Voltam a szigeten, bizony. Változatlanul úgy vélem, hogy nem olyan, mint amikor kint sátraztam, icsit megöregedtem, viszont velem jött Gyok, aki hosszú idő után először, összesen másodszor volt kint a Szigeten, és sokat dobott a hangulatomon a lelkesedése, például messziről meghallotta, hogy valami fúvós, basszusos cucc van a Nagyszínpadon, tehát ott a helyünk. Bandukoltunk is arrafelé, aztán meg is gyorsítottuk lépteinket, amikor azt hallottuk, hogy valami elmebeteg a színpadon torzított tangóharmonikán játszik. Na, ez volt a Haydamaky, teljes nevén Haydamaky Kozak System, az alábbi videón egy kis ízelítő látható abból, amit láttunk, szeintünk elmebeteg jó volt.
Megnéztük a Jet nevű világhírű formációt is, ami csak azért nem volt nagy csalódás, mert sejtettük, hogy aminek csak egy igazi slágere van, az olyan nagyon fasza nem lehet. meg is vártuk az "Are you gonna be my gir"-t, amellyel nem vártunk sokat, így jól átmehettünk a Ladánybenére, ami jó volt, csak szegény Miksa nem hallotta magát, ami azért volt furcsa, mert a monitorai gerjesztették a mikrofont, szóval annál hangosabb nem is tudott volna lenni, de egy rövid, ám tisztességes koncertet adtak.
Vissza is mentünk vala a Nagyszínpadhoz, ahol már a Primal Scream nyomta, a hosszadalmas leírások és vádaskodások helyett nem írnám azt, hogy szar volt, inkább az, hogy nem tetszett sem nekem, sem annak az országos cimborámnak, aki azon nőtt fel. Ellenben a hangzás és az egész hű volt a zenekar nevéhez.
Aztán jött a zenei multiorgazmus, egymás után a Pendulum és a Prodigy. A Pendulum fasza volt, hozta a szintet, bár a vasúttörténeti parkos koncertjük faszább volt, mondjuk családiasabb és sokkal hosszabb is, de tényleg remek volt, meg élő, meg minden.
Alig tudtunk felocsúdni a Pendulumból, amikor rákezdett a Prodigy. Nem szépítem, kurva jó volt, nagyon odabaszós, és mérhetetlenül kemény, azt a Prodigyt láthattam a színpadon, amivé a Voodoo People megjelenésével váltak a szememben. Ja, ha már itt tartunk, a Pendulum nem játszotta a Voodoo People remixet, csak egy kis zenei megemlítés volt, miközben az énekes megkérdezte, hogy nagyon várjuk-e már a prodigy-t, mi meg mondtuk, hogy ja. Hát jött is, látott, pusztított. Én a keverőpultnál álltam Gyokkel, és hajdanvolt fiatalkoromat idéző pogoban vehettem részt. Akik túl fiatalok vagy öregek, azok kedvéért elmondom, hogy ez azt jelenti, hogy a zene sodrására vállal lökdössük egymást, úgy kb 15-önként, gondolom, az első sorokban ezt úgy 1500 egybefüggő embermassza művelte, nagyon jól éreztem magam, végre kitombolhattam magam, és különösen jól esett, hogy minden korszakukból játszottak számokat. Az alanti videón következzék az a szám, melyre a vak-süket index.hu-s riporter azt mondta, hogy amilyen szar az új album, nem csoda, hogy nem játszottak egy számot sem róla. Hát valóban, az album felénél egy számmal se többet. Omen (bal a magas, jobb a basszus :)
Aztán próbáltunk elmenni még koncertekre, de nem sikerült, mert a glemrock az szar volt, a Zanzibárig el sem jutottunk, mert egy holland csávó egy óra leforgása alatt elmagyarázta nekünk, hogy hogy drogoznak a hollandok, vagy dánok, vagy én nem tudom már, mi volt ő, majd leültünk inni, és ezt abba sem hagytuk egészen hajnali 5-ig, és csodák csodája, ezen idő alatt már csak 3 sört ittunk meg. Persze fejenként.
Jó nap volt, jó este, és fasza volt.
Ja, és persze szarrá fagytam, mert szétizzadtam a pólómat a Prodigyn, szóval lengettem, hogy megszáradjon, de nem tette, ugyanakkor kétszer elhagytam, és meghempergőzött a porban, tehát egy cipzáros, hosszúujjú ködmönben fagyoskodtam végig a maradék időt, de nem gyulladt meg a tüdőm, szóval semmi baj.
Ja, és búcsúzóul következzék a legjobb párbeszéd, amit a szigeten folytattam:
"-
-"
Ez úgy nézett ki, hogy odajött egy csaj, és némán átnyújtott nekem fél darab töltött palacsintát, kérdő arccal, én pedig félig "háverze", félig "köszike" arccal integettem, hogy hát hogyne. Finom volt az is.
Ennyi.
