Na, megvolt minden.
A hétvége első hányada a születésnapom ünneplésével telt, bár az első hányadának harmadik harmada közös ajnározás volt. Az otthoni családi kacsaevés után átpályáztunk AMRAAM rezidenciájára Gyok ajándékával, melyet a blogomon már látott Thomannos dobozba csomagoltam be, mellé meg raktam egy kilométer függönyt, hogy nehéz legyen, és ki ne találja véletlenül, hogy mit kap. Ott már várt minket a megrakott tűznekvaló és a bepácolt hús, már csak a kettőt kellett összekombinálni, de persze nem, kicsit még húztuk, hogy jó legyen meg sötét. Végül megjött Nyomorúságos barom a paraszt nőjével, Szellszi gyárilag ott volt, és még Hulla is átnézett, megnézendő, hogy mit kapunk mink, mert az érdekes.
Nekem egy darabig be kellett fognom a szememet, hogy jól meg legyek lepődve amikor, aztán amikor meglepődtem, akkor nagyon meglepődtem, melyről később videón is meggyőződhettem. Voltak idők, amikor ajándék átvételekor azt mondam, hogy "köszönöm", vagy max azt, hogy "hűűűű, de jó", de erre csak azt tudtam mondani, hogy "baaaaazmeg", és vigyorogtam, mint a tejbetök. K
Kaptam ugyanis egy tortát.
Gumicukorból.
A fényképen nem látszik, de ez a torta kb 4000 db halott Haribo gumimaciból és 27 darab békából áll. Elmondásuk szerint először sütőben próbálták elkészíteni, de a belsejében még bőven látszódtak a haldokló medvék, amikor a külseje már kezdett dezintegrálódni, szóval inkább kirakták a napra, és a természetre bízták a dolgot. Ezt a módszert egyébként horgászat közben fejlesztették ki mintegy véletlenül.
Hogy rövidre fogjam, Gyok kinyitotta a dobozt, bűvészeket megfélemlítő és legyalázó ügyességgel húzta ki a fél kilométer függönyt, míg aztán végül csak megtalálta az akusztikus gitárt a közepén valahol, melyre azt mondta, hogy "Hát ez remek", ami egyébként nála a földöntúli boldogság jele. AMRAAM pedig kapott egy képet egy erősítőről, mely később az övé lesz, ha megjavíttattuk, és ő is tanúságát tette határtalan szókincsének, miszerint "Bazmeg. Bazmeg. Baazmeg.".
Mindannyian kitettünk magunkért hát, iszogattunk, énekelgettünk, sütögettünk, eszegettünk, megpróbáltam felvágni a tortámat, ami egész egyszerűen nem sikerült. És nem úgy, ahogy a krémes tortákat nem, hanem egyáltalán nem. Nem fogja a kés. Nem fogja a fűrészes kés. Ha egy ember tép egy darabot, egy másik fogja a tányért, a harmadik pedig nyiszálja, akkor nagy műfasz alakú darabokat le lehet róla eszközölni, de szerintem nem fog hamar elfogyni. Otthon egyébként megtaláltam azt a kést, mely vágja odaragadás nélkül, de azt az egyik Aquincum gitáros azonnal el is törte, így megint marad a küzdelem.
További boldog születésnapot kívánok mindenkinek!
