Aki ismer, tudja, hogy két dolgot nem szeretek tömegközlekedési eszközön. Na jó, hármat, a csöveseket belevéve, de igazából itt a gyerekekre gondolok, meg a büdös parasztokra, akik cigányhifiztetik a telefonjukat.
Na, tegnap sikerült kifognom, a vonaton ültem, amit már eleve nem szeretek, mire felszállt két kisgyermek, a nagyobbiknak a kezépen pedig az üvöltő mobiltelefon. Kettő az egyben. Na, rövidesen előkerült egy lány, akitől megkérdeztem, hogy az ő tulajdonát képezik-e a gyerekek. Mondta, hogy igen. Szépen (tényleg szépen, nem úgy, ahogy szoktam) megkértem, hogy kapcsolják ki a telefont. Előkerült valami pasi, gondolom a férj, aki megkérdezte, hogy mivan, én meg előadtam neki is a kérésemet. Erre ő közölte, hogy "Kikapcsolni nem, esetleg lehalkítani!"
Bevallom, erre nem voltam felkészülve, szóval csak hápogtam, de aztán amikor már kezdtem idegbajt kapni, úgy Rákosrendező környékén, bekapcsoltam a saját telefonomon az okádós metált, hogy legalább egy ótvar masszát halljak, ne egy fos zenének a felső frekvenciatartományát. Ez úgy működött is, kezdtem megnyugodni, főleg, hogy apuka nem vert pofán engem, csak aztán az volt vicces, amikor a gyerek panaszosan az apjához fordult, és közölte, hogy zavarja az én telefonom. Apuka meg valószínűleg érezhette a helyzet súlyát, mert közölte vele, hogy "Kislányom, az az ő zenéje", aztán ennyiben maradtunk.
Amúgy a többi utas teljesen süketnek bizonyult, szóval nekik mindegy is volt.
