Uglee archív

Nem tudom, hányan tudják, a legújabb terv az, hogy Budapesten betiltják a dohányzást az aluljárókban. Ma pedig olvasom, hogy már a busz- és villamosmegállókban is. A zárt szórakozóhelyeken/kocsmákban/éttermekben régóta be akarják tiltani.

Ez engem mérhetetlenül idegesít. Kurvára elegem van abból, hogy mindenhol megtiltják a dohányzást. Azt hiszem, Pécs az, ahol a belvárosban már egyáltalán nem lehet dohányozni.

Ezeknek a budapesti tiltásoknak az lesz az eredménye, hogy az aluljáról lejáratainál fognak százával állni a dohányosok, valamint a buszmegállóktól 3 méterre, és még jobban szét fogják dobálni a csikket, mert a kukák persze a megállóban vannak, a busz meg beáll, és fel kell rá szállni.

Eleve nem tudom, mi a cél ezzel. Ha a nemdohányzók védelmében van, akkor ez faszság, legalábbis a megállós, én eddig csak olyan dohányosokat láttam megállókban, akik figyeltek arra, hogy ne fújják más orra alá a füstöt, alapon ott helyezkednek el, ahol  "lyuk" van, ez valami furcsa, régről megmaradt rendességi ösztön. Sokkal inkább gyanítom, hogy a dohányzás visszaszorítására, egészségügyi szempontjaira irányul ez az intézkedés-sorozat, akkor viszont ennél álszentebb, ócska gecibb dolgot még nem láttam.

Ha annyira érdekelné a nemdohányzók védelme és a dohányzók egészsége a törvényhozást, betiltanák a dohányzást a picsába. De valahogy ez nem akarózik nekik. És miért nem? Ó, igen, a jövedéki adó miatt. Igen sok pénzt dohányzunk az állam zsebébe. Szóval az egész arról szól, hogy igen, paraszt, csináld nekünk a pénzt, de otthon. Nem a munkahelyeden, nem odafelé menet, nem hazafelé, nem este a haverokkal, hanem otthon, bazmeg, a lakásodban, lehetőleg csukott ablaknál, de ott aztán 2 dobozzal naponta!

u.i.: A dohányzás betiltásának egyetlen nehézsége az országhatárok megszűnése. Ugyanakkor ez valahogy a fűnél nem jelent problémát. Tudom, hogy irgalmatlan sokan füveznek, de ha a dohányzás lenne a tiltott dolog, akkor egy idő után körülbelül annyian dohányoznának, ahányan most füveznek, mert akkor az lenne a trendi, a fű másodlagossá válna. Az alkoholt is be lehet ám tiltani, a svédek is megtették, és jól is jött. Most nem azt mondom, hogy én nem szeretek időről időre inni egyet, de simán meglennék azzal, sőt, közösségépítő szerepe is lenne annak, ha páran össze kéne gyűlnünk valamelyikünk otthonában, és ott iszogatni, hogy ne tudja meg senki. Azzal van tele a faszom, hogy valamit engednek, de közben tiltják. Döntsék el, faszom!

Vasárnap, mivel hétfőn nem kellett dolgozni, holmi pünkösd miatt, melyről az ateisták azt sem tudják, mi az, a vallásosak meg nem tudják normálisan elmagyarázni, akkora homály az egész ünnep, szóval lementünk a Balaton mellé a telkünkre füvet nyírni.

Van telketek Balatonon? - hangzik a kérdés minden alkalommal, ahogy ezt elmesélem, szóval igen, van, félórányi járóföldre a magyar tengertől, egy hegynek nevezett magas domb tetején. A telken pedig van egy szaletli (gy. k. lábakon álló tető), meg némi áram, aztán ennyi. Néha lemegyünk, lefűrészeljük/leverjük a lakatot, füvet nyírunk, aztán hazamegyünk. Én a magam részéről elég rég nem nyaraltam ott. Gyermekként mókásnak tűnt, hiszen mégis Balaton, de aztán ahogy cseperedtem, egyre inkább éreztem, hogy amilyen drága mulatság (akár a kaja is, de úgy am block minden), ahhoz képest igen messze van a tó, és fel kell cipelni a vizet a kútról. És autóval sem kellemesebb egyébként, mert mire parkolóhelyet találsz, már gyalog ott is vagy.

Mindennek dacára, amikor Gyok megkérdezte, hogy miért nem szántom fel és hintem be sóval, hogy ne nőjön rajta semmi, rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert szép emlékeim fűződnek hozzá, dacára annak, hogy sosem a saját barátaimmal mentem le oda, hanem a nővérem különféle osztálytársaival.

Hogy ezt most miért és minek és warum, azt nem tudom, de akkor is inkább Ráckevére mennék, ahol felébredek, lépek hármat, és ott a Duna-holtág, hűs, árnyas fák vannak, továbbá ágyban lehet aludni. Lehet, hogy csak a hőérzékenységemnek köszönhető, de már valahogy kevéssé szórakoztat az, hogy egy hét a tűző napon, csak azért, mert nincsenek szülők :)

Ablakomba, ablakomba besütött az izzva égő magnézium.

Egy pukkanásra lettem figyelmes, majd amikor a második is hallatszott, furcsa fényt láttam a sötétítő függönyön keresztül. Azonnal szaggattam is fel a függönyöket, és vettem elő a telefonomat. (480p-t tessék beválasztani)

Rádöbbentem, azért fantasztikus ez a dolog, mert ez az első alkalom, hogy olyan lakásban vagyok, ami tűzijátékra néz, és nem csak hallom, hogy dirr, durr, meg hogy piff, puff.

Koldulni sokféleképpen lehet. Egyik sem az igazi. Van a klasszikus megszólítós, pénzkérős. Ennek vannak még a jópofáskodó alfajai ("Bevallom, piára kell."), sőt, van, aki az egész élettörténetét elmeséli. Vannak, akik pohárral koldulnak, ilyenkor a pohárban mindig kell lennie egy kis aprónak, hogy lássák az emberek, hogy mások már adakoztak, tehát paraszt dolog lenne nem beledobni egy húszast. Aztán jönnek az egyre csúnyább módszerek, melyek feleslegesen rossz érzést keltenek az emberben. Vannak, akik tangóharmonikáznak, vannak, akik reggel leülnek a Margit híd budai hídfőjénél a lépcsőre, ami torlódást eredményez, egyszer vélten vagy véletlenül ráléptem a papírpoharára is. Még gennyebb dolog kutyát, gyereket kiültetni maguk mellé, vagy csonkolt végtagjaikat, kaposi szarkómáikat mutogatni, esetleg erőszakosan, fenyegetően fellépni, de szerintem mind közül a leggusztustalanabb a képeslap.

A képeslap az, amit simán átnyújt az elkövető, és amikor megfogod (mert hiszen a sok szórólap után valamiért egy képeslapnak nem tudsz ellenállni), akkor belekapaszkodik a másik végébe, és elkezdi, hogy mi van, hogy ennek gyűjt, meg annak, és az emberek nagy része, ha már a kezében van a képeslap, akkor nem fogja csak úgy visszaadni, inkább ad egy kevés pénzt, hogy ne tűnjön maga előtt olyan hülyének. Aztán persze megkérik, hogy adja vissza a képeslapot is. Na, én ezt kurvára utálom. Ma reggel viszont a Moszkva téren egy nő nyújtotta felém a képeslapot, el is indult felé a kezem, de félúton felébredtem, és rádöbbentem, hogy mi van. Erre a nő kedvesen közölte, hogy "Vedd el nyugodtan!" Én meg elvettem, és elindultam vele a villamosom felé, de ő jött utánam, és elkezdte mondani, hogy rákos beteg gyerekeknek gyűjt, és egyébként igazolványa is van (de persze sosem került elő),  és hogy adakozzak én is ugyan már. Én meg mondtam, hogy én ezt most kihagynám. Mire rám förmedt, hogy tényleg nem adok-e 20 forintot sem a szegény gyerekeknek. Mondtam is, hogy nem. Erre olyan bazmegarccal, amit még sosem láttam, amiben még az is benne volt, hogy "ezt a tirpák faszt", meg "a faszomat, hogy ennek koptattam a számat", meg minden, ami létezik, egy gyors mozdulattal kitépte, mi több, kiszakította a kezemből a képeslapot, és derékból hátrahajolva elvonult, mint egy dáma, és folytatta a harácsolást.

Szóval én azt mondom, szopjon faszt mindenki, aki ezzel a módszerrel gyűjt pénzt akár magának, akár valóban a rákos gyerekeknek, mert ez a módszer az, ami a legjobban kijátssza az ember legtöbb irányú érzését.

Legközelebb, ha elég bátor leszek, simán elveszem a szórólapot és elviszem magammal a picsába a gecibe onnan, aztán hápoghat nekem egészen Hűvösvölgyig a büdös kurvája, és bescannelem, és kirakom ide, hogy mindenki élvezhesse, mert hiszen odanyújtotta, én elvettem, és ezzel ráutaló magatartását tanúsította arra, hogy a 10 forintos képeslap tulajdonjogát átruházza rám, ezáltal pedig bekaphatja a faszomat mind, de főleg az ilyen kamu fosarcú hazudozó faszhadékok, mint ez.

Hát, a szanalmas.hu egy kicsit megelőzött, vagyis csak lusta voltam, de a lényeg a lényeg, megcsinálták a tesztet:

http://szanalmas.hu/?d=2010-05-14

Tessék szavazni! De CSAK FÉRFIAK ám!

Fényképeztem vicceseket, majd alkalomadtán egy kupacban feltolom.

Olyan beteg vagyok, hogy nem mentem el a kocsmába :) Azt persze nem bírtam ki, hogy melózni ne menjek be, de annyit feküdtem, hogy belefájdult a térdem.

Túlzás lenne azt mondani, hogy kripli vagyok, de már elkezdtem köhögni is, ami azért nem jó, mert fuldokolva még tudok aludni, de köhögéstől rázkódva már nem.

Aztán jónapot.

Meg vagyok betegedve.

Taknyos az orrom és kehes a tüdőm.

Jobbulást kérek!

Bálint nevű kollégám esküdözött rá, hogy meg tud enni 30 palacsintát, gond nélkül. Fogadtunk is vele gyorsan, hogy elmegyünk, megveszi a 30 palacsintát, és ha sikerül megennie, kifizetjük neki. Én váltig állítottam, hogy nem fog tudni megenni 13 palacsintánál többet, de ő kiröhögött engem.

Na, ma eljött a nagy nap, az evészet diadala, merthogy állítása szerint ő egy akkora béldózer, hogy akkor most ezt meg is cselekszi. Hát, ahogy elé került a kibaszott nagy tányér, kicsit elszontyolodott, de gyorsan megvigasztaltuk, hogy ez még csak a fele. Elkezdte enni becsülettel, de úgy a hatodiknál már érezte, hogy gondok lesznek, merthogy túl édes, aztán persze 6 kakaós után a lekváros meg már túl savanyú volt, 10 körül már kezdett elvérezni, aztán 13-nál teljesen vége lett. Meg is ettük a maradékot, jól. Azóta azt mondja, hogy még meg tudott volna enni egy csomót, de túl édes volt, meg félt, hogy rosszul lesz, és egyéb csacsiságok, de ilyenkor mindig megsemmisítem azzal, hogy "De semmiképpen sem még 17-et!", és ilyenkor magába roskad.

Nem adok neki 3 órát, és olyan éhes lesz, hogy pizzát kell rendelnie :)

Épp a Mátrix c. filmről beszélgettünk a munkatársaimmal, amikor egy kínzó kérdés kezdett gyötörni...

Ha Neo megdugja a Mátrixban benne a vörös ruhás nőt, akkor végülis megcsalja Trinityt vagy nem? :)