Elmesélem, mit csináltam a tegnapi koncerten. Pontosabban nem csak azt, hanem hogy mit toltam bele.
Először is odamentem a próbaterembe délután negyed hatra. Némi előkészületek után lepakoltunk hárman az utcára, ahol megvártuk a taxit, és berámoltuk a cuccot. A helyen elkezdtem behangolni a dobot, ami úgy szólt, mint egy kiszikkadt döglött pulyka, és be is hangoltam. Mindeközben megszakértettem a színpadot, és láttam, hogy abból a 35 centi magas Omnitronic ládából semmi sem fog kijönni, szóval bedobtam a buliba a saját énekhangfalaimat is. Felszereltem a dobra a saját dobmikrofonjaimat, a saját keverőmbe bedugtam őket a saját kábeleimmel, megoldottam, hogy ez működjön is, meghangosítottam a mikrofonokat (az egyik saját), hangmérnököset játszottam. Mindeközben fent volt az én saját basszuserősítőm is a színpadon, és 2 másik zenekar is használta, és mindezt azért, hogy Árposz csicska módon a szemem előtt odaadja azt a 2000 forintot a First Memories zenekarnak, amitől PONT veszteséges lett a buli.
Magyarán beleadtam igen nagy mennyiségű cuccot, szaktudást és energiát egy buliba, és cserébe annyit kaptam, hogy éjjel fél 3-kor, amikor még pakoltuk fel ketten Mr. Big Daddy Bee-vel a fél tonnányi cuccot az első emeletre, Árposz nagy kegyesen azt mondta, hogy menjünk haza taxival, mert idézem "úgyis van még pénzed a zenekarban", bármit jelentsen is ez.
A First Memories zenekarnak meg külön a hálátlan büdöskurvaanyját, ha én nem vagyok, akkor nincs kontroll, nincs harmadik mikrofon, a dob csak egy éles csattogás, nem hallatszik az ének, nem lett volna basszuscucc, és a videofelvételükön csak pár tarkó látszana a sötétben, de annyit nem mondott volna semelyik, hogy "kösz". Úgyhogy legközelebb nem is lesz semmi.
