam boltban, és egy kiscsajt néztem. Hosszasan, de nem a klasszikus "demegbasznám" módon, mint tavasszal a férfiak 99,9%-a, hiszen körülbelül 12-14 éves lehetett. Ami miatt néztem, az a hamisítatlan gyermeki irigység volt. Megkérdezte az anyját, hogy vehet-e egy pizzás csigát (amellyel én is szemeztem amúgy, mert igen finomnak tűnt), az anyja meg mondta, hogy igen, de a húgai is kapnak belőle. És abban a pillanatban átéreztem a lány helyzetét, hogy már végiggondolta, milyen izgalmas az első harapás, a kinti ropogós részeken, aztán milyen konstans jóság a közepén a gazdagon sajtozott részt enni, és a pizzás csiga koronája a közepe, ahol áztatja a szósz, szinte úszik benne, és anyja szavai hatására megtört ez az idill, és förmedve gondolt bele, hogy a húgai melyik résztől fogják megfosztani. Egy átlagos gyerek ilyenkor szomorúan beletörődik a sorsába, és beteszi a kosárba a választott dolgot, de ez a lány elkezdett könyörögni az anyjának, hogy ne már, meg hadd legyen már csak az övé, a húgainak meg vegyenek még. Azt nem lehet, mondta az anyja, és a vita itt el is dőlt. A lány arcára és testtartására pedig kiült az őszinte bánat, szemeibe a szomorúság. Aztán leszakított egy szatyrot, de valami irdatlan lassúsággal, beletette a pizzás csigát, állt körülbelül 2 és fél percet, majd egy morgásszerű, hallhatatlan ingerszó kiejtése után visszatette a csigát és összeszorított szájjal elment onnan.
És igen, nagyon közel áll ez a lány a szívemhez, mert inkább veszni hagyta a saját részét, minthogy osztoznia kelljen rajta. Nem azt mondom, hogy ez helyes, hanem azt, hogy mélységesen büszke vagyok rá, mert egy ilyen igazságtalanul kikényszerített választási helyzetben is őszinte tudott maradni.
Valószínűleg az járhatott az eszében, ami nekem a hasonló helyzetekben, miszerint "Ha nagy leszek és saját pénzem lesz, annyi pizzás csigát fogok enni, amennyit akarok, és nem adok SENKINEK!"
Amúgy pedig durva, hogy még mindig havi stabil 3000 olvasása van a blogomnak, és 1100 körüli egyedi látogatója, ami tekintve a statikus - nem statikus IP-k mai viszonyát, kb 400-500 ember, ha nem több, különös tekintettel arra, hogy eléggé elhanyagolom a blogot mostanság.
Szégyen vagy nem szégyen, nem mindig tudok "nagyot alkotni", és én vagyok az első, aki bárkit pofán basz az idézőjelek indokolatlan használatáért, de ez a helyzet. Nagyon szétszórt vagyok mostanában, a jó ötleteim elvesznek az idő homályában, nem írom fel őket, nem jegyzem meg őket, kivéve azokat, amik a telefonomba mentődnek, egy-két szó, de most kiírom őket, hadd legyen örömség. Rengeteg kép is készült, de az még várat magára.
Első- és nem utolsó sorban essék szó a "Nyugodj meg!" felszólításról. Ez a magyar nyelv egyik legfeleslegesebb frázisa. Számomra legalábbis biztosan, de az is tuti, hogy én még olyan embert nem láttam, aki megnyugodott volna attól, hogy azt mondták neki, hogy nyugodj meg, én pedig, ha ideges vagyok, már amikor tényleg, rendesen, úgy beleélősen, akkor a jó büdös kurvaanyjába szoktam elküldeni azt, aki azt mondja nekem, hogy nyugodjak meg. Mert tényleg, bazmeg, ha meg tudék nyugodni, akkor nem megnyugodtam volna már? Vagy úgy gondolja az illető, hogy csak az a két szó hiányzik a lelki nyugalmamhoz, hogy nyugodj meg, bazmeg? Vannak emberek, akik még arra sem veszik a fáradságot, hogy kimondják, hanem inkább hosszú úval azt mondják, hogy "Nyúgi!", minősített esetben pedig "Nyúgi, nyúgi!", mintha attól, hogy valamit kétszer mond, jobban valóra válik, mintha bazmeg egy Republic számot énekelne. Szóval annak főzzön térfogatlevest a felesége, aki bárkit nyugtatgat.
Úgy fest, hogy a telefonom ennyit bírt, ezen kívül csak ez szerepel a vázlatokban:
Berzenczey 11a
Van
Rgxa2
+
Kurva anyád
Csak az. Most meg itt ülök épppen és nem
Csak azért mert
Hp-consulting@t-online.hu
Pina!
jambox
Mezzoforte masterwork resonant
A Whole lot of love
Az emberiség legjavát kétszer meggyilkolták.
Szóval ezek, a legutolsó volt vagy másfél éve, az egy villamoson beszélgető ember (természetesen volt partnere is) agyszüleménye, én pedig erősen gondolkoztam azon, hogy az emberiség legjava az első meggyilkolás után hogy volt képes másodszor is bedőlni.
Ezzel zárom soraimat, és nemsokára születésnapom van, úgyhogy arra kérnék mindenkit, aki a blogomat olvassa, hogy írjon nekem egy sort a mivanmivanmivan@freemail.hu e-mailcímre bármikor, amikor ezt olvassa, legyen az ott, ahol, vagyis bármikor, bárhol.
Namármost, mr. Big Daddy Bee-nek tegnap volt a születésnapja, a 21. Ebből az alkalomból ő immáron legálisan ihat alkoholt az Egyesült Államokban. Gratuláljunk is neki gyorsan ebből kifolyólag :)
Na.
Az elmúlt héten vagy négyszer kezdtem bele bejegyzésbe, négyszer merült feledésbe közben, de abból három vidám dolog volt, szóval vidámság.
Amúgy tavaszodik, meg minden, a csajok egyre borzalmasabban öltözködnek, de már hálistennek bújnak elő a jobbak is, szóval valahogy csak átvészelem a nyarat.
Minden egyéb tekintetben elfoglalt vagyok, mint a picsa, és háromszor ettem magam betegre az elmúlt 7 napban. Most pedig megyek vissza dolgozni, ha eszembe jutnak az örömteli dolgok, megírom őket.
Mivel az utóbbi időben boldog-boldogtalan politizáltatni akar engem (igen, úgy érzem, ez a helyes kifejezés), most akkor megteszem.
100% a szavazás feldolgozottsága. A kormány a Fiatal Demokraták Szövetsége, mindegyik tagja 50 év fölött, az elnök cigány, az ellenzék meg kommunista illetve náci.
Mi kell még?
