Alkoholizmus.
Pár napja whiskyzgettem itthon, mert jól passzolt a teához, mivel meg voltam betegedve, jól. Nem segített lófaszt se, de legalább könnyebb volt elaludni. Aztán mivel kint volt az üveg, és volt egy sör a hűtőben, tegnapelőtt is ittam egy keveset. Hát mert ugyebár számítógépeket szereltem, és az nem megy olyan zökkenőmentesen. Már akkor aggódtam, hogy mi a fasz, sosem szoktam egyedül inni (a "gyógyteákat" kivéve), csak úgy évente egyszer vagy kétszer. Most meg hirtelen mivan. Az előbb azt vettem észre, hogy nagyon meg akarom inni azt a fél ujjnyi whiskyt, amit tegnap töltöttem ki magamnak, csak aztán nem ittam meg. Jó, tudom, hogy egy igazi alkesz nem hagy ott semmit, de hirtelen tényleg azt éreztem, hogy meg kell innom. Aztán rájöttem, hogy faszság, mert hiszen ott áll már vagy 48 órája, elment az összes esze, ígyhát újat kell öntenem. Aztán rájöttem, hogy jézusbazmeg. Mi ez már? Tényleg nem bírom ki, hogy ne töltsek magamnak egy pohárral?
Kibírom persze, de motoszkál az agyamban a gondolat. Eddig viszont azt hittem, hogy az alkoholizmusba az embernek bele kell küzdenie magát. És persze tudom, hogy ebben még semmi komoly nincs, de nagyon durva a kísértés, és nem hinném, hogy én vagyok a leggyengébb jellem a világon.
Vigyázni kell, bazmeg, mert ezek a dolgok nagyon gyorsan és hatékonyan történnek.
Most konkrétan nem értem, hogy mi a faszért dohányzom...
