Uglee archív

Nah.

Hát az utóbbi pár nap a zene jegyében telt.

Voltam VOLT fesztiválon, Menyussal, néztünk Ganxsta Zolee-t jazzverzióban, ami kurva jó volt, néztünk Roni Size-t, ami kurva jó volt, és végre láttam a második kedvenc zenekaromat, a Cypress Hillt. Hát, az olyan volt, amilyen volt, de legalább láttam. Ami azt illeti, kurva jó lett volna, ha a hangmérnök nem bassza el. Én mélységesen megértem, hogy fújt a szél, és biztos elfújta a hangot, illetve hogy hűvös volt, és az emberekből áradó meleg hatására a hang felfelé szállt, meg minden ilyet, de bazmeg fel kell tolni azt a kurva potmétert ha nem hallatszik a repper. Nem? Én vagyok rosszul bekötve?

Na meg ugyebár utána való napon elmentünk a Nochturnal festre, Gútára. Nagyon szép helyen volt egy nagyon hangulatos fesztivál, ahol nagyon fos grindcore ment egész nap. Komolyan mondom, mi az aquiincummal dallamos tánczenét játszunk ahhoz képest, amiket ott hallottam. Ennek dacára mégis kurva jól éreztük magunkat, kaptunk gulyást meg malacsültet meg ingyen söröket is bizniszeltem, csak aztán jött z a sajnálatos dolog, hogy volt eg kis (nagy) szívesség, amit kértek tőlünk, amiért a kocsiból ki kellett pakolni a cuccokat, aztán tetves sötétben pakoltunk vissza. Ja, úgy volt, hogy egy vadászházban alszunk, de ez csak azért lett volna jó, mert ugye mind ittunk és kiderült, hogy a másik szállás teljesen messze van, legalábbis gyalogosan, nem olyan piszok messze, de nem szívesen ébrednénk fel úgy, hogy a kocsihoz és ezáltal a cuccunkhoz 25 percet kell gyalogolni, szóval inkább a vadászház mellett döntöttünk.
Ez az a pont, amikor rá kell világítanom magyar nyelvtudásom fehér foltjaira, mégpedig atekintetben, hogy szlovákiai magyarul a vadászház azt jelenti, hogy sörsátor. Gulág-ágyakkal. Én a magam részéről röhögőgörcsöt kaptam, amikor megláttam, Nery, a basszgitáros leánykánk pedig sikítófrászt, hogy ő márpedig ide nem. Át is mentünk a másik szállásra, az értékesebb cuccokat pedig bevittük a kocsiból (cinek, duplázó, gitárok), aztán alig aludtunk valamit, mert késő hajnalig azon röhögtünk, hogy az egyik másik zenekar valamelyik tagja fennhangon üvöltötte, hogy Gúta kapui előtt áll, és meg kell semmisítenie a "izét", és hasonló okos dolgok. Aztán 4 felé elaludtunk, 7 felé felébredtünk, mert picsa meleg volt, és rövid úton el is indultunk hazafelé, de a hazaindulás közben észrevettük, hogy nincs meg a dobszékem. Innentől röviden annyi, hogy visszamentünka  helyszínre, a raktárban megtaláltam a dobszékemet, amiről egy nap múlva elkezdett kiderülni, hogy nem az enyém, hanem egfy másik zenekaré, majd gyanús lett, hogy mégis az enyém, aztán most nagyon úgy néz ki, hogy mégsem az enyém. Egyébként azért vicces ez, mert pont ugyanolyan szék, mint az enyém, pont ugyanolyan sérülésekkel, csak annyi a különbség, hogy ezen van valami matrica, amit egyébként simán ráragasztanék én is egy éjszaka alatt akár egy Marshall combora is, és azt mondanám, hogy az enyém, de mindegy. Igazából 10 000 ft az értéke a széknek, az is fájdalmas, de sokkal inkább szükségem van rá, hogy dobolni tudjak. Meg az, hogy nemrég egy lábcin-állványom tűnt el, az is költséges volt, és most itt van ez a fos dobszék is. Unom már, hogy én teszek szívességet, és én szopom meg. Most ott áll a helyzet, hogy a szervező leányzó felajánlotta, hogy kifizeti a dobszéket, aminek én nagyon örülök, mert pillanatnyilag pont egy dobszékre való pénzem nincs. A súlyosabb az, hogy a srác Miskolci. Én visszaadnám neki a dobszékét, merthogy ugye megtérül a károm, de bevallom férfiasan, nem mennék le Miskolcra visszaadni a székét, mert a vonatozás kb el is vinné az árát. Ezzel gondolom, ő is így van. A legjobb megoldás az lenne, ha neki utalódna a pénz, venne egy ugyanilyen dobszéket, aztán ha valamikor együtt koncertezünk, visszacserélhetjük. Persze csak ha nem túl szoros érzelmi szálak a székéhez.
Én azért holnap a cégtől végigtelefonálom az összes együttest, akik aznap felléptek.

Ennyit a dobszékről, jöjjöön a Rockmaraton. Én a magam részéről azért neveztem be a zenekart a tehetségkutató színpadra, mert a többi része meghívásos, én meg akartam ott játszani. Az M3-ason történt balesetek miatt (nem voltunk a részesei) késve indultunk, és sajnálatosan az utolsó pillanat után 2 perccel érkeztünk meg, étlen-szomjan. Bejutottunk, elkezdtünk felpakolni, sürgettek minket, geci meleg volt, de ami a legfontosabb, lejtett a színpad. Kapaszkodnom kellett a dobszékembe (vagyis helyesebben, a nem tisztázott hovatartozású dobszékbe), hogy el ne boruljak. A front-technikus egy volt rádiós "kollégám" volt, a monitorkeverős viszont egy kalap szar. Semmit nem halottunk magunkból, hiába integettem minden szám előtt, után és között, hogy még, még még, semmi nem jött. (más zenekarnak sem) Ez ellen nincs orvosság, csak reménykedtem, hogy a dob után a zenekar tud tájékozódni. Persze csak elbasztam az egyik számot, Zsolt pedig torzítás nélkül nyomta le az első dalt, mert a dobtól nem hallotta a saját gitárját, és hasonlók, ennek ellenére rendesen odabasztunk, a koncert végére egész komoly nézősereg gyűlt össze. Mindent összevetve, jó koncert volt, színvonalas produkció, külső szemmel. Az eredményhiretést megvártuk, mondanom sem kell, nem mi nyertünk, de ezt tudtuk előre. Hanem, volt jellemzés. Mindenkit össze-vissza fikáztak ezért meg azért, nekünk viszont csak két dolgot mondtak, nevezetesen azt, hogy a gitárok néha összefolytak, és azt, hogy ez egy karakteres produkció, melynek lesz folytatása. Lehetett vitatkozni, itt ragadtam meg az alkalmat, hogy az összes zenekar nevében kifejezzem csalódottságomat a monitorkeverős emberrel kapcsolatban, és itt mondta az első okos dolgot a zsűri-bácsi: nem szabad addig elkezdeni a produkcót, amíg nincs rendes kontrol. És ebben teljesen igaza van. Lehet, hogy direkt csinálták, és ez aféle oktatós beugratás volt, de vagy így, vagy úgy, tanulságos volt.

Asszem, ennyi.

Hirtelen az jutott eszembe, hogy:
elyik nő áll magasabban az evolúciós csigalépcsőn? Az, amelyik úgy megy fel tűsarkúban a lépcsőn, hogy a talpával ugyanarra a lépcsőfokra lép, mint a sarkával, vagy aki a levegőben lógatja a sarkot, és kvázi vízszintesen van a talpa?

Nateháthogy.

Természetesen úgy kel indítanom, hogy jártamban-keltemben egy magyar-amerikai futballmérkőzésen kötöttem ki, ahol az északpesti viperákok a szolnoki katonákokkal küzdöttek. Nem is az a lényeg, hogy ez volt az első olyan amcsimagyarfocimeccs, amit élveztem, mert nem volt egy unalmas unalmasság, hanem hogy a közben lévő vicces dolgok. Például az idei első szembesülésem a nappal gyakorlatilag azonnali rosszullétet eredményezett, bár ebben lehet, hogy meglehetős szerepe volt annak a (hm, nos, igen...) Magyar-Amerikai Hot-Dognak, melyet fogyasztottam előtte, bár attól senki másnak semmi baja nem lett.
Na, az alapvető alappoén, melyet alapjában véve a játék alapjának állapota alapozott meg, az egy hússzor tíz méteres ellipszis alakú pocsolya volt, amelyet pedig az éjszakára öntözési céllal nyitva hagyott tűzcsap(!) okozott. Amikor odaértünk, a fiúk, akik úgy egyébként védőpáncél nélkül egészen embernek néznek ki, kevés kivétellel, éppen söpörték és lapátolták a vizet a pályáról. Végig a nap és az árnyék között kellett ingázni, mert az árnyékban hideg volt, a nap pedig tűzött. Szegény cheerleaderek szarrá is égtek a napon.
A meccs amúgy azért volt izgalmas, mert az elején a viperák tetemes előnyre tettek szert, amit aztán a szolnokiak fokozatosan ledolgoztak, és a végén egy góllal nyertek a hosszabbításban, mindeközben mindkét csapat a pengeélen táncolt, és a végén már egy támadásra három büntetés jutott a szabálytalanságok miatt.
Közben a hangfalakból régi jó számok mentek, és a legviccesebb az volt, hogy az egyik mentős odáig jutott az ülve táncolásban, hogy kapott a cheerleaderektől két pompomot és elkezdte rázni, mire a kollégája gondolkodás és késedelem nélkül elővett egy injekciót azzal a feltett szándékkal, hogy beadja neki :)

Amúgy pedig ezekben a percekben ér véget az EB, aminek én nagyon örülök, mert én kibaszottul utálom a focit, és elegem van abból, hogy nincsenek hírek, csak a fociról, illetve talán most az agyatlanul bambuló barmok ismét visszaváltoznak emberekké és nem azzal töltik az idejüket, hogy egy képernyővel ordibálnak hiábavalóan.

Kedden Cypress Hill koncerten leszek, aztán pedig az Aquincummal Szlovákiában játszunk egy fesztiválon. Elkezdődik a fesztivál-időszak, és én hálistennek mindegyik napra kaptam szabadnapot, szóval ihaj.

Minden egyéb tekintetben pedig éppen azon morfondírozom, hogy mennyire egy szánalmasan szánalmas helyzet az, hogy a szomszéd nő annyit ordibált két év alatt a férjével fosrészegen, hogy most nem tudom eldönteni, hogy most két perce tüsszög, vagy azt ordibálja bebaszva, hogy "Tűnés!!!"

Egen, ritkák a bejegyzések, de ez van, így jön, satöbbi.

Tegnap volt a végehúzós megünneplése a cégnél, mostantól sokkal lazább lesz. Inkább az ünneplésre térnék ki egy kicsit, mivel intenzívre sikerült. Este 7-kor találkoztunk a helyen, a Ráday u. 1-ben, kiültünk, ittunk sört meg ettünk idióta szndvicset, majd ittunk még, és még, és még. A végére annyira berúgtunk, hogy eltaxiztunk a Szeparéba, ahol még jobban lealjasodtunk, és a végén olyan fosrészeg lettem (és ezzel egyáltalán nem voltam egyedül), hogy amikor az Oktogonon kiszálltam a közös hazataxiból, eltévedtem, vagyis hogy rossz felé indultam el, és csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy másodszorra jó irányt céloztam meg.

Bé: Gyokkel való zenekarom vágtat, fejlődünk, Gyok már énekel és basszerozik egyszerre, én meg vokálozom, de általában fordítva, mármint ami a vokál- és ének-dolgot illeti. Nirvanák, Green dayek, fasza lesz.

Egyébként pedig  dolgozik néha a morfondír, de mindig elfelejtem, kéne vagy egy jobb memória, vagy diktafon. Bár ha diktafon, akkor minden szarral tele lesz. Kérdezhetnék persze, hogy "na és a memória nem lesz tele szeméttel?", mire én mondhatnám azt, hogy "debazmeg", és ezzel el is lenne sikálva az egész.

Minden egyéb tekintetben pedig venni fogok egy ilyet:

Az benne a jó, hogy van benne egy vincsi, és ez a szarság tud torrentezni. Szóval többé nem kell zúgatnom a gépemet, ha folyamatosan töltenék. Mondjuk linux-disztribúciót :)))
Szóval ez egy ilyen.

Kell.

Nos.

!!!Ez a bejegyzés semmiféle szempontból nem korrekt.!!!

Végestelen régen nem írtam már blogot. Meg is kell néznem, hogy hol tartottam.
Egen.
Pénteken elmentünk az Aquincummal és lebontottuk a Kék Yukat, legalábbis szerintem kurva jól sikerült a koncert, bár megint nem hallottam senkiből semmit, de Fater eljött, és ez sokat számít egy gyermek életében, még akkor is, ha történetesen egy thrash-metal zenekar dobosárol van is szó. Na, de mindent összevetve, remek kis koncert volt, a helyén volt minden, egész kevés dolgot basztunk el, szóval csujdáréhaj.
Megvolt a Sré búcsúkoncertje is, boldog születésnapot, Rozsé, az nem tudom, hogy sikerült, mert az alkoholtól elfogult lettem, meg csapkodtam a dobot, meg minden, szóval szerintem az is fasza volt, de mindegy.
A vasárnap a a teljes józanodás boldog pillanatival telt, ha jól emlékszem.

Igazából nem is az a lényeg, hogy mit mikor csináltam, mert az gecimód unalmas, hanem inkább vágjunk a közepébe:
Elzárták az albérletben a gázt. Én éppen békésen dobot gyakorolgattam, amikor Zomba benyitott és halálra vált arccal közölte, hogy "Gyehe, meht el akahják záhni a gázt". Mentem is, és tényleg. Két ilyen fiatal nyikhaj állt ott, az egyiknél volt egy papagájfogó, és hogy ők most akkor elzárják. Mondtam is, hog ez gecijó, erre Rozsé felhívta az ügyfélszolgálatot, hogy "Itt áll két ember, és el akarják zárni a gázt, és közben a gáz még a más nevén van, és egyébként is irgumburgum", mire persze leoltották a gecibe, hogy fizetni kellett volna, és akkor nem zárták volna el, meg egyébként is a tartozás összege 84000 ft körül van. Aztán mondtuk, hogy akkor inkább lerohannánk ide a sarokra a főgázho', és befizetnénk egy összegben az egész lófaszt, csak ne zárják el, mire mondták, hogy őket nem érdekli még az sem, ha befizetett csekkeket lobogtatunk, mert nem érdekli őket. Mindezek után Rozsé megkérdezte, hogy nem lehetne-e azt, hogy nem voltunk itthon, mire közölték vele, hogy mivel felhívta a központot, hogy "Itt áll két ember és el akarják zárni a gázt", már nem. Szóval némi vergődés után elzárásra került a gáz, de azok a nyomorúságos faszjankók fordítva szerelték vissza a gázórát, meg kellett fordítaniuk, ráadásul a hátuljára rakták a matricát, amit aztán jól lekapartak, szóval most egész nás számú matrica van a gázórán mint a plombákon, szóval vicces. Én elmentem az óraállással befizetni a gázt, ami mintegy 117 000 ft-ot tett ki, magam is meglepődtem, kicsit drága lett a gáz mostanság. Mert nem is az bazmeg, mert tudom én, hogy csak be kellett volna fizetni, csak Rozsénak nem volt képes pénze lenni, meg hogy majd befizetjük, és én már tavaly meguntam azt, hogy azért nincs pénzem, mert befizetem a számlákat, aztán Rozséra várok, hogy kegyeskedjék megadni a pénzt, ezért néha szóltam neki, hogy be kéne fizetni, mire mondta, hogy ez így van, aztán nem adott pénzt, ígyhát teljes mértékben őt teszem felelőssé a dologban, és szerintem teljesen igazam is van, hiszen nekem mindig volt annyi készpénzem, ami lefedte a csekkek felét, ilyesformán nem is vagyok hajlandó egy kibaszott garast sem beleadni a visszakötési díjba, amit Rozsé amúgy is megpróbál elsikálni, ígyhát most van motiváció, hogy sikerüljön neki.

Hogy ezt tetézzük valamivel, másnap felhívott a főbérlő cég, és közölte, hogy kell a szerződésünk, merthogy nekik nincs meg. Ez egy dolog. Eljött érte, okés. Hogy ő intézi a gázt. Remek. Erre fel másnap felhív, hogy kéne tőlem még egy meghatalmazás. Mondom, miféle meghatalmazás? Hogy a nevemre irassa a gázt. Hát majdnem kitört belőlem, hogy a kurva anyádra irasd a gázt, de csak annyit mondtam, hogy erről szó nem lehet, mire mondta, hogy de hát akkor izé, mire mondtam neki, hogy visszahívom. Hívtam Rozsét, aki azt mondta, hogy ez egy teljesen normális dolog, hogy az albérlő nevére írják a gázt, aztán amikor mondtam neki, hogy remek, majd akkor az ő nevére írjuk, akkor elkezdett hápogni, hogy nem akarja, és aztán kiderül, hogy az a fő indoka neki, hogy hiszen Szeptemberben elmegy. Mondom hova? Aszondja elköltözik. Londonba. Úgy próbáltam firtatni, hogy mikor tervezte ezt elmondani, mire közölte, hogy ő ezt már számtalanszor mondta (nem), és hogy biztos nem figyeltem rá (ami annak a visszaadása volt, hogy amikor letagadta, hogy basztattam a számlák miatt, pontosan ezt mondtam neki). Így tehát most az a helyzet, hogy szeptemberig találnom kell egy lakótársat is, azon túl, hogy nincs gáz.

Ezen túl pedig pillanatnyilag rend van a szobámban. Tisztaság az még nincs, mert nem találom a szemeteslapátot, és lévén szombat, kapni sem lehet. Ráadásul kiderült, hogy Warrick sem támad fel a CSI következő évadában, szóval ennyi.

Nem értem ezt a büdös kurva világot, úgy, ahogy van.

http://index.hu/kultur/media/metro1825/

Akik lusták olvasni, elmondom, hogy ez a cikk arról szól, hogy a Metro áruház pert nyert a Metro újsággal szemben, így aztán a Metro újságnak át kell neveznie magát.
Hozzátenném, hogy a Metro áruház több országban is van, a Metro újság pedig még több országban fut ezen a néven. Elég röhejesnek tartom ezt az egész faszkodást a névvel, nem tudom, miért nem tudnak megmaradni egymástól. Biztos azért, mert a metro-katalógust az emberek a köznyelvben  keverik a metro-újság kifejezéssel.

Én még ilyen kicsinyes köcsögösködést nem láttam, mint ez. Ha reklámfogás, akkor oké, de ha komolyan gondolják, akkor mindkét fél egy nagy kalap fasz. Mi közük egymáshoz egyáltalán? A másik meg hogy igazából nem tudom, hogy melyik volt előbb, az újság vagy a nagyközért, de ha nekem lenne egy újságom, amit úgy hívnak, hogy Vonat, és jönne egy áruház külföldről, és véletlenül Vonat lenne a neve (svédül viharos széljárást jelentene természetesen, vagy valami hasonlót), és beperelne, hogy én a nevét használom, akkor én simán felgyújtanám az egész kotványt a picsába. Már az ő kotványukat.

Eleve egy szóról van szó, egy magyar szóról.  Metro. A föld alatt száguldozó kék baszás, ami embereket visz. Milyen alapon tudhatja BÁRMELYIK is magáénak ezt a szót?

Remélem, a BKV bepereli mindkettőt a gecibe, aztán nézhetnek, meg hívhatják magukat ahogy akarják.
Már persze kivéve persze, ha esetleg az áruház nyer, akkor meg át kell nevezni a négyes metrót négyes nagyföldalattinak.

De nem, bazmeg? 

Nos.

Először hadd kezdjem azzal, hogy mennyire egy kotvány, posvány szarhalmaz a magyar internet. Nem is a tartalom vagy a webkettő, hanem a nyelv. Többször is mondtam már ezt. De az, hogy a "nézők", vagyis az internet felhasználói kevés kivétellel mind bunkók és nem tudnak/akarnak magyarul beszélni, eltörpül ahhoz képest, amikor egy multicég reklámjában egy ilyen bődületesen hatalmas bunkó parasztság van.

"JÁTSZ", mi? És a büdös kurva anyád hogy van?

Mekkora egy gyökérnek kell lennie egy reklámügynökségnek, hogy egy ilyen tirpák reklámot adjanak ki?

(Helyesen: Játssz!) 

És az a legrosszabb, hogy ezt is csak úgy véletlenül láttam meg, mert amúgy adblockot használok, ami remek. Mennyi ilyen lehet még?
Vérlázító.

A hétvégéről:

- Az esztergomi Csülök Csárda pont olyan fasza, mint amilyen 8 éve volt, ajánlom mindenkinek.

- A másik dolog meg nem is annyira felsorolásos, úgyhogy visszavonom ezt a gondolatjelet.

Tehát hogy politikailag korrekt legyek, az 1-es villamossal érkeztem a Mexikói út környékére, és onnan egy aluljárón keresztül vezet az út. Felfelé menet a lépcsőt helyettesítő lejtőn egyszercsak mintha az arcomba hullott volna valami, de csak leheletnyire, viszont ahogy levegőt vettem, szörnyen elkezdett égni a szájüregem meg az orrom meg a torkom, és egy kicsit a szemem, és ahogy még egyszer levegőt vettem, ez csak erősödött. Életösztönömtől hajtva felmenekültem a lejtőn, mert gondoltam, egy ilyen gáz egy mélyedésben csak összegyűlhet. Ahogy felértem, szerencsére megláttam egy rendőrautót. Gondoltam, bekopogok és jelzem nekik, hogy ott gáztámadás vagy istencsapása, vagy valami van, de amikor odaértem, szomorúan kellett látnom, hogy üres. Aztán volt még egy üres rendőrautó a parkolóban. Akkor arra tudtam csak jutni, hogy a rend kedves őrei

a.) éppen valakit a burgyingosban vallatnak paprikaspray-vel, és jutott nekem is
b.) éppen azzal szórakoznak, hogy egy keveset leszórnak a bejárat fölött és röhögnek az embereken.
c.) éppen szórakozásból fújják egymást a paprikaspray-vel, és jutott nekem is.

A másik ami eszembe jutott, hogy ha ez ilyen kis mennyiségben ilyen para, akkor milyen lehet, ha az arcodba fújják... 

Nos, eléggé le vagyok maradva ezzel a blog-írogatással.

Voltunk például az Aquincummal Budaörsön fellépni. A hellyel sok gond nem is lett volna, a Városi Ifjúsági Klubról van szó. Nagy színpad, rendesnek látszó hangosítás. Egy helyi bandával és a Mókárok zenekarral léptünk fel. Majdnem a megbeszélt időben ott voltunk, addigra már a helyi zenekar pár tagja a helyszínen tartózkodott, az egyik tagnak már akkor a nyakában lógott a gitár. Na, ő ezt a gitárt a nap hátralévő részében egy pillanatra sem tette le. Jó ideig nem történt semmi, nem jött egy néző sem, aztán beállított a Mókárok zenekar. Hoztak egy srácot, aki annyira be volt rúgva, hogy kétszer kellett megállnia pihenni, amíg megtette egy lábcinállvánnyal azt a 30 métert ami a kocsi és a hely között volt, majd amikor az ajtó elé ért, nekiállt meginni a sörét. A biztonsági őr/jegyszedő közölte vele, hogy inkább menjen be azzal a sörrel, mert itt közterületen tilos, és harapnak rá a rendőrök, mire a srác azonnal megideologizálta, szó szerint idézem: "Ez azért van, mert szar ügy, mert nekik sem szabad, és ezért tiltják!". Szerintem hihető okfejtés.

Majdan pedig az én zenekarom kitalálta, hogy álljunk be, mármint ezalatt nem azt értette, hogy azonnal aljasul rúgjunk be, hanem hogy menjünk fel és csináljunk soundchecket. Ezt én teljesen feleslegesnek tartottam, mivel nem mi kezdtünk, és fel kellett hozzá raknom a cinjeimet, aztán újra leszedni, aztán végül akkor álltunk be, amikor a Mókárok már felpakolt, szóval kicsit amatőr volt a dolog, de ez eltörpült a későbbiekhez képest. Végül sikerült a Mókároknak is összeszednie magát, beállnia, és elkezdeni a koncertet. Az első szám után azonban egyszercsak teljes létszámban, hangszerekkel felvonult a színpadra a helyi zenekar (akik harmadiknak lépnek fel). A röhögéstől nem bírtam egyenesen állni, majdan felmentünk mi is a színpadra, és próbáltunk választ kapni a "Mi a lófaszt csináltok?" kérdésre, mire közölték, hogy akkor most ők beállnak, mert most ők állnak be, mert mi már mind beálltunk. Én mondtam nekik, hogy már egyszer megmondtuk, hogy ők a saját koncertjük előtt állnak be, de leordibált a technikus is az utasító mikrofonon, hogy ő is megmondta ezt, mire nagynehezen visszakullogtak az öltözőbe.

Röviden, a Mókárok zenéjét tekintve egyszerű, szövegét tekintve mélyen szántó és vicces. Külön kedvencem a kezdőszámuk, a "Disztingvájjá!" volt. Az Aquincum dobosa kicsit pontatlan volt, főleg miután megesett vele az a szerencsétlenség, hogy amikor lehajolt a törülközőjéért, a csere-basszgitáros úgy baszta szemen a basszusgitár fejével, hogy csak nyekkent. Szerencsétlenség a szerencsétlenségben, hogy én vagyok az Aquincum dobosa, és még most is fáj egy kicsit. De legalább rájöttem, miért van az ember szeme egy gödörben :)
Ja, a harmadik zenekar olyan igazi gimis zenekar volt, mindenfélét játszottak, jobban-szarabbul, de remélem, hogy az én Nirvanát játszó zenekarom nem fogja ennyire meggyalázn Kurt Cobain emlékét.

Nah, hogy azóta mi volt.
Rozsé megvette a monitorát, úgyhogy nekem el kellett tüntetnem onnan a saját monitoraimat meg a gépemet, és egyből ezer problémám támadt. Az első és legfontosabb az, hogy a referencia-végfokot hogy kössem össze a referencia-hangfalakkal, ami a kisebbik gond, mert a hangfalba akár lecsupaszított hosszabbító-kábelt is rakhatok, de hogy a hang hogy jut el az erősítőbe, az volt a nagyobbik gond, merthogy a leghosszabb szimmetrikus kábelem 1 méteres, az is a cintányéromat köti össze a dobaggyal, az erősítő meg benne van a rackben, amiben minden más is. Végül azt találtam ki, hogy az egész dobot rackestül odatoltam a gép mellé, aztán ültem él órát, hogy akkor most hogyan, végól beépítettem a kölcsön-keverőt a rendszerbe, meg belekötöttem a másik gépet is, mert azon megy a netezés, a stúdión meg a stúdió, és akkor most hogy legyen a dolog, mert csak egy billentyűzetem van, ráadásul el sem férne kettő, úgyhogy végül az lett, hogy hosszas nyomozás utántaláltam egy szoftvert, ami nemcsak hogy távirányítani tudja az egyik gépet, de két gombnyomással harmadik monitorrá válik a másik gép monitora, szóval most jóidő. Attól eltekintve, hogy tegnap a program közölte, hogy mivel illegálisan használom, ezért most ő rárakott egy vírust a gépemre, ami azért jó, mert volt hozzá egy youtube videó, hogy hogy kell eltávolítani, ami már nincs fent a youtube-on, tehát inkább szétnéztem a windows lelki világában, és szerencsére csak kamu volt. Most, hogy a net irmagját is leszedtem a stúdiós gépről (valamiért mégis volt rajta), nem ugat be. Így megy ez. Ja, mindeközben meghalta magát a netes gép, csak fekete képernyőt mutatott, azt újra kellett installálni, a stúdióról meg eltűnt a hang, ott egy driver reinstallal megúsztam a dolgot. Most, lekopogom, minden faszán megy, eltekintve attól, hogy nagyon belekényelmesedtem Rozsé kalapács-mechanikás MIDI-billentyűjébe, a Yamaha DJX-nek viszont olyan paraszt a billentése, hogy úgy ingadozik játék közben a hangerő, mintha három ujjam el lenne törve.

Szóval evvan. Ja, meg vágtam Jamie Winchester klippet is, és még fogok is egyet.

Hanem, ma láttam egészen elképesztőt.
Jöttem befelé a villamossal, 4-6, és a jászainál állt az út szélén egy rendőrautó. Nem tudom, mennyire legálisan, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egyszercsak látok valamit pörögni az úton. Rövid úton rájöttem, hogy az bizony a rendőrautó visszapillantó tükre. A rendőr egyből megindult szirénával, villogóval. Bennem akkor felvetődött pár dolog. Például az, hogy mennyire kell betegnek lenni ahhoz, hogy levidd egy rendőr tükrét, valamint az, hogy ha már levitted valakinek a tükrét, akkor simán elhagyd a helyszínt, meg az, hogy mennyire kell elvetemültnek lenni ahhoz, hogy miután egy rendőr tükrét levitted, reménykedj abban, hogy eltűnsz és megúszod. A Margitsziget megállónál azon gondolkoztam, hogy milyen ember lehet az, akit a rendőrök egy fél hídon keresztül nem tudnak kiszedni a forgalomból. A budai hídfőnél pedig rádöbbentem, milyen. Egy mintegy 70 év körüli vénasszony egy Suzuki Ignissel. Az orra látszott ki csak az oldalsó ablakon. A rendőr meg éppen minden ingóságát kérte elfelé, ő meg adogatta ki. Elképesztő :)

Most meg az van, hogy esik az eső, mocsok szar idő van, de legalább nincs olyan piszok meleg, mint volt.
Szóval ez van.

kortárs

mindet szabad semmi sem tilos, ha azt mondom kurva anyád, akkor tapsolsz, tapló, mert a színpadon vagyok, ha az operaházban mondom azt hogy szopj le egy lovat tapsolsz mert kortárs mert modern vagy, nem akarsz vaskalaposnak látszani. lúdtalpas mezítlábas toprongyos topák ugrálnak és az rögtön tánc mert kortárs. emberek kik sosem láttak hangszert nyekergetik, tépik és rímmentes szöveget nyögnek rá mély David Attenborough hangon és rögtön művészet mert kortárs. pacákat mázolok a vászonra plafonfestő pemzlivel beleszarok a közepére és neked tetszik mert kortárs.

Nem tudom, miért szabadult ez ki belőlem, de a faszom kivan minden kibebaszott kortársnak kikiáltott dologgal. 2008-ra a "kortárs" szó összeforrt a "szar" szóval, afféle szinonima lett. A művészi szabadságot mélységesen támogatom, azt viszont sosem értettem, miért kell mindenre azt mondani, hogy jó. Van, ami igenis szar. Meg a másik az, hogy attól hogy valami régi, ne legyen már olyan "kurvajó". Voltam párszor múzeumban, nem vittem túlzásba, de azért jutott így is rendesen, és egy csomó olyan képet láttam, amit egy 10 éves gyerek ebéd után simán megfestene vízfestékkel. Így például a Picasso kiállításon is láttam egy-két képet, ami egyáltalán nem tetszett. Nagy ügy. Van egy-két kompozíció, ahol ez a kubista elmebaj jó, de azért van egy-két kép, ami szar. Kíváncsi lennék amúgy nagy zeneszerzőink olyan műveire, melyek nem lettek híresek. Most vagy az van, hogy a zenészeknek nagyobb önkritikájuk volt, és amikor láttál, hogy valami nem jó, azt jól kidobták, vagy ezek a "nagy" zeneszerzők tényleg csak jókat írtak. Fene tudja.
NEM MINDEN JÓ, AMIT JÓNAK MONDANAK, elmebeteg.

Na, az egész egyébként onnan jött, hogy verset akartam írni, mert mély érzések támadtak meg, de mire ezt a felső két bekezdést megírtam, hálistennek elmúlt.  Bizonyára eleve azért jött rám, mert meghallgattam a Chickentown c. verset. Google-ban rákeresve kiderül, hogy a "bloody" helyett "fucking" az eredeti szöveg.

 Meg aztán fényképezőgéppel indultam el otthonról, hogy most aztán lefényképezem Budapest leányainak gusztustalan lábbeli-viselési szokásait, de ma nem találkoztam igazán szar cipővel, ebből kifolyólag mostantól mindig kivont fényképezőgéppel fogok járni, mert vagy sikerül lekapnom a szarokat, és jól kirakni a netre, vagy nem látok egyet sem, ami pedig tiszta haszon.

orvkolbász