Uglee archív

Ismét meló, ismét korán kelés, vége a remek félpénzes pihenőhétnek. Tavasz van, sőt, talán már nyár is, de végülis nyár van, mi más legyen :D

Tényleg eltűnik a tavasz meg az ősz, gyermekkoromban még elég hosszan kellett átmeneti kabátban rohangálni, mert ilyen gusztustalan 10 fok volt hónapokig, végülis a fene jobban tudja, hogy jobb-e vagy rosszabb így, láthatóan a növények teljesen jól bírják.
Hanem: itt a tavasz, virágzik minden, meg ilyenek, de a legdurvább az, hogy arra jöttem be a céghez, hogy az egész billentyűzetem és a fél szoba tele van ezekkel a repkedő fehér gecikkel, bármi is legyen az.

Ja, és nem tudom, hogy pszichés-e vagy nem, de mintha allergiás is lennék. Legalábbis 4 napja ugyanitt valami nagyon facsarta az orromat. Most nem.

Káró tudja. 

Én nem tudom, mi van velem. Mire körülnézek, eltelik 3 nap, pedig én igyekszem :D
Nem mintha valaki elvárná, hogy naponta írjak, ez csak nekem lenne fontos.

Mielőtt elkezdeném mesélni a történetet, leszögezném, hogy nem én költöztem.
Ma este sikerült részt vennem egy kiköltözésben, mint nagydarab férfi karba tett kézzel. Mivel 3 lányalbérletéről van szó, kellett oda egy pasi, hogy ne legyenek teljesen behúzva, és még szerencse, hogy ott voltam, mivel a fickó lobogtatta a szerződést, amiben van egy kiköltözéskori festés, és a lakás eredeti állapotban való átadása, és a faszi kitalálta, hogy akkor a lányok fizessék ki a csőtörés árát, melynek látható nyomai szerencsétlen módon a két szekrény háta mögött alakultak ki, így nem is nagyon tudtak róla. Végül megalkudtunk egy festésben, amit majd a javíttatás után eszközölnek a csajok.
Az ijesztő inkább az volt, hogy látszólag nemlétező bútordarabok voltak a szerződésben, melyeket a padlás mélyén találtunk meg végül, szóval mindenki legyen résen, mit ír alá, bármilyen fiatal is legyen!

Egyébként pedig volt próba, és nagyon szar voltam, lehet, hogy fáradt vagyok, de hogy mitől, azt nem tudom.

Aludni kéne :D 

Az úgy volt, hogy még kb 2 és fél éve megbíztam Menyust, hogy javíttassa meg a remek Videoton hangfalam mélynyomóját, mert ő a városban lakik. Gondoltam, elviszi jól a Blahához a Videotonba, vagy még a Reflex volt ott akkor, vagy nem tudom, de sokáig nem történt semmi. Úgy kéthavonta felhívtam és basztattam, hogy vigye már el. Aztán ideköltöztünk, és a beköltözés másnapján Menyus átjött, és ideadott egy fecnit, miszerint "nesze", és az egy olyan dolog volt, amivel a hangszórómat válthattam ki, és nem elveszítendő. El is tettem biztonságos helyre. Sosem jöttem rá, hogy hova. Most sem tudom :D
Kérdeztem is, hogy hova kell érte menni, ha kész van. Mondta is rögtön, hogy Üllőre. Azt hiszem, nagyon csúnyán káromkodhattam, főleg, miután lehúzott egy ezressel is, benzinpénz gyanánt :)
Na, a lényeg az, hogy addig basztattam menyust, mígnem így majd' egy év után végre felkerekedtünk együtt, és elindultunk a hangszórómért. Geri volt a sofőr, Menyus az agy, én pedig a pénzember. Vagy 10 alkalommal sikerült rossz irányba fordulnunk, de végül csak megtaláltuk a helyet. Ja, azt tudni kell, hogy egyszer telefonáltam a Reflexnek, amikoris azt mondták, hogy nem tudnak segíteni a fecni nélkül. Nemrég pedig írtam egy e-mailt nekik, hogy mi van, meg hogy szeretném visszakapni, meg hogy fizetek sok pénzt, meg ilyenek. Visszaírt a főnök, hogy menjek érte, megkeressük.
Na, odaértünk, bementünk, az eladó kérdezte, hogy miben segíthet. Vázoltuk neki a helyzetet, mire nagyon előzékenyen ezt mondta: "Áááááá, pffff, ebben nem tudunk segíteni. Én nem adhatok ki a cédula nélkül hangszórót." Mondtam neki, hogy ez nem így van, én e-maileztem, választ is kaptam, és hogy egyáltalán hogy beszélhetnék a főnökkel. Közöl a paraszt egy telefonszámot velem. Veszem elő a telefonomat, pénz elfogyott, kérdezgetem Menyust és Gerit, hogy az övékén van-e, mire a bunkó közli velem, hogy "Mindjárt megnézem, mit tehetek", majd bekopogott egy ajtón, és azon kijött a főnök. Én ezt nem tudtam lederiválni. Hát nem egy köcsög geciszopó az ilyen? :)
Na, fél óra hangszórók közötti turkálás után találtunk 2 olyan hangszórót, mint az enyém, de az egyik nem működött, és mintha a másiknak is valahogy sokkal nagyobb mágnese kellett hogy legyen. Közben a patkány tovább kedveskedett, olyanokkal, hogy "Á, ilyen régről nem is tartunk nyilvántartást", meg ilyenek, majd közölte, hogy viszont oda tudja adni azt a hangszórót javítás-árban. Kérdeztem, hogy és aki beadta, az vajon nem fogja-e hiányolni. Közölte, hogy olyan régen van itt, hogy őt az nem érdekli. Ebből arra következtetek, hogy én is így jártam, és azért nem volt meg a hangszóróm, mert a legelején ők elvesztettek egyet, és egy másik régit adtak oda egy kedves kliensnek, és azóta ez a hangszóró-csere görgetődik tovább. Mindegy, hazahoztam, beforrasztottam, ellenfázisos volt, megint átforrasztottam, köcsögöltem vele, végül csak sikerült, és annak dacára, hogy fele akkora a mágnese, meg hogy a pofája is más, recés, meg ilyenek, én hangmérnöki mivoltomban sem tudtam különbséget tenni a két hangfal hangzása között, főleg hogy az egyik a sarokban van, így esélytelen tisztességes audiobuzi hangoz kihozni belőle :D
Most a cuccom úgy néz ki, hogy középen a monitor a két erősítőn, a számítógépasztal bal oldalána földön a számítógép, és a két oldalon toronyban a következők: alul egy pár kurva jó, 4 utas Videoton hangfal, vastag, teljesen teletömve vattával meg hangtörőkkel, immáron két mélynyomóval, iszonyatosan jól pumpálja a mélyeket, annak dacára, hogy a földön van, mégis isteniek a magasai, príma HI-FI hangzás, páratlan zenei élmény. Fölötte egy pár 3 utas Videoton hangfal, magasabb és egy egész picivel keskenyebb, mint az előbb említett, ennek is jó hangja van, és egészen más, mint az alatta lévő, mintha egy más világ lenne. Ugyanúgy HI-FI hangzású, de teljesen más karakterisztika. Ennek a tetején egy pár Alesis Monitor One Mk2, melyek stúdiómonitorok, és a tényvalóságot (mehehehe) adják vissza. Mindhárom pár hangfal piszok jól szól, különös tekintettel az alsóra és a felsőre, de az igazi mégiscsak az, amikor a két alsót egyszerre szólaltatom meg, mert akkor aztán nagy felület, mélyérzet, hangzás, közép, magas, minden van, és ha még rádörrentem a stúdiómonitorokat is, akkor tuti, hogy nem marad ki semmi. Ráadásul annak dacára, hogy így egymásra vannak pakolva, nem is interferálnak borzalmasan, akárhogy mászkálok a szobában.
Hozzá kell még tennem, hogy a legnagyobb bajom a középső hangfal-párral az volt, hogy közvetlenül a vétel utáni restaurálás után először megbolondult, majd elhallgatott az egyik hangfal magasa. Először arra gyanakodtam, hogy el lett valami méretezve, és elszállt, de ezt Menyus kikérte magának. Ma, ha már hangfalat szereltem, szétszedtem, megnéztem, elemmel buzeráltam, és úgy tűnt, hogy elvileg minden stimmel, csak a hangváltóval lehet gond. Ráadtam a zenét, erre szólt a magas, tökéletesen. Össze is raktam gyorsan, így jó maradt.
Na, ennyi, asszem.
Holnap majd értekezek is, nem csak sztorizok.

Ez van, na, volt születésnap, meg mindenféle, nem íródott, bocsánat.

Ma a nagyanyámat kísértem el a Rókus-kórházba a szemészetre, ahol kiderült, hogy a 10 óra az 11, de mégis inkább fél 12. Az úristennek sem sikerült sorra kerülnünk, aztán meg már csak órák kérdése volt, hogy végezzünk.

Viszont láttam azt, amit senki sem szeret látni, főleg átélni nem: régóta beteg kisgyereket. Lehetett vagy 8 éves, szintén szemgondja volt, és a basz hosszú vizsgálat után az anyja szemcseppet akart beadni neki, mire a gyerek közölte vele, hogy "Elegem van belőled. Elegem van ebből a hülye szemcseppből, és hagyjál békén.", és félelmetesen gusztustalan felnőttséggel elküldte az anyját a picsába, majd elrohant - volna, de az anyja megragadta, és berángatta a vécébe, ahol gondolom elverte mint a jégeső a veteményt,aztán a gyerek már csak sírt. Persze a szemcseppet megkapta, mert azt meg kell kapnia, különben még rosszabb lesz.

Ez volt ma, korán keltem, elfáradtam, viszont van laptopom, és azt installálgattam, remekül.

 

Ennyi. 

Na.

Holnap lesz a születésnapom, ami május 3.

Közben meg eluralkodott rajtam az alkotói válság, de már az igény megvan, csak az elhatározás hiányzik, szerintem holnap már menne.

Hanem: mindig azt mondják, hogy szexmániás vagyok, de közben a körülmények tesznek azzá. Amikor éppen egy teljesen átlagos dolgot művelek, jelen esetben Gmail-fiókot regisztrálok, azonnal előugrik a pinád:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De most tényleg én tehetek róla? :D 

Megvolt a koncert a Gyárban.
Oda sem megyünk többet :D
Úgy volt, hogy legkésőbb fél éjfélkor kezdünk, de menjünk oda legkésőbb 9-re, mert az előttünk játszó Halott Világképnek kell a cuccunk, azon fognak játszani. Oda is mentünk, és már akkor valami szar ment. És amikor azt mondom, hogy "szar", úgy is gondolom. Amikor először megláttam, honnan jön a zaj, röhögőgörcsöt kaptam, be kellett mennem az első sorba röhögni. A színpadon valami izék voltak, talán fiúk, de javarészt szoknyában, fehérre festve, feketével kifestve, szóval valahol félúton a Tokio Hotel és Marilyn Manson között, ami a lehető legrosszabb kombináció, az énekes pedig egyértelműen Mansonra akrt hasonlítani, kevés sikerrel, de legalább nagyon bizarrul nézett ki, és kurva szar hangja volt. A zene még rosszabb volt, laptopról mindenféle szar alapok mentek, ütemek buznyákolással, vernyogással és nyuppogással. Másfél órát játszottak, és közben a Gyár megtelt Emós buzikkal és halálfejű buzikkal. Isten, vagy az illető önkritikája mentett meg engem ismét a veréstől, mert a lépcsőfordulóban ültönk, és jött a legrondább, legsápadtabb kárókatona, és köpött egyet, de nem úgy normálisan, hanem mint a legutolsó részeg picsák hányás előtt, az alsó ajkáról mintegy lepottyantott egy nagy gabó slájmot. Amikor odaért elém, valamiért nem bírtam magammal, és közöltem vele, hogy "Elég gusztustalan vagy amúgy is, legalább ne köpködj!" Mire észrevettem, hogy mit mondtam, már továbbment, valami olyasmit dünnyögve, hogy "persze, persze...", de legalább a zenekaromat felvidítottam, akik egészen addig olyanok voltak, mint a fürdős kurvák, mert közben kiderült, hogy bár még csak fél 11 van, még van előttünk az akkor éppen színpadra lépő zenekar, plusz az Azazel, meg a Halott Világkép, és a fiúk kitalálták, hogy akkor ők hazamennek a faszba, és nem várják meg a dolgot. Végül háromzenekaros megbeszélést tartottunk Konstantinnal, és arra jutottunk, hogy akkor az Azazel játszik még előttünk, mi közvetlenül utánuk felmegyünk, és nem a saját dobomon játszom, hanem az övékén, és ők hagyják fent a cuccot a Halott Világképnek. Ez már így közel jó kompromisszum volt mindenkinek, de én igazából a saját két gitárosomat kezdem nem érteni. Régen a zenekarom köpködött az olyan zenekarokra, akik nem szívesen, vagy egyáltalán nem adtak kölcsön cuccot a többi zenekarnak, meg mondták, hogy ha valamikor mi szervezünk bulit, akkor ugyanolyan jól fog szólni mindenki, igazságosan. Ennek ellenére már ott tartanak, hogy ha vesznek csöves erősítőket, azt nem adják oda senkinek, mert drága, és egyébként se szóljanak már olyan jól a többiek, mint mi. Egyszóval pont olyan zenekarrá kezdünk válni, akiket joggal utálhat a többi zenekar. A másik amit nem értek, hogy hova lett a zenész viselkedésmód, és mi ez a vénfasz tempó, hogy éjfél után ágyban akarnak lenni. A koncert az olyan, hogy késő van, és dög fáradtan hajnalban kerülünk haza, szóval nem tudom, mit sírnak.

Hanem: ma jöttem haza Gyok szülinapi kerti partyjáról, amiről odaérkezésünkkor kiderült, hogy igazából LAN party, mert van a szobájában 4 laptop, és azokon Serious Sam nevű mindenre lövöldözős játékot játszottak, nagy hévvel. Igazi kockák mind, a szó negatív és pozitív értelmében egyaránt, de szerencsére elég időt töltöttem számítógép mellett ahhoz, hogy rájuk tudjak hangolódni. Pácoltunk, sütöttünk, ettünk hagymaöntetet is, ami azért volt jó, mert reggel a saját szájszagomra ébredtem :D
Ma meg dögfáradt vagyok, és szerintem valamikor a héten, vagy jövő héten, össznépi alaplapi kondenzátor-forrasztgatás leszen, "mert-az-jó"-jelleggel.

Holnap meló, szóval hajrá!

Megvolt a nagy leadás, vettem gatyát meg pólót, holnap koncert a isten háta mögött, érdekes hetet zártam.

Kéne aljasodni végre kicsit.

De nem? 

Nos, az idő rohan, mint a szar, bár ez így talán némi képzavart vonz magával, de pont leszarom :D

Komolyan, észre sem veszem, hogy eltelt 3 nap és nem írtam, és nem azért, mert elfelejtem, hogy van blogom, hanem tényleg és valóságosan leülök, elindítom, és azzal kell szembesülnöm, hogy eltelt pár nap, amíg nem néztem oda.

Igen, tehát tegnapelőtt megírtam egy ültő helyemben 12 darab 6 perces zenét, amire szerintem még nem volt példa, bár Rozsé regélt nekem valami elmeroggyantról, aki valami idegbetegség folytán napi 3 óra zenét ír meg, de a fene tudja, mi igaz belőle.

Tegnap jammeltünk ismét, doboltam sokat, ügyes vagyok, szép, okos és fasza. És jól is nézek ki :D
Mindez persze szelektíven igaz, de semmi de.

Kéne csinálni ezt, azt, sőt még amazt is, de ahhoz meg kell pénz, amit meg most keresek meg, tehát részint valamit valamiért, részint meg bassza meg.

Ráadásul vészesen közeledik a születésnapom is, és fingom nincs, hogy mit szeretnék kapni :D Gyermekként ez sokkal egyszerűbb. Akkor simán azt mondod, hogy triciklit, távirányítós kisautót, szintetizátort, vagy valami ilyesmit. Felnőttként (ehehehe) nem olyan egyszerű a helyzet, fingom nincs, hogy mit szeretnék kapni, de az biztos, hogy az egy Sziget-jegy :D
Na, nem is rossz az, ha az embernek van egy blogja :D

Egyébként hülyeség, hogy nem tudok mit kitalálni, mert persze itt van kapásból egy rendesen működő low latency Protools, akor ahhoz egy cél-PC, hogy rendesen menjen, akkor egy Sabian Pro 15 colos crash cintányér, egy rendes akusztikus dobszerkó, mondjuk egy DW, meg még néhány cintányér, egy sezrelőcsapat, aki összerakja végre a lakást, mert még mindig lapokból állnak a szarjaink, vagy legalábbis egy pár szerszámot és casvart kölcsönbe, vagy legalább a sajátjaimat elhozni pár napra, továbbá még egy 19 colos TFT monitort a régi gépemre, a régi gépem helyett pedig egy újat, lehetőleg Intel Core2 duosat, nvidia videokártyával, hogy legyen AMD és Intel is, meg ATI és nvidia is a háznál, így ne legyen olyan gép, amit nem szeret valamelyik szoftver, meg persze hangszigetelést, meg nagy OSB vagy valamilyen lapokat, hogy végre megcsinálhassam a nyomorúságos ének-feléneklő szobát az albérletben, meg aztán még 100 méter mikrofonkábelt, hogy legyen mikrofonkábel, tivábbá egy tisztességes Weller-pákát, hogy legyen mivel forrasztanom imádkozás nélkül, meg cínt is hozzá, mert a múltkor nem volt, és a semmiből kellett olvasztanom, hogy végre történjen valami, meg persze egy olyan dobagyat, ami szereti a cinjeimet, mert a DM5 az nem szereti a cinjeim peremét, és ha már ott vagyunk, akkor egy Iron Cobra duplázót is, mert az biztos nagyon jó, ha ennyien használják, meg persze névre szóló Csibi dobverőket, sokat, bár még nem tudom, hogy az igazi, vagy a művésznevemet vésessem rá, aztán meg pólókat, különféle saját feliratokkal, valamint akarok eg Metal Zone torzítót is, mert az jó, és ideje volna már Gyoknek visszaadni a sajátját, csak mindig elfelejtem, amikor vele találkozok, aztán persze itt van a mikrohullámú sütő, amink elvileg van, csak sajnos 2 hét alatt elromlott egy álltó helyében, ja, és kéne tényleg pár normáli szerszám, különféle szerelésekhez, és persze sok pénzt, mert az sosem árt, meg egy digitális keverőpultot, egy Hammerfall hangkártyával, egy Senheiser dobmikrofon-készletet, kábelekkel, legalább 8 sávnyi dbx márkájú gate+compressort, és főleg mindezekhez egy rack-szekrényt, mert arra már nagyon régóta vágyom, és még millió dolgot, cask most nem jutnak eszembe, de ha még, akkor majd.

Na, megvolt a nagy Slayer Klub.

Voltak sokan, persze azok közül, akiket én hívtam, csak 2, de hát az élet az már csak egy ilyen ócska kurva.

Hanem: a Radio Criminals pont bekaphatja a faszomat. Az utolsó utáni pillanatban ÉN hívom fel őket, és nagynehezen kinyögik, hogy nem jönnek. És hogy ezt már tudták 2 hete... Most azzal mentik magukat, hogy kirúgják a dobost, ami sosem árt, de bármilyen néven alakuljanak újra, én a magam részéről ilyen megbízhatatlan ócska faszokkal nem állok többet szóba. Nagyon benne hagytak minket a szarban. Ettől függetlenül a siker óriási volt, akkora, hogy otthon is felejtettünk minden kamerát és fényképezőgépet, szóval nulla anyag van róla, ígyhát ha valakinek mégis lenne, az írjon ímélt!

Olyan mértékben szétdoboltam magam, hogy ma, miközben a Zajba vittem vissza a kölcsönzött stroboszkópot, meg kellett állnom pihenni :D Hihetetlen, mi energiát kivesz az emberből egy órányi thrash-metál dobolás :D Le a kalappal Lombardo előtt, ő órákon keresztül mást sem csinál, mint dupláz meg pörget meg darál :D Amúgy nem vagyok oda  érte, meg a zenéért sem, de a teljesítmény vitathatatlan és elismerésre méltó.

Ja, és annak az oka, hogy kezd ez a bejegyzés olyan lenni, mint valami ócska Tokio Hotel blog az IM-neten, az az, hogy egész nap a zenéimet rendereltem wavba, kb hajszálpontosan 100 darabot szóval mindenem tele van már mindennel.

Holnap magyar-amerikaifoci-meccsre (vagy magyar-amerikai focimeccsre, esetleg magyar amerikai focimeccsre, vagy magyaramerikaifocimeccsre, vagy bánom is én) megyek, remek lesz, tekintve hogy az agyam, mint minden veszélyesen zűrös dolog esetén, behúnyja kis szemét, így a mai napig nem fogom fel a szabályokat, és ha jól sejtem, nem is fogom, de azt kimondottan szerem, amikor egymásra ugrálnak és gyilkolják egymást, a bírók meg tépkedik őket le egymásról, valamint azt, ha egy vékony irányító későn dobja el a labdát, és egy 120 kilós nemtommicsoda posztú állat letarolja egy az egyben :)

Szóval ez, aztán meg nem tudom, szerintem alvás. végre. 

Nemtommivan.

Dolgozom, zenét írok, és ennyi.

De legalább befizettem a villanyszámlát, szóval nem kell attól félnem, hogy egyik este már gyertyafényben kell számítógépeznem :D

Az a röhej, hogy naponta egy albumnyi zenét írok meg, annyit, mint még soha. Lassan tényleg többet írtam most, mint egész életemben, az kb 500 darab.  Abból vagy 20 be is van fejezve :)

Ennyi, azt hiszem.