Na, szóval az volt, hogy szombaton suliban voltam egy kicsit, majd elindultam a Nyugatihoz, hogy felszálljak a buszra, ami elvisz a kedvend gyermekkori spanom és egyben sréhenhátsószomszédom lagzijára. Öltönyben. Nyakkendőben.
Mire odaértem, 4 ember már ott várakozott, mint kiderült, őket egy órával korábbra rendelték oda. Kisvártatva megérkezett a busz, és nekiiramodtunk. Szédítő sebességgel elértünk az Osztyapenkóig, ahol megálltunk, és irdatlan 2 km/órás átlagsebességel haladtunk tovább, baleset miatt. Amikor odaértünk, a helyszínelők éppen egy speedmotort söpörtek összefelé. Partvisokkal. Volt egy kb 1 méter hosszú féknyom, láttam egy villát, némi gumimaradvánnyal, egy motor-hátsórészt, de bizonyos dolgok még hiányoztak, nevezetesen a motor teljes karosszériája, a benzintank, valamint a motor bizonyos részei. Egy szelepsort még felismertem.
Kérdésem azóta is változatlan: mennyivel mehetett az a motor, ha utolérve egy 100 km/órával közlekető autót ennyire atomjaira hullik.
Onnan már gyorsabb volt az út, hamarosan megérkeztünk, kaptunk finom húsokat, és hallgathattunk remek tangóharmonika-muzsikát. A azért volt vicces, mert ketten csinálták, az egyik nyomta a jobb kezet, a másik a balt, persze néha az egyik is nyomta a balt, de sose azt, amit a másik, meg a másik is elég érdekes harmóniameneteket talált ki az eredetiek helyett, néha azt éreztem, ha Bartók élne, sápadozna az irígységtől.
Átmentünk a templomba, szép menetben, ahol ökumenikus istentisztelet volt. Meglepetésemre két pap volt, egy fehér meg egy fekete. Vallási műveltségemre, és eddigi érdeklődésemre jellemző, hogy finoman odahajoltam anyámhoz, és megkérdeztem, hogy akkor most melyik az ökumenikus pap. Anyám türelmesen elmagyarázta, hogy az az, amikor két különböző felekezet tartegyütt tart valamit. Mindig tanul újat az ember :D
Vicces volt az apró kis különbségeket felfedezni az eskük szövegében, pl. a vőlegénynek nem kellett azt mondani, hogy hűséges lesz :D A végén pedig a gyermekek katolikus vagy református (mert az ökumenikus pap végülis református volt) neveltetése kapcsán simán kiegyeztek abban, hogy legyen "keresztény".
Ők szép hangosan elismételtek mindent, vicces volt az is, amikor a vőlegény a száját rágta idegesen, míg az asszony esküdözött. Az is vicces volt, hogy a gyóntatószéken volt egy tábla, miszerint "ÁLLVA GYÓNTATÁS", ami valami olyasmi lehet, mint egy mennyei álló szolárium :)
A menyasszony a csokrot természetesen a vőlegénymintegy 10 éves unokahúga kezébe dobta, az örömapa pedig finoman káromkodni kezdett ennek hatására :)
Na, visszamentünk, a koszorúslányok lelkesen szórták a rózsaszirmokat az ifjú pár arcába, majd kezdetét vette a lakadalom.
A vőfélyről kiderült, hogy ő a szintis, az egyik harmonikásról kiderült, hogy ő a dobos, ráadásul egy Pearl Export dobfelszerelésen nyomta, ami nem szokványos egy vendéglátós zenekarban, ott inkább a metálzöld Dubán dobszerkó dív. Ettünk, mulattunk, majd átadtam a nászajándékomat a vőlegénynek. Az úgy történt, hogy anyám kérdezte, hogy van-e lista, vagy valami, de mondták, hogy az nincs, viszont építik a házat. Anyám persze egyből rájött, hogy az pénz, én viszont sokkal jobbat találtam ki. Sajnos anyám nem egy erőművész, így a zsák cement helyett csak egy szolíd, 25 kilós csemperagasztót kaptak. Mosolyogva a vőlegény kezébe nyomtam, ő pedig közölte, hogy "Mi ez?", mire mondtam is neki, hogy "csemperagasztó", ő meg erre közölte, hogy "na, de tényleg". Kibontotta, és tényleg. Közölte, hogy nem csalódott bennem. Erre elmeséltem Reagens történetét az egyszeri lakótelepi srácról, aki a születésnapjára egy szép betonkeverőt kapott tőlük, de csak azért, mert a 100 méter drótkerítés nem fért volna be a liftbe. Nem víasztalta :)
Innentől tánc, sör, mulatás, hejehuja.
A legviccesebb az mégiscsak a pincérsereg volt. Eleinte a "Hozhatok valamit?" kérdést szegezték nekünk, viszont éjjel 3 felé az egyik pincér járt csak körbe, és kedvesen ráordított mindenkire, hogy "SÖR???" :D
Na, hát körülbelül ennyi, hazaértünk6-ra, fél 7-re ágyba is kerültem, 7 felé már el is tudtam aludni, majd 10 körül jött is értem a gitárosom, és kezdetét vette a metálpróba. Gondoltam arra, hogy polgárt pukkasztok, és öltönyben dobolok metált, de végül rájöttem, hogy kár lenne az öltönyért. Ahhoz képest, hogy milyen állapotban voltam, meglepően pontosan doboltam. Úgy vélem, felkészültünk a szombat esti Slayer Klubra, ami egyébként 19:30-kor kezdődik a Kék Yukban.
Mindenki jöjjön el jól!