Uglee archív

A hétvégén megint sikerült hazamennem egy kicsit glettelni, meg festegetni.

Ez a glettelés egy piszkos rohadék. Leglettelsz egy darabot, akkor az kilóg, szóval miután megszáradt, lecsiszolod, majd amikor látod, hogy ami kilógott, az nem csiszolódott le, de legalább istentelen mély árkot vágtál mellette, akkor megint legletteled, ami azért jó, mert amikor megszárad, nem tudod úgy csiszolni, hogy a két glett válaszfala ne legyen látható, úgyhogy megpróbálod összecsiszolni, majd amikor látod, hogy reménytelen, lecsiszolod az egészet a sárga földig, majd pedig az egészet átgletteled, megszárítod, és lecsiszolod, és véletlenül jó, akkor jön a nővéred,és lefesti az egészet rákos tüdő-színűre.

A metálzenekarom meg épp az ismeretlenség és a világhír határán van, és valahogy ezt a kis nüanszot nem sikerül meglépni, vagyis hogy nem tudjuk, hogy kell, de ha tudnánk, és rémisztő lenne, akkor meg nem biztos, hogy megcsinálnánk.

És kaptam végre itt bent egy magyar billenetyűzetet, szóval már nem a shiftet nyomkodom a hozzú í helyett, csak valahogy mintha egy icipicit lenne szűkebb az egész billentyűzet, és emiatt folyamatosan melléütök, ami egyébként nem jellemző rám :D

Majd megszokom, aztán meg gyertek Slayer Klubba! 

Mélyen tisztelt Publikum!

Most akkor az van, hogy bejelentem, és itt van:

Gyengébbek kedvéért: Én vagyok az Aquincum dobosa, és én csináltam a plakátot is, teljesen egyedül. Szóval akinek nem tetszik, az hőböröghet magában, aki pedig ezek után úgy gondolja, hogy nem hívtam meg a koncertre, az egészen magára vethet, nem érdekel onnantól a nyomora.

Na.

Október 19-én írtam egy túlfűtött vélemény-özönt a Reason 4-ről. Most viszont mégis (nocsaknocsak, mi?) legalább a fele keresztvizet visszaönteném rá.

Szarnak szar az új sequencer. De a régi is elég szar volt. Sőt, ami azt illeti, kimondottan jó sequencert utoljára a tracker-érában láttam, azt is az Impulse Trackeren, konkrétan. Szóval nézegettem kicsit, és végülis mindent meg lehet csinálni, amit a 3.0-val meg lehetett csinálni, csak ahelyett, hogy ráhúznám az egyik színes baszt a másik színes baszra (értőknek: groupot groupra) az összekeveréshez, most létre kell hoznom egy új sávot (note lane), abba áthúznom, majd a két sávot merge-ölnöm. Egyszerű, mint egy pofon, mi? Végülis csak 3-szor annyi meló, mint ráhúzni az egyiket a másikra, de a végén úgyis ezt fogom használni, és úgyis benne lesz a kezemben, hogy mindezt az egész műveletet nem egész 1 másodperc alatt elvégezzem.

Szóval szarnak szar, de nem az a szar, amit megszoktam.

Megint eltelt egy hétvége. Megint gyakorlatilag semmit sem csináltam. Gyakorlatilag. Mármint produktívan. De szerintem valahol ez lenne a természetes, lévén hétvégéről szó, pihenni kell, mulatni és magunkat jól érezni.

Ismét Windowst installáltam, de most sikerült gyakorlatilag minden fontosabb cuccot felraknom, anélkül, hogy belefutottam volna egy víusba. Kivéve persze egy letörölhetetlen Bonjour foldert, amire rákerestem a google-ön, és közölték, hogy vírus, aztán persze leszedtem a halálba, különféle furmányos módokon, mire aztán végül kiderült, hogy az a Quicktime része, de nemigen hiányolja. Ami sokkal fontosabb, az az, hogy le is ghostoltam az új rendszert, szóval ezen a gépen többé nem kell szopnom az installal, csak nyomni egy visszaállíást, és amit 5 perc alatt elmentett, azt 20 perc alatt visszamásolja. Mondjuk ez is furcsa, de legalább működik.

Szombaton billiárdoztunk Gyokékkel, és ismét bebizonyítottuk, hogy megértünk arra, hogy páros lábbal basszanak ki minket a szalonból, hiszen azon túl, hogy én rendszeresen, mandínerből, csont nélkül találok be a feketével a rossz lyukba, mi tartjuk az asztalról kirepült golyók nemhivatalos mennyiségi rekordját. Az egyéni szépségi csúcsot én tartom azzal a produkciómmal, amikor először voltam ott, és sikerült úgy kiröptetnem a fehéret, hogy az két, azaz 2 másik asztalon is pattant, melyeken játszottak mások, a rend kedvéért. Nehéz volt utána megtalálni a golyót, mert ők lefagytak, mi meg fetrengtünk a röhögéstől, szóval senki sem látta, hova lett. Ezt Gyok úgy próbálta megdönteni, hogy piszkos nagy erővel 2 színes golyót röptetett ki egymás mellett, életveszélyesen :)
Én tartom az egy ütésnél megsérült legtöbb ember rekordját, valamint a legbénább játékos címet is egyben. Azt hiszem, erről több szót felesleges is ejteni.

Hanem tegnap este, elalvás előtt eszembe jutott, hogy nagyon rég nem írtam már novellát. Aztán az is eszembe jutott, hogy ide a blogra írhatnék egyete. Aztán az is eszembe jutott, hogy valami főszereplő-nevet kell találnom hozzá. Aztán arra gondoltam, hogy hány olyan könyv, novella illetve iromány lehet a piacon, ami egy névvel kezdődik. "Steve ment az úton...". Valahogy így. Szóval most akkor inkább mégsem írok novellát.

Jó?

Mindegyik munkámban a "mégis inkább úgy, ahogy eredetileg" esetével szembesültem tegnap.
A gyermekzenéknél visszatérünk az egyszerű és nagyszerű, "a kevesebb több" mentalitáshoz, ami jó, mert így van, másrészt viszont kicsit fázom tőle, hogy nem tudok megfelelni, de szerintem a következő 50 zene után megint magabiztosabb leszek, ugyanakkor teljesen biztos, hogy megint kitalálnak valamit, hogy ne legyen egyszerű az élet :)

A melóhelyen pedig mégis jó lesz a 4:3, mert csodák csodája, szarul néz ki a lecropolt, 16:9-re összetorzított videó.

Egyébként pedig kezd minden rendbejönni, talán még karácsony is lesz idén :D 

Valaki, aki ért a joghoz, igazán kideríthetné, hogy hol lehettiltakozni a Nyugati Pályaudvar Eiffel-csarnokának szétbaszása, plázává alakítása, így az északi vasúti közlekedés fos-szarrá tétele ellen.

Büdös kurva anyjukat!

Hőbörgünk magunkban, aztán addig hőbörgünk, míg aztán nem azon hőbörgünk, hogy ki fognak baszni velem, hanem azon, hogy már ki is basztak. Százezrek érnek be reggelente arra a kurva kibaszott pályaudvarra, mégis hogy gondolhatja bárki, hogy majd Rákosrendezőről egy 14-es villamossal, vagy bármivel fog ennyi ember tovább utazni? Ráadásul emiatt legalább fél órával hamarabb kéne kelnie az embernek, hogy munkába menjen.

A gáz az, hogy tényleg nem tudom, hogy kit kell ezért a hülyeségért pofán baszni, de annyi emberből, aki reggelente ott megy munkába, biztos tudják páran. Aláírásgyűjtés, nem? Tortadobálás. Legalábbis az elmebeteg barmok utcáit minden irányban feltúrni a házától, két sarokra, hadd érezzék, milyen az, amikor egy "kicsit" kényelmetlenebb az utazás.

Mert bazmeg, tényleg egy kibaszott cirkuszt kell csinálni abból a kibaszott csarnokból? Nem elég nagy a westend? Leszarom, ki akar meggazdagodni rajta, az kurva isten, hogy ha ezt megcsinálják, többet a kurva életbe nem utazom MÁV vonaton, vagy ha mégis, szándékosan kárt fogok okozni, mert már most is 1000 kibaszott forintba kerül az, hogy hazamenjek. Kb annyi, mint autóval.

Hát az isten bassza meg! 

Nos, ennek a játéknak is sikerült nagyon felbaszni az agyamat, de meglepő módon nem a legnehezebb pályánál, hanem a legvégénél.

Egész nap ment a játék, amikor épp ráértem, belenéztem, úgy összességében kb 3/4 órát játszottam vele, voltak kurva nehéz pályák, de végül legyűrtem. A végén pedig be kellett írni a nevemet, és nyomtam egy "print"-et. Kinyomtatott nekem egy gyönyörű diplomát, egészen meg voltam hatva, hogy ilyet még játékban nem láttam. Valami master of logics diploma volt, de lenéztem az aljára, és azzal kellett szembesülnöm, hogy "...has sold it in 5:59:23", ami egy buzi köcsögség, mert nem annyi idő alatt oldottam meg. A legmeghatóbb ajándékból így lett pillanatok alatt iszonyatos sértés.

Büdös kurva anyját az ilyennek!!!!!!!!!!!!!!!! 

Nos, talán mindenki emlékszik arra a kockás flashjátékra, amin istentelenül felbasztam magam. Ennek most megjelent a második része:

http://www.mygame.com/game/3dlogic2

jó szórakozást :D

Amúgy a  vasárnapi jobbra igazítás kisebbik oka a hóesés volt. Szeretem a havat. Nem győzöm hangsúlyozni. Sokkal jobb lenne viszont, ha zergebaszó hideg lenne, és meg is maradna a hó. Nem?

Na, a szombatom elég szarul indult, ok nélküli szétbaszhatnékom volt, a próbán beleállt a lábgépem is a némabőrbe, annak elszakadása miatt, de aztán este elmentünk Gyokékkel billiárdozni, kicsit fellazultam, a teljesítményünk egy katasztrófa volt, de legalább Nyomorúságos Barom annyira bebaszott, hogy alig bírt állni a lábán, és folyamatosan magyarázott.

A vasárnapom viszont több okból is <jobbra igazít> lett, szóval nem is részletezem. Az lett, és passz :D

Nos,tegnap úgy feküdtem le, hogy ma adok a filózós vonalnak, sőt, még most is így érzek, csak a fejembnen kavargó dolgok közül már nem tudom, hogy melyik az, amelyiket szerttem volna, illetve hogy ami tegnap csiszolatlan gyémántnak tűnt, arról mára kiderült, hogy - bár tagadhatatlanul, saját kategóriájában gyönyörűszép - kavicsok.

Itt van ez az egész zenélés-dolog például. Tegnap éjjel szétcsapatva leültünk Rozséval, Lángosszal és Méterrel zenélni, és egészen komolyan olyan volt, mintha nem is telt volna el az a 6-7 év, mióta nem zenéltünk együtt. Mivégre az egész? Miért zenél a zenész? Mert az egy dolog, hogy ezt szereti csinálni, mert ez nem magyarázat. Mi a hajtóereje az egésznek? Mikor lett a zenéből művészet? És egyáltalán milyen művészet az ilyen? Valahogy a zenének, mint művészetnek, a múlt előtti század végéig nemigen volt létjogosultsága, hiszen míg a festészetnek, szobrászatnak és minden ilyesminek kézzel fogható eredménye volt, zenéből maximum egy kotta maradt meg, amit persze-természetesen le lehet játszani újra, de kell hozzá egy zenekar, tehát nem az a kimondott produktum. Merthogy nem tudták felvenni. Hogy érthetően beszélgessek magammal: a paraszt, ha belenéz, nem is ért belőle semmit, értem ez alatt az emberek 99%-át. Köztük vagyok én is. Vállalom. Hét évig tanultam zongorázni, de azt a kibaszott kottát nem tudom folyékonyan olvasni, pedig igyekeztem eleinte. Ha leülök mellé, ki tudom bogozni, talán meg is tudom tanulni, de hogy elém rakjanak egy kétkezes kottát, és nekem meginduljon a kezem... sosem történt még ilyen. Nem tudom, anno belinkeltem-e a Szózat-kottát, nagyon szép, meg minden, csak ez egy olyan dolog, mint a karácsonyi ajándék dobozának örülni (amit persze meg is teszünk, főleg a gyerekek, mondjuk a gyerekek pulóvert kapnak, ami máris érthetővé teszi, kvázi legalizálja a csomagolópapír felett érzett örömöt), sőt, tovább társítom a képzeteket:

Engem ez az egész kotta arra emlékeztet, amikor átlagember számára valamennyire megfogható, de nem felfogható adathalmazból megfelelő eszköz hatására érthető dolog lesz. Vagy nem tudom én már, hogy milyen mit találjak még ki a hatás fokozására, de akkor inkább leszarom és tessék: a kotta szoftver. Közvetlen élvezetet nagyon kevés, és szerintem igen perverz embernek nyújt az olvasása, az emberiség nagy részének le kell játszani a kottát, hogy örömét lelje benne. (aki akarja, az érti, hogy kinek kell élveznie és kinek kell lejátszania.) Csúnya szóval élve, még a Magyar Nemzeti Himnusz kottája sem több, mint egy MIDI file. Mit, mi után, hogy kell lejátszani.

Floppy? Lyukkártya? Faszom. Neumann is elmehet a picsába a varrógépével, mert már évszázadokkal előtte feltalálták a kódolást, a programozást, és bár mindig műveletlen paraszt voltam, és nem tudom, ki találta fel magát az ötvonalas kottát, biztos, hogy ő alkotta a legnagyobbat. Mi még a kotta? Veszteségmentes tömörítés. Egy ötdimenziós művet összehajtogatott kétdimenziós, hordozható formában rögzít. Persze, jobb a bakelit, meg a CD, csak ugyebár ezeken nem lehet külön választani a sávokat, legalábbis nem úgy, ahogy az emberben mindig felvetődik. A partitúrán meg teljesen egyértelműen elválasztható egymástól az egész. Többsávos :D

Szóval ez az egyik dolog, hogy ennyire megfoghatatlan, de előre mutató. Miért? Most persze, vannak sokan, akik erre azt mondják, hogy ott van az irodalom, az is művészet. Az hát, aláírom, de egyrészt mindenki el tudja olvasni, aki tud olvasni, másrészt viszont egy novellát nem lehet transzponálni, vagy ha igen, a mű a transzponálás után garantáltan nem marad ugyanaz, míg a zene úgy lesz más, hogy közben teljesen, tökéletesen változatlan marad.

Na, de mint mondtam, nem is ez a nagy kérdés, hanem a miért. Miért van szüksége az embernek a zenére? Miféle elvetemült ösztönök hajtják ezt a kétlábú húsdarabot, hogy parttalan, megfoghatatlan dolgokat műveljen, melynek később nyoma sem marad? Hangszerekkel összeverődik, jammel, hazamegy, és ennyi, a zene eljátszatott és elveszett. Miért van az, hogy évszázadok, sőt, talán évezredek óta ellenállhatatlan késztetést éreznek az emberek arra, hogy saját testükön kívül immáron más tárgyakkal is hangokat adjanak ki, ritmizáljanak? Semmi értelme az egésznek. Vadat hajtott így az ősember, vagy éppen csalogatott? Kétlem, hogy ebből maradt volna meg. Inkább valami csoda lesz ez, vagy az ufonauták hozták. Olyan céltalan ösztön ez, mint minden olyan dolog, aminek semmiféle célja nincs. Céltalan :)

Ja, és mielőtt valaki azzal jönne nekem, hogy ott van a tánc, annak még kottája sincs, meg ilyenek, annak elmondanám, hogy szerintem a tánc az nem művészet. Lehet, hogy szintén ősi, szintén megfoghatatlan, és idővel társasági eseményt is csináltak belőle, de nem más, mint feszültség-levezető, násztánc, vagy a baszás cenzúrázott változata.

Ajánlom magamat.