Egy nap karácsonyig.
Van már karácsonyfám, de még nincs díszem, van már mosóporom, de nem kaptam hozzá meregető edénykét, van új szendvicssütőm, de még mindig zsákok állnak a mindenhol, benne cuccokkal, össze tudnám ma rakni, de dolgoznom kell, hiányoznak még ajándékok, szóval, mindent összevetve, félig meg vagyok baszva.
Egyébként pedig ötleteket várok mindenhonnan :D
Aki azzal a rákkal küzdene, amivel én, vagyis hogy kell neki konzum szaloncukor, annak megvan a megoldás:
Westend, aluljáró szint (és ne ma földszint, mint ahogy azt tévesen mondták nekem :P ) a librivel szemben kis standon, kilószám lehet kapni, 2500 Ft kilója, de a retro-életérzés mindent megér.
Amúgy persze nem pont olyan, mint a régi volt, de ez alatt csak azt értem, hogy nem törik bele az ember foga, minden más stimmel.
Ja, és hogy google-ban is meg lehessen találni: konzum szaloncukrot 2009
Itt ülök kicsiny lakásom ablakában, és a szemközti ház földszintjét nézem. nem azért, mert leskelődök, hanem mert itt van a számítógépem, és pont átlátok a monitorok alatt.
Emberek gyülekeznek egy nagy szobában, de tényleg nagy, már-már teremnek mondanám. Kortalanok, látok ott gyerektől öregig mindenféle korú személyeket, egyéneket és illetőket. És ami nagyon elferdítette a szemtengelyemet, az a svédasztal. Van nekik svédasztaluk. És irigylem őket. Igen, a svédasztal miatt is, még akkor is, ha most van kajám, én is csak úgy odamehetnék és ehetnék, de ez mégis más. Itt kész van a kaja, csak oda kell menni és elvenni. És először azt hittem, hogy csak ez a lényeg, de közben meg kiderült, hogy nem. Hozzá tartozik, hogy közben szakad a hó, ahogy a mai nap folyamán végig, és sosem hittem volna, hogy ez mondom, de szívmelengető látvány az utca. Hó borít mindent, autót, fát, utat, járdát, gyalogost, mindent. Csak a függőleges falakat nem, de azok úgysem számítanak. Ebből a hóáradatból kandikál ki egy ablak, ahol emberek ülnek asztalnál, és svédasztaluk van, de ezt már mondtam. A hótól meghatódott állapotomban tört be a kis közösség az agyamba, és rájöttem, hogy igazából ez fogott meg. Szombat este van, és ezek az emberek összegyűltek, ülnek és egymással beszélgetnek. És van svédasztaluk. Egyrészt mit csinálhatnak ennyien, ilyen széles korcsoportban? irigylem őket. Kivéve, ha valamiféle betegség csoportterápiája. Mert akkor nem. De minden egyéb esetben azon gondolkozom, hogy nekem volt-e valaha ilyenem. Jártam-e én valamilyen csoportba? Hát igen, iskolába, többe is, de azok nagy része kötelező volt, és úgy 100 százalékuk nappal, és nem így délután. Na jó, jártam ilyenkor, ilyen időben angolra is, de ott csak a tanárnő volt meg én meg a botsáskák. Próbára járok, igen. Az max. 5-6 ember tud lenni, és igen hangos, nem az a nyugis tevékenység, ezen kívül kocsmába. Az arany középút a biliárdozás, ahol kocsma is van, meg emberek is, de az mégsem ilyen. (És igen, még egy szó, amit rosszul tudtam. Biliárd. Egy ell.) Sosem voltam benne ilyen - úgynevezett - közösségben, legalábbis nem emlékszem rá. Közben sötét lett, és az emberek egy irányba néznek, szóval gyanítom, valami filmklub vagy magánmozi lehet.Ezek az emberek ezután elköszönnek egymástól, és azt mondják, "Akkor jövő héten. Csá!".
Vajon nekem maradt ki valami az életemből, vagy nekik hiányzik belőle valami, amit ezzel a módszerrel pótolnak?
Van valakinek kedve valamikor asztalok köré ülni? Svédasztallal?
Nos.
Aki elfoglalt, az elfoglalt.
De legalább már visszavonták ellenem a pert, amit könyvlopásért indítottak. Az is valami.
Még mosógépet is kell szerelnem. Hát nem fasza?
Jah, ha nem mondtam volna, volt két igen fasza koncert, aki meg nem jött el, az így járt. Mindennemű túlzás nélkül azt állíthatom, hogy profi produkciót nyújtottunk. Ja, és a pénteki koncerten ingyen volt a sör. Nem sem, mi?
Namármost.
Végre megvan a Joemeek kompresszorom.
Ez viszont semmi a Szabó Ervin Könyvtárhoz képest. Nem szarral gurigáznak. 1 darab könyvet nem vittem vissza, és szarakodás nélkül bírósági útra terelték a fizetést. Szóval bazmeg. Vigyetek vissza minden könyvet!
És ami még fontosabb: megtaláltam végre azt a videót, melyen a világ leggecibb szülei szerepelnek. Ó, nem darabolós, nem éheztetős, mert persze olyan is van, de ennél gecibbnek nem lehet lenni egy gyerekkel. Képtelenség:
Elvileg már csak két és fél nap választ el attól, hogy még az egy élő atyaúristen picsáját is le tudjam tölteni. Nem szarral gurigázunk manapság. 30 megabites internet. Nem azért, mert vén fasz vagyok, de amikor mgé otthon laktam, több mint 10 000 Ft-ért volt egy 720/576-os internetem. Ezt úgy kell érteni, hogy kilobit másodpercenként. A meztelen seggemet vertem a földhöz, ha 85 kbyte/s adatforgalom volt lefelé. Ehhez képest beköltöztem a naaagy városba, és a legolcsóbb netem volt, 2mbit/1mbit 4300 ft-ért. Nagyon büszke is voltam magamra, csak aztán a többi net szaladt el. A végén cask 3800 ft-ot fizettem, de őszintén szólva nem voltam elragadtatva, még akkor sem, ha esetleg időközben felvitték 4 megára, amire mondjuk már nem is emlékszem, hogy megtörtént-e. Most pedig, igaz, hogy 6500 ft-ért, vagy valami hasonló, de 30 megás netem van. Felfelé csak 3 mega, de könyörgöm, 30 megabit... plusz 1500 ft-ért 60 megás is lehetne, de annak tényleg csak annyi értelme lenne, hogy havonta vehetnék terás vincsiket. Szóval elképesztő dolgok ezek. Amikor egy tetves mobilnet, ami 3 éve mintegy 64 kbit/s szédítő sebességre volt képes, és 5 azaz 5 megabyte volt benne a horribilis havidíjban, ha benne volt egyáltalán, most meg szánalmasnak tűnik az az 5 giga, amit adnak, ráadásul a kábeles internetemet megszégyenítő sebességre képes, láttam már 480 kbyte/s-mal is tölteni azt a rohadékot. Aztán persze így tartsd be az 5 gigát ha tudod!
Szóval igen, azt első, amit összeraktam az albérletben, az a számítógépem volt, ráadásul a netes, nem is a stúdiós. Első icaka, amikor nem tudtam aludni, és még nem volt gépem, mert egy teherautóban vesztegelt Gyoknél, bocsánat, furgonban, akkor A4es papírokból 1:100 méretben kitépkedtem a bútoraimat, és szigetelőszalag-szobában tologattam őket, hogy hogy fogok a legfaszábban elférni. Most már cask két dolog áll a boldogságom útjában. Az egyik egy ágy, ami fölösleges, sőt, útban van, a másik pedig az, hogy miközben megnéztem, hogy felfér-e a cserépkályha tetejére az ágy, sikeresen betörtem egyetlen cserepét. Gondolkoztam, hogy befoltozom én magam, de aztán arra jutottam, hogy csak kérek árajánlatot egy szakembertől, aki azt mondta, hogy azt úgy szokás, hogy lebontani a fél tetejét, meg kitisztítani a füstcsövet, és úgy kb 10 rugó lenne az egész, saccra, persze ha a kályha nincs olyan rossz állapotban, én meg úgy gondoltam, hogy ha mérlegelek a 10 000 ft és a lehetséges szénmonoxid-mérgezés között, akkor inkább leveszek 5 sort a gyűjtögetett kétszázasaimból, vagy felajánlok egy eladásra szánt számítógépet neki a javításért. Mondjuk az valamivel többet ér, de hát evvan. Legalább annyival is több helyem lesz.
Mellesleg úgy érzem, hogy nem a gázszámlába fogok belerokkanni, mert mióta itt vagyok, én magam nem éreztem szükségét a fűtésnek, inkáb csak jól esett volna egy kicsit melegebb szoba, de hát én már csak ilyen sivatagi állat vagyok. Saccra olyan 21-22 fok lehet itt egyébként. Szerintem ha beizzítom a stúdiós gépemet, akkor lesz 23-24 is.
Na, be is fejezem, mert már régesrég túlléptem az "ideális bloghossz" mértékét.
Elvileg már csak két és fél nap választ el attól, hogy még az egy élő atyaúristen picsáját is le tudjam tölteni. Nem szarral gurigázunk manapság. 30 megabites internet. Nem azért, mert vén fasz vagyok, de amikor mgé otthon laktam, több mint 10 000 Ft-ért volt egy 720/576-os internetem. Ezt úgy kell érteni, hogy kilobit másodpercenként. A meztelen seggemet vertem a földhöz, ha 85 kbyte/s adatforgalom volt lefelé. Ehhez képest beköltöztem a naaagy városba, és a legolcsóbb netem volt, 2mbit/1mbit 4300 ft-ért. Nagyon büszke is voltam magamra, csak aztán a többi net szaladt el. A végén cask 3800 ft-ot fizettem, de őszintén szólva nem voltam elragadtatva, még akkor sem, ha esetleg időközben felvitték 4 megára, amire mondjuk már nem is emlékszem, hogy megtörtént-e. Most pedig, igaz, hogy 6500 ft-ért, vagy valami hasonló, de 30 megás netem van. Felfelé csak 3 mega, de könyörgöm, 30 megabit... plusz 1500 ft-ért 60 megás is lehetne, de annak tényleg csak annyi értelme lenne, hogy havonta vehetnék terás vincsiket. Szóval elképesztő dolgok ezek. Amikor egy tetves mobilnet, ami 3 éve mintegy 64 kbit/s szédítő sebességre volt képes, és 5 azaz 5 megabyte volt benne a horribilis havidíjban, ha benne volt egyáltalán, most meg szánalmasnak tűnik az az 5 giga, amit adnak, ráadásul a kábeles internetemet megszégyenítő sebességre képes, láttam már 480 kbyte/s-mal is tölteni azt a rohadékot. Aztán persze így tartsd be az 5 gigát ha tudod!
Szóval igen, azt első, amit összeraktam az albérletben, az a számítógépem volt, ráadásul a netes, nem is a stúdiós. Első icaka, amikor nem tudtam aludni, és még nem volt gépem, mert egy teherautóban vesztegelt Gyoknél, bocsánat, furgonban, akkor A4es papírokból 1:100 méretben kitépkedtem a bútoraimat, és szigetelőszalag-szobában tologattam őket, hogy hogy fogok a legfaszábban elférni. Most már cask két dolog áll a boldogságom útjában. Az egyik egy ágy, ami fölösleges, sőt, útban van, a másik pedig az, hogy miközben megnéztem, hogy felfér-e a cserépkályha tetejére az ágy, sikeresen betörtem egyetlen cserepét. Gondolkoztam, hogy befoltozom én magam, de aztán arra jutottam, hogy csak kérek árajánlatot egy szakembertől, aki azt mondta, hogy azt úgy szokás, hogy lebontani a fél tetejét, meg kitisztítani a füstcsövet, és úgy kb 10 rugó lenne az egész, saccra, persze ha a kályha nincs olyan rossz állapotban, én meg úgy gondoltam, hogy ha mérlegelek a 10 000 ft és a lehetséges szénmonoxid-mérgezés között, akkor inkább leveszek 5 sort a gyűjtögetett kétszázasaimból, vagy felajánlok egy eladásra szánt számítógépet neki a javításért. Mondjuk az valamivel többet ér, de hát evvan. Legalább annyival is több helyem lesz.
Mellesleg úgy érzem, hogy nem a gázszámlába fogok belerokkanni, mert mióta itt vagyok, én magam nem éreztem szükségét a fűtésnek, inkáb csak jól esett volna egy kicsit melegebb szoba, de hát én már csak ilyen sivatagi állat vagyok. Saccra olyan 21-22 fok lehet itt egyébként. Szerintem ha beizzítom a stúdiós gépemet, akkor lesz 23-24 is.
Na, be is fejezem, mert már régesrég túlléptem az "ideális bloghossz" mértékét.
Nos, ahogy ígértem (vagy nem úgy), immáron az új albérletemből írok. A cuccaimat még mindig nem sikerült kipakolnom, mert részint szerencsére dolgozom, részint meg nemrég sikerült csak behordanom az összes szaromat.
Ezúton is köszönöm Murcinak a védtelen WLAN-t, most arról netezek. Az imént néztem rá a routerre, mintegy 16 felhasználó kapaszkodik rá éppen, ebben a pillanatban is.
Új szerkesztője van ám a Freeblognak, valószínűleg sokaknak nmem működött tökéletesen az a lightwindow-s érdekesség, ami volt most sokáig, szóval most tök úgy néz ki, mintha egy plain HTML lenne, vagy ha valaki ezt most nem érené, annak lefordítom: egy sima pórias szar. Így vagy úgy, de ez most gyors, nem kell betűk között várni, meg semmi, ráadásul hirtelen mindent meg lehet találni. Meg automentés is van.
Ennyit a szártaz technikai dolgokról, jöjjenek az izgalmak. Már összebasztam a port a szomszéddal, azzal az egyszerű cselekménnyel, hogy beköltöztem. Első alkalommal csak átdörömbölt a falon, és átordibált, hogy "Mi a faszért kell ezt csinálni a büdös kurvaéletbeeeee!!!", másnap meg ki is jött, és elmagyarázta, hogy kisgyerek van a lakásban, akinek másnap iskolába kell mennie. Értem én, bazmeg, de nem hagyhatjuk a végtelenségig a teherautóban a cuccokat, ugye? Nem tudom egyébként, miért olyan nehéz felfogni, hogy amikor költözés van, akkor költözés van, és minél többet basztat valaki azzal, hogy zajos, annál tovább fog tartani, mert óvatoskodunk, aztán persze mégis véletlenül hozzáérünk a falhoz, aztán csak elhúzódik azt elmebaj.
A zeneszerzéshez való szoktatási szakasz lesz még meleg. Azon gondolkozom, hogy mégis meg kéne csinálni azt, hogy hozni egy igazi dobszerkót, ütlegelni, és amikor már minden szomszédom itt van, bocsánatot kérni, és megesküdni rá, hogy szerzek egy elektromos dobot, és akkor már mindennek örülnek, ami olyan 130 dB-nél halkabb.
Hétfőn dél után (szándékos ám) kötik be a frankó netet, addig meg lopom, evvan.
Sokak nagy örömére, a mai rövid fejtegetésem tárgya: a pina.
Kicsit indirekten megközelítve: ha Ramboról, a sünről kiderült, hogy lány, és idegen ajkú ismerőseink egyből Ramba névre akarják átkeresztelni, mert ugye filippino, filippina, és a nem tudom, milyen nyelvből zármazó férfi és női toldalék, de ha egyszer így van, akkor nem értem, hogy a fasz miért fasz, és miért nem "pino".
E?
Istentelen régen nem blogoltam már.
Ennek az a fő oka, hogy elfoglalja az agyamat az, hogy megint költözöm. Ez így lerva nem olyan bonyolult, de átélni annál inkább.
Szóval türelem, ha minden jól megy, egy hét múlva már az új albérletemből írok.
Ja, és azért egy faszság is eszembe jutott. A tűzoltók ugyebár vízzel oltanak. Leginkább. Vannak viszont széndioxiddal oltó készülékek. Ha külön-külön is oltják a tüzet, akkor együtt biztos jobban, hát miért nem csinálnak a tűzoltóautókból büdös nagy szódásszifonokat?
Na, ennyi.
