Uglee archív

Arra gondoltam, hogy egy érdekes problematikát osztok meg mindenkivel, akit érdekel, vagy legalább olvassa, vagy esetleg megint rákeresett, hogy "lófaszpicsa", ami még mindig az én blogomat dobja ki az első helyen a google-ban.

(Ugyanitt meg kell jegyeznem, hogy egy roppant érdekes  fordulaton ment át a blogomra találó kifejezések sorrendje, és most a top-top az, hogy "ingyenes animal sex videok", ami részint elszomorító, mert 111 alkalomról van szó, részint pedig örvendetes, mert 111 látogatóról van szó)

A problematika témaköre pedig a WC-papír leszen. Sikerült a boltban felkapnom az első csomag WC-papírt, amit megláttam, mert részint siettem, részint meg nem érdekelt, gondoltam, nem költök olyan dologra ezer forintot, amibe aztán a seggemet törlöm bele.  Na, a lényeg az, hogy először megrökönyödve láttam, hogy bár a minőségével sok baj nincs (krepp, és nem lyukas), ellenben nincs rajta perforáció. Kisebb pánikba estem, hogy most akkor mi lesz, hogyan fogom eltépni, meg egyáltalán miként fogom kimérnökölni, hogy hol tépjem el, aztán rájöttem, hogy ennél nagyobb szerencse nem is történhetett volna velem.

Először is, végre akkora darabot téphetek magamnak, amekkorát csak akarok, nem csak 11 centivel osztható kivitelezhető, másodszor pedig nincs meg a veszélye annak, hogy ha véletlenül páros számú kockát tépek le, akkor szinkronban elszakad az egymáson lévő perforációkon, és jól... nos, elég baj az, ha elszakad. És azért a lelkemnek sem mindegy. Minden egyes alkalommal, amikor a "normál" WC-papírt használtam, és véletlenül egy kicsit félretépődött a perforációnál, kudarcélményem volt, ami éveken keresztül azért csak felhalmozódik az emberben. Ezzel viszont sétagalopp. Nem lehet elbaszni.

Perforáció-mentes WC-papírt mindenkinek! 

Az újratölhető elemeken filóztam.

Az lehet, hogy újra lehet őket tölteni, de ha valamilyen eszközt nem kimondottan arra találtak ki, hogy azzal működjön, akkor a fókafasz be van szopva, mert nem megy. Vagy nem úgy. Vagy valami.

Itt van nálunk egy billentyűzet. 4 ceruzaelemmel megy. A ceruzaelem drága. Mondták, hogy vegyek újratölthetőt. Vettem. Beleraktam. Annyira sem megy vele, mint a lemerült elemekkel. Egyik volt basszusgitárosomnak volt egy  effektje, ami 6 elemmel ment. De újratölthetővel már nem. És mi ennek az oka?

Hát leginkább az, hogy a ceruzaelem másfél voltos, a ceruza-aksi pedig 1,2 voltos. Ez 6 elemnél úgy néz ki, hogy elemmel 9V, újratölthetővel pedig 7,2V. Én sem mennék ennyivel. 

Mi értelme van egy olyan dologgal helyettesíteni egy másik dolgot, ami nem megfelelő, nem elég? Mire véljem ezt? Persze, egy idő után mindent 1,2 voltra fognak méretezni, meg azt is megértem, hogy a faszomtujamilyen cellának ennyi a feszültsége, de akkor is... Nem lehetett volna még egy kicsit kutatni? 

Hát, tegnap volt Aquincum koncert a Vörös Yukban.

Először is: a színpad kurva jól szólt, attól eltekintve, hogy semennyi magas nem volt, de tényleg olyan volt, mintha egy teljesen profi hangzásról húztad volna le a magasat, a dob viszont dob volt, a gitár gitár, az ének meg ének.

Na, nem akarom sokat húzni-halasztani, nagyon odabasztunk. Én csak egy helyen rontottam el, viszont ment a duplázás kivételesen, és jól is szóltunk, legalábbis amnnyit én hallottam belőle ott hátul. A furcsa az volt, hogy amikor a csávó megkérdezte, hogy lesz-e vokál, reflexből mondtam neki, hogy hátul, a dobnál, bele sem gondoltam, hogy az egy másik zenekar volt, viszont remekül tudtam üvöltözni bele a vokálokat, amik elvétve vannak is a számainkban. Meg a másokéiban, amiket viszont mi játszunk. Is.

Amúgy meg nem sok, írom a gyerekzenéket, alapozom az új zenekaraimat, pillanatnyilag "csupán" 4 van tervben, különböző formációkban, de majd minden rendbe jön.

Remélhetőleg :) 

Nos.

A telefonomban a jegyzeteim között találtam egy blogra szánt dolgot.

A téma mindenki számára ismerős. Hány gyerek. Részemről nulla. De ez az én bajom. Meg tudom, hogy amúgy egyébként ez csak úgy alakul. Szóval hogy hány gyerek.

Ha egy gyerek van, akkor annak azért szar, mert nincs játszópajtása,  meg irigykedve nézi a többi gyereket, akiknek viszont van. Előnye viszont, hogy övé az egész figyelem, és nem kell osztoznia a játékain, könnyen kialakulhat az élethez szükséges megalománia :)

Szerintem a két gyerek az ideális, bármilyen felállásban. Tudják egymást szórakoztatni, meg ölni is, természetesen, kialakul az egészséges versengés, a birtokvágy, meg az ilyenek, és persze a hátránya az, hogy utálni tudják egymást.

És itt érünk a feljegyzésem lényegéhez. Három gyerek. Nekem a három és annál több gyerekkel, e főleg a hárommal az a legnagyobb bajom, hogy itt már ki tudnak közösíteni egy gyereket. A legrosszabb az, ha kettő kitalálja, hogy akkor a harmadik ki van közösítve, mert nincs a szerencsétlennek  esélye sem arra, hogy  tettestársat fogadjon. Legfeljebb barátot, de az az otthoni dolgokat ez nem oldja meg.

A 4 gyerek még egész jónak tűnik matematikailag, de itt már felvetődik a kérdés, hogy mennyi figyelem hány részre oszlik. És nem is az, hanem hogy milyen arányban. Hogy veszi a legnagyobb, hogy a legkisebb a legfontosabb, és a két középső mit gondol erről az egészről.

5 gyereket már láttam egy családban, és chaten dumáltam még pár sráccal, akiknél hasonló volt a helyzet, azt mindig a középső gyerek szopja meg, aféle cseléd lesz belőle. Mert ugyebár az idősebbek felnőttek, a fiataloknak még kell a törődés, a középső meg csináljon meg mindent, mert a két nagynak ezer jobb dolga van, a két kicsinek meg még tanulnia kell, meg élnie.

6 gyerektől felfelé pedig szerintem perverzió. Nagyon önbizalom-hiányosnak kell lennie annak a nőnek, akinek ennél több gyereket kell szülnie, hogy elég jónak érezze magát.

Asszem, erről ennyit. 

Nos.

A lényeg az, hogy feloszlattam a srét.

Nem mondom végig a koncertet, de a lényeget azért kiragadom:
Eltűnt a lábcin-állványom, anélkül kellett végignyomni, közölték, hogy csak halkan játszhatunk (logikus, hát milyen is egy hangos koncert már), továbbá Rozsé megint előadta a nagyhalált a megérkezéssel, ráadásul tényleg nem lett meg a lábcinállvány.

Én a koncert végére olyan fosrészeg voltam, hogy elgitároztam a Nirvanától a Where Did You Sleep Last Night c. művet, és a végén még üvöltöttem is, mint a fába szorult féreg, és teljes mértékben rocksztárnak éreztem magam.

Szóval azért van vége a srének, mert kevesebb élvezet van benne, mint baszkolódás és idegeskedés, és ennek így semmi értelme, ráadásul tudom, hogy a többiek is így gondolják.

Ezen kívül sajnálatos átmeneti állapot van a stúdióval, mert Rozsé megvette a számítógépét, ami azt jelenti, hogy kettővel kevesebb monitor van a lakásban, mint kéne, meg egy master-keyboarddal is, de ez már más tészta, hanem viszont neki kicsit kevésbé beosztható a melója, ezért ha neki dolga van rajta, én kerülök perifériára, mint például ebben a pillanatban is. Ez egy monitor vásárlásával egy-másfél héten belül meg fog oldódni, szóval nincs ok csüggedésre.

Ezen kívül, a teljesség igénye nélkül történtek még dolgok, némelyik vicces, némelyik kevésbé:

- Voltam Hazugmagazin koncerten. Borlai gergő dobol benne. Na, ő már ott tart a dobtudás terén, hogy már nem győz képtelen faszságokat dobolni, hogy kihívás legyen neki :)

- Lehet, hogy kicsit allergiás vagyok ezekre a szálldosó baszokra, de lehet, hogy mégsem, mivel kicsit ég tőle az orrom, az íróasztalomon viszont fél centi vastagon áll az a szar, vagyis valószínűleg az orrüregemben is.

- A munkahelyemen most van az utolsó hét a durva hajtásból, kb 150%-ot kell mindenkinek teljesítenie ahhoz, hogy időben kész legyünk, ami nem jelent gondot, viszont a feszültség borzalmasan nagy.

- És tegnap este jött az utcán egy cigánygyerek, mintegy 14 éves lehetett, shakiráztatta a telefonját, és közben a faszával nyolcasokat hugyozott a járdára.

Hát ez van.

Nem csak azért, mert oda jártam, de nagyon büszke vagyok a Kandó csapatára, akik első helyezést értek el a Design Challenge 2008 robotépítő versenyen.

http://index.hu/tech/hardver/robotok/robot5622/

"Kandósok vagyunk mi, fasza gyerekek" :)

Grat a csapatnak és az iskolának. 

Na, hogy szakadjon rá egy mázsa fos...

Nem volt időm. Történés az még csak lett volna, de egyszerűen nem volt időm blogolni. Ha épp időm lett volna, akkor meg főnökök cirkáltak, és kénytelen voltam elkapcsolgatni. Idő és lehetőség. Ennek a két dolognak voltam híján, amikor éppen nem írtam blogot, ennyi napig folyamatosan.

Tartozom Rozsénak annyival, hogy kifejtem az általa felvetett kérdéskört, miszerint:

Mi a véres-gennyes lótüdőért van az, hogy ha az ember 3 társával bepattan egy nagyfogyasztású autóba, még úgy is olcsóbb lemenni a Balatonra (vagy azzal ekvivalens távolságba), mint vonattal. Szóval miszerint hogy tömegközlekedés, elvileg nem azt kéne hogy jelentse, hogy a tömeg együtt utazik? Már azért is, hogy olcsóbb legyen? Meg hogy egyébként is? Gondoljunk csak bele, ha busszal megyek le a balatonra, és a buszon ül 60 ember, és annak ugyanúgy többe kerül a busz négy főnként, mintha kocsival mennének, akkor az a busz akkor 150 liter benzint eszik 100 kilométerenként? Nem hinném.

Most persze lehet jönni azzal, hogy infrastruktúra meg fizetések, de akkor is, basszák meg, Rozsénak teljesen igaza van abban, hogy a faszom utazzon vonattal, ahol rám köhögnek, meg zaklat a kalauz, a gyerek belém törli a csokis kezét, aztán megkérdezi, hogy "Miért néz ilyen mérgesen a báááááááááááááácsi?", és egyéb kényelmetlenségek, amikor ugyanezt autóval is meg lehet tenni, és nem kell megállni minden bokornál, csak egynél-kettőnél hugyozni, aztán már lehet is menni tovább...

Hogy miért van ez így? Megmondom, miért van ez így:

Nem tudom.

És ezzel el is érkeztünk az engem sokkal jobban izgató dologhoz, a magyarsághoz illetve az ahhoz általam mélységesen kapcsolódó nyelvismerethez, külös tekintettel a nyelvtanra.
Azt, aki olvas engem, vagyis, hogy egészen pontos legyek, a blogomat, tudja, hogy mocskos a szám, mint a szar, de odafigyelek a helyesírásomra. Ezért is örültem meg a következő oldalnak:

http://www.szerkeszt.hu/teszt.php

Ha esetleg a link áldozatul esne az időnek, akkor elárulhatom, hogy ez egy helyesírás-teszt. A legszopatósabb és a legközkedveltebb nyelvhelyességi problematikák és elbaszások vannak benne. Csak ki kell választani a helyeset 2 vagy 3 közül. Nem probléma.

El is szontyolodtam, amikor elsőre sikerült 70%-osra teljesítenem. El is küldtem mindenkinek, aki a közelemben illetve az MSN-en volt. Fel is derült az arcom, amikor kiderült, hogy senki sem ért el nálam jobb eredményt. Most este megpróbáltam még egyszer, és akkor 88 lett, aztán közvetlenül utána 96, amiből kettőt vizuális memóriából kattingattam be helytelen módon, szóval mindent összevetve, az ember tanul.

Eddig hálás voltam a http://muszaj.try.hu oldalnak, mert mindig be tudtam linkelni, amikor egy bugris beírta nekem, hogy "muszály".  Ezúton szeretnék köszönetet mondani alkotóinak. Hanem: kéne egy ugyanilyen oldal a "játsza" kifejezés ellen.

NINCS OLYAN HELYZET VAGY MONDATSZERKEZET A MAGYAR NYELVBEN, AMIKOR HELYES A "JÁTSZA "!!!!

Játssza. Így helyes. Peti játssza az eszét. Pedig mondtam neki, hogy ne játssza!
Gáspár a GTA4-et játssza.
A DVD-játékosom nem játssza le a másolt lemezt.

Ennyi.

Tanulja már meg mindenki, faszkivan! 

Most pedig a fikázásról lesz szó.

Nem az átvitt értelműről, amikor valami nem tetszik, és ennek túlzottan hangot adsz, hanem a klasszikus fikázásról más néven az orrtúrásról és annak vonzatairól.

Ugyebár mindenki számára ismert az a jelenség, amikor az egyén beletúr az orrába, némi fika reményében, majd a körmével kipiszkálja. Nehezített verzióban közvetlenül körömvágás után. Általános jelenség pirosban álló autókban, de tömegközlekedési járműveken is megfigyelhető. Az ember azt hinné, hogy főleg a gyerekek csinálják, de nem, mert nekik még friss a lebaszás szülői részről, hogy azt nem szabad.
Ez egy kortalan tevékenység. Egészen 1 éves kortól 100 éves korig láttam már embereket orrot túrni. Bevallom, én is szoktam néha, bár én a szégyentől vezérelve mindig egyedül csinálom, leginkább azért, mert amilyen nagy orrom van, annyira nem kapok rajta levegőt, és ez segít. A problematika problematikája nem is itt kezdődik, hanem ott, amikor odáig eljut az ember például a villamoson, hogy rövid körbenézés után megeszi, amit talált. Persze előtte szigorúan megszemléli.

Igazából mindenki csinálta már, és mindenki ette is már meg. És ez nem lehet véletlen. Valószínűleg az az igazi oka ennek, hogy az emberek szeretnek fikát enni. Mert a fika az finom. Sós, ropogós, vagy esetenként nyúlós, kocsonyás. Nyami :)

Először úgy 9 éves koromban ötlött fel bennem először a gondolat, hogy ne bízzuk ezt a biológiára, hanem tegyönk annak érdekében, hogy az emberek bármikor ehessenek fikát. Ennek a legcélszerűbb módja, hogy alapítani kell egy fikagyárat. A boltokban a szotyi és a tökmag mellett legyen zacskós fika. Fika-drazsé. Mindenki szereti a fikát.

Akkor még úgy képzeltem, hogy nagy kondérokban kevergetjük majd a taknyot, és akkor az megszárad, és akkor kockára lehet vágni, de azóta tanultam fizikát, ígyhát tudom, hogy a takony ilyen vastagságban sosem fog kiszáradni, tehát módosítani kell a termelési tervemet. A megoldás: egy futószalagra 2-3 centi vastagságban felkenjük a taknyot, és azt szárító berendezéseken vezetjük keresztül. A végén pedig egy rácsos késes gépezttel szép kis kockákra vágjuk. Ínyenceknek kifejleszthetünk egy amorf darabokat gyártó gépsort is. Perverzeknek pedig a szilkongumiból gyártott orrból kikaparható változatot.

Mmmmmmm....

Ebből is látszik, hogy sosem voltam normális :) 

Nosssöööö.

Vidám megfejtés érkezett a faszkrémes postomra. 

EZ ITT AZ!

Az érdem Titust illeti, akinek ez lesz az álneve, mert hiszen ez a hivatalos is, és arról, hogy egy ország ismeri így, már nem én tehetek :)

Faszkrémből  kifolyólagosan <jobbra igazít> nap van :)

És persze hogy elhisszük Titusnak, hogy nem büdös nagy 32 centis dildó keresése közben akadt rá a termékre, hanem valami egészen más, nem szexuális dolgot nézegetett éppen, amikor meglátta az EROTIKA feliratot, és gondolta, szétnéz, hátha van faszkrém, mert jóindulatúak vagyunk, de nem? :)

Megvolt a születésnapom.

Csütörtökön volt egy buli, ami a hisztéria jegyében zajlott, valamint másnap délben egy kisebb kazal virággal megjelentünk a Pasta Dost étteremben, ahol nagynénémet azonnal megpróbálták átbaszni azzal, hogy a megbeszéltek helyett kétszer annyit kérnek az all-you-can-eat menüért, de aztán ez megoldódott. A kaja nem volt rossz, de a Mexikói úti Trófea szerintem két és félszer jobb, meg a választék is sokkal bővebb, meg aztán a születésnapi tortámra is közölték, hogy nem vihetem el, szóval letömködtük a felét, mire megkérdezték, hogy hozzanak-e hozzá dobozt, szóval a kurva anyjukat, de legalább jól éreztem magam.

A családi ebéd után Gyoknél gyülekeztek az emberek, irgalmatlan mennyiségű húst sütöttünk, isteni hagymakrém készült, és borzalmas mennyiségű alkoholt sikerült meginnom, már ha csak a fél üveg Zwack mézes barackból indulunk ki. Bár igazából nem is ittam sokat, a barackozás már sötét éjszaka történt, csak néhány sört, egy Tequila sunrise-t, meg néhány feles gint, ennek dacára reggel 5-kor szabályosan hülyeségeket beszéltem, meg szöget hajlítottam satuval.

Maga a születésnapom pihenéssel, regenerálódással és másnapossággal telt, de nagyon jól esett. Rengeteg mindent kellett volna csinálnom, de mivel a születésnapom volt, nem érdekelt. A vasárnap pedig izgalmasan telt, de azt nem írom le, mert egy ilyen vagyok :)

Orevüér.