Néha elkap a nosztalgikus hangulat, most például a kenyér miatt.
A kenyér egy elég közkeletű dolog a világban, olyannyira, hogy a pénz szinonimája is (gy. k. "Ezzel keresi a kenyerét"). De a kenyér több mint kaja, a kenyér az egy sokrétű izé.
Gyermekkoromban nagyon szerettem a kenyeret. A kenyér nagyon fasza. Minél fehérebb, annál jobb. Tudom, hogy most a teljes kiőrlésű, a hétmagos, a fekete, vagy a barna a divat, de a fehér, maximum félbarna kenyérnél nincs jobb a világon. Kivel ne fordult volna elő, hogy elküldték gyermekkorában a boltba, és mire hazaért vele, kicsipegette a belsejét.
Egy dologért hálás vagyok a szüleimnek, az pedig az, hogy sosem játszották azt, hogy "Addig nem kapsz a friss kenyérből, amíg el nem fogyott a régi!" A családok igen nagy részében ez nagyon dívott, volt olyan, hogy vendégségben megcsinálták velem, hogy ott állt a szír új kenyér, a ropogós héjával, még meleg is volt talán, és a 2 napos szikkadt szart kellett ennem, mert csak. Ugyanez a téma a gyümölcsökkel is, amiből a kis hibásat kell először megenni, aztán mire a csillivillihez hozzájutnál, az is kis hibás lesz, szóval ördögi kör. De hát, ahogy Fábry és talán Nagy-Bandó is megmondta, "Elég lett volna egyszer kidobni fél kiló kenyeret, és egész életünkben friss kenyeret ehettünk volna."
De nem is ez a lényeg, hanem a kenyérpapír. Mindenki ismeri szerintem a kifejezést, hogy "sajtpapírra ír", de én még életemben nem láttam sajtpapírt, ezzel szemben kenyérpapírt annál inkább. Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy milyen gusztustalan, meg midnen, de rájöttem, hogy a legjobb dolog a világon. Ha például a kenyér friss, és nejlonzacseszban visszük haza, teljes mértékben szottyos lesz, mire hazaér, héja elveszíti a keménységét, ruganyos lesz. Fokozottan érvényes ez a nejlonzacskóban tartott kenyérre, napokon belül számomra élvezhetetlen savanykás szar lesz a kenyérből. Én a magam részéről a levágott felével az asztalra, vagy papírra támasztva tartom a kenyeret, és néha még egy hét múlva is ehető, bár nehéz a megszáradt héjon átvágni, de a belseje mindenért kárpótol.
Nagymamáim mind abban a zöld, hengerpalást ajtajú kenyértartóban tartották a kenyeret, de az is hasonlót csinál vele, mint a zacskó, puha lesz a héja, gumiszerű, és nem szeretem.
Hogy ezt most miért írtam le, nem tudom, de fogyassza mindenki egészséggel :)
