Nos,tegnap úgy feküdtem le, hogy ma adok a filózós vonalnak, sőt, még most is így érzek, csak a fejembnen kavargó dolgok közül már nem tudom, hogy melyik az, amelyiket szerttem volna, illetve hogy ami tegnap csiszolatlan gyémántnak tűnt, arról mára kiderült, hogy - bár tagadhatatlanul, saját kategóriájában gyönyörűszép - kavicsok.
Itt van ez az egész zenélés-dolog például. Tegnap éjjel szétcsapatva leültünk Rozséval, Lángosszal és Méterrel zenélni, és egészen komolyan olyan volt, mintha nem is telt volna el az a 6-7 év, mióta nem zenéltünk együtt. Mivégre az egész? Miért zenél a zenész? Mert az egy dolog, hogy ezt szereti csinálni, mert ez nem magyarázat. Mi a hajtóereje az egésznek? Mikor lett a zenéből művészet? És egyáltalán milyen művészet az ilyen? Valahogy a zenének, mint művészetnek, a múlt előtti század végéig nemigen volt létjogosultsága, hiszen míg a festészetnek, szobrászatnak és minden ilyesminek kézzel fogható eredménye volt, zenéből maximum egy kotta maradt meg, amit persze-természetesen le lehet játszani újra, de kell hozzá egy zenekar, tehát nem az a kimondott produktum. Merthogy nem tudták felvenni. Hogy érthetően beszélgessek magammal: a paraszt, ha belenéz, nem is ért belőle semmit, értem ez alatt az emberek 99%-át. Köztük vagyok én is. Vállalom. Hét évig tanultam zongorázni, de azt a kibaszott kottát nem tudom folyékonyan olvasni, pedig igyekeztem eleinte. Ha leülök mellé, ki tudom bogozni, talán meg is tudom tanulni, de hogy elém rakjanak egy kétkezes kottát, és nekem meginduljon a kezem... sosem történt még ilyen. Nem tudom, anno belinkeltem-e a Szózat-kottát, nagyon szép, meg minden, csak ez egy olyan dolog, mint a karácsonyi ajándék dobozának örülni (amit persze meg is teszünk, főleg a gyerekek, mondjuk a gyerekek pulóvert kapnak, ami máris érthetővé teszi, kvázi legalizálja a csomagolópapír felett érzett örömöt), sőt, tovább társítom a képzeteket:
Engem ez az egész kotta arra emlékeztet, amikor átlagember számára valamennyire megfogható, de nem felfogható adathalmazból megfelelő eszköz hatására érthető dolog lesz. Vagy nem tudom én már, hogy milyen mit találjak még ki a hatás fokozására, de akkor inkább leszarom és tessék: a kotta szoftver. Közvetlen élvezetet nagyon kevés, és szerintem igen perverz embernek nyújt az olvasása, az emberiség nagy részének le kell játszani a kottát, hogy örömét lelje benne. (aki akarja, az érti, hogy kinek kell élveznie és kinek kell lejátszania.) Csúnya szóval élve, még a Magyar Nemzeti Himnusz kottája sem több, mint egy MIDI file. Mit, mi után, hogy kell lejátszani.
Floppy? Lyukkártya? Faszom. Neumann is elmehet a picsába a varrógépével, mert már évszázadokkal előtte feltalálták a kódolást, a programozást, és bár mindig műveletlen paraszt voltam, és nem tudom, ki találta fel magát az ötvonalas kottát, biztos, hogy ő alkotta a legnagyobbat. Mi még a kotta? Veszteségmentes tömörítés. Egy ötdimenziós művet összehajtogatott kétdimenziós, hordozható formában rögzít. Persze, jobb a bakelit, meg a CD, csak ugyebár ezeken nem lehet külön választani a sávokat, legalábbis nem úgy, ahogy az emberben mindig felvetődik. A partitúrán meg teljesen egyértelműen elválasztható egymástól az egész. Többsávos :D
Szóval ez az egyik dolog, hogy ennyire megfoghatatlan, de előre mutató. Miért? Most persze, vannak sokan, akik erre azt mondják, hogy ott van az irodalom, az is művészet. Az hát, aláírom, de egyrészt mindenki el tudja olvasni, aki tud olvasni, másrészt viszont egy novellát nem lehet transzponálni, vagy ha igen, a mű a transzponálás után garantáltan nem marad ugyanaz, míg a zene úgy lesz más, hogy közben teljesen, tökéletesen változatlan marad.
Na, de mint mondtam, nem is ez a nagy kérdés, hanem a miért. Miért van szüksége az embernek a zenére? Miféle elvetemült ösztönök hajtják ezt a kétlábú húsdarabot, hogy parttalan, megfoghatatlan dolgokat műveljen, melynek később nyoma sem marad? Hangszerekkel összeverődik, jammel, hazamegy, és ennyi, a zene eljátszatott és elveszett. Miért van az, hogy évszázadok, sőt, talán évezredek óta ellenállhatatlan késztetést éreznek az emberek arra, hogy saját testükön kívül immáron más tárgyakkal is hangokat adjanak ki, ritmizáljanak? Semmi értelme az egésznek. Vadat hajtott így az ősember, vagy éppen csalogatott? Kétlem, hogy ebből maradt volna meg. Inkább valami csoda lesz ez, vagy az ufonauták hozták. Olyan céltalan ösztön ez, mint minden olyan dolog, aminek semmiféle célja nincs. Céltalan :)
Ja, és mielőtt valaki azzal jönne nekem, hogy ott van a tánc, annak még kottája sincs, meg ilyenek, annak elmondanám, hogy szerintem a tánc az nem művészet. Lehet, hogy szintén ősi, szintén megfoghatatlan, és idővel társasági eseményt is csináltak belőle, de nem más, mint feszültség-levezető, násztánc, vagy a baszás cenzúrázott változata.
Ajánlom magamat.
