Nos.
Csak felvettük Gyokkel a dobot.
A stúdiózás fárasztó.
A stúdiózásban nem az a fárasztó, hogy játszani kell, hanem odacipelni, összerakni, beállítani, soundcheck, satöbbi, satöbbi.
A stúdiózásban ráadásul nem is ez a nehéz, hanem a körülmények.
Na jó, nem húzom tovább, igazából Gyoknek kéne megírnia ezt a postot, mert ő veszítette el az eset miatt a világba vetett maradék hitét is, én passzív rezignációval vettem tudomásul a dolgot.
Történt az, hogy már levittük az autóba a keverőpultot (tokkal együtt 50 kiló és nagy), a szőnyeget, a kábeleket, a cineket meg a duplázót a kocsiba, és éppen 30 kilónyi cinállvánnyal a nyakamban próbáltam kimenni a bejárati ajtón (Gyok egy pergőt és egy fémbőröndöt szállítmányozott), amikor szembe jött 4 nő. Akkor legalábbis ezt fogtam fel az egészből. Gondoltam is, hogy milyen büdös parasztok, hogy nyomulnak be, amikor én mennék ki ennyi cuccal. Udvariasan meg is próbáltam őket kitolni a picsába az állványokkal, meg egyébként is mi keresni valójuk van bent, nem is ott laknak, meg ilyenekre gondoltam, amikor közli velem az egyik, hogy "Engeggyé má be, jönnek a szkinhedek." Nekem már csak annyi időm volt, hogy arra gondoljak, hogy "mi a fasz", amikor berobbant a képbe egy skinhead, kapucniban, és rávetette magát az ajtó mögé szorult lányra. Én közvetlenül mellettük álltam, de mivel le voltam súlyozva nagy és nehéz állványokkal, csak szemlélőként tudtam részt venni a dologban, tehát megszemléltem, ahogy a cigány csajok mentik az irhájukat felfelé, Gyok vezetésével, aki igen ostoba ábrázatot vágott, elmondása szerint mentette a szaros életét. Én meg úgy fest, hogy zsidó vagyok, mert a legnagyobb ijedségem az volt, hogy "úristen, szétbasszák a cuccomat, pedig az DRÁGA volt", úgy az életem féltésével különösképpen nem voltam elfoglalva. Na aztán látható sérülések nélkül kiszabadult a szkinhed karjai közül a csaj, akkor mögötte feltakarodtam én is a lépcsőn, persze kukk sötétben, mindenki felbotorkált a lépcsőn, és űzött vadként megálltunk az ajtóm előtt, ahol mondták a csajok, hogy engedjem be őket. Én meg fordítgattam jobbra meg balra a kulcsot, aztán végül a valóságnak megfelelően megmondtam a csajoknak, hogy nem fogom beengedni őket. Ők persze a halálfélelemmel voltak elfoglalva gondolkodás helyett, tehát visszakérdeztek, hogy miért, én pedig megmondtam nekik, hogy gondoljanak be a helyzetembe, a semmiből előkerül 4 cigány csaj, én pedig engedjem be őket a lakásomba? Meglepő módon az egyik azonnal azt mondta, hogy "ez érthető", de megkértek, hogy maradjunk, amíg a rendőrök megérkeznek, amit kevéssé készségesen, de megtettünk, ezzel fél órát húzva esti programunkon.
Néhány megjegyzés:
Rájöttem, hogy tényleg nem vagyok rasszista. Az előbbiekből olybá tűnhet, hogy mégis, de ahogy gondolkozom, akkor sem engedtem volna be őket, ha ők lettek volna személyesen Jézus Krisztus, hatalmas mellekkel és egy pizzával.
A fantasztikusságos magyar rendőrség a kibaszott telefont 10 perc után vette fel. (nemrég olvastam egy kimutatást, ahol európában az egyik leggjobbnak van kikiáltva a 112-nk, na itt párhuzamosan hívták a csajok a 107-tel, és a 107-et vették fel egyáltalán, utána is kapcsolgatni kellett őket jobbra-balra. Hány ilyen beszélgetés lehet rögzítve, hogy "jó napot, meg akartak ölni, de már azóta megtették, szóval most már mindegy, viszonthallásra!"?)
Ugyanennek a rendőrségnek további 20 percébe került az, hogy a mintegy 120 méterre található rendőrőrsről eljusson hozzánk.
Szégyelljék magukat!
Ja, amúgy természetesen már akkor elmentek a szkinhedek, amikor meglátták, hogy férfi van a háznál, csak aztán a csajok sikoltoztak, ha le akartunk menni megbizonyosodni erről.
Hát ennyi volt a szombat esti kaland.
