Uglee archív

Üzenem annak a biciklis nőnek, aki mindent megtett, hogy este kivilágítatlanul elüssön engem a saját, külön bejáratú, zöld sétáló emberkével ellátott zebrámon, hogy azért voltam kénytelen arcon köpni, mert egy nőt mégsem rúghatok fel a szarjával együtt.

Üzenem továbbá, hogy a fajtája miatt rühellem teljes szívemből az egész magyar kerékpáros társadalmat, mivel túlnyomó többségük ilyen, illetve megemlíteném, hogy azzal a kezével, mellyel 2 centire tőlem integetett, hogy "bocs" vagy hogy "jövök" (nem tudtam eldönteni", ha meghúzta volna a féket, és ha nem is a piros lámpánál, de a zebra előtt szíveskedik megállni, nem került volna sor az egész atrocitásra. Fasz való abba az integetős kezedbe, nem kormány, ribanc!

Aki nem bírja a vért, a középkori kínzásokat, az ne is olvasson tovább! Akit meg mégis érdekel, jelölje ki a fehér részt! Elvileg működik.

Szóval az úgy volt, hogy próbáltunk az Overcasttel, és a lábcinem szokás szerint kifordult, mivel félig ketté van törve, de még mindig kifogástalanul szól, tehát  kár újat venni, így hát szokás szerint odatámasztottam a falhoz, és ráléptem erőteljesen, amitől ő meggyógyul. Igen ám, csak amikor lenyúltam a cinért, a falnak a lambériájáról a körmöm alá ment egy szálka. Nagyon fájt, de kurvára, és nem tudtam kiharapni, mint általában, olyan mélyen volt. Psyho készséggel kölcsönadta a szikéjét (mondjuk az is mi a fasznak van nála...), mellyel nagy nehezen kipiszkáltam egy kicsit, úgy, hogy már foggal elértem. Kihúztam, és elförmedtem. 2cm hosszú volt. Ez egész addig nem hangzik borzalmasnak, amíg nem fogsz egy colstokot, és méred meg, hogy az ujjad végétől az ízületig mennyi a távolság.

Na, aztán ott kornyadoztam, alkohollal borogattam belülről, most meg minden szó fáj, amit leírok.

Na, megvolt a 15 perc hírnév.

Az Index kirakta a címlapjára a dobos blogot ( http://nagydobraverem.blog.hu ), amelyre írtam egy szép hosszú sorozatot a dobosok sanyarú sorsáról. Az a vicces, hogy a szerkesztő megvárta, hogy befejezzem, és azután rakta ki, így az olvasóknak nem kellett heteket várni, meg elfelejteni, hogy van a blog a világon, meg ilyenek.

Szóval ezúton köszönöm, és ti is olvassátok el!

Valamint albérletet keresek, változatlanul, szorgalmasan, minden megoldás érdekel.

ajánlatokat a mivanmivanmivan kukac freemail pont hu címre kérem.

Az van, hogy megint megfáztam. Hiába, no, a dobolás az ilyen. Az ember leizzad, aztán haza kell mennie a hidegben.

Az van viszont, hogy főztem ugyan ovisteát, de most nem ám olyan kis fazékkal, á. Most van ám nagyobb fazék is, a főbérlő jóvoltából. Nem tudom, hány literes, de az biztos, hogy le kellett tennem, mert nem bírtam kivárni, amíg megtelik vízzel.

De. Viszont. Az, hogy  nem tudtam elaludni, már nem lepett meg annyira, viszont olyan mértékben kellett negyedóránként kijárnom hugyozni, hogy szerencsétlen Reagensnek se nagyon jött álom a szemére szerintem.

Reggel 8-kor pedig elkezdik köszörülni a követ, szóval jó reggelt!

Légutakat mindenkinek!

Nos, mindenki ismeri a szélerőművekhez való hozzáhelyezkedésemet.

Ellenben ez első látásra tetszik:

http://www.maglev.net/

Nem tudok róla semmit, de már szimpatikusabb, mint a fospörgettyű, mert ez meg búgócsiga.

Valaki? Hmm?

Mélységes bánatomban ma csokoládét vettem a boltban.

Vettem egy 100 grammos Bocsi csokit, joghurtos-áfonyásat, meg egy szokásos eperjoghurtos Miklát. Csodálkozva láttam azonban, hogy  többe kerül a Boci, mint a Milka. Mondok is magamban, hogy ej, hogy lehetséges az, hogy egy magyar csoki drágább, mint egy import, aztán ahogy jobban megnéztem, a Bocira kicsiny betűkkel rá van írva, hogy "származási hely: Csehország"

Tudom én, hogy a marketing áldozata lettem, de akkor is. Boci. Ez a neve. Magyarul. Nem tudom, miért csodálkozom ezen a dolgon, de ezt nagyon teszem.

Ja, amúgy a Milka meg osztrákiából jött. Biztos nem utazott annyit, azért olcsóbb.

Mi a gecis faszért kell az ötödik kerületben hajnali fél hatkor munkagéppel az utcán baszkolódni?

Isten bassza meg Rogánt is, meg az egész ócska fos-szar ötödik kerületet is!

Ezt találtam a bejegyzéseim között, egy félkész bejegyzés, de piszkozatolva volt. Most közreadom :)

Nos. Ma reggel egy aggasztó SMS-re ébredtem. Intrum. Aki nem tudja, mi az, az szerencsés. Az intrum Justicia, vagy nem is érdekel, hogy a faszomba írják, veszi át a parkolási bírságokat a Centrumtól, na, lényeg a lényeg, egy kibaszott maffia behajtórészlege az egész. Úgy fest, hogy felvitte az isten a dolgukat, mert mostanában már villanyszámlával is foglalkoznak. Kb 3 hónapja hívtak először, hogy"Jónapot, be kéne fizetni az adósságát". Erre én természetesen a legkedvesebb modoromban válaszoltam. Ahogy szoktam. Egymást kerülgető bakmacskaként tárgyaltunk egy darabig, ahol ilyen és ehhez hasonló párbeszédek voltak:

- Kit akart hívni?
- Miért, kivel beszélek?
- Attól függ, ki kérdezi.
- Azt nem mondhatom meg bárkinek.

Lényeg a lényeg, kiderült, hogy az előző albérletem alatti lakás előző előtti bérlője tartozik az ELMŰ-nek némi pénzzel, és ezért jól megtudták valahonnan az én telefonszámomat, ami ráadásul Rozsé telefonszáma, én csak kölcsön kaptam 4 éve, így aztán nagyon remek az egész, és már ordibáltam velük egy sort emiatt, és kinyomoztattam a volt főbérlő-cégemmel a számát, és bediktáltam nekik, és erre reggel megint ezt kapom a pofámba, amin természetesen annyira felbaszom magam, hogy nem tudok visszaaludni. Fel is hívtam őket kedvesen, mire kiderült, hogy az új telefonszám már benne van a rendszerben, csak az enyémet nem törölték ki. Mondtam, hogy remek. Mit is mondhattam volna?

Néha elkap a nosztalgikus hangulat, most például a kenyér miatt.

A kenyér egy elég közkeletű dolog a világban, olyannyira, hogy a pénz szinonimája is (gy. k. "Ezzel keresi a kenyerét"). De a kenyér több mint kaja, a kenyér az egy sokrétű izé.

Gyermekkoromban nagyon szerettem a kenyeret. A kenyér nagyon fasza. Minél fehérebb, annál jobb. Tudom, hogy most a teljes kiőrlésű, a hétmagos, a fekete, vagy a barna a divat, de a fehér, maximum félbarna kenyérnél nincs jobb a világon. Kivel ne fordult volna elő, hogy elküldték gyermekkorában a boltba, és mire hazaért vele, kicsipegette a belsejét.

Egy dologért hálás vagyok a szüleimnek, az pedig az, hogy sosem játszották azt, hogy "Addig nem kapsz a friss kenyérből, amíg el nem fogyott a régi!" A családok igen nagy részében ez nagyon dívott, volt olyan, hogy vendégségben megcsinálták velem, hogy ott állt a szír új kenyér, a ropogós héjával, még meleg is volt talán, és a 2 napos szikkadt szart kellett ennem, mert csak. Ugyanez a téma a gyümölcsökkel is, amiből a kis hibásat kell először megenni, aztán mire a csillivillihez hozzájutnál, az is kis hibás lesz, szóval ördögi kör. De hát, ahogy Fábry és talán Nagy-Bandó is megmondta, "Elég lett volna egyszer kidobni fél kiló kenyeret, és egész életünkben friss kenyeret ehettünk volna."

De nem is ez a lényeg, hanem a kenyérpapír. Mindenki ismeri szerintem a kifejezést, hogy "sajtpapírra ír", de én még életemben nem láttam sajtpapírt, ezzel szemben kenyérpapírt annál inkább. Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy milyen gusztustalan, meg midnen, de rájöttem, hogy a legjobb dolog a világon. Ha például a kenyér friss, és nejlonzacseszban visszük haza, teljes mértékben szottyos lesz, mire hazaér, héja elveszíti a keménységét, ruganyos lesz. Fokozottan érvényes ez a nejlonzacskóban tartott kenyérre, napokon belül számomra élvezhetetlen savanykás szar lesz a kenyérből. Én a magam részéről a levágott felével az asztalra, vagy papírra támasztva tartom a kenyeret, és néha még egy hét múlva is ehető, bár nehéz a megszáradt héjon átvágni, de a belseje mindenért kárpótol.

Nagymamáim mind abban a zöld, hengerpalást ajtajú kenyértartóban tartották a kenyeret, de az is hasonlót csinál vele, mint a zacskó, puha lesz a héja, gumiszerű, és nem szeretem.

Hogy ezt most miért írtam le, nem tudom, de fogyassza mindenki egészséggel :)