Ma hazafelé jövet a 6-os villamoson leült velem szemben egy fiatalember. Az a fajta, akin olyan baseball-sapka volt, melynek egyenes volt a sildje, olyan szlengeket használt, mely szerint "Dobsz egy koreszt?" (a helyes megfejtők között a boldog élet lehetőségét sorsoljuk ki), valamint más hasonló tulajdonságai miatt érdemelte ki a fajtája több mint 100 éve a "bumburnyák" nevet. Na, neki az úgynevezett spanja egyszer csak váratlanul közölte, hogy "Én betékelem azt a helyet" (ez a szemben található amúgy is szűk kerékívre vonatkozott), és hogy célját elérje, a térdemen megtámaszkodva, a cipőmre rálépve be is mászott. Aztán amikor az arcába hajolva közöltem vele, hogy "Én ennek meg kibaszottul örülök!", egy számomra nagyon váratlan és hatékony védekezést választott. Úgy csinált, mintha ott sem lennék. Ahogy a két spanja is.
Régen kíváncsi voltam, hogy hogy alakul ez ki az öregeknél, de már látom. A mai fiatalok dürhő parasztok, és csalános lófasszal kéne hurkásra verni a valagát mindegyiknek.
Ja, amúgy elhatároztam, hogy a jó dolgokat is leírom, amik történtek velem ma.
