Mindig rosszul voltam a gasztro-sznoboktól. Kivan a faszom a többszörösen telítetlen zsírsavakkal, meg az extra szűz olívaolajjal is. A pármai sonkába csavart csirkemellbe töltött sárgadinnyétől kiver a víz. Sorolhatnám még órákig, de szerintem az étkezésnek ezen elburjánzott rákos daganata, amely minden valóságtól el van rugaszkodva má', pusztán azért jött létre, mert a homoszexualitás már nem volt elég buzis. (Pontosan, mint az EMO.)
Én viszont ma reggel, mármint délben, rájöttem, hogy hogy tudok odabaszni mindegyik sznob picsának, aki sipítozni kezd, ha meghallja, hogy a húspácot, amit arra a húsra kenek, amit végül nála vagy benzinkúton vásárolt, majd petróleummal százszor lelocsolt faszénen, vagy racqueletten (biztos van benne egy H is), rothadt halszagú, tízszer elégetett olívaolajon fog megsütni, én márpedig sima, pórias Vénusz étolajból készítettem. Ami nem csak hogy nem extra szűz, de ráadásul semennyire sem az. Épp sajtot sütöttem mikróban, mert tegnap Gyok írt, hogy elbaszta, és azóta feszegeti a tányérról, szóval rájöttem, hogy meeeegbaszódhat mindenki, és én mostantól sajtzsírban fogok sütni mindent.
Igen, sajtzsírban.
Aha, mi?
