Ez a 800. bejegyzésem. Most mondhatnám, hogy szélben libegő használt szárnyasbetétként repül az idő, de az egyrészt szükségtelenül gusztustalan lenne, másrészt pedig hasonlatnak sem az igazi.
Ma pedig arról akartam értekezni, hogy mekkora egy sutyadék bunkornyák pinaszt lehúzós szarribanccal találkoztam a minap, a Kálvin tér egyik éjjelnappalijban. Vásárolgattam, és a nő felajánlotta, hogy beváltja a sok aprómat, mert az nehéz, és neki jól jön. Na, el is kezdte számolgatni, majd egy nem is túl jól álcázott mozdulattal egyszerre besöpört 8 darab huszast, mondván hogy "száz". Jó, egész pontosan hétszázról nyolcszázra ugrottunk, de akkor is bazmeg, milyen ez már. Szóvá is tettem neki, hogy ez így nem lesz az igazi, úgyhogy leszámoltam én neki, gondoltam, firtatom, melyik kisegítő iskolában járta ki azt a négy általánost a nyolc év alatt, de türtőztettem magam, hiszen bármikor lehet szükségem az éjszaka közepén mondjuk WC-papírra.
A másik értekezni való pedig a gyrosos. A gyrosos egy olyan állat, ami télen-nyáron 70 fokban áll, ezért izzad, és az istenért sem tanul meg magyarul, ezért egy szintén izzadó lány áll mellette, aki megkérdezi, mit akarsz, majd lefordítja neki, például mondod, hogy gyrost kérsz, és ne csípjen, akkor beleüvölt a török fejébe, hogy "GYROS CSÍPŐS NEM", már így magyarul. Ez még úgy OK, hiszen régi jól bevált módszer, de kicsit idegesítő, amikor már én mondom azt a csajnak, hogy "gyros csípős nem", akkor ugyanúgy beleordítja a török fejébe ugyanazt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ő török, tehát szerintem nem is érti ezt az egész Gyros-dolgot, hiszen ő úgynevezett KEBAB-ot árul, mert nem görög, de úgy látom, jobb a békesség, és mind megszokta már. A fő gond viszont az, hogy képtelenek egynél több rendelést megjegyezni. Ha ketten vagytok, és rendeltek egy borjút csípős nélkül és egy csípős csirkéset, akkor kurvaisten, hogy kapsz egy csípős borjúsat és egy jaksajtos falafeltálat, de hogy nem azt, amit, az már biztos.
Na, hát ennek még mélységesebb tudatában közelítettem meg az éjelnappali után a gyrosost (döner kebabost), és rendeléskor fennhangon közöltem a lánnyal, hogy borjút kérek, csípős nélkül, ő tovább is adta, visszakérdezett a török, hogy "Csípős nélkül?", mire mondtam, hogy "Igen, csípős nélkül." Egész jól ment is a dolog, mígnem aztán látom ám, hogy locsolja bele a pirosat, mint a megveszekedett lófasz, én meg annyira felbasztam magam, hogy rákúrtam a pultra, és ráripakodtam, hogy "Csípős nélkül kérem!", mire ez volt a válasz: "Tudom. Kiszedjem?"
Mondtam is neki, hogy "ki".
Kárpótlásul egy elmaradt tartozásom:
AMRAAM a büdös nagy hallal. Személyiségi jogi okokból kitakartam a szereplők szemeit, mint a Kék Fényben.
Mondanom sem kell, hogy az esemény kapcsán rég nem látott <középre igazít> nap van :)
