Nos.
Nem egyszerű.
Az történt, hogy sok lett.
Munkám során sokszor találkozom adatbázisokkal, táblázatokkal. A munkám 3 szakaszból áll. Az első szakasz az "ez legyen az első dolgod, amikor bejössz". Ez tart úgy 9-től fél 11-ig, néha 11-ig. A következő fázis az, hogy felzárkózom magam mellé, felzárkóztatom az adatbázist magam mellé, elkezdem a feltöltéseket, letöltéseket, konvertálgatok. Főleg a konvertálás tart hosszú ideig. Amúgy nem akarom magam dicsérni, de kb másfél-két ember melóját végzem el egy nap, mármint időre, csak ugye mindenhol tudok trükközni, geek múltamból kifolyólagosan. Kicsit még büszke is voltam magamra, hogy mennyire tudok pörögni, és milyen fasza jó munkaerő vagyok, meg minden. Szombaton aztán beütött valami. Épp az ezer dolgomat csináltam, amikor odajött az egyik főnököm, hogy kéne még egy excel-táblázatot csinálni a shotokról, hogy mikor érkeztek meg. Tekintve, hogy van már 4 hasonló táblázat, meg ráadásul egy Mircosoft Project projectet is vezetnem kell róluk, plusz a saját adatbázis-szoftverünk, meg a faszom, és pluszban még kitalálta ezt, ráadásul van vagy 300 shotunk, ha mindegyikkel csak X percet töltök, az Y óra, szóval én felbasztam magam rajta. Nem mondtam neki semmit, mert szeretek ott dolgozni, de fel. Nem is túlságosan nagyon, de eléggé. Egész egyszerűen megijedtem attól a táblázattól. Nagy és hosszú és nekem kel csinálnom, és hosszú ideig tart, meg a faszom. Meg hogy délutánr legyen kész. Akkor úgy nézett ki, hogy soha nem lesz kész, nemhogy délután. Aztán azon kaptam magam, hogy nem vagyok jól. Nem tudnám pontosan leírni, nem hasonlít semmire, ami eddig volt, csak elemeiben. Konstatáltam is, hogy valószínűleg ennem kéne valamit. Újdonsült kolléganőmmel ki is mentünk kajálni, letespedtünk, én pedig azt éreztem, hogy össze fogok esni. Pedig ültem. Nem tudom, hogy hogy mi volt, kicsit pánikos, kicsit ájulós, kicsit hányingeres érzés. Nem is tudtam enni egyáltalán. Abban a pillanatban pedig úgy éreztem, hogy én nem tudom ezt tovább csinálni, hogy odaülök a géphez, és egész egyszerűen nem fogom tudni megcsinálni azt a kibaszott táblázatot, sem a másik nyolcat, se semmit, főleg azért, mert abban sem vagyok biztos, hogy vissza tudok sétálni a melóhelyemre. Kértem egy pohár tejet, lehajtottam, mert sejtettem, hogy energia mindenképpen kell, márpedig nem ettem aznap még semmit. Máskor sem szoktam, nem ez a baj. Egész egyszerűen rádöbbentem, hogy eddig tartott a lendület, vagy legalábbis most elfogyott. Jó dolog pörögni, meg minden, de ez sok, egyszerűen sok. Úgy fest, hogy én sem vagyok superman, nem bírom a napi 10 óra intenzív melót, ami tudom, hogy nem árokásás, meg minden, meg óránként-kétóránként van 5 perc szünetem, de a maradék időben nincs egy másodpercem lazítani. Most nem azt mondom, hogy flashjátékokkal akarok játszani, vagy netezni akarok meló helyett, de van az, amikor nyugis a meló, de van, meg van az, amikor azonnalkellmoströgtön, és az utóbbi pár hétben csak ilyen van, és folyamatosan. én meg még tényleg milyen büszke is voltam magamra, hogy úgy meg tudtam nyomni az iramot, hogy este 7-kor mindig el tudtam jönni. Úgy néz ki, hogy faszság volt.
Vagy azt kell csinálni, hogy nyugisan dolgozni, és megnézni, hogy mennyi munkám marad este 7-re, és azt lepasszoltatni valakinek, vagy én nem tudom, de egyet biztos nem akarok: tovább bent maradni. Egyrészt nem tartanám igazságosnak, mert amúgyis napi 9 órára van kialkudva a bérem, és már most sem 9 órányi melót végzek el az alatt a 10 óra alatt, amit bent töltök, másrészt pedig most sincs időm semmi privátra, hiszen minden be van zárva, ha hazamegyek, de ha 8-ig, 9-ig bent kéne maradnom, akár 3-szor 4-szer ennyi pénzért is, akkor sem lenne jó, mert akkor egyáltalán megszűnne minden magánéletem.
Mindegy, nem tudom, mi a megoldás, de szerintem nagyon le lehetek épülve, mivel 2 hónap leforgása alatt másodszor betegedtem meg, ráadásul még meg sem gyógyultam a másodikból, és ez már a második alkalom rövid idő alatt, hogy rosszullétig felidegesítem magam valamin.
Jah, és az sem különösebben könnyű érzés, hogy holnap be kell mennem megint. Tudom, hogy ez mind pszichológia, de ez most nem segít.
Ja, és ez nem a "holnap kiderül" kategória. Ez az "az sem biztos, hogy kiderül" kategória. Nemis biztos, hogy van minek kiderülnie. Ez azon ritka dolgok egyike, amikor nem biztos, hogy van válasz, de még az sem biztos, hogy van kérdés egyáltalán.
Lehet, hogy szimplán többet kéne aludnom, és akkor jobban bírnám a túlterhelést.
Lehet.
Talán.
